+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kömlődi Ferenc
2020. március 29. vasárnap, 08:05
Egybemosódnak a napok, az egyik olyan, mint a másik. Három utcára korlátozódott mozgástérben várom mindig a következőt, közben nézem a tévét, bújom a statisztikákat. Kolumbiában megugrottak a számok, Ecuadorban tarol a kór, mégis a venezuelaiak a legreményvesztettebbek.

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

 

Nem számolom, hogy a kijárási tilalom hányadik napjánál tartunk, elvileg a harmadik, lényegében egy hete; a kedd ugyanúgy átfolyt a szerdába, mint a szerda a csütörtökbe, a csütörtök a péntekbe.

 

Ha nem nézném telefonon, fogalmam sem lenne, milyen nap van.

 

Talán nincs is már jelentősége, messze még húsvéthétfő, a toque de queda vége, aztán ha ez lejár, úgyis meghosszabbítják, jön a következő.

 

Az eredeti tervek szerint mostanra már Panama karibi üdülőparadicsomában, Bocas del Toróban kellene lennem. Helyette folyamatosan nézem az itteni tévéket: szerdán új szociális intézkedéseket jelentettek be, közel 20 millióan kaphatnak gyorssegélyt, lement a krumpli és a jukka ára, és miután Cartagenában egy férfi agyonlőtte exbarátnőjét, a nő húgát és édesanyját, pszichológusok figyelmeztetnek az elzártság és a bizonytalan jövő miatt várhatóan növekvő családon belüli erőszakra.

 

HÍRADÓ: OLCSÓBB LESZ A KRUMPLI ÉS A JUKKA ÁRA, PAKOLJÁK IS A NÉPEK

 

Kétnaponta járok ki, maszkban, kesztyűben, a boltokban még a kesztyűs kezemet is lefertőtlenítik. Mindenkiét. Ha egyáltalán bejutok, mert tegnapelőtt például nem sikerült az Olimpicába, a helyi szupermarketbe.

 

A zord tekintetű beengedő előbb lefertőtlenített, utána pedig közölte, hogy egy új kormányrendelet értelmében külföldiek nem vásárolhatnak áruházakban (a rendelet számától eltekintett). Ami persze szemenszedett hazugság,

 

én nem hallottam ilyet, szállásadóm, David sem tudott róla, majd mailen jött a konzuli megerősítés: „Külföldiek elleni bármilyen hasonló diszkrimináció jogellenes, így amennyiben legközelebb is visszatérne a boltba és hasonlót tapasztal, javasoljuk, hogy beszéljen az őr felettesével. Ha így sem oldódik meg, riasztjuk a cartagenai tiszteletbeli konzulunkat.”

 

Nyilvánvaló volt, hogy az őr egyszerűen nem szimpatizált velem, nincs rám írva, hogy november 20. óta nem jártam Európában, biztos örült, hogy végre kiélheti egy európain (szerinte talán észak-amerikain) a frusztrációit. Szerencsére egyedi eset volt, az abszolút multikulti, olvasztótégely Kolumbiára nagyon nem jellemző ez az attitűd. Utána még vagy három boltba bementem, a kutya sem foglalkozott azzal, hogy külföldi vagyok, mint ahogy engem sem érdekel, ki honnan jött, milyen felmenőkkel rendelkezik.

 

ITT PÁR HÉTTEL EZELŐTT ÓRIÁSI ÉLET VOLT MÉG. MOST PEDIG...

 

Ezzel együtt nagyon remélem, senki nem néz fehér, angolszász és keresztény (a három együtt, külön-külön nem ér) amerikai turistának, mert ha igen, akkor általánosítás nélkül is sajnos értek mindent. Tapasztalati úton bizonyosodtam meg róla, hogy főként ők – csoportosan járva Latin-Amerikát – hiszik azt, hogy övék ez az egész kontinens, miközben fogalmuk sincs, hol is járnak éppen, de azért bizalmasan és obligát leereszkedően vállba veregetnek. Minél közelebb az USA, annál inkább. Egyébként zongorázni lehet az afroamerikaik vagy a hispanók és az említett réteghez tartozók közötti különbséget.

 

Mind eltűnt mostanra. De ha maradtak, akkor sem látnám őket, mert három-négy utcára szűkült a mozgásterem. A legközelebbi boltig, ahol kártyával lehet fizetni. Szerencsére majdnem mindenhol lehet. Revoluttal csinálom, mert így az átváltás a legjobb árfolyamon történik.

 

Csütörtökön is elmentem, az utca teljesen kihalt, a keresztutcában hárman-négyen mentek bevásárolni, és míg az ürességen töprengtem, meg is érkeztem a boltba, ismerősként üdvözöltek. Nincs áruhiány, az árak sem változtak, néhány terméké (a krumpli és a jukka mellett) inkább lement.

 

Kilépve megint az üresség fogadott, sehol egy árva lélek, döglesztő a meleg, majd döbbenetemre két kurva bukkant elő a semmiből. Látásból sem ismertem őket, persze ismeretlenként is invitáltak, de nemet biccentve siettem haza. Vajon ki megy el velük, elmegy-e velük egyáltalán valaki, kockáztatva a kijárási tilalom megszegését? Léteznek örök szakmák.

 

Venezuelaiak lehettek, most legjobban rájuk jár rá a rúd, ők az egyik legszegényebb, legveszélyeztetettebb társadalmi csoport.

 

Kétszeresen azok: zömük illegálisan, az „informális szektorban” dolgozik, első körben ők, például az utcai árusok vesztik/vesztették el a munkájukat, és ha nincs bevétel, az általában szintén feketén bérelt szobát, lakást sem tudják fizetni, hamarosan kiteszik őket az utcára. Ha az utcára kerülnek (Bogotában már kerültek), vétenek a kijárási tilalom ellen, és ha nincs tartózkodási engedélyük, ugyanaz vár rájuk, mint a tilalmat megszegő nem életvitelszerűen itt tartózkodó összes többi külföldire (adott esetben rám is): kitoloncolás az országból.

 

Utána újfent Maduro rezsimében találják magukat, ahonnan egyszer már elmenekültek, és ahol ki tudja, mi vár rájuk. Ráadásul március 14-én lezárták a 2219 kilométeres kolumbiai-venezuelai határt, de csekély a valószínűsége, hogy nem érkeznének újabb menekültek.

 

Ördögi kör. Úgy sem lesz egyszerű kiszabadulniuk belőle, hogy például Bogotá önkormányzata bejelentette: jövő kedden átvizsgálják a leghátrányosabb helyzetű venezuelai menekültek, bevándorlók (nevezd őket, aminek akarod, csak migránsnak ne) ügyét.

 

Már akkor sok venezuelai kéregető járta az utcákat, amikor nemcsak boltba lehetett kimenni, hanem szabadon mászkálhattunk a városban. Kizárólag arra hivatkoztak, hogy honnan jöttek, nincs munkájuk, jön a válság, éhesek.

 

A „békeidők” utolsó napjaiban aztán egyre több nincstelen szerencsétlen tűnt fel, és már nemcsak venezuelaiak. A koldulás észrevétlen ment át agresszióba, de ne testi erőszakra, hanem valami rosszabbra gondoljunk: a kérő tekintetek mögötti letargiát a minden mindegy logikája vezérelte. Szociális segélyben ők nem részesülnek, sokuknak iratai sincsenek. David figyelmeztetett, hogy éjjelre mindent zárjak be, mert szaporodnak a betörések.

 

A papíron a kontinens egyik legkevésbé fertőzött országában, a 28,5 millió lakosú Venezuelában 113 eset, 2 halott a hivatalos adat. Ha abból indulunk ki, hogy a valóságban tízszer annyi a fertőzött, mint a statisztikákban, akkor sincsenek többen 1130-nál. De fogalmunk sincs, mennyi tesztet végeztek el, csak sejtjük, hogy nagyságrendekkel kevesebbet, mint bárhol a nem feltétlenül a hibátlan egészségügyi rendszereiről híres kontinensen. Nyilvánvaló, hogy a szomszédos országban 107-nél jóval több a tünetmentes vírushordozó.

 

AZÉRT A REALT DICSŐÍTENI MÉG MOST SE KÉNE

 

Kolumbiában viszont megugrottak a számok, a pénteket a csütörtöki 491 fertőzött és 6 elhunyt után 539 fertőzöttel zártuk. Bogotában eddig 223, Caliban 73, Antioquiában (Medellin) 60, Bolivar megyében (Cartagena) 26 esetet regisztráltak. 27-en szorulnak kórházi ellátásra, átlagéletkoruk a közvélekedéssel ellentétben meglepően alacsony: 55 év, 6-an 40 alattiak. A déli megyék egyelőre érintetlenek – ha azok, mert a tesztszámok elkeserítők: március 6. óta 9 ezernél valamivel többet végeztek el. Összehasonlításként: Dél-Koreában egy nap alatt tesztelnek ennyi személyt.

 

Meddig tartható fenn a kijárási tilalom, mikorra válik a félelem reménytelenséggé, és csap át erőszakba? Prognosztizálhatatlan, mert túl sok az ismeretlen tényező, a jövőképekben mindent borító wild card.

 

A legrosszabb hírek Ecuadorból, azon belül a tavaszias klímájú, hegyes Quitoval ellentétben fülledten trópusi, több mint 3 milliós Guayaquilből érkeznek. Az országban március közepén 37, 11 nappal később, péntek este 1627 fertőzöttet, mellettük 41 halottat és mindössze 3 gyógyult személyt tartottak nyilván. És még csak most kezdődik.

 

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Jelenleg ugyanis a legtöbb országból 10 napos kötelező karantén várna a szurkolókra. A döntőt, illetve a két elődöntőt is Londonban fogják megrendezni.

A cseh magánvasút, a RegioJet után a MÁV is újraindítja dalmáciai nyaralóvonatait. De melyik társasággal éri meg jobban Dalmáciába utazni?

A kérdés, hogy a koronavírus különböző variánsai vagy a vakcina gyenge felépítése miatt nem érte el a WHO által előírt 50 százalékos hatékonyságot. Ha az előbbi, akkor a többi mRNS-vakcina hatékonysága kapcsán is kérdések merülhetnek fel.

A világ egyik legjobb kapusa, Gianluigi Buffon nem gazdag sejkekhez megy levezetni, hanem visszatér nevelőcsapatába, ahol 1995-ben kezdte legendás karrierjét.

Tanulságok az első fordulóból, Christian Eriksen, Ronaldo és a kólarészvények, lelátói homofóbia: itt az első Szotyizó már podcastban is!

Jeff Bezos cégbirodalma ugyanis a kizsákmányolás zászlóshajója is egyben. Eddig 10 ezer szignó.

A baj akkor lesz nagyon nagy, ha mi, ellenzékiek is ki akarjuk egymást rekeszteni, csak azért, mert nem mindenről gondolkodunk ugyanúgy, írta.

A hét kérdése

A kínai egyetem elleni kiállás lett az ellenzéki politizálás egyik sarokpontja, a kormány szerint másfél éven belül reális lehet a népszavazás a témában. Nálunk már most az, tessék szavazni!

Azért ide elnéznénk

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás