Mit akarhat elérni Trump a járvány alatti folytonos kínázással?

Miközben Amerikában tombol a koronavírus, úgy tűnik, mintha Trump nem igazán törődne a járvány kezelésével, hanem inkább Kínával és a demokratákkal foglalkozik. De mi lehet Trump logikája mögött? Hát az, hogy belátta: a járványt nem tudja legyőzni, de a recessziót csökkenthetné, ha feloldják a kijárási korlátozásokat. Csakhogy ez az államok kompetenciája, így nem maradt más Trumpnak, mint a virtuális ellenségek hibáztatása.

Aki követi az amerikai politikát, észrevehette, hogy a naponta tartott fehérházi sajtótájékoztatókon négy dolog történik:

1. a koronavírust Trump folyamatosan „kínai vírusnak” nevezi,

2. ezután arról beszél, milyen hamar eljön az az idő, hogy feloldhatják a kijárási korlátozásokat és újra kinyithat az ország,

3. és mielőtt Trump vitatkozna a riporterekkel,

4. a járványügyi szakértők elmondják, hogyan áll jelenleg járvány Amerikában.

A hétfői sajtótájékoztató különösen hosszúra – közel két és fél órásra – és érdekesre sikeredett, ugyanis a fenti koreográfiát most sikerült még megosztóbbá tennie. Az egész úgy indult, hogy Trump kiküldte az újságírók elé dr. Anthony Faucit, a Fehér Ház koronavírusügyi munkacsoportjának tagját, elismert immunológust, hogy belemondja a kamerákba: nem úgy gondolta a múlt heti nyilatkozatát, mikor is Fauci elismerte, hogy ha időben cselekedtek volna, akkor több amerikai életét megmenthették volna. 

Majd miután a jelenlévő riportereknek és a sajtótájékoztatót élőben közvetítő csatornáknak levetítettek egy kampányfilmnek beillő videót – ami miatt a CNN és az MSNBC meg is szakította az adását –, annyira kiverte a biztosítékot néhány jelenlévő riporternél, hogy Trump és a riporterek egy órán keresztül vitatkoztak Trump vélt vagy valós járványkezelési hibáiról.

Természetesen ez mindenkiből más érzést váltott ki: a republikánusokhoz húzó Fox News szerint Trump szépen kioktatta a fakenewsoló liberális újságírókat, míg az objektív és a Trump-ellenes sajtó az elnök videója miatt vette elő Trumpot.

A láthatatlan ellenséget fegyver nélkül nem lehet legyőzni

Az természetes, hogy a napi sajtótájékoztatókon Trump is szerepel, hiszen egyrészt ezzel ő is alakítja a válságkezelés napirendjét, ezzel ő válik a válságkezelés arcává. Ezt a kommunikációs harcot minden szinten kontrollálni akarja: még a koronavírus miatt nehéz helyzetbe kerültek megsegítésére elfogadott kongresszusi segélycsomaghoz is hozzá akarja tenni a nevét, annak ellenére, hogy emiatt akár késhet is a segélyek kézbesítése.

A koronavírust Trump már elég korán a „láthatatlan ellenségnek” kezdte el hívni. A járvány háborús analógiában való értelmezésével pedig egyrészt segíti a megértését a helyzet súlyosságának, másrészt felkészíti a társadalmat a hatalmas áldozatokkal járó „harcra”.

Eleinte azonban Trump nem csak a kommunikációs térben akart győzni, hanem valóban a járványt kívánta legyőzni: részben ezért ajánlotta folyamatosan a malária elleni gyógyszert, ami néhány beteg esetében sikeres gyógymódnak bizonyult, azonban széleskörű klinikai teszttel még nem bizonyították be, hogy valóban segít, sőt, lehet, hogy még ront is a beteg állapotán.

és jelenleg csak úgy lehet annak a terjedését lassítani, ha betartjuk a társadalmi távolságtartást, ami viszont magával hozza a gazdaság majdnem teljes leállását és az azt követő recessziót és gazdasági válságot.

Kerülhet-e megint egy republikánus elnöki székbe az újabb recesszió?

Ahogy a 2008-as elnökválasztást a republikánus John McCain – részben a 2008-as recessziónak köszönhetően – elbukta, úgy Trump is attól tart, hogy a gazdaság mesterséges leállítása és az ebből következő gazdasági válság az elnöki székébe kerülhet.

Az alapvetően gazdasági mutatóival kampányolni kívánó Trumpnak ez nyilván rossz hír, aki emiatt is kezdett viszonylag elég korán arról beszélni, hogy minél hamarabb lazítani kell a járványügyi intézkedéseken. Először ezt húsvétra tervezték, azóta pedig már ennek május 1-je az új időpontja.

Trump ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a gyógymód nem lehet rosszabb, mint maga a probléma”, Trump pedig – hogy helyesen vagy helytelenül, arról megoszlanak a vélemények – úgy gondolja, hogy a gazdaság teljes leállítása a járvány lassításának az érdekében nem éri meg, ha a koronavírus helyett a munkanélküliség miatt kerülnek az emberek egzisztenciálisan rossz helyzetbe, ami így vagy úgy, de mindkét esetben emberi életekbe fog kerülni.

Ezért is próbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy a pozitív dolgokhoz kapcsolják a nevét, illetve a problémákat másra kenje. És itt jön képbe Kína és a Demokrata Párt.

Mindenki Amerika és Trump ellen van

Általános trend, hogy krízishelyzetben nő a válságot kezelők támogatottsága, ha abba nem csúszik súlyos hiba, ennek megfelelően Trump támogatottsága is nő, a járványkezelésének kisebb vagy nagyobb hibái ellenére. (Az európai vezető politikusok járványideji népszerűségével kapcsolatosan Illés Gergő írt egy nagyon részletes elemzést az Azonnalin.)

Ha a járványt félrekezeli, vagy ami fontosabb, elveszti felette a kommunikációs harcot, novemberben biztosan elvérzik.

Mivel a járványt megállítani nem lehet, megfékezni pedig lehetetlennek tűnő feladat anélkül, hogy teljesen vagy részben leállítanák a gazdaságot, így Trump minden akarata ellenére nem jöhet ki győztesen a járvány elleni harcból: ő maga nem tudja megállítani a személyes tragédiákat, amit a járvány okozta halálesetek jelentenek, azonban a recessziót ha megelőzni nem is képes, de annak mértékét tudja csökkenteni, ha a gazdaságot újraindítják.

Azonban az elnök ezt nem teheti meg, mivel a járványügyi intézkedések lazítása az államok kompetenciájába tartozik. A demokrata kormányzók pedig úgy vélik, az emberek életének a megőrzése fontosabb, mint az emberek egzisztenciájának a megőrzése, így sok államban emiatt nem fogadják meg Trump javaslatait, hogy lazítsanak az intézkedéseken.

Ezért Trump tudatosan használja a „kínai vírus” kifejezést és tudatosan támadja a demokrata kormányzókat, hiszen, ha azt kommunikálja, hogy a vírusért Kína felelős, akkor Amerika csak elszenvedője a járványnak, így pedig a járvány miatti halálesetek nem az adminisztrációját, hanem Kínát terhelik majd. 

Ha pedig a választók elveszítik egzisztenciájukat, mert a gazdaság a földbe állt, azért a demokrata kormányzók okolhatók, mivel azok elutasítva Trump kérését, nem lazítanak a járványügyi szigorításokon. Trump így politikailag az egyetlen logikus utat járja, mivel a járvány és a gazdaság emiatti leállása nem az ő hibája, mégis ő az elszenvedője.

Biden hatalmas lépéshátrányba került

A virtuális ellenségeknek az egyik legnagyobb előnye, hogy könnyű őket legyőzni, ugyanis az egész harc csak a kommunikációs térben zajlik. Ha pedig valaki a vádakra reflektálni akar, azzal csak az alapnarratívát erősíti, hiszen az ő kommunikációja is alapvetően csak ebben a narratívában lesz értelmezhető.

Így Biden, akinek alapvetően sem lenne könnyű dolga az elnökválasztási kampányban, csak lohol az események után: egyrészt kampányának el kellene magyaráznia, hogy Trump politikai cselekvései mögött milyen gondolkodás áll, és neki is választ kell adnia, hogy egy alapvetően lose-lose szituációban ő miként döntött volna. Természetesen mivel utólag okos az ember, így értelemszerűen a Trumppal szembeni álláspontot veszi majd fel, viszont egy elnökjelölti vitában Biden megfáradt szellemi képességei miatt már nem biztos, hogy sikeresen meg is tudná védeni azt az álláspontot. A nagy kérdés, hogy a társadalom milyen állapotban jut majd el a novemberi választásokig.

FOTÓ: Gage Skidmore (Flickr)