+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2020. április 12. vasárnap, 08:03
Az ellenzék a koronavírus-válsággal végre a saját médiavalóságába szoríthatta volna be a Fideszt, ha eleget szajkózza az egészségügy problémáit. De elszalasztották a lehetőséget.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A 2015-ös magyar migrációs válság után mesterségesen fenntartott álválság évei alatt a Fidesz rájött és kigyakorolta, hogy hogyan kell olyan médiavalóságot építeni és fenntartani, amivel teljesen uralható a közbeszéd és a politikai kommunikációs tér.

 

Most 2020-ban az ellenzéknek 2015 óta először nyílt alkalma arra, hogy ugyanezt az utat végigjárja és megtehesse azt, amit vele tettek. Beleszoríthatta volna a kormánypártokat egy általa épített médiavalóságba, ahol ők, és nem nekik szabják meg a játékszabályokat. Az alkalmat azonban elszalasztották, és proaktivitás helyett ismét reaktív pozícióba szorultak, köszönhetően részben maguknak és részben a médiának.

 

Mire jó a médiavalóság?

 

Az elmúlt öt évben a Fidesz-KDNP bemutatta, hogy mit is jelent a médiavalóság, annak építése és irányítása. 2015-ben néhány hónapig Magyarországon valóban nagy számban próbáltak átkelni gazdasági kivándorlók és menekülők nyugat-európai országok felé menet. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP által felépített médiavalóságban – ha a kormánypártok kommunikációját és propagandagépezetének elemeit, az M1-t, a HírTv-t, a Magyar Nemzetet vagy az Origót követjük – 

 

még öt évvel az események után is úgy tűnik, hogy a migrációs válság a mai napig tart.

 

Hol régi, hol pedig hamisított felvételekkel, hírekkel és információkkal tartották napirenden a témát. Azt sulykolták, ez ma a legaktuálisabb, és az ország szempontjából a legfontosabb téma, minden más, az egészségügy, az oktatás, vagy éppen a klímaváltozás kérdése másodlagos, először a migráció kérdését kell kezelni.

 

A választási sikerei és kudarcai alapján a mai Fidesz nagyban függ attól, hogy milyen ütemben és intenzitással képes építeni és uralni a médiavalóságot. A migrációs kérdésre felépített választási kampányai, amit az évek alatt felépített médiavalóság megtámogatott, sikeresek voltak. Ezzel szemben a 2019-es önkormányzati kampány, ahol a fő kommunikálandó mondanivaló egy pár héttel a voksolás előtt előbb bedobott és a migrációval szemben fel nem épített „Karácsony Gergely alkalmatlan”, „az a település rosszul jár pénzügyileg, ahol nem kormánypárti jelöltek nyernek” narratívák voltak, a kormánypártok számára több helyen kudarcot hozott.

 

Nem tudott ugyanis létrejönni egy a „migrációs krízishez” hasonló médiavalóság, mert a valódi médiában ezek a narratívák nem (média)valóságként, csak az ellenzéki narratívákkal párhuzamos egyenrangú alternatív narratívaként tudtak megjelenni. Ez annak volt köszönhető, hogy az ellenzéknek voltak ügyei és ezen keresztül bemutatható narratívái. Nem szorult tehát bele abba az ellenzék, hogy a Fidesz által felépített valóságban, a kormánypártok által neki szánt szerepét játssza el mindössze és csak reagál a kormánypártok által felvetettekre.

 

A kormánypártok és propagandagépezetük nem tudta bebizonyítani az önkormányzati kampányban, hogy az ő két narratívájuk fontosabb és a választók számára valóságosabb problémákra koncentrál, mint például az egészségügy, az oktatás, vagy a parkolási maffia kérdése, amikre pedig az ellenzéki pártok koncentráltak. Ezekben a témákban a Fidesz pedig nem tudta megszerezni a kezdeményezést, és csak futott az ellenzék által generált események után, mindössze reagálni tudott rájuk.

 

Az ellenzék elszalasztott esélye

 

Politikai kommunikációs szempontból az első pillanatban pedig most

 

úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány is az önkormányzati kampányhoz hasonlóan alakulhat. A kormánypártok egyik Achilles-sarkát, az egészségügyet érheti csapás,

 

aminek az állapota a kutatások szerint továbbra is egyik legfontosabb kérdés a magyar társadalom számára.

 

Hogy nem így alakult, nemcsak a Fidesznek, de az ellenzéknek és a médiának is köszönhető. Az ellenzék most az egészségügy kapcsán esélyt kapott, hogy felépítsen egy saját médiavalóságot. A járvány heteiben tovább lehetett volna lépni az eddigi gyakorlaton: beteg-, költségvetési adatok, a kórházi fertőzések és amputációs számok esetleges sajtótájékozatókon való ismételgetése. A média a hét mindennapján, a nap huszonnégy órájában foglalkozik jelenleg az egészségügy minden aspektusával. Erre pedig most meg is van a kereslet a választópolgárok részéről.

 

„Békeidőben” egy politikusnak egy-egy hírbejátszásban vagy interjúban percei, van, mikor csak másodpercei vannak arra, hogy felépítsen egy narratívát, bemutassa a világot úgy, ahogy ő értelmezi. Most viszont az egészségügy témájában a kereslet a média és az emberek részéről végtelen. Ráadásul a választópolgárok nem kivonulnak a hírfogyasztásból és így a közéletből, hanem egyre inkább bevonódnak, nő az érdeklődésük, így pedig a korábban felépült elszigetelő buborékok is átfedhetnek, esélyt adva a pártoknak, hogy új választói csoportokat érjenek el.

 

A politikusok most hosszútávon tervezhetnének, és napról napra építkezhetnének a médiában az egészségügy témájában. Részletekbe menően felépíthetnék a képet, a saját médiavalóságukat az egészségügy rossz helyzetéről és az inkompetens Orbán Viktorról. Esélyt kaptak arra, hogy felülkerekedjenek a propagandagép által épített és közvetített párhuzamos médiavalóságon, amiben a Honvédkórház modernebb Ausztria robotizált kórházánál is.

 

Miért tűnik Orbán a kezdeményezőnek?

 

Ez azonban láthatóan az ellenzéknek nem sikerült a járvány első heteiben. A Fidesz, de legfőképp Orbán Viktor átvette mára a kezdeményezést és a saját, kihívó nélküli médiavalóságát építi a kompetens vezetőről és a vírust legyőzni képes magyar egészségügyi rendszerről. Ez pedig két okra vezethető vissza véleményem szerint.

 

Egyrészt

 

az ellenzék hagyja, hogy a média fókuszt veszítsen, hogy mások eltereljék a figyelmet az ellenzék témáiról a közbeszédben.

 

Azokban a kritikus napokban, amikor a Fidesz azért küzdött, hogy visszaszerezze a kezdeményezést, a budapesti értelmiség a közösségi médiában az ingyenes budapesti parkolás kérdését kezdte el boncolgatni. Ennek a média teret is adott, majd az ügy politikai támogatottságot is szerzett. Természetesen minden joga megvan ehhez minden állampolgárnak. Ebben a cikkben azonban most azt elemzem, hogy maguk a pártok, amik majd el is indulnak a következő választásokon, képesek-e a kezükben tartani a kezdeményezést és irányítani a közbeszédet, hogy így narratívákat és a kormánnyal szembeni, párhuzamos és azzal egyenrangú médiavalóságokat építsenek, amikre aztán a választók szavazhatnak.

 

A média a saját valóságát építi

 

Másrészt a média sem könnyíti meg az ellenzéki pártok dolgát: ahelyett, hogy „csak” hírt adna és „csak” elemezné a pártok narratíva- és médiavalóság-építési kísérleteit, saját narratívát és médiavalóságot épít. A napi hírfolyamot eluralták a saját anyagok, de tették mindezt az ellenzéki pártok kárára. A médiában jelenleg alig észlelhető a politikusok tevékenysége, és ez nem azért van így, mert a politikusok semmit sem kommunikálnak, elég csak megnézni a Facebook-aktivitásukat.

 

A médiavállalatok most a saját tartalmaikat és újságíróikat nyomják előtérbe, még ha ez azzal is jár, hogy olyan médiavalóságot építenek, amiben az ellenzéki pártok cselekvőképtelennek tűnnek.

 

Széles nyilvánosságot pedig leginkább a média által már sok-sok publicisztikában követelt, összefogásnak tekinthető megnyilvánulások kapnak. Ebben a médiavalóságban az ellenzéki pártok ugyanis egy nagy egészként léteznek. Holott a valóságban továbbra sincs egy közös vezetőjük, de még csak koordinálni sem koordinálnak különösebben. Hogy a feltételezett koordináció nem létezik közöttük, azt bizonyítja az az eset is, amikor Gyurcsány Ferenc hogy, hogy nem pont aznap jelentette be a járványügyi akciótervét, amikor Karácsony Gergely is.

 

A másik példa a média saját médiavalóság-építési kísérletére a Magyar Narancs március eleji címlapja, amiből úgy tűnik, Fekete-Győr András Momentum-elnök és Dobrev Klára DK-s EP-képviselő közös interjút adott. Ezzel szemben a valóság az, hogy külön interjút adtak, és két külön fotó lett összeszerkesztve a címlapra.

 

Most nagyon elvétve jutnak át a média szűrőin különutas nyilatkozatok, vagy ha mégis, akkor is például egy közös cikkbe szerkesztik a külön-külön kiadott ellenzéki nyilatkozatokat, ezzel a formátummal is tovább

 

táplálva a média saját maga által épített médiavalóságát, a pártok összefogását.

 

Politikai kommunikációs szempontból tehát most a járvány kapcsán az ellenzék ugyanott tart, mint a 2019-es önkormányzati kampány előtt. A kormánypártok úgy tűnik, hogy képesek megismételni ugyanazt a koronavírus kapcsán is, ami 2015 után ötévnyi folyamatos sikert hozott.

 

A Fidesz ezekben a hetekben és hónapokban olyan, kihívó nélküli médiavalóságot építhet, amin belül a járvány általuk meghatározott narratívái kizárólagossá válhatnak, és amely médiavalóságot az ellenzék és a társadalom csak követheti, de be nem folyásolhatja.

 

Szakács András politológus. Olvass még tőle az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Radikális programmal vág neki a szélsőjobboldali párt az ősznek: kilépni az EU-ból, betiltani a környezetvédő tilalmakat, fizikai akadályokat a határokra.

A külsőségekre sem ügyelve esett egymásnak a jelenlegi román jobbközép kormánykoalíció két legerősebb pártja. Az ürügy egy hétvégi Covid-kórház körüli botrány volt.

A szétszakadt szlovák szélsőjobb parlamenten kívül maradna.

Bojko Boriszov elmondása szerint 2022-ben és 2023-ban az EU már majdnem hétezer forintos áron fogja beszerezni a német-amerikai oltóanyagot.

Az űrhajós, Jurij Gagarin, egy csapásra világsztár lett – és a szovjet tudomány diadalát jelképezte, amerre csak járt.

Egy, a Lancet folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint ha AstraZenecával vagy Szputnyik-V-vel oltanak be,
jobb, ha nem vagy elhízott.

A fejletlen orvosi technológia következtében 40 napos vesztegzárral próbálták meg az akkori járványokat megállítani.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás