Nincs kompromisszum, csak művészet – elszabadult az Ösztönlény Krúbi új lemezén

A hirtelen szerzett hírnevet kevesen tudják helyén kezelni, de valakinek sikerült és olyan magas színvonalú önvallomás lett belőle, ami egyedülálló a magyar zenében. Meghallgattuk Krúbi új albumát.

Die-hard Krúbi-fanként a rapper második albumát ugyanúgy vártam, mint két éve az elsőt: a megjelenés napján délután három körül folyamatosan figyeltem a YouTube- és Spotify-oldalát, hogy mikor jön már ki.

Kijött, elkezdtem hallgatni – és csalódtam. Igazából már menet közben elengedtem, az ÖSZTÖNLÉNY címre keresztelt album utolsó egyharmadára nem is nagyon figyeltem oda.

Az igazság az, hogy a korábban kiadott, LEJTŐ című szám és az album előzetese alapján egy,

Első hallgatásra úgy tűnt, hogy mindegyik hiányzik vagy sántít, és egy nagyon furcsa, de elég lájtos albumot kaptunk. Szerencsémre egy barátom és Lovasi András facebookos méltatása meggyőzött arról, hogy adjak neki még egy esélyt. Köszönet nekik, nélkülük az év eddigi legjobb hazai albumáról maradtam volna le.

Rapper jő, nagyszerű hős, Krúbinak hívják

Mielőtt rátérnénk a lemezre, álljon itt néhány sor arról, hogy kiről is beszélünk, ha netalán elkerült volna néhányakat a Krúbi-jelenség.

Krúbi (akivel korábban az Azonnali is interjúzott) 2017-ben nyerte meg a Kikeltető tehetségkutatóját, az erős szövegek, a természetes előadói készség, és nem mellesleg a nehéz trap alapok miatt viszont hiába éreztem, hogy most valami olyan történik, mint amikor 16 éve az Akkezdet Phiai kiadta debütáló albumát, biztos voltam benne, hogy megmarad rétegzenének.

Jött is pár kisebb koncert, például egy teltházas a Fogasházban, ahova a bulizók mellett pontosan az a közönség ment el, amire számítottam, konkrétan az értelmiségiek, mögöttem például Ceglédi Zoltán politikai elemző kamerázta vigyorogva a hazánkban egyedülálló kulturális eseményt.

Már a zenei stílusa sem férne bele a mainstream rádiók kínálatába, az Orbán, Verd Ki A Ferinek típusú allegorikus politikai-társadalomkritikus dalok szövegei miatt pedig végképp nem fogják játszani semelyik sávon.

Bebizonyosodott viszont, hogy a rádión kívül is van út a mainstreambe: 2018-ban megjelent a Nehézlábérzés című albuma a Universalnál, amit egy Fonogram-díj és számos teltházas fellépés követett olyan nagy fővárosi koncerthelyeken, mint az Akvárium és a Budapest Park – mára pedig Krúbi talán már a Sportarénát is meg tudná tölteni egy koncertjével.

Asszem megtaláltuk egymásban az igazit béjbe

Új lemeze, az ÖSZTÖNLÉNY is tele van politikai véleménynyilvánításokkal és odaszúrásokkal, de a poltikai tartalom csúcspontját egyértelműen a DINAMIT című, műfajparódiába oltott történelemlecke jelenti.

Krúbi már eddig is dolgozott műfajparódiákkal, legtrágárabb számát, a Klasszik Piramist például már régóta romantikus dalként, trombitakísérettel adja elő koncertjein, illetve a kormány családpolitikáját fricskázó, Dé:Nash-sel közösen előadott Csokdigger is egy adott műfajt figuráz ki.

Az új albumot hallgatva is sokaknak lehetett egy kis Bëlga-asszociációja, a DINAMIT-ban konkrétan szerelmes dalban énekel férfiakról, akikkel régen járt, de aztán újra rátalált igaz szerelmére. A csavar pedig nemcsak az, hogy Krúbi egyébként nem homoszexuális – ez jópár számából elég explicit módon derül ki –, hanem hogy

Ha jól akarsz élni, a királyt nézd, hazudj magadról és csinálj pénzt

Az albumon társadalomkritikából sincs hiány, a FELEJTŐ című számban egy esti kocsmázás kapcsán beszél a hazai alkoholizmusról, a CSEKK-ben pedig a zeneipar sztárgyáráról rántja le a leplet az előadó, viszont az ÖSZTÖNLÉNY az eddigi legszemélyesebb lemez a rappertől: elsősorban magáról Krúbiról szól.

Azt már a korábbi nagy- és kislemezből is megtudhattuk, hogy a zenész hogyan éli meg azt, hogy esténként százak skandálják a szövegeit a koncerteken, napközben pedig Excel-táblákat tologat a polgári munkahelyén. Az interjúkból is sejthettük, hogy Krúbi karaktere csak egy tök normális korombeli srác színpadi alteregója – mint Slim Shady Eminemnek –, most viszont a szövegekre odafigyelők előtt

Krúbi az az ösztönlény, aki a csöcsökről, pénzről és kokainról makogó tengerentúli rapperekhez hasonlóan nem tudta feldolgozni a hirtelen szerzett népszerűséget és anyagi jólétet, aki az összes csajt leszopatja a backstageben, és aki egész életében várta „ezt a rocksztár életet”, aki elvesz „egy fullos nőt, majd húsz év múlva még egyet”.

A Krúbi mögött álló előadó pedig az, akinek már eddig is volt egy metálzenekara, rappelni csak poénból kezdett a haverjainak és véletlenül befutott, azóta pedig az új számokon kívül a magánélete és a Krúbi-karakter között próbál balanszírozni. Ez, mint a barátnőjéhez szóló zárószámból kiderül, sokszor nem kis feladat lehet.

Már amikor a koncerteken elkezdett tombolni és a dalait gyakran ordítani éneklés helyett, akkor sem tudtam nem Joaquin Phoenix Arthur Fleckjére gondolni a Jokerből, aki néha őszintén nevet a helyzetén, de leginkább mániákusan röhög a világ visszásságain. Krúbi is hasonlóan röhög az élete disszonanciáján, talán enélkül az attitűd nélkül nem is tudna megmaradni annak, ami, neki ez a megküzdési mechanizmusa.

A dobogón mi vagyunk, ennyi, csak én, a Dini meg a 'city

Lovasi szerint 10-20 évente jön egy „ilyen tehetséges csávó” itthon, nem szeretnék vitatkozni a számokkal, de azt bizton állíthatom, hogy Krúbi, Dé:Nash, a Scarcity rapcsapat és még talán az Akkezdet Phiai tavalyi feloszlását követően szólókarriert építgető Saiid után a többiek még a kanyarban sincsenek, illetve a műfajon kívül is elvétve találni csak Magyarországon színvonalas, eredeti és autonóm, a zeneiparhoz hozzá nem romló zenészeket.

Az ÖSZTÖNLÉNY-nek teljesen nyugodt szívvel meg tudom előlegezni a 2020-as évek legjobb hazai albuma címet, azokat pedig őszintén sajnálom, akik az első benyomás vagy a szókimondó szövegek miatt úgy döntenek, hogy inkább kimaradnak Magyarország elmúlt sok évének kulturális csúcsteljesítményéből.

Krúbi új albumát meghallgathatjátok a Spotify-on vagy ezen a YouTube lejátszási listán:

FOTÓ: Kulcsár Árpád / Azonnali