Oké, hogy mindenki otthon van, de mi a helyzet a hajléktalanokkal?

2020.03.30. 08:26

Most, hogy mindenki behúzódott az otthonába, és párnák közt, kávéillatú dolgozószobából termeli tovább a GDP-t, mi lesz azokkal, akiknek nincsen otthonuk, és a tél után legyengült szervezettel várják az utcán a járvány elmúltát, főleg úgy, hogy a hajléktalanszállók jó része is bezárta a kapuit a járvány miatt? Utánajártunk!

Oké, hogy mindenki otthon van, de mi a helyzet a hajléktalanokkal?

Nagyjából két hete leállt az ország. Nem mennek munkába az emberek, az operatív törzs sajtótájékoztatói jelentik a napok csúcspontját, és szegény Müller Cecília és Ruszin Romulusz pedig egy generációnak lesznek az új „kacsamesék”.

Viszont mi a helyzet a lakhatási szegényekkel?

Először is tisztázzuk, kik is azok: a fogalom jelentését nem övezi teljeskörű konszenzus, nagyjából azok az emberek a lakhatási szegények, akiknek nincs reális esélyük arra, hogy valaha is saját jogon lakáshoz jussanak. Tehát ha én mondjuk életem végéig albérletben lakom, és ezt nem azért teszem, mert így kényelmes, hanem azért, mert képtelen vagyok felvenni és visszafizetni egy huszonöt-negyvenmilliós kölcsönt, akkor bizony én is lakhatási szegénynek számítok.

Miért nagyon veszélyes ez az állapot? Mert amikor mondjuk beüt a krach, és nincs miből fizetni az albérlet díját, akkor ezeket, a tartalékkal egyébként jellemzően nem rendelkező embereket a hajléktalanság fenyegeti.

Különösen rosszul érinti a koronavírus okozta leállás a már most is az utcán élő hajléktalanokat.

Ők nem szívesen mennek közösségbe: eleve azért választották az utcán élést, mert nem szeretnének beköltözni a szállókba. Ami nem azt jelenti, hogy egyébként a hajléktalanellátást en bloc ne vennék igénybe: a fővárosban öt egészségügyi centrum működik a hajléktalanok számára, benne háziorvosi szolgálattal, lábadozóval, néha szakszolgálattal (pl. pszichiátria) is.

Kepe Róbert, a Menhely Alapítvány munkatársa az Azonnali kérdésére elárulta: ezekben a napokban folyik az intézmények között az ügyelet felosztása a következő hetekre, hónapokra: mikor kit kelljen felhívni, ha feltűnik egy melegedő előtt sorban állva egy köhögő, lázas beteg, feltehetően koronavírussal. Mint a normál populációban, a hajléktalanok között is vannak, akik egészségtudatosabbak, és persze vannak, akik most sem azok. Van, aki maszkot és kesztyűt viselve közlekedik a városban, másokat nem zökkenti ki a koronavírus-járvány sem. 

Hogyan reagáltak az ellátóintézmények?

Pedig a hajléktalanellátó intézmények az elmúlt két-három hétben kifordultak a sarkukból, hogy informálják a hajléktalanokat a helyzetről. Az utcán álló embereket egyesével-kettesével engedik be, de előtte még a szabadban megkapják az információáradatot a vírusról egy kézfertőtlenítővel együtt, illetve kikérdezik őket a közérzetükről, megmérik a lázukat.

Erről a protokollt március huszonkettedikén adta ki a Fővárosi Önkormányzat, aminek az elkészüléséhez szorosan bevonták a hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek munkatársait is, a szakma képviselői megfelelő, a gyakorlatban is használható anyagnak tartják a nyolcvanoldalas dokumentumot.

Kepe Róbert az Azonnalinak elmondta: egy átlagos hajléktalan eleve idős, és gyakran felsőlégúti megbetegedéssel küzd, a tél után pedig, mint mindannyiunknak, le van gyengülve a szervezete, illetve jellemzően valamilyen krónikus betegséggel küzd, kevés köztük a makkegészséges. Hozzátette:

az utcán lakók helyzetét súlyosbítja, hogy rengeteg ellátóintézmény zárta be a kapuit, olyan helyek, amik mondjuk mosási, fürdési lehetőséget biztosítottak ezeknek az embereknek,

csakhogy mostantól nem tudják megfelelő módon fertőtleníteni a helyiségeket két ügyfél között: ez az egyik legnagyobb megoldásra váró feladat az ellátószervezetek számára a #mossálkezet-kampány kellős közepén.

Erre az ellátórendszerre fognak hamarosan ránehezedni azok az emberek, akiknek az akut leépítések következtében elfogynak a tartalékaik (már ha voltak), és az utcára kerülnek az albérletükből.

Szenográdi Réka szociális munkás már tapasztalja, hogy ezek az emberek elkezdtek megjelenni az ellátórendszerben. Egyre több idegen telefonhívást fogadnak a múlt hét óta, amiben a türelmetlen főbérlőre, bérbeadóra hivatkozva keresnek maguknak emberek menedéket erre a remélhetőleg csak átmeneti időre.

A vírushelyzet miatt viszont a hajléktalanellátók zömében már nincs felvétel, tehát ezek az emberek még egy felvételi kérelmet sem tudnak beadni – nem mintha amúgy könnyű lenne bekerülni egy hajléktalanszállóra, most ez tulajdonképpen lehetetlen. Az extra fertőtlenítés nehézségei és a veszély miatt a hajléktalanszállók nagyrésze önkéntes karanténba vonult:

a lakók közül aki vállalja, hogy hetekig nem mehet ki az utcára, nem dolgozhat, hanem bent marad a szálló falai között, az maradhat, aki viszont ezt nem akarja vagy nem képes vállalni, az mehet az utcára, nincs visszaút.

Az ellátás minősége szállónként változik: van, ahol kapnak napi háromszor enni, van, ahol csak egyszer, máshol néhány szál cigit is adnak, de a legtöbb helyen nem.

Mi lesz most a Fedél Nélkült árulókkal?

A Fedél Nélkült eddig naphosszat árulók közül a legtöbben már a szállói karanténban vannak, akik nem, azok azon aggódnak, hogy hogyan fogják kifizetni az albérlet, munkásszálló árát. A terjesztők nagy része egy hete már nem megy ki az utcára, ha mégis, akkor próbálnak maszkot, kesztyűt szerezni, egyrészt elővigyázatosságból, másrészt pedig, hogy bizalmat ébresszenek. A forgalom viszont mindemellett lecsökkent, megcsappant a bizalom is – mondja Szenográdi Réka szociális munkás, az utcalap koordinátora.

A Fedél Nélkül forgalma is a minimum a felére fog csökkenni, a most eladott példányokat is javarészt azok a törzsvásárlók veszik meg, akiknek van személyes kapcsolatuk egy-egy terjesztővel, és visszajárnak hozzá megvenni a friss újságot, és akár gyakrabban is találkoznak, mint két hét. A példányszám egyharmada, vagy akár negyven százaléka viszont impulzusvásárlás: ez a bevétel most mindenképp kiesik. Épp ezért indította el az utcalap szerkesztősége a kampányt, amiben informálják az olvasókat, hogy mostantól online is meg lehet vásárolni a lapot, amit utána pdfben küldenek ki a megrendelő emailfiókjába.

Szenogrédi Réka szerint nagyon

sokan most nem fogják tudni önerőből kifizetni a munkásszálló kilencvenezer forintos árát, és évek kitartó, szívós munkája veszhet kárba, ha a kliens utcára kerül:

ezért indították az adjukössze! kampányt, hogy az így bajbajutott embereknek tudjanak segíteni, ám az eddig összegyűlt összeg, most úgy tűnik, inkább tűzoltásra lesz elegendő. Mivel az anyagi és emberi erőforrások végesek, abban az esetben, ha hónapokig elhúzódik a járvány, (és még recesszióba is torkollik), az emberek adakozókedve is megcsappan.

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek