Koronavírus: mindenkit meg kell menteni, vagy csak a megmenthetőket?

Szerző: Techet Péter
2020.03.31. 20:42

Van-e olyan beteg, akit már nem érdemes intenzív osztályra küldeni a koronavírus-járványban? Nagyon mást gondol erről az olasz és a holland egészségügy. És mennyit ér meg egy élet az államnak?

Koronavírus: mindenkit meg kell menteni, vagy csak a megmenthetőket?

Hollandia a mára már beijedt britek mellett hosszú ideig a nyájimmunitás kialakulásával akarta kezelni a koronavírust, Mark Rutte jobboldali kormányfő szerint ugyanis eleve figyelni kell arra: az koronavírus elleni harc, a betegek és idősek megmentése, védelme nem mehet teljesen a gazdaság totális kárára.

A 16 milliós Hollandiában jelenleg 1100 koronavírus-fertőzöttnek és további 500 egyéb betegségben szenvedőnek lenne helye az intenzív osztályokon. Csak összehasonlításképpen: a 12 millió lakosú német tartományban, Bajorországban több, mint négyezer intenzívágy van. A 60 milliós Olaszországban ez a szám jelenleg valamivel több, mint ötezer.

Hollandia is megkezdte tehát új intenzív ágyak bevonását: a holland közszolgálati média információi szerint ezen a héten már 2400 fölé tudják emelni a szabad intenzív ágyak számát, de Diederik Gommers, a holland intenzív terápiás orvosok szövetségének elnöke azonban azt is elmondta:

olyan betegeket, akiknek nincs esélyük a túlélésre, vagy csak nagyon alacsony lenne a még várható élettartamuk, eleve nem vesznek már fel.

Magas életminőséget, nem mindenképpeni túlélést biztosít a holland egészségügy

Ez az egészségpolitika nem a koronavírussal jelent meg, Hollandiában ugyanis nem az élet mindenáron való megmentésére, hanem egy egészséges élet biztosítására törekszenek – azaz inkább azon szakaszokba fektetnek, amelyek az intenzív osztály előtt merülnek fel.

Marianne Brackel, a betegeket képviselő IC-Connect vezetője a holland közmédiának elmondta: a holland egészségügy nem az élet meghosszabbítására, hanem az életminőség növelésére törekszik, éppen ezért eddig is csak korlátozottan vettek fel az intenzív osztályok nagyon idős vagy túlélésre eleve kevés eséllyel rendelkező betegeket.

„A holland orvosok megpróbálják elkerülni az értelmetlen beavatkozásokat, ha nincs nagy esély a gyógyulásra, akkor ott a fájdalmak mérséklése már csak a cél”

– magyarázta Brackel.

A holland közmédia is hangsúlyozza, hogy a pragmatikus holland hozzáállás – amely az élet minőségét, nem mindenképpeni tartamát akarja növelni – számos országban teljesen elképzelhetetlen gondolat. Példaként jelenik meg az olasz egészségügy, amely jelenleg is azért túlterhelt, mert akár olyan, teljesen beteg százéves embereket is intenzív osztályra küldenek, akiknek vagy eleve nincs már esélyük túlélni, vagy ha túl is élnek, úgysem élnek már hosszú ideig.

Hasonló politikát követ Németország is, amely a maga majdnem 30 ezer intenzív ágyával valóban tudja azokat is kezelni, akikről a holland egészségügy már lemondana (és csak a fájdalomcsillapításra koncentrálna).

Hans-Jürgen Heppner német orvosprofesszor a holland közmédiának azonban elmondja: a német vagy olasz filozófia nem feltétlenül jobb, ugyanis szerinte a németeknél is el fog jönni az a pillanat (az olaszoknál már el is jött), amikor a betegek száma túllépi a kapacitásokat. Egy ilyen helyzet a német és olasz egészségügyet és társadalmat sokként fogja érni, ezzel szemben a holland társadalom jobban fel van erre készülve, elvégre ott régóta ez a gyakorlat. De ez azt is jelenti, hogy

a holland orvosi jogban nagyon pontosan meg van határozva, mikortól lehet valakiről lemondani – ezt a filozófiát pedig a holland társadalom el is fogadta.

Bert Keiser holland orvos éppen ezért bízik abban, hogy Hollandiában nem lesznek északolasz állapotok, ahol szerinte elkövették azt a „hibát”, hogy nagyon idős és beteg emberekkel pakolták teli először az intenzív osztályokat – elvégre ők szorultak leghamarabb kezelésre –, és emiatt akkor, amikor a fiatalabb és még megmenthető betegek jöttek, súlyos ágyhiányok alakultak ki. Keiser ezért dicsérte a saját holland „nyugodtságukat”, amely „magas életminőségre és szép halál biztosítására törekszik”, nem a mindenáron való életben tartásra.

60 ezer eurónál nem ér többet egy idős ember élete?

Ira Helsloot, a nijmegeni Radboud Egyetem biztonságpolitikai professzora szerint érzelmileg lehetnek nagyon fájdalmasak az olaszországi képek, de igenis racionálisan fel kell tenni az olasz életmentés előnyeinek és hátrányainak kérdését. Helsloot a De Volkskrant holland napilapnak nyilatkozva

„teljességgel felelőtlennek” nevezi azon országokat, amelyek teljesen leállítják a gazdaságot, az iskolákat azért, hogy sokszor idős és eleve beteg embereket védjenek meg.

Helsloot úgy látja: a helyzet nagyon egyszerű: „kevesebb dolgozó ember, kevesebb adó; kevesebb adó, rosszabb egészségügy a jövőben” – azaz szerinte a mai rendkívüli politika a ma még egészséges generációk egészségügyét teszi kockára.

Helsloot szerint ki kell mondani: szomorú, ha meghal egy hetvenéves ember, de még szomorúbb, ha egy negyvenéves. Éppen ezért mondja azt:

emberi életet csak akkor érdemes megmenteni, ha annak költségei egy emberre vetítve nem lépik át a 60 ezer eurót, ugyanis minden plusz életév legfeljebb ennyi haszonnal jár a nemzetgazdaság számára

– azaz minél kisebb az esély egy hosszú életre a felépülés után, annál kevésbé éri meg a beteget megmenteni. A rá szánt pénzt ugyanis szerinte arra kellene költeni, aki ezt munkájával aztán visszaadja a gazdaságnak.

Helsloot szerint jelenleg az zajlik, hogy a világ gazdaságilag térden lövi magát, hogy megmentsen annyi idős és beteg embert, amelynek fele egy átlagos influenzajárvány idején is el szokott hunyni. Példaként említi, hogy Hollandiában évente 2500 ember hal meg influenzában, és szerinte ennek kétszerese lesz a koronavírus-áldozatok száma.

NYITÓKÉP: Az északolasz bergamói kórház a koronavírus-járványban, képkivágás a Skynews riportjából

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek