Szerelem a koronavírus idején: milyen az igazi kijárási tilalom?

Szerző: Kömlődi Ferenc
2020.04.10. 16:26

Kolumbiában Magyarországgal ellentétben igazi kijárási tilalom van egy ideje. Mit szabad, mit nem? A négy fal között kvázi mindent. Ki viszont csak nagyon ritkán lehet menni, és nem is mindenkinek. Megugrottak az itteni fertőzési számok is: az országban több a fertőzött, de több a teszt is.

Szerelem a koronavírus idején: milyen az igazi kijárási tilalom?

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

Iván Duque kolumbiai elnök hétfő este jelentette be, hogy két héttel, április 26. 23.59-ig meghosszabbítják az országos kijárási tilalmat. Papírforma, senkit sem ért váratlanul.

Április 29-én repülnék Panamából Frankfurtba. Holland online ügynökségnél vettem a jegyet, pár napja küldtek e-mailt, hogy ne keressem őket, óriási a forgalmuk, jelentkeznek majd a lehetőségekkel, nyugi. Előbb persze Panamába kéne eljutnom, de most nem érdekel.

Ha már repülőgép nincs, legalább idő és nyugalom van. Mérhetetlenül sok időm van. Persze dolgozom gőzerővel, de régen tágultak ki ennyire a kapcsolati hálók – Ottawától Limáig, a yucatáni Meridától, Máltán és Kairón keresztül Baliig, New Jerseytől Szingapúrig, vagy két tucat országban élő baráttal, ismerőssel chatelek. Most mindenkinek van ideje, az egész világ belassult, csak a vírus pörög.

Többen kérdezik, miért nem járok ki futni, milyen volt a naplemente, ha alig egy kilométer, a Karib-tengerig azért ugye csak lenézek néha. Aha, hogyne, külföldiként, pláne kijárási tilalom alatt.

ITT LAKOM GETSEMANIBAN: TÉNYLEG KÖZEL A TENGER, DE...

Magyarországi posztokra pillantva, értem is a kérdéseket – Margitsziget, Normafa, Kis-Balaton, Balaton-felvidék, napfelkelték és teliholdas éjszakák, mintha végtelenített magányos kirándulásra indult volna az ország egy része, vagy ha nem, és mégis maradtak, akkor az egyik vevő a másik nyakába köhög-liheg az áruházakban, nyugdíjasklub az utca.

Nos, akkor: „Háztartásonként egy személy otthonát, hoteljét a következő célokkal hagyhatja el: ha élelmiszerboltba megy élelmiszerért, ha gyógyszertárba megy gyógyszerért, ha a kutyáját 20 percig sétáltatja tartózkodási helye közelében. Sürgősségi szolgáltatásokat, köztük állatorvosit is igénybe vehet, vagy ha szükséges, mehet megbeszélt orvosi vizitre. Elmehet pénzkiadó automatához (ATM) vagy bankba, pénzügyeket intézni, közjegyzőnél intézkedni. Ha el kell hagynia az otthonát, a felsorolt esetekben engedéllyel rendelkező taxit vagy tömegközlekedési eszközt is igénybe vehet. Külföldiek csak abban az esetben utazhatnak, ha az a nagykövetségük által szervezett hazamenekítési akció része.”

Ennyi, nem több, sőt, a pico y cédula rendszer (személyazonosítónk utolsó száma alapján lakóhelyünk elhagyása csak meghatározott napokon engedélyezett) bevezetésével inkább kevesebb. A 70 év felettieknek még ennél is: május 31-ig nem hagyhatják el lakóhelyüket.

A KIJÁRÁSI TILALMAT ÉS A LEGFRISSEBB ADATOKAT ECSETELIK A TÉVÉBEN

Persze nyugodtan megindulhatok a Karib-tenger felé, max, az engem igazoltató rendőrnek lesz nehéz elmagyarázni, hogy ott volt a legközelebbi patika. Ha betartja a törvényeket, megfedd, megbírságol, bevisz az őrsre, és biztos akad más opció is. De bármennyire is hiányzik, eszembe sem jut lemenni a Karib-tengerig. Az óvárosba sem, pedig rohadtul jót tenne a lelkemnek egy céltalan séta, kényelmesen sem több negyedóránál.

Futni talán a 10 percre lévő San Felipe körül lehetne, ott van zöld, de más sincs, se bolt, se patika, és az erőd is rég bezárt. A San Felipén inneni rész „a” Cartagena, ahogy az útikalauzokban látjuk. Az azon túli, a Popa-hegy kivételével kevésbé az, utazók által nem látogatott negyedek, akadnak köztük súlyosabbak is, és azokon túl, a világ végén a buszpályaudvar. Onnan mentem Mompoxba, pont egy hónapja oda érkeztem Mompoxból.

Ő HOZZA AZ EBÉDEMET MINDEN NAP. A KÉPHEZ LEVETTE A MASZKOT.

Egyes külvárosokban nem tartják be annyira fegyelmezetten a kijárási tilalmat, mint Getsemaniban. Büntetésekről, bírságokról is hallani.

Itt, az elitnegyedekben békeidőben és most is hermetikusan el vagyunk zárva tőlük, messzi világ, mély-Kolumbia az.

Máshol is bírságolnak rendesen, például a kulturális világörökségnek nyilvánított karneváljáról híres, közeli Barrranquillában, Shakira szülővárosában szerda estig 3533 bírságot osztottak ki. Medellinben és Caliban viszont pozitív az összkép, a délnyugati Neivában hétvégén pedig a lehető legteljesebb lesz a zárlat, mindenki otthon fog ülni.

A híradók segélyszervezetek felhívásaival vannak teli, Guayaquilben rekedt kolumbiaiakért – többen fertőzöttek közülük –, a venezuelai határig többszáz kilométert legyalogló gyerekekért, bogotái hajléktalanokért (kb. 5 ezer kolumbiai, 2 ezer venezuelai) igyekeznek tenni valamit; gyűlnek a segélyek, adományok.

Chiléből jön a hír: onnan is indultak meg venezuelaiak. És még mindig ők – az egyik híradó kolumbiai hajléktalanok részéről az ellenük irányuló xenofóbiáról számolt be. Ott is, itt is moteleket alakítanak át betegszállásokká, ha esetleg a kórházakban nem lesz már hely. Egyelőre van, de az egészségügyi dolgozók a tűréshatárig jutottak, hiányos vagy házilag barkácsolt védőöltözékükre, kevés maszkra panaszkodnak.

Egyes bankok előtt tömött sorok állnak, a várakozók nem két méterre, hanem húsz centire vannak egymástól. Minimálisan javult a peso, már nem 4 ezer egy dollár, hanem „csak” 3900. Két nap múlva 4500 is lehet. Nekem most az a jó, ha minél rosszabb, de ha külföldön tartózkodó kolumbiai lennék, biztos tajtékoznék. Az árak egyelőre nem emelkednek, az üzletekben változatlanul nincs gond a kínálattal, bár az itt egyedül nem édes, görög joghurtot napok óta nem kapok.

Kisboltokban nem nézik az útlevélszámomat, kétnaponta járok ugyanabba, 5 perc oda, 5 perc vissza, 10 perc ott, velem együtt maximum három vásárló, plusz a többfős személyzet. Lassan már oda se mennék, rühellem a 32 fokban a gumikesztyűbe csorgó izzadtságot, a már kívülről ismert utcák síri monotóniáját. Előre tudom, melyik ház előtt ki fog ücsörögni, ha még van kedve hozzá, kivel váltok néhány mondatot, kivel nem. Hamarosan nem lesz mit fényképeznem.

ITT VÁSÁROLOK, EGYELŐRE MINDEN VAN, LESZÁMÍTVA A GÖRÖG JOGHURTOT

Jövő héten szupermarketet is be kell iktatnom, azokban nézik az azonosítószámot, plusz sorba állsz előttük, szigorúan betartva a két méter távolságot.

Limából kapok üzenetet, ott is meghosszabbították két héttel, kijárási tilalom helyett karantén van a tévéképen. Pedig ugyanaz, és mi még szerencsésebbek is vagyunk valamivel. Náluk egyik nap csak nők, másik nap csak férfiak, péntek, szombat, vasárnap senki.

Kolumbiában megugrottak a számok. A gyors növekedés azonban nem feltétlenül rossz hír.

Pár napja különféle médiumok kritizálták az egészségügyi rendszert, hogy borzasztóan kevés a teszt. Azóta több, mint megduplázódott az 1 millió főre eső tesztek száma. Belehülyülünk a számokba, statisztikákba. Egyik nap például azt néztem, hogy a 10 ezernél több fertőzöttel rendelkező országok közül csak Brazília trópusi, és még ők sem teljesen. Talán mégis jelent valamit a meleg, a nyár? Vagy, ha az kevesebbet, a tuberkulózis elleni oltás tényleg sokkal többet?

De Brazília különben sem ér, mert ott Bolsonaro az elnök. Őt csendben, Kínát hangosabban, a Kína által feltételezhetően kilóra megvett Mugabe-cimbora WHO-elnököt tajtékozva gyalázom, s követelem a nyugati világtól első lépésben Tajvan, másodikban Tibet független államként történő elismerését, a hongkongi elszakadási törekvések nyílt támogatását.

MICSODA NYÜZSI: EMBER AZ UTCÁN!

Napi kisszínes: miután családi birtokán a hivatalos szervek kokainlabort találtak, és megindult ellene a nyomozás, lemondott Fernando Sanclemente, Kolumbia uruguayi nagykövete. Sajtóközleményben arról értesítette az iránta érdeklődőket, hogy teljesen meg van döbbenve, el nem tudja képzelni, hogyan keveredhetett oda az a fránya laboratórium, és maximálisan együttműködik a nyomozóhatóságokkal.

Egyébként nagyhét, Semana Santa van. Kolumbia még tartja magát.

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

Kömlődi Ferenc
Kömlődi Ferenc állandó szerző

Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek