Érettségi 2020: konkrét javaslat az érettségi vizsgák lebonyolítására

Jó megoldás nincs, ez a tanév már így fog befejeződni. Június közepéig nem fognak kinyitni az iskolák. Vállalva a keresztre feszítés korántsem kellemes perspektíváját, itt egy konkrét javaslat az idei érettségiztetésre.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Napok óta töprengek azon, hogy a jelenlegi rendkívül sok bizonytalanságot tartalmazó helyzetben hogyan lehetne megoldani a 2020 május-júniusában esedékessé váló érettségi vizsgákat.

Biztos vagyok abban, hogy jelenleg is számos közoktatási szakember birkózik a feladattal, s többezer tanár, több tízezer diák, illetve az ő szüleik tekintenek egyre türelmetlenebbül, s egyre nagyobb kétségek között a felkészüléssel töltendő hónapra, hónapokra. Tapasztalataim szerint minden nap növeli a türelmetlenséget, fokozza a feszültséget, ezért célszerű lenne a lehető legrövidebb időn belül néhány konkrétummal előállni az erre illetékeseknek, jelen esetben az EMMI-nek.

Vállalva a keresztre feszítés korántsem kellemes perspektíváját, alábbiakban egy konkrét javaslatot próbálok – érveket sorakoztatva – megfogalmazni, mintegy kívülről bekiabálva a pályára. Ennek a státusznak azonban előnyei is vannak, nem függök semmilyen lobbitól, személyes érintettségem, érdekeltségem sincs, a rendszer működését viszont volt módom alaposan megismerni az elmúlt évtizedekben. Azért szántam el magam töprengéseim eredményeinek közzétételére, mert az elmúlt napokban olyan felvetésekkel (is) találkoztam, amelyek csak az erőket vonják el az értelmes megoldásra való törekvésektől, az érdemi munkától, realitás nélkül.

Alapvetésem, hogy jó megoldás nincs.

Ez azt jelenti, hogy bármilyen megoldást kínál bárki jelen helyzetben, azt csak abból a szempontból szabad megközelíteni, hogy a lehető legkevesebb rossz következményt, problémát vonja-e maga után.

Álláspontom szerint a jelen realitása, hogy

A kormányzat júniusra teszi a járvány várható tetőzését, így másban gondolkodni értelmetlen, akkor is, ha előre vagy hátra tévednek egy hónapot.

Be kell-e fejezni júniusban a tanévet? Szerintem feltétlenül!

Mi az, ami biztosan több problémát eredményezne, mint amit megoldana?

1. Azzal a felvetéssel, hogy májusban befejezni, majd augusztusban folytatni a tanévet, csak annyiban foglalkoznék, hogy semmi értelme nem lenne. A bizonytalanságot további hónapokra elhúzná (ha jól gondolom, ma felelősen senki sem jelentheti ki azt, hogy augusztusra lecseng a járvány, s nyugodtan lehet majd iskolába menni), ráadásul az elmúlt nyarak 35 Celsius-fokos nappali hőmérsékleteinek várható ismétlődése kizárja, hogy tanítani lehessen egy olyan országban, ahol gyakorlatilag nincs légkondicionálás az iskolai tantermekben. Az érettségik augusztusra való halasztása ugyanezt a két problémát hordozná magában.

2. Online érettségizzenek a tanulók – mondják néhányan. Ehhez egész egyszerűen semmilyen feltétel nem áll rendelkezésre. Ha minden mást meg is oldhatnánk, semmilyen módon nem lehetne biztosítani, hogy a diák mellett ne üljön ott a nővére, unokabátyja stb., így semmi realitása, komolyanvehetősége nem lenne az ily módon szerzett érdemjegyeknek. Álláspontom szerint ez a lehetőség nincs.

3. Tartsuk meg úgy az érettségi vizsgákat, mintha mi sem történt volna, csak tantermenként 5-6 diák lehetne egy normál tanteremben, természetesen maszkokban – mondják mások. Elvileg ez nem irreális felvetés. Ha bevonná a kormányzat az általános iskolákat és az ott tanító pedagógusokat az írásbeli érettségi lebonyolításába, a feladat megoldható lenne. Egy átlagos tanteremben ennek a számnak a kb. háromszorosa szokott helyet foglalni, tehát – mivel a magyar, matematika és történelem (sok gimnáziumban az idegen nyelv is) érettségi írásbeli alkalmával az iskola összes tanterme és pedagógusa be van osztva – az érettségiző diákok felét/kétharmadát át kellene irányítani a közeli általános iskolákba, a felügyeletet pedig az ottani tanárok látnák el, megfelelő felkészítést követően, s irányítás alatt.

Ezzel szemben egyetlen érdemi felvetés fogalmazható meg: a járvány. Szükséges-e, hogy kb. 70 ezer végzős érettségiző diákot s több ezer pedagógust egy ilyen kritikus időszakban, május elején 3-4 napra kivigyünk az utcákra, órákra tantermekbe zárjunk, s lényegében ugyanezt megismételjük június közepén a szóbeli érettségik során? Igen, ez végül is nem lehetetlen, de ezt a döntést, s ennek esetleges beláthatatlan következményeit valakinek fel kell vállalnia. Ez pedig – nyilvánvalóan – csak a kormányzat lehet.

Az én töprengéseim eredménye egy negyedik változat, a következő.

A tanév minden időpontja és vizsganapja marad a tanév rendjében meghatározottak szerint, kivéve a közismereti tantárgyak középszintű érettségi vizsgáit.

Tehát, a magyar nyelv és irodalom, a matematika, a történelem, az idegen nyelv, és a választható földrajz, kémia, fizika, biológia, informatika stb. tantárgyi érettségi vizsgajegyeként középszinten a tanuló a tanév végi érdemjegyét kapja. A tanárok jellemzően 2-3-4 éve tanítják diákjaikat, s idén félévkor még „normál” oktatás szerint kapták az érdemjegyeket – ugyanezektől a pedagógusoktól. S ugyanezen pedagógusok oktatják most őket online, így próbálják tanítványaikat felkészíteni az érettségi vizsgákra, illetve év végén leosztályozni.

Az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy az érettségi vizsgák érdemjegyei átlagosan 10-15 százalékkal jobbak a tanév végi osztályzatoknál. Álláspontom szerint ez bőven belefér, azaz az érettségik legnagyobb tömegeket mozgató eseménye, a középszintű közismereti vizsgák 2020-ban történő elhagyása nem okoz senki számára mérhetetlen igazságtalanságot, viszont tekintettel lennénk a járvány minket körülvevő valóságára. S akik e tárgyaknál a középszintű érettségi vizsgát választották februárban, számukra a továbbtanulásban nem okoz hátrányt ez a megoldás.

A korábban már érettségizettek javító, pótló stb. vizsgáira megyénként, kerületenként két-három iskola kijelölhető, ez sem okozhat senki számára érdemleges hátrányt. Az alsóbb évfolyamosok előrehozott érettségi vizsgáira való jelentkezéseit pedig egyszerűen át kell tenni az október-novemberi vizsgaidőszakra, így még felkészültebben vizsgázhatnak majd, s azt a célt, hogy jövő tavasszal e vizsgával ne legyen már gondjuk, így is elérnék.

Ám ez nem állítja megoldhatatlan probléma elé a vizsgaszervezőket és a tantestületeket. A szakgimnáziumi írásbeli szakmai vizsgák szakmánként (ágazatonként) különböző napokon bonyolódnának, ez így töredékét érinti csak a végzős érettségizőknek, illetve csak ezen szóbeli vizsgákra ülne össze a vizsgabizottság, ami azt jelenti, hogy osztályonként jellemzően egyetlen nap alatt lebonyolódnának a szakmai szóbelik. Az emelt szintű vizsgákat eddig is központilag szervezték, az írásbelin nyilván több tanterem és felügyelő tanár szükséges, s talán egy kicsit jobban szét kell húzni a szóbeliket, de a tanév rendje rendelet időpontjaiban megoldható ez a feladat is.

A szakközépiskolások (szakmunkások) szakmai vizsgáira is ugyanez vonatkozna, a meghirdetett időben, sokkal jobban szétültetve a tanulókat az írásbelik során, s természetesen megfelelő elkülönítéssel, távolságtartással, ésszerű védőfelszerelésben, s persze kötelezően maszkokban zajlanának a vizsgák.

Mindehhez – szerintem – az államnak, ha úgy tetszik,

Minden reggel. Ennek költségei bőségesen beleférnek a középszintű közismereti érettségi vizsgák elhagyása által „megspórolt” összegbe.

Befejezésül még annyit, hogy a most érettségire készülő diákok többsége tovább szeretne tanulni szeptembertől. Ehhez tényleg nem kerülhető meg az emelt szintű és a szakmai vizsgák lebonyolítása, ezek elmaradása beláthatatlan problémákat eredményezne. Ugyanez vonatkozik az öt tantárgyas érettségi bizonyítványok kiadására és szakmunkásvizsga-bizonyítványok kézbe adására. Egyik nélkül sem lehet munkába állni, legalább is az adekvát területeken.

Megítélésem szerint ez a megoldás lehetne az a kompromisszum, amely talán minden oldal – oktatásirányítás, pedagógusok, diákok és szülők, valamint a munkaadók és a felsőoktatási intézmények – számára is elfogadható lenne, ugyanakkor a lehető legkisebb kockázatot hordozná magában a járvány elleni védekezés szempontjából.

Mielőbb meg kell hozni azokat a jogszabály-módosításokat, amelyek e javaslat megvalósítását lehetővé teszik.

A szerző nyugdíjas pedagógus, volt középiskolai igazgató.