Orbán küzdelme a történelmi elismerésért tökéletesen mutatja a populista jobboldal önértékelési zavarait

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2020.04.19. 10:55

Orbán Viktor mostanában már épp úgy szereti előre történelmi magaslatokba helyezni magát, mint a többi önértékelési zavaros autokrata. Ezzel egyedül az a baj, hogy a jövő történészeinek már nem ő diktál.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kevés biztosabb jele van az önértékelési zavaroknak annál, mint amikor valaki képtelen saját mércét felállítani maga számára, és csak mások elképzelt reakcióiból tudja megítélni, jól teljesít-e az életben vagy nem.

Általában ezek az elképzelt reakciók és helyzetek vezetnek indokolatlan vásárlásokhoz, hiszen nagyon fontos, hogy a közegünk sikeresnek tartson minket, a siker jele pedig egy új cipő/táska/kabát. A megvétel után általában ritkán szokott összejönni a vágy, hiszen valójában elég kevés embert érdekel a cipőnk/táskánk/kabátunk, úgyhogy a vásárlás örömének eltűnésével együtt szép lassan ezeket az új dolgokat is ugyanolyan hanyagul dobjuk le hazaérve, mint elődjeiket, amiket amúgy szintén azért vettünk, hogy jó benyomást keltsünk a külvilágra.

Abba most nem akarok belemenni, mekkora tévút ez, hiszen egyrészt valamennyire a modern társadalom termékéről van szó, másrészt hiszek abban, hogy mindenki úgy próbálja betömni a lelkében keletkezett lyukakat, ahogy akarja, és kioktatás nélkül is rájönnek az önértékelési zavaros emberek, hogy valami nem stimmel.

Az viszont már sokkal nagyobb probléma pár sekélyességben örömöt lelő embernél, ha elvileg különösen magasan lévő emberek, mondjuk magyar államférfiak viselkednek így. Biztos nem én vagyok az első, akinek feltűnt, hogy a populista jobboldal mennyire képtelen csak úgy jól kormányozni: úgy jól, hogy elégedettek a számokkal, élvezik a társadalom bizalmát, miközben lehetőleg igyekeznek hagyni az embereket foglalkozni a saját dolgukkal.

Ennek a szcénának ugyanis nem elég az elégedettség és mosoly, ők történelmet akarnak írni, abból is a grandiózusabb verziót.

Amióta koronavírus-járvány van, Magyarország kormánya szinte naponta hozza a magyar történelem legnagyobb dolgait. Orbán Viktor lakájmédiájában gyakorlatilag kötelező hozzátenni az eleve röhejesen fontoskodó nevű gazdasági akciótervhez, hogy minden idők legnagyobb gazdaságélénkítő programjáról van szó, de még Szijjártó Péter külügyminiszter is kiemelte, hogy Magyarország történetének legnagyobb hazatérési akciója is zajlik, mikor pár Wizzair-gép hazahozott párszáz magyart az Egyesült Államokból.

Az egy dolog, hogy a Fidesz rájött, az akció szóhoz a segélycsomaggal szemben csupa jó emlék kapcsolódik (nem csoda, jómagam is nagyon szeretem a Halálos fegyver-filmeket), de mégis a történelmi lépték ismételgetése a legszembetűnőbb.

Fontos hozzátenni, a jelenség nem most kezdődött: Orbán Viktor már február közepén tartott évértékelőjében is elmondta, az elmúlt tíz év a legsikeresebb időszak Magyarország számára az elmúlt százból.

Ez még finomkodás is egy kicsit Orbántól, hiszen Mátyás királlyal nem meri magát egyelőre összemérni, de abban már biztos, hogy a bal- és a jobboldal leghülyébbjeinek szent teheneit, Kádár Jánost és Horthy Miklóst is veri.

Ezek az apróságok éppolyan biztosan jelzik a mások elismerésére való kilátástalan áhítozást, mint akár az újkori Orbán Viktorral egy alomból kimászott Donald Trump, amikor meg próbálta magyarázni a világnak 2016-ban, hogy soha ennyien nem voltak még elnöki beiktatáson, mint az övén (mindenki döntse el maga, hogy igaza volt-e).

Jelen esetben nincs könnyű dolga Orbán Viktor kormányának: valószínűleg ők is tudják, hogy a magyar sajtó, és rajta keresztül a magyar választók egy része akkor is a Fideszt tartaná az univerzum legnagyszerűbb dolgának, ha Orbán személyesen gyújtaná rájuk a házat, a tőlük nem teljes függésben élő oldal pedig állandóan egyrészt-másrésztezik ahelyett, hogy felismerné a miniszterelnök nagyságát. Ezért marad a jövő, illetve a jövő történelemkönyveinek elképzelt fejezetei.

A jövő emberének jelenünkről való megemlékezése persze mindig érdekes téma, nem véletlenül született róla nekünk is cikksorozatunk,

de Orbán Viktor mintha elfeledkezne róla, hogy az igazán nagyhatású emberek sem magukról döntötték el, milyen volt a hatásuk.

Eleve hiteltelen is lett volna, ahogy azon is csak mosolygunk visszanézve, ha a már említett elmúlt száz év vezetői is azt állították magukról néha, ők az elmúlt száz év legjobb vezetői.

Csak hát valahogy az autoriter hajlamú vezetőknek fontos, hogy már életükben megkapják a történelem nagy alakjainak járó, amúgy soha nem létezett kitüntetést. A világ boldogabbik felének önértékelési zavaros politikusai még megállnak a szavaknál, de érdemes megnézni, mi történik a demokrácián kívül: Dubajban tulajdonképpen minden épületről kötelező kiemelni már a turisztikai ajánlókban is, hogy a világ legnagyobbja (köztük olyan őrületes hiánypótlásokkal, mint a világ legnagyobb fedett sípályája), Türkmenisztán szinte hetente megdönt egy Guinness-rekordot, Kazahsztánban pedig személyesen is láthattam a világ talán legértelmetlenebb városában a világ legnagyobb gömb alakú épületét, vagy a világ legnagyobb sátor jellegű bevásárlóközpontját.

Persze a megalomán épületeket értelmes ember maximum megmosolyogja, a megalomán politikusok, és az ő kényszeres történelemépítésük csak károkat és feloldhatatlan ellentmondásokat okoz: ahogy Közép-Ázsia egyik legmocskosabb diktátorának emlékmúzeumában épp olyan ellentmondás, hogy mégis hogyan lehetne ő világszinten is a legnagyszerűbb vezetők egyike, ha országának egyik legnagyobb városában közvilágítás sincs nagyon 2019-ben, úgy minden idők legnagyobb gazdasági mentőcsomagjával kapcsolatban is felmerül, hogy akkor három hét után miért nincsenek semmivel sem jobb kilátásaik a munkavállalóknak, mint három héttel ezelőtt?

Ha ez a legsikeresebb tíz év, akkor a magyar miniszterelnök miért él akkora elzártságban, hogy még a saját követőinek szóló nyilvános rendezvényeken sem mer emberek közé menni?

Ezeket az ellentmondásokat lehet elfedni az állandó öntömjénezéssel, illetve ha az nem tudja megtölteni a kormányhű csatornákat, akkor minden más alázásával: lehet írni az osztrákok katasztrofális járványkezeléséről, vagy békeidőben arról persze, hogy Németországból hozzánk menekülnek az igaz hazafi chemtrailhívők boldogulni.

Ennek a vonalnak viszont van egy nagyon nagy baja: ahogy az először világmegváltónak gondolt vásárlásokról is mindig kiderül, hogy senkit nem érdekelnek rajtunk kívül, úgy a jövőről is mindig kiderül, hogy nagyban eltér attól, amit mi elképzelünk. Így nem közlekedünk mi sem repülő autóval, még az önbekötő cipőt is csak a Vissza a jövőbe miatt találták fel,

és így merjük azt mondani, hogy Rákosi Mátyás nem népünk bölcs vezére volt, hanem egy gátlástalan tömeggyilkos.

Azon nyilván megy még a vita, milyen lesz Orbán Viktor megítélése, ahogy azon is, hogy a magyar történelemkönyveken kívül fel fog-e bukkanni bárhol komolyabban a neve. Még az is lehet, hogy valami furcsa oknál fogva tényleg világújító gondolatnak fogják elkönyvelni azt, hogy gazdagítsuk meg a családot, miközben hergeljük az embereket mindenki más ellen, de ez azon kevés dolgok egyike, amibe Orbán Viktornak nincs beleszólása.

Ráhatása viszont van: az például nagyon sokat javítana a pozícióin, ha némi szerénységgel, valami belső értékrendnek megfelelően kormányozna összeesküvés-elméletek terjesztése és egy csak az ő fejében létező boldogságos jövőkép szajkózása helyett.

Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek