Átlag Jürgennek vagy Átlag Luiginak éri-e meg jobban a jelenlegi Európai Unió?

Tényleg nem szolidárisak a németek az olaszokkal? Tényleg a németeknek éri meg leginkább az euró? Ha Átlag Jürgen szempontjából nézzük, a megszokottnál más válaszokat kaphatunk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ugyebár még mindig zajlanak a viták, hogy legyen-e eurókötvény – azaz az északi államok között

Ebben a vitában Németország gonosz szőrösszívű, mert nem veszi át az olaszok adósságát. Persze mivel a történelmi okok örökös bunkósbotjával megerősített Európa-vallás olyan erős a németeknél, hogy nagyon nem merik a saját érdekeiket ilyen helyzetben képviselni, a legkeményebb szavak az olasz felvetésekre a kevésbé komplexusos Hágából, Helsinkiból, Rigából vagy Pozsonyból jöttek: cari amici italiani, szó se lehet róla, basta.

Az Azonnalin már összeszedtem egy cikkben, mi szól pro és kontra az eurókötvények mellett, és még hajlok is arra: a pro-érvek számomra meggyőzőbbek. De ilyenkor – ha az ember nagyon biztos lesz magában, esetleg baloldali álláspontokkal értene egyet – kell sürgősen kinyitnia a Neue Zürcher Zeitungot (Európa kevés olvasható napilapjainak egyikét).

A déliek adósságát már most is közösségivé tették

Egy nemrégen ott megjelent elemzés ugyanis nagyon jól végigvette, hogy

Elvégre mi másnak lehetne tartani azt, amikor – szintén a rá vonatkozó szabályok egyértelmű megsértésével – az Európai Központi Bank, amelynek eddig olasz elnöke volt, jelenleg pedig francia vezeti, felvásárolja mondjuk nagy tételben az olasz államkötvényeket, így akadályozva meg, hogy Olaszország a szabad kötvénypiacon adósodjék el teljesen? De a mostani válságban is bejelentette az EKB: év végéig több, mint 700 milliárd euró összegben fog bajba jutott eurózóna-államoktól kötvényeket felvásárolni, ami nem más, mint az adósság közvetetett közösségivé tétele.

Átlag Jürgen Sparbuchja lassan semmit se ér

Eközben – ismét a déli euró-tagállamoknak kedvezve – az EKB tudatosan alacsonyan tartja a kamatokat, ami azt eredményezi, hogy a németek takarékbetétkönyvei elértéktelenednek, egyes német bankok már nem kamatot fizetnek, hanem szednek a bankbetétek után. Ez a Sparbuchok spórolós népét, a németeket kifejezetten rosszul érinti, de – megint az európai szolidaritás jegyében – ezt a politikát eddig csak az AfD és a liberális FDP merte kétségbe vonni, mindenki más elfogadja a német közéletben, elvégre Auschwitz.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy Átlag Jürgennek nem csak el kell fogadnia, hogy az Európai Központi Bank olasz államkötvényeket vásárol fel, és eközben folyamatosan csökken a megspórolt pénze, de igazából rosszabbul is él, mint Átlag Luigi:

Mivel ezen átlagok persze a jelentős vagyonok miatt eléggé csak statisztikailag értékelhető – de nem a konkrét helyzethez közelítö – képet mutatnak, érdekesebb talán a Credit Suisse elemzése, amivel a jelentős ingadozásokat kiegyenlítő középértéket mutatnak be (amennyivel tehát tényleg a társadalom közepén lévő ember rendelkezne): az átlagnémet vagyon nem éri itt el az 50 ezer dollárt se, ez még a a görögnél is kevesebb (ott 55 ezer dollár), a franciáknál ez a középérték 120 ezer dollár, az olaszoknál meg 125 ezer euró.

Átlag Jürgennek nem Átlag Luigi, hanem a német nagytőke az ellenfele

Az, hogy Átlag Jürgennek kell viselnie az eurózóna terheit – az átlagnémet igenis jobban járna, ha megmaradt volna a német márkája –, azzal függ össze, hogy az eurózóna viszont az exportorientált német nagytőkének nagyon is kedvező. A német iparhoz képest gyenge euró még keresettebbé teszi a német termékeket a világpiacon. Az pedig, hogy Átlag Jürgen rosszabbul él, kevesebb a magánvagyona, mint Átlag Luigié, Átlag Jorgoszé vagy Átlag Jeané, szintén nem a déli államok, hanem a hazai nagytőke miatt van:

Tény: Átlag Jürgen fizetése nem növekedett annyira, amennyire a gazdasági növekedés lehetővé tehette volna, mert a német cégek tudatosan spórolni akartak a bérköltségeken – már ha nem vitték el az egész gyártást a tényleg nevetségesen olcsó Kelet-Európába, ahol Orbánok vagy Vučićok szolgálják ki az érdekeiket hű helytartókként.

Azt nem lehet állítani, hogy Átlag Luigin élősködne Átlag Jürgen. A helyzet épp fordított: Átlag Jürgen jár ma a legrosszabbul. Megspórolt pénze a dél-európaiak miatt alacsonyan tartott jegybanki kamat miatt reálértékben csökken, eközben a német nagytőke bérpolitikája miatt nem növekszik a gazdaság által megengedhető mértékben a fizetése, miközben az egész rendszert – azaz a német nagytőke és a dél-európai adósságkezelés érdekét szolgáló eurót – nem is vonhatja kétségbe, mert akkor ő lesz rögtön a gonosz porosz.

Nem véletlen: alig mondott nemet Berlin az eurókötvényekre, már előkerült a nácizás abban az olasz közéletben, amely 75 éve a legkisebb mértékben sem dolgozta fel a saját – a német nácizmusnál egyáltalán nem jobb – fasiszta múltját.

És még kinek éri meg a jelenlegi európai status-quo a német nagytőkén kívül?

Azért, hogy még inkább lássunk, miről is van szó, jöjjön egy másik szám: a Der Spiegel információi szerint Magyarország több pénzt fog kapni az Európai Uniótól a járvány miatt, mint Olaszország. Igen, a német nagytőke mellett kifelejtettem ugyanis még egy réteget, amelynek

Miközben Átlag Luigi nácizza Átlag Jürgent, Átlag Jürgen meg lustázza Átlag Luigit; miközben Átlag Jürgent kizsákmányolja hazája nagytőkéje, és bérversenyezteti Átlag Józsival és Átlag Miroslavval; miközben Róma szolidaritást várna el azon Berlintől, amely már most is elfogadta a jogellenes kötvényfelvásárlási politikát; és miközben Orbán meg folyamatosan szabadságharcol –

Ma azonban azok kritizálják az Európai Uniót, akiknek ez leginkább megéri (Orbán vagy Átlag Luigi), és azoknak nem lehet (Átlag Jürgen) vagy nincs (káeurópai balliberális értelmiség) EU-kritikus szavuk, akiknek a jelenlegi európai rendszer ténylegesen a leginkább árt.

Ezt a cikket az Azonnali hírlevelének, a Reggeli feketének az olvasói már reggel hétkor megkapták a postafiókjukba. Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről! Olvasnál még Techet Pétertől? Ide kattints!