A NAT ne politikai vitákról oktasson, hanem tanítsa meg a diákokat vitázni!

Ungár Péter

Szerző:
Ungár Péter

2020.04.17. 19:32

Jó, hogy a NAT-ról szóló vita Magyarországon is elindult: mikor Nyírő Józsefről és Wass Albertről beszélünk, arról van szó, hogy mit gondolunk Magyarország szerepéről a második világháborúban és előtte.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A koronavírus alig néhány hét alatt minden ember életében gyökeres változásokat hozott. Bár ezek közül talán mi, politikusok vagyunk a legkevésbé fontosak, de személyesen mégis furcsa megélni azt a tehetetlenséget, amit ez a helyzet okoz.

A politikusi lét azt a sokszor hamis, sokszor valós érzetet kelti az emberben, hogy van ráhatása a dolgokra, most mégis jön egy ilyen vírus, és ez pillanatok alatt szertefoszlik.

Segíteni ettől függetlenül lehet.

Ami pedig a valós ráhatást illeti:

Én úgy próbáltam végzettségemnek megfelelően segíteni a koronavírus okozta leállásban, hogy földrajz-korrepetációt indítottam diákoknak. Bár van szakirányú végzettségem, nem vagyok tapasztalt tanár, mégis úgy éreztem, hogy lehet ennek lehet haszna. Jelentkeztek is páran, remélem, nekik is hasznos a velem eltöltött idő, én ugyanis nagyon sokat tanulok belőle: egyszerre látom a tanárok, a szülők és szerencsére a diákok igyekezetét, hogy ne legyen ez az időszak teljesen elveszett az oktatás szempontjából.

A mostani helyzet – a digitális oktatásra való hirtelen átállás – rávilágít egy alapvető kérdésre az oktatási rendszerrel kapcsolatban (ami biztos már sok szakmai vita alapja is volt, csak ugye én nem értek ehhez igazán): mégpedig arra, hogy mi is az oktatás célja? Az ismeretanyag átadása? Esetleg képességek elsajátítása? A rendszerezettség és a munkahelyeken is szükséges fegyelemhez való szoktatás?

Persze a válasz valahol a teljesen gyáva „egy kicsit mindenből” lesz. Az a helyzet, hogy a digitális oktatáson belül különösen nehéz szerintem önmagában a lexikális tudást elvárni. Egy diák nem fogja értelemszerűen bemagolni a légkör pontos összetételét, hiszen ezt meg tudja nézni az interneten is. Ugyanakkor, ha minden jól megy, magát az ismeretszerzésnek a logikáját, a kérdés értelmezését és az információk rendszerezését el lehet sajátítani. Ettől még persze részben az alapműveltség része tudni alapvető dolgokat a légkörről.

És azt se felejtsük el, hogy a „magolás” is önmagában egy képesség, amit igenis hasznos elsajátítani.

Emlékszem, hogy gimnáziumi éveimben mennyire utáltam és feleslegesnek tartottam, hogy különböző, számomra teljesen egyforma növényeket kellett biológiaórára megtanulni egy könyvből. Azóta rájöttem, milyen egy hasznos képesség lett ez most a munkám során, amikor valami beszédre vagy ilyesmire készülök. Szóval bár értelemszerűen sokkal könnyebb lett információt megszerezni a digitális oktatás korában, a magolásnak is helyet kell kapni a középiskolai tanulmányokban.

Bárcsak megint a NAT-ról vitázhatnánk!

Az egész NAT-ról (a Nemzeti Alaptantervről) szóló vita erről szólt kicsit. Ez volt hazánk egyik legvitatottabb és legfontosabb politikai témája a koronavírus előtt. Bár nem tűnik így elsőre, de a NAT tényleg Magyarország egyik alapvető dokumentuma, hiszen ebbe kerül bele, hogy mi, magyar állampolgárok miket tartunk elengedhetetlenül fontosnak, milyen képességekről gondoljuk azt, hogy ezekkel minden állampolgárnak rendelkeznie kell, ahogy itt mondjuk el a közös történetünket is arról, hogy milyen ország Magyarország.

De nem csak hazánkban volt elképesztő éles politikai vita a NAT-ról, mondjuk nem biztos, hogy máshol lehetett volna egy új NAT-ot a „jobboldali kultúrkampf atombombájának” nevezni, ahogy Bárány Balázs tette ebben a kiváló cikkben. Kanadában, Spanyolországban, Portugáliában, Japánban is többek között politikai, sőt erősen pártpolitikai színezetű vita volt az alaptantervről, különösen annak történelemmel kapcsolatos részéről. Mert valóban nagyon súlyos kérdés, hogy mit mondunk ezen országok viszonyáról a saját gyarmatbirodalmukhoz, mint mondunk Japánban az ország birodalmi törekvéseiről és a második világháborúban betöltött szerepéről.

Ezért nagyon is jó hír, hogy ez a vita Magyarországon is elindult:

lehet, hogy Nyírő Józsefről és Wass Albertről beszéltünk, de ez valójában arról szólt, hogy mit gondolunk Magyarország szerepéről a második világháborúban és a két háború közötti korszakban.

Aki azt gondolja, hogy erről majd lesz egy szakmai konszenzus, téved: nem tud szakmai konszenzus lenni alapvetően ideológiai kérdésekben. Magyarországon soha nem lesz teljes egyetértés a két háború közötti időszakot tekintve egy szociáldemokrata, egy konzervatív és egy liberális ember között. De ez nem is szükséges.

Az emlékezetpolitika egy fajta politikai pszichoterápia: ebben tud minden oldal arról beszélni, hogy honnan jön, és milyen események adják az identitásának alapjait. Vannak persze sarkalatos pontok: ebből a korszakból Szálasi vagy Sztójay tevékenysége nem lehet vita tárgya. Mint ahogy Rákosi Mátyás vagy Gerő Ernő tevékenysége sem. Ugyanakkor ostobaság lenne azt elvárni magunktól, hogy ne legyenek vitáink mondjuk Bethlen István vagy Károlyi Mihály szerepéről.

Nem gondolom, hogy a NAT-nak feladata, hogy politikai vitákról oktassa a diákokat. Mégis olyan fiatalokat akarunk a középiskolában képzeni, akik utána felelősen tudnak élni a választójogukkal. Ezért az igenis cél, hogy pontosan és magabiztosan igazodjanak el a politikai viták világában.

Erre kéne tanítani a diákokat

Amikor legutoljára az izraeli Yad Vashem múzeumban jártam, akkor a legjobban XII. Pius pápáról szóló tábla fogott meg. Az egyik részén egy interpretáció volt arról, hogy milyen sokat tett a Holokauszt ellen az egyházfő, a másik oldalon pedig arról, hogy milyen keveset. A szemlélőre volt bízva, hogy mivel ért jobban egyet, érvek és tények voltak a rendelkezésére bocsájtva két ellentétes interpretációban.

Pontosan így kéne kezelni a két háború közötti időszak egy részét a NAT-ban: felnőttként kezelve a diákokat, megtanítani őket vitatkozni,

saját álláspontot kialakítva az érvek meghallgatása után. Ezek a diákok egy-két éven belül szavazó állampolgárok lesznek, márpedig ezekről a kérdésekről érettségivel, diplomával hovatovább tudományos fokozattal rendelkező felnőtteknek is komoly vitái vannak. Ha valamiről pedig vita van az országban van, ott a diákokat is vitatkozni kell megtanítani, nem lenyomni a torkukon az aktuális hatalom álláspontját a vitában.

Önmagában tehát nem az a baj, hogy Wass Albert és/vagy Nyírő József szerepel a NAT-ban. A baj az, hogy nem azért vannak ott, hogy értelmes és hasznos vitákat nyissanak ki a személyükön keresztül, hanem azért, hogy elfojtsák azokat.

„A jelenkortörténeti témák fogalomhasználata átpolitizált, ideologikus töltetű: a trianoni békeszerződés békediktátum, a rendszerváltás pedig rendszerváltoztatás lett. Az Európai Unió csak Magyarországgal való viszonylatában szerepel, az ENSZ nem szerepel a tematikában. De az egyik legmeglepőbb újdonság a 8. évfolyam végén található témakör címe: Mérlegen a magyar történelem: lábnyomaink a nagyvilágban; a magyar megmaradás kérdései. Mintha a nemzethalál veszélye fenyegetné hazánkat…” – írja Bárány Balázs a NAT-ról írt hosszú elemzésében.

Itt pontosan látjuk, hogy az nem igaz, hogy a kormányzat el akarja kerülni a politikai behatás látszatát a NAT-ban, pont az a baj, hogy a politikai viták bemutatása helyett már a végeredményt adja kézhez egy ország tanárainak. A rendszerváltozás vs. rendszerváltoztatás nyelvpolitikai vita részletes megtárgyalása például minden diákot közelebb vinne a magyar politikát még ma is nagyban meghatározó szimbolikus viták megértéséhez.

Értelemszerűen a következő időszakban, amikor éppen most tudtuk meg, hogy milyen érettségi lesz, nem a NAT tartalma a legfontosabb kérdés. De egyszer a koronavírus-járvány is véget ér, és akkor folytatni kell ezt a vitát – nem valószínű, hogy konszenzus lesz a végén, de az ilyen viták miatt jó dolog a demokrácia –, amit a koronavírust megelőző időszakban már nagyon színvonalas megszólalások gazdagítottak például Hiller Istvántól, akinek ez az interjúja gyönyörűen elmondja, hogy mi a gond a NAT-tal.

Persze a színvonalas megszólalások mellett a liberális oldalról is hallottunk parodisztikusan gyenge és doktriner hozzászólásokat,

például Balázs Borbálától, aki szerint a Pál utcai fiúk egy folyamatos gyerekbántalmazás. Hogy az ilyen Buzffeed-EverydayFeminism gondolatvilág méltó párja az „ellenzéknek az a baja a NAT-tal, hogy nemzeti és nem nemzetközi” érvrendszernek, az is mutatja, hogy az Azonnalin megjelent sok színvonalas oktatáspolitikai írásból csak Balázs Borbála szösszenetével foglalkozott a Fidesz-közeli sajtó.

Ez viszont most kicsit mindegy, bárcsak visszatérhetnénk a NAT-ról való vitatkozásra. Amíg viszont nem ezt tesszük, addig mosson mindenki kezet, maradjon otthon, ha fiatal, figyeljen az idősekre.

Újdonság volt, amit olvastál? Az azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli Fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz rá fel itt!

A szerző LMP-s országgyűlési képviselő, az Azonnali többségi tulajdonosa. Ha olvasnál még tőle az Azonnalin, ide kattints, ha vitatkoznál vele, írj nekünk! Ezt a cikket az Azonnali hírlevelének, a Reggeli feketének az olvasói már péntek reggel megkapták a postafiókjukba. Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!

Ungár Péter
Ungár Péter az Azonnali többségi tulajdonosa
Ungár Péter
Ungár Péter az Azonnali többségi tulajdonosa

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek