+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kömlődi Ferenc
2020. április 4. szombat, 16:00
Miért hamis a magyarok képe Kolumbiáról? Hol vált pokollá az élet Dél-Amerikában a járvány miatt? Miért lakoltatják ki a venezuelaiakat? Kömlődi Ferenc Kolumbiából jelentkezik, ahol a kijárási tilalom szintet lépett: már csak bizonyos napokon szabad utcára lépni.

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

 

Tovább szűkülnek a terek: hétfőn az 1-re és 2-re, kedden a 3-ra és 4-re, szerdán az 5-re és 6-ra, csütörtökön a 7-re és 8-ra, pénteken a 9-re és 0-ra végződő azonosítószámú személyek mehetnek boltba, patikába, banki ügyeket intézni.

 

Egyelőre nem tudom, hogy a külföldiekre mi vonatkozik, legutóbb szerdán vásároltam, az útlevélszámom 5-tel ér véget, a szállásadóm, David szerint menjek, amikor akarok, a bátyja viszont azt mondta, hogy 5, tehát szerda a következő. Majd eldöntöm, mert ugyan rengeteget dolgozom – mi más hasznosat tehetnék? –, de így is bőven van időm. Szinte egész életemben (utazások közben is) home office-ból toltam, semmi nem változik, csak most egy ideje és ideig biztosan nem a Kis-Svábhegyről, hanem Cartagenából.

 

A kajaprobléma oroszlánrésze megoldódott, múlt héten bedobtak egy szórólapot, stílszerűen Getsemani’s Garden az étterem neve, reggel 9 és délután 5 között, csak házhozszállítás – reggelik és menük, á la carte: tapasok, saláták, rizottók, cévichék, hús- és halételek, lasagnák, tészták, pizzák, burgerek, facsart üdítők. Páros napokon halas, páratlanokon polipos céviche reggelire, hétköznap a kb. 800 forintos menü (leves, főétel – kettő közül választhatsz, én halat vagy csirkét, mert se disznó-, se marhahúst nem eszem –, rizs, saláta), hétvégén viszont „kirúgok a hámból”, spagetti, tapasok, a mostanit nem tudom még, két napra eltapsolok 5-6 ezer forintot, megalol. Ennyit a dőzsölésről a földkerekség egyik leghedonistább városában.

 

AZ ÉLETKEDVMENTŐ CÉVICHE

 

Kedden Whatsappon felhívott Dr. Beck András bogotái konzul. Közölte, hogy pénteken a fővárosból itt ragadt európaiakat kimenekítő Lufthansa-gép indul Frankfurtba. Kérdezte, érdekel-e, mondtam, nem, aztán jól elbeszélgettünk Kolumbiáról, utazásokról, el is sírtam neki, mennyire hiányzik a két macskám, a júniusban 19 éves fekete Benzli bácsi és a „csak” 9 éves vörös Leó.

 

Ha annyira hiányoznak, miért nem éltem az alkalommal? – merülhet fel többekben a kérdés. Egyrészt, mert jó kezekben és jól vannak, sűrűn látom őket, Messengeren „chatelek” velük, másrészt, mert még mindig biztonságosabbnak érzem Kolumbiát, mint Európát, Magyarországot, harmadrészt, ha sokat nem is élvezek belőle, de itt legalább folyamatosan jó idő, 30-32 fok van.

 

A legtöbb magyar, európai tévhitben él Kolumbiával kapcsolatban. Úgy képzelik el, mintha még mindig az 1990-es évek elején járnánk, Pablo Escobar irányítaná

 

az országot, az utcasarkokon fegyveres dealerek és kósza emberrablók lesnék ki a turistákat. 2015-ben jártam itt először, és ledöbbentem, mennyire barátságosak és bulizósak az emberek, szépek a nők, kellemesek a zenék, ínycsiklandozók a kaják, változatosak a tájak.

 

Viszonylag kevés helyet (Cartagenát, Medellint és környékét – ahol Escobar-emléktúrára is elmentem –, a prekolumbiánus szobrairól ismert déli San Agustint, Bogotát és a környező látványosságokat) bejárva is abszolút pozitív kép alakult ki bennem, biztonsági probléma egy szál sem, és tudtam: visszajövök még.

 

A BOGOTÁHOZ KÖZELI, EL DORADO-TÓNAK IS NEVEZETT GUATAVITA-TÓ, AMIT A SPANYOL HÓDÍTÓK AZÉRT KERESTEK FEL, HOGY ARANYAT TALÁLJANAK BENNE. 2015-ÖS FOTÓ.

 

Ha tehetem, itt húzom ki a járványt, ha vége, cartagenai bulik és amazóniai kirándulások várnak rám. Az életben nem jutok még egyszer el 200 euróért Amazóniába, és onnan vissza Cartagenába. Nyárral, azon belül inkább július-augusztussal, mint júniussal számolok, hogy hazakeveredem. Pár hét múlva mindenesetre átíratom a jegyem a Lufthansánál, fogalmam sincs, mikorra,

 

ha lesz még akkor egyáltalán Lufthansa.

 

A konzulátus tájékoztatott, hogy múlt hétvégén a kolumbiai bevándorlási hivatal a következő határozatot hozta: „Azok a külföldi állampolgárok, akik a 90 napos turistavízumuk lejárta előtt nem tudják elhagyni az országot a jelenlegi vészhelyzet következtében, nem kötelesek meghosszabbítani a vízumot, amennyiben vállalják, hogy elhagyják az országot, amint a légiforgalom helyreáll.” Június 2-ig tartózkodhatok itt, ha minden jóra fordul, előtte hosszabbítok, ami elvileg újabb 90 nap, de ha tényleg lehet majd szabadon mozogni, úgysem maradnék annyit. A dolgok jelen állásából kiindulva, erre kevés az esély.

 

A BOLT, AHOL VÁSÁROLNI SZOKTAM

 

A spanyolnyelvű latin-amerikai CNN-t és a helyi televíziókat nézem, kolumbiai angol és spanyol híroldalakról, újdonsült ismerősöktől tájékozódom. Latin-Amerikában Brazíliában (8261 megbetegedés, 344 halott) ütött be először és brutálisan a ménkű. Nem csoda, hiszen a kontinens humortalan idiótája, a magát ultrakomolyan vevő Jair Bolsonaro elnök még egy hete is összejövetelekre bíztatta híveit, ugyanolyan össze-vissza beszélt, mint imádott Trumpja nem is olyan régen.

 

De Trump legalább Kínának beszól, annak a kommunista diktatúrának, amelynek gazdasági megfontolásból az egész nyugati világ, különböző szervezetek, köztük a WHO fényesre nyalja a seggét, és megfeledkezik arról a csekélységről, hogy ha novemberben-decemberben tisztességes az információáramlás, és nem titkolnak el mindent, valószínűleg most nem tartanánk ott, ahol. Az Egyesült Államok dominanciája a járvánnyal alighanem véget ér, de ahogy egy, Amerika iránti elfogultsággal nehezen vádolható barátom mondta a napokban a járvány utáni jövőről: inkább a legrosszabb USA, mint a legjobb Kína. És mint a legjobb Oroszország – de ezt már én teszem hozzá.

 

MÁR HÁRMAN HALTAK MEG KORONAVÍRUSBAN CARTAGENÁBAN

 

Chiléből (3737 megbetegedés, 22 halott) – szinte mindenhonnan – szintén elkeserítő hírek érkeznek, de a legdrámaibbak Ecuadorból. Az ottani (és más) esetek alapján megdőlni látszik az az elmélet, hogy a meleg megállítja a járványt. Latin-Amerika egyik legnagyobb kikötővárosában, az abszolút trópusi és fülledt Guayaqilban tarol a halál, a hivatalos számok köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, az egészségügyi rendszer összeomlott, a kormánytájékoztatókban szereplő adatokat senki nem hiszi el (országosan 3368 megbetegedés, 145 halott).

 

A helyi W Radio beszámolója alapján a mentők, tűzoltók, ravatalozók stb. kapacitása annyira kimerült, hogy

 

egyes utcákon napokig látni rothadó temetetlen holtakat, a klinikák és a kórházak is tele halottakkal, a városban naponta kb. 170-en hunynak el, a halottasházakban nincs már hely.

 

Maga a polgármesterasszony, Cynthia Viteri is fertőzött. Mindeközben az ország ígéretes nevű elnöke, Lenin Moreno egyes híresztelések szerint, jó érzékkel és időzítéssel, családjával elhúzott a Galápagos-szigetekre (amit aztán cáfoltak)…

 

Peruban valamivel, de nem nagyon sokkal jobb a helyzet (hivatalosan 1585 megbetegedés, 61 halott). Kijárási tilalom kijárási tilalom után, az északi országrészben kevésbé tartják be, mint Limában. Első körben ott is a venezuelaiakon csattan az ostor, beindult a gyorssegélyezés, egyes távoli helyeken a lakosság önkezűleg, alkalmasint fegyverrel rendezkedik. A mozgásszabadság utolsó napjaiban amazóniai őslakosok nyilakkal, hagyományos viseletű andoki asszonyok pedig puskával igyekeztek távozásra bírni a hozzájuk tartó idegeneket, de a Cusco-Lima útvonalon is tartóztattak fel amerikai turistákat hivatalos engedéllyel menekítő buszokat, hogy ide aztán nem.

 

A KÖZTISZTASÁGI SZAKEMBER ÉJSZAKAI MAGÁNYA

 

A cartagenai éjszaka halotti csendjében igyekszem felidézni az utóbbi napok helyi történéseit. Már meglepne, ha Iván Duque elnök arcát nem látnám naponta, eleinte állítólag ő sem vette komolyan, de aztán önkormányzati vezetők, járványügyi szakemberek és más hivatalos szereplők meggyőzték a szükséges lépésekről.

 

Egyik este már az utcát is fertőtlenítették, kétszer mentek végig rajta, a szkafanderes figurákat mintha valamelyik cyber-fantáziámból teleportálták volna a karibi valóságba. 11, kinézek az erkélyen, és csak a kóbor macskákat látom. Pár perc múlva motoros rendőrök húznak el, az utóbbi napokban többször ébredtem a szirénájukra. Délelőtt az utca végében, látszatra céltalanul ácsorgó nővel tárgyalt egy, talán csajozott, ilyen őrült időkben bármi előfordulhat. A macskakaját lenyúló, másnap a macskáknak kitett vízben arcot mosó hajléktalan is eltűnt. David mondta, hogy ő El Loco, az utca bolondja.

 

REMÉLEM, CSAJOZIK A RENDŐR

 

A messzeségben Bocagrande egyik toronyháza világít, a szemközti töküres hotelben valaki telefonál. Pár órája egyre sűrűbben felvetődő témáról beszélgettünk a szomszéddal: meddig lehet bezárva tartani teljes országok lakosságát, mikor jön el az a pont, hogy egyes társadalmi rétegek, inkább elkapják a kórt, de felvállalják, hogy az utcán, erőszakkal jutnak hozzá bármihez, mert semmi vesztenivalójuk nincs, különben éhen halnak, és inkább kockáztatják a koronavírus-fertőzést, mint az éhezést. Az előbbit nagyobb eséllyel élik túl.

 

Caliból hívott fel egy chilei srác, a panamai halpiacon dolgozott, ott ismerkedtünk meg, a halpiac bezárásával elveszítette a munkáját, most Kolumbiában tengődik, és mondta, hogy alig van mit ennie… De legalább laknia van hol. Vele ellentétben,

 

hiába védenék őket új törvények, Bogotában – a törvények érvénybe lépése előtt – lakoltatják ki a leállás miatt fizetni nem tudó venezuelaiakat.

 

Valószínűleg máshol is, de eddig csak a fővárosról hallottam.

 

Kömlődi Ferenc kolumbiai sorozatának eddigi részeit itt olvashatod el.

 

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Fókuszban a születésnapos, de azt sem hallgatjuk el, hogy közben Soros György már a HBO-ba is bevásárolta magát!

Indiában növekszik ugyan a koronavírus-fertőzések száma, mégis a szigorú intézkedések enyhítése mellett döntöttek.

Az aktív esetek és az új fertőzöttek száma pedig lényegében stagnál.

A hatóságok nem tudtak volna mindenkit ellenőrizni – többek között erre hivatkozva hozta nyilvánosságra a házi karanténra ítélt emberek nevét a montenegrói kormány.

A Microsoft szerint nem a koronavírus-járvány miatt volt szükség az elbocsátásokra.

Péntekről szombatra sokan, 118-an gyógyultak fel a koronavírusból, de eközben sajnos újabb hét beteg elhunyt.

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás