+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Fekő Ádám & Illés Gergő & Varsányi Bence & Karóczkai Balázs
2020. április 1. szerda, 07:31
Egyikük szerint jobb diktátornak lenni, mint buzinak, a másik évente elvesz egy újabb feleséget, a harmadik jól elvan egy felsőbb ligás diktátor árnyékában. A posztszovjet térség nagy figurái mellett Irán és Szváziföld fért be a megszavazható listára, de a végső döntés a tiéd lesz ebben a történelmi versenyben!

Disclaimer: Az Azonnali munkatásai nem nevetnek tömeggyilkosságokon, a politikai ellenfelek kínzásán, nemi erőszakon, és semmin, ami annyira emberellenes, mint egy kemény diktatúra. Az Azonnali munkatársai szigorúan csak a hülye embereken nevetnek.

 

Ha már bolondok napja van, akkor emlékezzünk meg a legkárosabb bolondokról: az Azonnali ezennel megtartja első (és valószínűleg utolsó, de persze ki tudja?) diktátorversenyét! A ma aktív diktátoroknak több iskolája van persze, és az sem egyértelmű, kit nevezhetünk annak: hétfő óta Magyarország demokráciáját is egyre gyakrabban szokták siratni, de azért Orbán Viktor még nincs egy ligában Vlagyimir Putyinnal vagy Recep Tayyip Erdoğannal úgy sem, hogy elvileg az utóbbi kettőt is le lehet váltani választáson.

 

Persze még a fenti két nevet is csak a mainstream diktatúrarajongók mondanák nagy dobásnak, de ezekbe az ismeretekbe még maximum az észak-koreai Kim Dzsongun fér be,

 

a diktátoruniverzum viszont sokkal színesebb ennél. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy a listából kikerüljenek a túl egyértelmű nevek, és az igazán megdöbbentő figurák kerüljenek végre versenybe.

 

A nevezéshez annyi kellett, hogy még aktív diktátorról legyen szó, akit ilyen-olyan okokból annak ellenére tudjunk igazán jó szívvel kinevetni, hogy persze közben azt is tudjuk, emberek millióinak teszi tönkre az életét. Mi itt viszont abban hiszünk, hogy ennek a szcénának is az fáj a legjobban, ha kiröhögik őket.

 

Fontos még kiemelni, hogy ez egy szubjetkív lista: társaságunk valamiért jól láthatóan jobban rajong a Magyarországról is kicsit érthetőbb posztszovjet térségért, mint a műfajban amúgy nagyon erős indulókat állító Afrikáért, és emiatt a részrehajlás miatt vagyunk kénytelenek ignorálni Dél-Amerikát is.

 

Ramzan Kadirov (Csecsenföld)

 

A posztszovjet térség talicskán szállítja a nagyobbnál nagyobb szabású figurákat, az én választásom kérdés nélkül esett Csecsenföld elnökére: Ramzan Kadirov azzal lett nálam a király, hogy nem csak felmutatja a térség összes ízléstelenségét, de közben még különösebb felelősséget sem kapott, hiszen a fontos dolgokról úgyis Vlagyimir Putyin dönt felette.

 

De Kadirov nem elégszik meg azzal, hogy egy nála magasabb ligában játszó diktátor kegyeit lesi, hanem szeret szerepelni: 2016-ban például középkori lovagi páncélban ünnepelte, hogy 98 százalékkal újraválasztották Csecsenföld elnökének, azóta pedig már azt is kijelentette, hogy azért hazugság, hogy országában kínoznák a homoszexuálisokat, mert Csecsenföldön nincsenek homoszexuálisok. Viszont ha netán mégis, őket Kanadába kell deportálni.

 

Érdemes még megemlíteni a koronavírussal folytatott harcát: a karanténnal kapcsolatban kijelentette, hogy azokat az embereket egyszerűen meg kéne ölni, akik elhagyják azt, a még egészséges embereknek pedig azt javasolta, fogyasszanak citromos-mézes vizet az immunrendszerük erősítéséért, illetve fokhagymát a tiszta vérért.

 

Az egyik legnagyobb dobása mégis az volt, amikor

 

2017-ben megparancsolta az elvált pároknak országában, hogy béküljenek ki,

 

az újraegyesítésre pedig egy egész bizottságot létre hozott. Majdnem ezer házaspár jött össze újra, a beszámolók szerint azzal érvelve, hogy „aki nemet mond, az nemcsak a hagyományoknak és a vallásnak mond nemet, hanem Kadirovnak is.”

 

 

Talán az egész internet legnagyobb tragédiája volt, mikor törölték Kadirov Instagramját: a képmegosztón fitnesztippektől kezdve az elnök hóemberré változásáig minden volt, amit egy szórakozni vágyó felhasználó szeretne, de szerencsére a csúcsprodukció fennmaradt az utókornak: egy rövid trailer egy elképzelt akciófilmhez, aminek természetesen Ramzan Kadirov a főszereplője. (Fekő Ádám)

 

Ali Hoszjani Hámenei (Irán)

 

Ali Hoszajni Hámenei, a nagy Homeini ajatollah hűséges tanítványa, az ő nevéhez fűződik, hogy a Mértékletesség és Fejlődés Párt színeiben 1981-es elnökké választása után a mértékletesség és a fejlődés pályájára állította országát az antidemokratikus kormányfői tisztség megszüntetésével.

 

FORRÁS: WIKIPEDIA

 

Mestere 1989-es halála után ajatollahként ő is tisztességgel állta a sarat a nyugati gyaurok nemtelen támadásaival szemben, akik mindenféle emberi jogokról magyaráztak neki.

 

Az imperialista újságírók még a koronavírus-járvány alatt sem átallották bemocskolni a Legfelsőbb Vezető nevét, amikor a fertőzöttek számának eltitkolásával vádolták, pedig Hámenei hihetetlen előrelátásról tett tanúbizonyságot, amikor már február végén elkezdett tömegsírokat ásatni a Forradalmi Gárdával.

 

A káfírok véget nem érő lejáratókampányát minden kétséget kizáróan az irigység és a félelem propellálja, ugyanis

 

az iráni ajatollah a hitetlen Nyugaton is gond nélkül megállná a helyét: szereti a kaviárt és a vulgáris vicceket,

 

kedvenc regénye A nyomorultak Victor Hugotól, a turbánt piros sipkára cserélve pedig hibátlan fehér szakállával és drótkeretes okuláréjával tökéletes plázamikulás lenne bármelyik európai bevásárlóközpontban. (Varsányi Bence)

 

Aljakszandr Lukasenka (Belarusz)

 

Általában a diktátorok nem szoktak büszkék lenni arra, hogy diktátorok. Az egyik forgatókönyv, hogy segélyekért, gazdasági előnyökért cserébe demokráciát színlelnek, bábellenzéket tartanak fenn, és frusztráltan hangoztatják, hogy az őket kritizáló ország mennyire nem demokratikus, mert mondjuk nincs is alkotmánybírósága. A másik forgatókönyv, hogy a diktátor annyi ideig mondogatta magának, hogy ő nem is diktátor, hogy már ő is elhiszi: valójában ő a nép jótevője.

 

A diktátorok harmadik típusa viszont ritka, mint a fehér holló: az, aki kimondja magáról, hogy igenis diktátor vagyok, de nem szégyellem. Vagy éppen azt mondja, hogy

 

„jobb diktátornak lenni, mint buzinak”.

 

Ezt tette 2012-ben Aljakszandr Riharovics Lukasenka belarusz elnök, mikor Németország első felvállaltan meleg minisztere, a néhai Guido Westerwelle liberális külügyminiszter autoriter hatalomgyakorlással és jogállami kérdésekkel csesztette.

 

A valóság az, hogy a karrierjét a 80-as években egy kolhozban megkezdő, majd szovhozelnökként folytató Aljakszandr Lukasenkát egészen mérsékelten érdekli csak a jogállamiság. Lukasenka kőkemény hatalompolitikus, hatalmának első pár éve után szó szerint tűntek el a közeléből ellenzői és kritikusai, miközben az olcsó orosz nyersolajból lélegeztetőgépen tartott belarusz gazdaság azóta is így-úgy zakatol.

 

LUKASENKA KRUMPLIT SZED (FORRÁS: Информационное агентство БелТА / YOUTUBE)

 

Nem meglepő, hogy a tízmilliós posztszovjet kisállam uraként méltatlanul kevés médiafény övezi Lukasenkát, pedig ő nagyon próbálkozik. Nemcsak német külügyminisztereknek, hanem legközelebbi szövetségesének, Vlagyimir Putyinnak is keményen odaszól, ha éppen országa személyes hatalmi érdeke úgy kívánja. Mégis, Lukasenka szovhozelnök-bajszával, középszerűségével, papás viselkedésével még a röhejesen giccses és fényűző életet élő közép-ázsiai kollégái mellett is elszürkül. Egyáltalán: miféle diktátorról tudnánk elképzelni, hogy fenyűző sportautók helyett traktorra pattan (szerinte ez a koronavírust is gyógyítja), és az állami média propagandafelvételein egy olyan combközépig érő kék kockás rövidnadrágban szedi a krumplit a földeken, amit valljuk be, a legtöbbünk tényleg krumpliszedéshez sem venne fel.

 

Viktor Jerofejev azt írja, „fehér emberek között (beleértve a románokat is) a világon nem létezik nagyobb anti-cool lelkülettel rendelkező társaság, mint az oroszok”.  Jerofejev nemzettipológiájában nem tudom, hol helyezkednek el a belaruszok, de ha hihetünk neki, akkor az oroszoknak Lukasenkát legalább szellemi vezetőjükké kellene emelniük. A belarusz elnök ugyanis maga a velünk élő Szovjetunió, vagy ahogy egy helyi ellenzéki politikus megfogalmazta nekem: karakterében, habitusában, kiállásában, retorikájában Lukasenka egy végtelenül szovjet ember.

 

És ez így van jól mindaddig, amíg a nyugati luxust a posztszovjet térség despotái az arany vécékefében, vagy előre megrendezett eredményű autóversenyek megnyerésében találják meg. (Illés Gergő)

 

III. Mswati király (Szvázi Királyság)

 

A Dél-Afrikában található kis ország, Szváziföld uralkodója 18 évesen került hatalomra 1986-ban, és két dolgot vitt véghez mindenekelőtt: először is elvette első feleségét, másodszor pedig feloszlatta azt a testületet, ami apja halála óta vezette az országot az ő nagykorúvá válásáig. Feleségből azóta tucatnyinál is több van neki egyszerre, de melléjük minden évben bulit tart, amin tízezernél is több fémeztelen nő verseng azért, hogy a következő feleségévé válhasson.

 

III. Mswati király nem csak mérhetetlen szexéhségéről híres, hanem megalomániájáról is: miközben az országában tömegek halnak bel a HIV-fertőzésbe, a lakosság várható életkora 48 év, ő 2014-ben az ország éves GDP-jének tíz százalékát fordította egy magáról elnevezett, évente 360 ezer utas kiszolgálására épült repülőtérre. A probléma csak annyi volt, hogy elfelejtett egyeztetni bármilyen légitársasággal a semmi közepére épült reptérről, emiatt azóta is egyedül a viszonylag közel lévő Fokvárosba lehet onnan elrepülni.

 

FORRÁS: WIKIPEDIA

 

Mswati 2003-ban azzal reagált az egyre erősödő demokratikus követelésekre, hogy egyszerűen betiltotta az ellenzéki pártokat. Ezt pár évre feldoldotta annyival, hogy létezhetnek, de nem kötelező neki róluk tudomást venni, 2007 óta viszont inkább megint csak be vannak tiltva. Ennek megfelelően bánik a sajtóval is:

 

rossz híreket írni tilos, a nyomtatott sajtó ilyet meg sem próbálhat, az internetet korlátozni pedig szinte felesleges is, hiszen országa lakosságának nagyrésze annyira szegény, hogy meg sem engedhetné magának az előfizetést.

 

Bár az országában a legkevésbé sem jó élni, a családjához megéri tartozni: tavaly például azzal került be a hírekbe, hogy 19 Rolls Royce-t rendelt magának és hozzátartozóinak, de mellette 120 különböző fajtájú BMW is a tulajdonába került.

 

A huszonháromszoros apa ötvenedik születésnapjára megváltoztatta Szváziföld nevét, ezért hivatalosan Szvázi Királyságnak hívják az országot. (Fekő Ádám)

 

Gurbanguly Berdimuhamedov (Türkmenisztán)

 

Gurbanguly Berdimuhamedov neve talán nem annyira ismerős, hiszen a türkmén elnöknek hatalmas hiányt kellett betöltenie, mivel elődje, akit egyszerűen csak Türkménbasinak hívtak, olyan szintre emelte a személyi kultuszt, amiről még csak a legnagyobb diktátorok is álmodnak: például a hónapok neveit is saját életeseményei után nevezte el.

 

Azonban a 2007 óta új ura van a közép-ázsiai posztszovjet országnak, aki méltó utódja elődjének: ugyan a Human Rights Watch szerint az egyik legzártabb ország a világon, és a legtöbb emberi jogot semmibe veszik, de miért ne tenne így egy vezető, ha ő a világ legképzettebb politikusa, akit nem az ún. ENSZ nevű gittegylet vagy olyan kamu NGO-k, mint a HRW jelentései érdeklik, hanem a türkmén emberek véleménye motiválja?

 

Berdimuhamedovról nem lehet azt mondani, hogy ne értene semmihez. Sőt, pont ellenkezőleg! Ő a legjobb türk énekes, de a legjobb katona is, hiszen ő bicikliről is pontosabban lő, mint egy elitkatona, de vakációzni is úgy vakációzik, hogy azt az újgazdag influenszerek is megirigylik!

 

Az elnök a legújabb, járvány jelentette problémákat is könnyen megoldja: legutóbb például egyszerűen betiltották a koronavírus szót az országban.

 

 

Persze lehetne kritizálni, hogy mégis milyen rossz színvonalon élnek a türkmén emberek, de ez csak a nyugati demokráciaexportőrök fanyalgása, mert ők nem igazán tudják, mire is vágynak az emberek és hogyan is kell irányítani egy országot. Ha olyan rosszul élnek a türkmének, akkor vajon lenne pénz a világ legnagyobb beltéri óriáskerekére, vagy miért itt van a legtöbb fehérmárvánnyal borított épület? Na ugye.

 

Persze a lovak iránti indokolatlan érdeklődését lehet kritizálni, de valamivel ki kell kapcsolódnia a világ minden dolgához is értő szakembernek is. Ennek ellenére úgy látszik, hiába botlik meg néha, a türkmének szeretik: a 2017-es elnökválasztásnál 97,28 százalékos részvételnél a szavazatok közel 98 százalékát szerezte meg, pedig rajta kívül 8 másik elnökjelölt is elindult. (Karóczkai Balázs)

 

KIEMELT KÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nyolc tagállam nem engedné a német elnökséget tárgyalni az EU-s pénzekről és a jogállamiságról, a Néppárt pedig nagyobb szigort szeretne: kemény tárgyalások lesznek.

Strache egy Bécs melletti jósnőhöz és egy dél-burgenlandi sámánhoz járt rontást levetetni és tanácsot kérni. Nem vicc.

Miért ilyen fontos ez a két találkozó? Milyen hatása lesz a tárgyalásoknak a belarusz helyzetre? És miért pont most találkozott Macron a belarusz ellenzék vezetőjével?

Szerintük a kormánynak nincs jobboldali ellenzéke, ezért.

A Fidesz-közeli elemzőcég közvélemény-kutatással támasztja alá, hogy mára annyi a balliberális médiatúlsúlynak.

Szerdán 717 embert nyilvánítottak gyógyultnak a hatóságok, a járvány azonban még mindig elég gyorsan terjed.

A XII. kerületben nagyon nem nézik jó szemmel, hogy Kovács Gergely a nyilvánosságban kritizálja az önkormányzat működését, még az MSZP-s képviselő is kiakadt emiatt. Megkérdeztük, hogy mi történt!

A hét kérdése

Két tévéinterjú, esszé, nyílt levél, egy uniós biztos lemondatása. Orbán Viktor még saját rajongóit is meglepte, hogy ennyire aktív lett a médiában. Mi folyik itt?

Azért ide elnéznénk

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás