Nem mindenki ért egyet a szigorú korlátozásokkal: így térhetnénk vissza a normalitásba

A német közéletben is vitatott, hogy szükségesek-e a jelenlegi szigorú intézkedések a járvány megfékezésére. Orvosok, közgazdászok ki is dolgoztak egy alternatív javaslatot, miként lehetne megindítani lassan a visszatérést a normalitásba.

Németország lakossága alapvetően pozitívan ítéli meg a berlini kormány járványügyi intézkedéseit, a Merkel-kormánnyal a közszolgálati ARD felmérése szerint 63 százalék elégedett, ami majdnem 30 százalékponttal több, mint a válság előtti hónap eredménye. Személyesen Merkel kancellári munkáját is a lakosság 60 százaléka támogatja.

A válságkezelés kihat a kormánypártokra is, bár inkább a keresztény uniópártok profitálnak belőle: a CDU/CSU a legfrissebb felmérések szerint többet kapna, mint amit 2017-ben elért. Ahogy más európai országokban is megfigyelhető: mint arról az Azonnalin is írtunk, válságban a lakosság a vezető kormánypárthoz húz.

A többi német párt kevéssé profitál: a Zöldek – akiknek lényegi témája, a klímaváltozás most eléggé visszaszorult – őrzik a második helyüket, de csökkenő népszerűséggel. Szintén zuhant a szélsőjobboldali AfD, amely – a párton belüli vitákon túl – eleve nem találja, milyen választ tudna jelenleg adni, elvégre a menekültkérdés, ami meg az ő fő témájuk, szintén kevesebbeket érdekel most.

Ha a lakosság még támogatja is a jelenlegi szigorú intézkedéseket, nem biztos, hogy még hosszú hetekig ez lenne a helyzet, főleg ha egyre inkább jelentkeznek ennek gazdasági, de akár az egyéni lelki következményei.

Laschet-Söder-párharc a koronavírus kapcsán

A vita a politikai színtéren is megjelenik. Miközben Markus Söder CSU-s bajor kormányfő a keménykedésével akar kitűnni kollégái közül (ma is Bajorországban vannak érvényben a legszigorúbb rendelkezések, ott még egyedül se lehet üldögélni például egy padon), a CDU elnökségéért és kancellárjelöltségéért versenyben lévő, észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök,

A két férfi között már egy márciusi videókonferencián is sajtóértesülések szerint feszült volt a helyzet, Laschet ugyanis kifogásolta, hogy Söder a bajorországi szabályok egyoldalú, folyamatos szigorításával (amiről sokszor a szövetségi kormány is csak a sajtóból értesül) pánikot vált ki, és túlzásba esik. Söder ugyanis támogatta volna, hogy egész Németországban kijárási tilalmat – ráadásul ezzel a névvel, Ausgangssperre – rendeljenek el, végül azonban a többi tartomány elérte, hogy jelenleg „csak” kapcsolati tilalom (Kontaktverbot) van, azaz nem a kijárást, hanem az emberek közötti kapcsolatokat akarja az állam csökkenteni.

Söder szerint „nincs itt az ideje” a lazításokról beszélni, ami persze azzal is összefügg, hogy a helyzet Bajorországban súlyosabb, mint a német átlag. A Robert Koch Intézet ma reggeli kimutatása szerint Bajorországban majdnem 200 eset jut százezer lakosra (jelenleg közel 25 ezer fertőzést regisztráltak, és 437-en hunytak el), míg a német átlag 115 eset százezer lakosonként.

noha a tartomány Németország lakosságának hetedét teszi ki.

A vitában, hogy lehet-e lazítani a jelenlegi szabályokon, Angela Merkel Söder álláspontján van. A kereszténydemokrata kancellár természettudósi precizitással jelezte ugyanis: amíg nem sikerül elérni, hogy az esetszám ne 10-11 naponta (mint jelenleg), hanem lehetőleg csak kéthetente duplázódjék, nem szabad enyhíteni a tilalmakon.

Több tartomány is már közel jár ehhez a számhoz: Észak-Rajna-Vesztfáliában, Berlinben vagy Baden-Württembergben már most is közel kéthetente duplázodnak csak az esetek, ezzel szemben a nagyon érintett francia Elzásszal határos Saar-vidéken még hetente, a bajoroknál meg 9 naponta. Jelenleg

Ausztriában amúgy már az ottani kabinet hétfőn bejelentette, hogy egész áprilisban fennmaradnak a kijárási korlátozások (sőt, a maszkviselés szabályai szigorodni is fognak). Nyugati szomszédunk azonban közben megindul azért az óvatos nyitás útján is: április közepétől a kisebb boltok kinyithatnak, a fodrászatok május elsejétől, május közepétől pedig aztán már éttermek és a szállodák is.

Beindult a jogászkodás is

Hasonló fokozatos enyhítést szeretnének többen is a német közéletben, ahol lassan-lassan a kezdeti fegyelem után megjelentek a kritikus hangok is.

A jogászok főleg a tilalmakkal együttjáró alapjog-korlátozásokat kifogásolják. Heribert Prantl, aki egykori bíróból lett a balliberális Süddeutsche Zeitung vezető publicistája, például arra figyelmeztet, hogy a szövetségi köztársaság történetében „még sohasem volt ilyen széleskörűen, átfogóan és radikálisan” korlátozva az egyéni szabadság, és kifogásolja, hogy

Az alapjogok korlátozását kifogásolja Juli Zeh, neves német írónő is, aki – mivel jogtudományi karrierrel is rendelkezik írói munkássága mellett – szociáldemokrata jelölésre brandenburgi alkotmánybíró is. (Németországban minden tartománynak is van saját alkotmánya és ennek megfelelően alkotmánybírósága.) Zeh szintén a Süddeutsche Zeitung hasábjain fejezte ki ellenérzését annak kapcsán, hogy „az eszkalódó tudósítások a nyilvánosságot és a politikát hajszolják”. Zeh szerint

ezért – noha elismeri, jogászként kevéssé ért a kérdéshez – nagyobb vitát várna el az intézkedések helyessége kapcsán. Mint jogász ő azon az állásponton van, hogy a jelenlegi tilalmak nem felelnek meg az alapjog-korlátozás mércéjéül szolgáló szükségességi és arányossági elvárásoknak (azaz az intézkedések ugyan szükségesek, de nem arányosak).

Oliver Lepsius, a münsteri egyetem neves közjogásza szerint nem is önmagában az alapjogok korlátozása a probléma (elvégre arra van alkotmányos lehetőség, ha a szükséges cél enyhébb eszközzel nem érhető el), hanem az, ahogy eleve az alapjogi gondolkodás és érvelés szerinte nem jelenik meg a politikai döntéshozóknál. Lepsius egyenesen azon a véleményen van, hogy a jelenlegi járvány után „a jogállami higiéniát kell sürgősen helyreállítani”.

Uwe Volkmann, frankfurti jogfilozófus pedig azt hangsúlyozza a Frankfurter Allgemeine Zeitungban írt esszéjében:

Ha ez lenne a helyzet, akkor nyugodtan be lehetne tiltani az egész közlekedést vagy a dohányzást, elvégre ezek is számos halálos áldozatot követelnek (legalábbis többet, mint a koronavírus). Azonban éppen itt jön be a képbe, hogy az alkotmány az alapjogok között nem tesz különbséget: az emberi méltóság pedig (amire minden alapjog visszavezethető) magában foglalja ugyanúgy a mozgás vagy a dohányzás szabadságát, mint számos más olyan tevékenységét, amit most a német egészségügyi kormányzat – az élethez való jogot minden elé helyezve – korlátoz vagy egyenesen megtilt.

Sokak szerint nem elég a válságot csak járványügyileg nézni

A közgazdászok közül többen is hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi válságkezelés súlyos gazdasági krízist eredményezhet. A müncheni neoliberális Ifo-Intézet a jelenlegi helyzet kéthónapos fennmaradása esetére 14 százalékos gazdasági visszaesést jósol a tavaly évhez képest.

Julian Nida-Rümmelin, müncheni filozófus, egykori szociáldemokrata miniszter a gazdasági nehézségekkel összefüggésben is ezért azt hangsúlyozza, hogy

hanem az össztársadalmi költségeket is figyelembe kell venni. Ezért a rizikóetikával foglalkozó egyetemi tanár úgy véli: egyáltalán nem etikátlan az a kérdés, hogy mennyi ideig tehető ki egy társadalom a jelenlegi korlátozásoknak annak érdekében, hogy a társadalom egy részét, az idősebbeket és a betegeket védeni lehessen.

Wolfram Weimer konzervatív publicista egyenesen azon a véleményen van, hogy az európai államok jelenleg „a társadalmi és gazdasági összeomlás árát” is bevállalják. A jobboldali Cicero havilap egykori főszerkesztője szerint ezért április 19. után nem szabad hosszabbítani Németországban, mert ez a dátum „választóvonal egy lehetséges orvosi katasztrófa, amit elkerülni igyekszünk, és egy már most jelentkező gazdasági-társadalmi katasztrófa között”.

A kritika amúgy felülírja a jobb-bal-törésvonalat is, elvégre Nida-Rümelin vagy a közjogász Lepsius inkább balközépre sorolható, Weimer egyértelműen jobboldali, az egyik legélesebb kritikus pedig a baloldali publicista, Jakob Augstein, a Der Freitag hetilap kiadója. A kommunista Neues Deutschland napilap meg is vádolta, hogy a tudományt, az objektív számokat vonná Augstein kétségbe. Augstein azt kifogásolja amúgy, hogy Németország

Vissza a mindennapokba

Ha nem is olyan polemikusan, de hasonló okokból szorgalmazza a mihamarabbi normalizálódást Christiane Woopen, aki orvosetikát oktat Kölnben, egyben az Ursula von der Leyen melletti Európai Etikatanács vezetője is. A közszolgálati ARD híradójának nyilatkozva Woopen azt mondta, hogy a jelenlegi válságkezelés hosszú távon még maradandóbb válságokat, tragédiákat eredményezhet, példaként említve az esetleges családon belüli erőszakot vagy a szociális kilátástalanság miatti öngyilkosságokat.

A már említett neoliberális müncheni Ifo-intézet keretében Woopen mellett további tizenhárom közgazdász, orvos, járványügyi szakember, jogfilozófus és szociálpszichológus közzé is tett egy részletesen indokolt és adatokkal ellátott tervet, ami a szigorú korlátozások enyhítésére ad javaslatcsomagot. A javaslat is hangsúlyozza, hogy jelenleg politikai döntésre van szükség a lehetséges alternatívák közül. (Az egész részletes tervezet és szakmai indokolása itt olvasható el.)

A tizennégy szakember szerint meg kell határozni, hogy melyek azok a gazdasági tevékenységi körök, amelyekben a legkisebb az esélye a megfertőződésnek, illetve amelyek a mindennapi életet a leginkább szolgálják, itt megindulhat a lassú visszaállás. Ennek érdekében

Nem tartják elképzelhetetlennek azt sem, hogy regionális eltérések legyenek, például a déli tartományokban vélhetően hosszabb ideig kellenek a jelenlegi szabályok, mint az északiakban.

Mindezen enyhítések előfeltétele, hogy a mostaninál is szélesebb mértékben lehessen kimutatni gyors teszteléssel, ki fertőzött, illetve ki esett már át a fertőzésen. Azaz

NYITÓKÉP: Elhagyott gyárépület Észak-Rajna-Vesztfáliában / Lost-Place.Org