A koronavírus teljesen lenullázta Friedrich Merzet, egyre világosabban látszik, ki lehet Merkel utódja

A CDU elnökségéért folyó harcban a 2018-ban a politikába visszatért Friedrich Merz alig látható már. Noha koronavírus-fertőzöttsége miatt tényleg karanténba kellett vonulnia, a politikus onnan se hallatott magáról, nem ismerni az álláspontját számos olyan kérdésben, amelyben viszont ellenlábasának, Armin Laschetnek sikerült leuralni a közéletet.

A német demokráciát a konszenzuskeresés jellemzi, ezért tűnhet úgy a kívülállónak – pláne a dél- vagy kelet-európai polarizációhoz szokottaknak –, hogy a német politika unalmas: a politikusok (még az ellenzékiek is) ritkán használnak nagy szavakat, a pártok együtt tudnak működni egymással, a nagykoalíció nem számít rendkívüli eseménynek, a szakértelem jelentős tiszteletet élvez a közéleti vitákban. Éppen ezek miatt

még a szélsőjobboldali AfD se vonta lényegesen kétségbe a szövetségi kormányzat intézkedéseit.

A konszenzus megbontása az értelmiségi világban (különösen a jogászokkal) indult

Kritika inkább az értelmiségi világból érkezett: egyesek éppen a szakértők túlzott elfogadottságát kritizálták (elvégre az ő mostani „hatalmuk“ mégse demokratikusan legitimált), azaz a mostani döntések alternatíva nélkülinek való beállítását.

Főleg jogászok emelték fel a szavukat az ellen, hogy szerintük érdemi vita nélkül fogadja el a társadalom az alapjog-korlátozásokat. Van persze olyan jogász, aki szerint viszont túlzó is a jogászkodó kritika, de a többség inkább kritikus maradt. Uwe Volkmann frankfurti jogfilozófus az életvédelemmel kapcsolatos félreértéseket, Thorsten Kingreen regensburgi közjogász a meghozott intézkedések aránytalanságát és következményeinek végig nem gondoltságát, míg Christoph Möllers berlini jogfilozófus a parlamenti hatalom csökkenését kifogásolta.

De megszólaltak filozófusok és közgazdászok is, akik arra figyelmeztettek:

Egyazon pártból jön a két ellentétes vélemény

Ez a vita egyre inkább azonban kezd felszivárogni a politikába is, ahol e kérdésekben – azaz, hogy szükségesek-e a jelenlegi szigorú szabályok, illetve mennyire kell ezeket a gazdasági hatások tekintetében újragondolni –

illetve mindkettő (egyik nyíltan is) ambicionálná a kancellárjelöltséget is.

Az, hogy ezen politikai vita tehát egyazon politikai családban zajlik le, azt mutatja, hogy egyrészről a többi párt nem tudja magát profilírozni: az AfD migrációs és a Zöldek klímaválságos témái ma érdektelenek, ennek megfelelően csökken is a két párt népszerűsége, a szocdemek – hiába ők adják a pénzügyminiszert is – képtelenek a pozitív válságkezelő szerepében megjelenni, a Die Linkének az ideje meg legfeljebb csak akkor jöhet el, ha tartósan megjelennek szociális (munkanélküliségi) problémák. Másrészről a vita azt is mutatja:

– a koronavírus csak újabb löketet és témát adott.

Armin Laschet leuralja a teret

A két politikus Armin Laschet, a legnépesebb Észak-Rajna-Vesztfália tartomány joviális miniszterelnöke és Markus Söder, Bajorország keresztényszociális (CSU-s) kormányfője. A válság elejétől, amikor ugyebár a német belső szerkezet okán eleve a tartományok tudtak csak dönteni (a szövetségi politika a tartományokra volt hagyatkozva), Laschet ellenezte a túlzott szigorkodást, vitába is keveredett a tartományi miniszterelnökök egyik videókonferenciáján Söderrel, aki – a bajoroknál már akkor érvényes – szigorú kijárási korlátozásokat, egyenesen kijárási tilalmat követelt.

Laschet elérte ekkor, hogy csak „kapcsolati tilalom” („Kontakverbot”) lesz, azaz egyrészről inkább az emberek közötti közelséget (de nem az utcára járást) korlátozza ma a német állam, másrészről inkább a polgárok jogkövető magatartására és nem a tilalmakra épít.

ami egy kicsi odaszúrás Södernek, aki láthatóan élvezi a végrehajtó, döntő, keménykezű politikus szerepét.

Laschet mutatja a fényt az alagút végén

Valamint Laschet azt szeretné, ha elindulna végre a vita arról, mikor és hogyan lehet a jelenlegi korlátozásokat – ha nem is egyszerre, de legalább fokozatosan – feloldani. Erre egy javaslatcsomagot a müncheni neoliberális Ifo-Intézet már le is tett: 14 neves közgazdász, orvos, jogfilozófus, szociálpszichológus írta meg részletesen egy lehetséges exit (azaz a tilalmak feloldásának) forgatókönyvét.

Azután pedig, hogy az osztrák kormány a héten bejelentette: április közepétől a kisebb boltok, május közepétől pedig a szállodák és éttermek is megnyithatnak, a német közéletben is többen egy hasonló tervet várnának el.

Laschet csütörtökön nagyinterjút adott a düsseldorfi Handelsblattnak – a német gazdasági felsővezetők által olvasott újságnak –, amelyben egy világos exitstratégiát vázol fel, és kijelenti:

Laschet ezzel szemben elmondja: ahogy a pékségekben ma is működik, hogy a vevők jelentős távolságot tartanak egymástól, ez a kisboltokban is lehetséges lenne, azaz azokat meg lehetne már nyitni.

Szerinte mihamarabb újra kéne kezdődnie az oktatásnak is, legfeljebb a gyerekeket délelőtti és délutáni csoportokba kéne osztani, így nagyobb távolságokban tudnának ülni egymástól.

Laschet a CDU-nak oly kedves autóiparról se feledkezik el: szerinte meg lehetne már most is nyitni az autószalonokat, elvégre ott eleve nem jellemző a vásárlói tömeg. Az autószalon kinyitása azt is jelentené: újra kell indulnia az autógyártásnak, elvégre majdnem egymillió ember közvetlenül ezen szektorban dolgozik (a német autóipar leállásának magyarországi hatásairól nem is beszélve).

Laschet már Friedrich Merz táborában halászik

Laschet azzal is növeli a szerepét és jelentőségét a közéletben, hogy egy saját szakértői tanácsot szervezett maga körül, ennek többek között Udo di Fabio egykori alkotmánybíró, bonni közjogász vagy Hendrik Streek bonni virológus is a tagja. Aki tudja, kikről van szó, rögtön láthatja:

Streek az a virológus, aki a közéletben a merkeli stratégiát támogató Robert Koch Intézet kritikusaként jelenik meg. Udo di Fabio pedig a jobbos tábor egyik fontos alakja: a konzervatív közjogász már a menekültkérdésben is élesen kritizálta Merkelt, azaz azt lehetett volna róla sejteni, most is a legjobbosabb elnökjelölt, azaz Friedrich Merz mögé áll be.

Friedrich Merz megszűnt politikailag

Mindez nagyon jól mutatja: miközben Laschet nagyon szépen építi fel azon politikus imidzsét, aki szakértőkkel megtámogatva a társadalomban is egyre népszerűbb lazítás politikáját szorgalmazza és a gazdasági szempontokat rendes jobboldaliként képviseli (ezzel Södernek és Merkelnek az ellenpólusa), Friedrich Merz, akitől egy hasonló vélemény nem állna távol, gyakorlatilag eltűnt. Ez csupán azzal, hogy koronavírus-fertőzés miatt karanténba szorult, nem magyarázható, elvégre onnan is meg tudna szólalni – de semmi nem történik,

Ez pedig ismét csak megmutathatja: a 2018-ban több, mint egy évtizedes politikai visszavonulás után visszatért Friedrich Merz képtelen felvenni a politika pörgését, egyre inkább legfeljebb a 1990-es évek CDU-ja után nosztalgiázók jelöltje lehet csak.

Az, hogy Merz mennyire nem működik éles helyzetekben, már 2018 decemberi kongresszusi beszédében megmutatkozott, amikor is Annegret Kramp-Karrenbauer le is győzte: Merz hihetetlenül rosszul és semmitmondóan beszélt, még a szintén nem nagy rétor AKK is jobb volt nála.

A koronavírusban kezd tehát megugrani Laschet elismertsége, a politikus sikeresen hozza a kormányzatot óvatosan kritizáló, de konstruktív, felelős politikus imidzsét, ráadásul miközben ő maga inkább a CDU centristáihoz tartozik, jópontokat tud szerezni – mondjuk az említett di Fabio bevonásával – a jobbos, merzista táborban is. De eközben meg Söderrel szemben ő lehet a liberális, aki az emberek alapjogait és a gazdaság érdekeit képviseli egy túlságosan kemény végrehajtó hatalommal szemben.

Laschetot tekinthetjük már Merkel utódjának?

Markus Söder hivatalosan még nem jelentette be, hogy akarna-e egyáltalán bajorként az uniópártok kancellárjelöltje lenni 2021-ben. Laschet viszont versenyben van – a már említett Merz és a hozzá hasonlóan a válságban teljesen megkukult Norbert Röttgen mellett – a CDU pártelnöki posztjáért.

És mivel a CDU-s elnökválasztást eltolták a koronavírus miatt, vélhetően az új elnök kevesebb, mint egy évvel a 2021-es szeptemberi szövetségi választások előtt venné át tisztségét, ami azt is jelenti: aki a CDU elnökségét megszerzi, az minden bizonnyal (hacsak Söder nem rondít bele) a CDU/CSU közös kancellárjelöltje is lesz. Elnézve a közvélemény-kutatásokat, amelyekben jelenleg a CDU/CSU támogatottsága kilőtt, nagy bizonyossággal az is kijelenthető (hacsak a gazdasági válság nem lesz kezelhetetlenül súlyos):

A mostani válság ugyanis lebénította mind az ellenzéket, mind Laschet esetleges párton belüli kihívóit – azaz Laschetnek jó esélye lehet a mostani válság jelentette lökettel Merkel utódjává válni.