Megfelezte a fizetését Ecuador kormánya: van is miért vezekelniük

Szerző: Kömlődi Ferenc
2020.04.16. 10:16

Megfelezték az ecuadori kormány fizetését, ami ugyan követendő példa, de nem azon az áron. Az online húsvéton Ferenc pápa kiállt az általános alapjövedelem mellett, Kolumbia lakossága április 27-től a kijárási tilalom enyhítésére számít. A helyi statisztikák nem rosszak, de ennek súlyos az ára: a szabadságunkkal fizetünk érte.

Megfelezte a fizetését Ecuador kormánya: van is miért vezekelniük

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

Lenín Moreno ecuadori elnök húsvétvasárnap jelentette be a Twitteren, hogy 50 százalékkal csökkentik az ő, a teljes kabinet, más kormánytisztviselők, állami funkcionáriusok és az országgyűlés tagjainak fizetését. Az ok a Covid-19 miatt kialakult társadalmi, gazdasági és egészségügyi helyzet, amelyet átfogó programokkal igyekeznek kezelni.

A döntés példamutató, de vajon hány kormány fogja követni? Pedig a kijárási tilalom, a karantén és az összes megszorító intézkedés betartásával, a járványgörbe kilapításával nemcsak életeteket mentünk meg, hanem az ő hatalmukat is.

Azokét a kormányokét, amelyek (tisztelet az új-zélandi, finn, stb. kivételnek) az utóbbi évtizedekben, szép lózungokat puffogtatva, de a fegyver- és olajlobbival karöltve, e lobbik kegyeit lesve, rengeteget tettek a környezetszennyezésért, a klímakatasztrófa felgyorsításáért, és a 9/11, majd az eszelősen túldimenzionált 2015-ös migrációs válság után minden mást lenullázó szemponttá vált nemzetbiztonság hátterében látványosan hanyagolták az egészségügyet (és az oktatást). Ha a biztonsági célokra fordított összegek egy részéből helyretették volna ezt a két szektort, most semmiféle görbét nem kellene kilaposítani, mert egyszerre kezelhetnének minden beteget, és nem rettegnénk a rendszer összeomlásától. (Tudom: egyszerűsítek, és a valóság nem ennyire fekete-fehér, számsorokkal cáfolnak az okosok, de akkor is, na…)

Vagy szerényen meghúzódva, hibáikat beismerve, vagy a túlhatalomtól pöffeszkedve, más véleményen lévőket öntelten kioktatva, most az összes kormány a mi kegyeinket lesi. Kedvük, a saját és embertársaink érdekei szerint teszünk, mert az első a járvány megfékezése, megállítása, de mit is kapunk majd utána? Alázat helyett csúcsra futtatott biztonsági (értsd: megfigyelő), a mobiltelefonok helyadataival visszaélő és a Covid-19 után is ugyanúgy, sőt, egyre gátlástalanabbul használt technológiákat, mert az apokalipszisből is hasznot húznak. Egy normális világban az epidémiát március elején is demokrata rémhírnek nevező Trumpnak ilyen mérleggel esélye sem lenne a november 3-i elnökválasztáson. De egy normális világban nem egy Biden-kaliberű szerencsétlen lenne a kihívója.

Morenonak és kormányának viszont bőven van miért vezekelnie – Guayaquilért, Ecuador felkészületlenségéért. Elhibázott stratégiáról nem lehet beszélni, mert nem volt semmiféle stratégia. A 17,5 milliós ország gazdasági ütőerét (Guayas tartomány adja az ország GDP-jének 27 százalékát), ahogy jött, úgy tarolta le a koronavírus, az egészségügyi és a többi ellátórendszer látványosan összeomlott, holttestek hevertek az utcákon, az utóbbi napokban 700-nál több halottat szállítottak el lakásokból. (Komment nélkül: a szerda délutáni hivatalos országos statisztikában 369 elhunyt szerepelt.)

AZ ECUADORI CUENCA MÉG AZ ÚN. BÉKEIDŐBEN

Pedig február közepén már lehetett tudni, hogy jön a Covid-19, és azt is, hogy a külvilág felé abszolút nyitott, döbbenetes társadalmi egyenlőtlenségeiről is ismert kikötőváros mennyire sebezhető. A február végi, március eleji iskolai szünet és az ilyenkor az átlagosnál jóval gyakoribb utazások idején különösen az. A helyiek jelentős részének két járványgócban, Spanyolországban és az USA-ban is élnek rokonai; az első fertőzöttet, egy Spanyolországból visszatért, azóta elhunyt idős hölgyet február 29-én azonosították.

Decemberi adatok alapján a Rafael Correa Delgado 2007 és 2017 közötti, majd 2017-től Moreno baloldali kormányaival szemben legnagyobb ellenállást tanúsító város 11,2 százaléka él mélyszegénységben, 20 százaléka vagy munkanélküli vagy az „informális” szektorban, feketén és éhbérért dolgozik. Rengeteg a hajléktalan, sokan élnek víz és elektromosság nélkül, ecuadori szinten is kimagaslók a bűnügyi statisztikák. Minden az utcán zajlik, a nyüzsit szigorú intézkedésekkel sem sikerült megakadályozni, és

a tragédiához is minden adott volt…

Fel sem merült bennem, hogy elmenjek Guayaquilbe, pedig az észak-perui Máncorából csak egy nagyobb köpés. Helyette inkább a nyugis koloniális-ékkő Cuencába, majd onnan, pont február 29-én, Quitóba buszoztam. Duplán nem bánom, hogy kihagytam Guayaquilt…

Közben eltelt az online húsvét, virtualizálódott a körmenet és az istentisztelet; hívők, nem keresztények, agnosztikusok és ateisták milliói nézték az üres templomokban szentmiséző papokat, a de Chirico-i térben imádkozó Ferenc pápát. De Ferenc nemcsak imádkozott, hanem ünnepi levelet is írt a világ vezető politikusainak. Felhívta a figyelmüket, hogy eljött az idő az általános alapjövedelem bevezetésére. A globalizáció előnyeiben nem részesülőkre – utcai árusokra, kistermelőkre, építkezési munkásokra, állásukat a járvány miatt elveszítő tömegekre emlékeztette őket. Kötelező vagy önkéntes karanténnal, kijárási tilalommal az összes kapu bezárult előttük.

Centrista libertariánusként öt éve még abszolút elleneztem a feltétel nélküli általános alapjövedelmet. Fokozatosan ébredtem rá, hogy a mesterségesintelligencia-megoldások és a robotok drasztikus mértékű térnyerésével, automatizációval, ipar 4.0-val nagyságrendekkel több munkahely szűnhet meg, mint amennyi teremtődik. Aztán jött a járvány, és teljesen devalválta a munkaalapú társadalomról szőtt álmokat. Nyilván szép lenne, ha mindenki az emberi méltósághoz illő állást töltene be, és közösen építenénk a tudástársadalmat, csakhogy a jelenvalóság köszönőviszonyban sincs ezzel a látomással, éhséglázadásokkal annál inkább. Online már terjednek is videók és mendemondák bolti fosztogatásokról Bogotá egyes negyedeiben.

HÚSVÉT, ÉLŐBEN KÖZVETÍTVE

„Krisztus feltámadott!” – köszöntött vasárnap délelőtt szállásadóm, David, majd mondta: másnaptól jön az eddiginél durvább új cartagenai pico y cédula rendszer; most már nemek szerint is.

Hétfőn az 1-re, 2-re, 3-ra végződő személyiszámú férfiak, kedden az azonos cipőben járó nők, szerdán a 4-es, 5-ös, 6-os férfiak (és így tovább) mehetnek vásárolni, patikába, ügyeket intézni.

Magyarán lőttek az utcai csajozásnak/pasizásnak, de mindegy is, úgysem csajozik/pasizik itt már senki, holott igény azért lenne rá.

Kisboltokban rendületlenül nem foglalkoznak a számokkal, máskülönben 32 rendőrségi ellenőrzőpontot állítottak fel. Beszűkült mozgásteremről sokat elárul, hogy egyet sem láttam még. De hogy a taxisok se maradjanak ki jóból-rosszból, ők rendszámtáblájuk utolsó száma alapján dolgozhatnak ötnaponta. Boltok reggel 6-tól délután 4-ig lehetnek nyitva, személyfuvarozó kisvállalkozók két órával tovább dolgozhatnak.

HÚSVÉTHÉTFŐI FORGALOM

De itt, Cartagenában más is történt. Miután a Kolumbiai Orvosi Szövetség közzétette a több, mint 840 egészségügyi dolgozóval a megfelelő védőfelszerelés hiányáról készített felmérést, életveszélyes munkakörülményekre hivatkozva, közel két tucatnyi helyi orvos mondott fel. Kollégáik Bogotában az Egészségügyi Minisztérium előtt tüntettek. „Letettük a hippokratészi esküt, de nem vagyunk mártírok” – nyilatkozta Roberto Baquero, a Kolumbiai Orvosi Kollégium elnöke.

Változatlanul kevés a teszt, az eddig elvégzettek 6,5 százaléka pozitív, és ha ezt az adatot a teljes lakosságra kivetítjük, a fertőzöttek száma 4 millió körül lehet majd. A mostani tempóban haladva, 2058-ra végeznének mind a 48 millió lakos letesztelésével. Az egészségügy helyzetét a korrupció is súlyosbítja: a kormány 6 billió pesót (kb. 1,5 milliárd dollárt) ígért a szektornak, a pénzt azonban nem a kórházaknak, hanem a makulátlanságukról éppen nem híres közvetítőknek juttatta el. A kórházak még mindig várják.

Kolumbia szenátusa hétfőn megtartotta történelme első online ülését. Iván Duque elnök arról beszélt, hogy mi várható és mi nem az április 26-án éjfélkor lejáró kijárási tilalom után. Focimeccsekre és a szórakozóhelyek kinyitására ne számítsunk, viszont fokozatosan újraindítják a gazdaságot, társasági élet csak a virtuális térben lesz, érvényben marad a fizikai távolságtartás.

A NAPLEMENTÉT PONT NEM LÁTNI AZ ABLAKBÓL

Valamilyen formában, de mindenképpen enyhítésekre számítunk. Kolumbia statisztikái akkor is jók, ha a fertőzöttek hivatalos számát tízzel felszorozzuk, Cartagenában például 135 (és sajnos már 9 halott). Kevesebb a napi pozitív teszt; 300-hoz közel volt az eddigi csúcs, most 150-200. Néha az az érzésem, hogy ágyúval lőnek verébre, mert a járulékos gazdasági és pszichés károk több emberéletet fognak követelni, mint maga a Covid-19.

Latin-amerikai barátokkal (is) chateltem a napokban. Panamavárostól Limáig, Quitotól Guyanáig mindenki rohadtul unja a kötelező otthonülést. Természetesen betartják a szabályokat, és ki is tartanak, de ennél az állapotnál kevés idegenebb az emberi alaptermészettől.

A gasztronómiába menekülök, és nem csalódom benne.

LAZAC, POLIP, CÉVICHE

A jó céviche olyan, mint a jó szex: megunhatatlan, és egyre jobb. Nem is fogom megunni, de céviche után az ünnepnapokra jutott még tenger gyümölcsei mártással leöntött párolt lazac, fekete olívában párolt sült polip és vörös csattogóhal is. Egytől egyig hibátlan kaják,

valami mégis nagyon hiányzik.

Cartagena.

Kömlődi Ferenc kolumbiai sorozatának eddigi részeit itt olvashatod el.

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

Kömlődi Ferenc
Kömlődi Ferenc állandó szerző

Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek