+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2020. április 12. vasárnap, 08:03
Az ellenzék a koronavírus-válsággal végre a saját médiavalóságába szoríthatta volna be a Fideszt, ha eleget szajkózza az egészségügy problémáit. De elszalasztották a lehetőséget.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A 2015-ös magyar migrációs válság után mesterségesen fenntartott álválság évei alatt a Fidesz rájött és kigyakorolta, hogy hogyan kell olyan médiavalóságot építeni és fenntartani, amivel teljesen uralható a közbeszéd és a politikai kommunikációs tér.

 

Most 2020-ban az ellenzéknek 2015 óta először nyílt alkalma arra, hogy ugyanezt az utat végigjárja és megtehesse azt, amit vele tettek. Beleszoríthatta volna a kormánypártokat egy általa épített médiavalóságba, ahol ők, és nem nekik szabják meg a játékszabályokat. Az alkalmat azonban elszalasztották, és proaktivitás helyett ismét reaktív pozícióba szorultak, köszönhetően részben maguknak és részben a médiának.

 

Mire jó a médiavalóság?

 

Az elmúlt öt évben a Fidesz-KDNP bemutatta, hogy mit is jelent a médiavalóság, annak építése és irányítása. 2015-ben néhány hónapig Magyarországon valóban nagy számban próbáltak átkelni gazdasági kivándorlók és menekülők nyugat-európai országok felé menet. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP által felépített médiavalóságban – ha a kormánypártok kommunikációját és propagandagépezetének elemeit, az M1-t, a HírTv-t, a Magyar Nemzetet vagy az Origót követjük – 

 

még öt évvel az események után is úgy tűnik, hogy a migrációs válság a mai napig tart.

 

Hol régi, hol pedig hamisított felvételekkel, hírekkel és információkkal tartották napirenden a témát. Azt sulykolták, ez ma a legaktuálisabb, és az ország szempontjából a legfontosabb téma, minden más, az egészségügy, az oktatás, vagy éppen a klímaváltozás kérdése másodlagos, először a migráció kérdését kell kezelni.

 

A választási sikerei és kudarcai alapján a mai Fidesz nagyban függ attól, hogy milyen ütemben és intenzitással képes építeni és uralni a médiavalóságot. A migrációs kérdésre felépített választási kampányai, amit az évek alatt felépített médiavalóság megtámogatott, sikeresek voltak. Ezzel szemben a 2019-es önkormányzati kampány, ahol a fő kommunikálandó mondanivaló egy pár héttel a voksolás előtt előbb bedobott és a migrációval szemben fel nem épített „Karácsony Gergely alkalmatlan”, „az a település rosszul jár pénzügyileg, ahol nem kormánypárti jelöltek nyernek” narratívák voltak, a kormánypártok számára több helyen kudarcot hozott.

 

Nem tudott ugyanis létrejönni egy a „migrációs krízishez” hasonló médiavalóság, mert a valódi médiában ezek a narratívák nem (média)valóságként, csak az ellenzéki narratívákkal párhuzamos egyenrangú alternatív narratívaként tudtak megjelenni. Ez annak volt köszönhető, hogy az ellenzéknek voltak ügyei és ezen keresztül bemutatható narratívái. Nem szorult tehát bele abba az ellenzék, hogy a Fidesz által felépített valóságban, a kormánypártok által neki szánt szerepét játssza el mindössze és csak reagál a kormánypártok által felvetettekre.

 

A kormánypártok és propagandagépezetük nem tudta bebizonyítani az önkormányzati kampányban, hogy az ő két narratívájuk fontosabb és a választók számára valóságosabb problémákra koncentrál, mint például az egészségügy, az oktatás, vagy a parkolási maffia kérdése, amikre pedig az ellenzéki pártok koncentráltak. Ezekben a témákban a Fidesz pedig nem tudta megszerezni a kezdeményezést, és csak futott az ellenzék által generált események után, mindössze reagálni tudott rájuk.

 

Az ellenzék elszalasztott esélye

 

Politikai kommunikációs szempontból az első pillanatban pedig most

 

úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány is az önkormányzati kampányhoz hasonlóan alakulhat. A kormánypártok egyik Achilles-sarkát, az egészségügyet érheti csapás,

 

aminek az állapota a kutatások szerint továbbra is egyik legfontosabb kérdés a magyar társadalom számára.

 

Hogy nem így alakult, nemcsak a Fidesznek, de az ellenzéknek és a médiának is köszönhető. Az ellenzék most az egészségügy kapcsán esélyt kapott, hogy felépítsen egy saját médiavalóságot. A járvány heteiben tovább lehetett volna lépni az eddigi gyakorlaton: beteg-, költségvetési adatok, a kórházi fertőzések és amputációs számok esetleges sajtótájékozatókon való ismételgetése. A média a hét mindennapján, a nap huszonnégy órájában foglalkozik jelenleg az egészségügy minden aspektusával. Erre pedig most meg is van a kereslet a választópolgárok részéről.

 

„Békeidőben” egy politikusnak egy-egy hírbejátszásban vagy interjúban percei, van, mikor csak másodpercei vannak arra, hogy felépítsen egy narratívát, bemutassa a világot úgy, ahogy ő értelmezi. Most viszont az egészségügy témájában a kereslet a média és az emberek részéről végtelen. Ráadásul a választópolgárok nem kivonulnak a hírfogyasztásból és így a közéletből, hanem egyre inkább bevonódnak, nő az érdeklődésük, így pedig a korábban felépült elszigetelő buborékok is átfedhetnek, esélyt adva a pártoknak, hogy új választói csoportokat érjenek el.

 

A politikusok most hosszútávon tervezhetnének, és napról napra építkezhetnének a médiában az egészségügy témájában. Részletekbe menően felépíthetnék a képet, a saját médiavalóságukat az egészségügy rossz helyzetéről és az inkompetens Orbán Viktorról. Esélyt kaptak arra, hogy felülkerekedjenek a propagandagép által épített és közvetített párhuzamos médiavalóságon, amiben a Honvédkórház modernebb Ausztria robotizált kórházánál is.

 

Miért tűnik Orbán a kezdeményezőnek?

 

Ez azonban láthatóan az ellenzéknek nem sikerült a járvány első heteiben. A Fidesz, de legfőképp Orbán Viktor átvette mára a kezdeményezést és a saját, kihívó nélküli médiavalóságát építi a kompetens vezetőről és a vírust legyőzni képes magyar egészségügyi rendszerről. Ez pedig két okra vezethető vissza véleményem szerint.

 

Egyrészt

 

az ellenzék hagyja, hogy a média fókuszt veszítsen, hogy mások eltereljék a figyelmet az ellenzék témáiról a közbeszédben.

 

Azokban a kritikus napokban, amikor a Fidesz azért küzdött, hogy visszaszerezze a kezdeményezést, a budapesti értelmiség a közösségi médiában az ingyenes budapesti parkolás kérdését kezdte el boncolgatni. Ennek a média teret is adott, majd az ügy politikai támogatottságot is szerzett. Természetesen minden joga megvan ehhez minden állampolgárnak. Ebben a cikkben azonban most azt elemzem, hogy maguk a pártok, amik majd el is indulnak a következő választásokon, képesek-e a kezükben tartani a kezdeményezést és irányítani a közbeszédet, hogy így narratívákat és a kormánnyal szembeni, párhuzamos és azzal egyenrangú médiavalóságokat építsenek, amikre aztán a választók szavazhatnak.

 

A média a saját valóságát építi

 

Másrészt a média sem könnyíti meg az ellenzéki pártok dolgát: ahelyett, hogy „csak” hírt adna és „csak” elemezné a pártok narratíva- és médiavalóság-építési kísérleteit, saját narratívát és médiavalóságot épít. A napi hírfolyamot eluralták a saját anyagok, de tették mindezt az ellenzéki pártok kárára. A médiában jelenleg alig észlelhető a politikusok tevékenysége, és ez nem azért van így, mert a politikusok semmit sem kommunikálnak, elég csak megnézni a Facebook-aktivitásukat.

 

A médiavállalatok most a saját tartalmaikat és újságíróikat nyomják előtérbe, még ha ez azzal is jár, hogy olyan médiavalóságot építenek, amiben az ellenzéki pártok cselekvőképtelennek tűnnek.

 

Széles nyilvánosságot pedig leginkább a média által már sok-sok publicisztikában követelt, összefogásnak tekinthető megnyilvánulások kapnak. Ebben a médiavalóságban az ellenzéki pártok ugyanis egy nagy egészként léteznek. Holott a valóságban továbbra sincs egy közös vezetőjük, de még csak koordinálni sem koordinálnak különösebben. Hogy a feltételezett koordináció nem létezik közöttük, azt bizonyítja az az eset is, amikor Gyurcsány Ferenc hogy, hogy nem pont aznap jelentette be a járványügyi akciótervét, amikor Karácsony Gergely is.

 

A másik példa a média saját médiavalóság-építési kísérletére a Magyar Narancs március eleji címlapja, amiből úgy tűnik, Fekete-Győr András Momentum-elnök és Dobrev Klára DK-s EP-képviselő közös interjút adott. Ezzel szemben a valóság az, hogy külön interjút adtak, és két külön fotó lett összeszerkesztve a címlapra.

 

Most nagyon elvétve jutnak át a média szűrőin különutas nyilatkozatok, vagy ha mégis, akkor is például egy közös cikkbe szerkesztik a külön-külön kiadott ellenzéki nyilatkozatokat, ezzel a formátummal is tovább

 

táplálva a média saját maga által épített médiavalóságát, a pártok összefogását.

 

Politikai kommunikációs szempontból tehát most a járvány kapcsán az ellenzék ugyanott tart, mint a 2019-es önkormányzati kampány előtt. A kormánypártok úgy tűnik, hogy képesek megismételni ugyanazt a koronavírus kapcsán is, ami 2015 után ötévnyi folyamatos sikert hozott.

 

A Fidesz ezekben a hetekben és hónapokban olyan, kihívó nélküli médiavalóságot építhet, amin belül a járvány általuk meghatározott narratívái kizárólagossá válhatnak, és amely médiavalóságot az ellenzék és a társadalom csak követheti, de be nem folyásolhatja.

 

Szakács András politológus. Olvass még tőle az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nyolc tagállam nem engedné a német elnökséget tárgyalni az EU-s pénzekről és a jogállamiságról, a Néppárt pedig nagyobb szigort szeretne: kemény tárgyalások lesznek.

Strache egy Bécs melletti jósnőhöz és egy dél-burgenlandi sámánhoz járt rontást levetetni és tanácsot kérni. Nem vicc.

Miért ilyen fontos ez a két találkozó? Milyen hatása lesz a tárgyalásoknak a belarusz helyzetre? És miért pont most találkozott Macron a belarusz ellenzék vezetőjével?

Szerintük a kormánynak nincs jobboldali ellenzéke, ezért.

A Fidesz-közeli elemzőcég közvélemény-kutatással támasztja alá, hogy mára annyi a balliberális médiatúlsúlynak.

Szerdán 717 embert nyilvánítottak gyógyultnak a hatóságok, a járvány azonban még mindig elég gyorsan terjed.

A XII. kerületben nagyon nem nézik jó szemmel, hogy Kovács Gergely a nyilvánosságban kritizálja az önkormányzat működését, még az MSZP-s képviselő is kiakadt emiatt. Megkérdeztük, hogy mi történt!

A hét kérdése

Két tévéinterjú, esszé, nyílt levél, egy uniós biztos lemondatása. Orbán Viktor még saját rajongóit is meglepte, hogy ennyire aktív lett a médiában. Mi folyik itt?

Azért ide elnéznénk

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás