A gazdagok nélkül még a világvége is jobb lenne? E szerint a könyv szerint biztosan

Egyszerűen nem is létezhetne időszerűbb könyv most, mint Cory Doctorow kisregénygyűjteménye: az egyik darabban járvány elől bunkerba menekülő gazdagok vannak, a másikban a kapitalizmus telepedik rá annyira az emberek magánéletére, hogy már a kenyérpirítóban is csak a megfelelő kenyeret piríthatják. Hogyan győzzük le a szoftvermonopóliumokat és mit csinálna Superman, ha a rendőrök rasszizmusával kéne megküzdenie? Ez is kiderül!

A science fictionnek jó sok ága van, és mindegyik általában a jelenünkről tanít nekünk valamit, hiába játszódik messze a jövőben, vagy egy másik bolygón. Cory Doctorow egy kötetben megjelent négy kisregénye a sci-fi azon válfajába tartozik, ami nem képzel el semmi nagyon elképesztő dolgot, éppen csak egy kicsit tolja túl azt, amiben ma is élünk:

Az első történet, az Engedélyezetlen kenyér például úgy indul, hogy főszereplőnk kenyérpirítója elromlik. Ez a pirító azonban nem olyan, mint amit te használsz otthon, hanem olyan okoseszköz, amibe csak a gyártó által leokézott kenyeret lehet belerakni. A cég azonban csődbe megy, az eszközök pedig a csőd miatt nem fogadják el a kenyeret.

Főhősünk ekkor úgy dönt, hogy meghackeli a pirítót, amivel így ezután olyan kenyeret süt magának, amilyet akar – aztán egyre jobban rákap a hackelés ízére, és szép sorban nem csak a saját, nyomott bérleti díjú lakásához járó eszközeit, de a teljes szomszédságét megbuherálja a toronyház szegényebb felén élő gyerekek segítségével. De mi van, ha a csődbement céget új tulajok vásárolják fel, és rájönnek a turpisságra?

A szerzői jogi szabályozás racionalizálásáért évek óta sokat küzdő

a rajtuk futó szoftverek ugyanis továbbra is védettség alatt állnak, de az sem példátlan, hogy azt akadályozzák meg, hogy a hardverhez nyúljunk hozzá, mondjuk autókban, vagy az Iphone esetében.

A kötet leghosszabb írása tényleg játszódhatna a jelenben is: gondoljunk arra, amikor a kapszulás kávéfőzőbe csak az adott gyártó kapszuláját tehetjük; gondoljunk az okosgyümölcslé-készítő masinára, amiről kiderült, hogy teljes kamu; vagy arra, hogy nem véletlenül kelnek el sok pénzért negyvenéves traktorok az amerikai középnyugaton például, hanem azért, mert azokat meg lehet bütykölni otthon, nem állnak le egy kötelező karbantartás miatt az aratás közepén.

A kisregény jól vegyíti ezt a témát a szegények, illetve az USA-ba bevándoroltak másodrendű polgárként kezelésével (a lift csak akkor jön, ha a toronyház gazdag oldalán lakók épp nem mennek vele), a fogyasztói kapitalizmus mindent, így a saját maga elleni forradalmat is felzabáló működési módjának leleplezésével – például akkor, amikor a hackermozgalmat az új tulaj végül nem elnyomni akarja, hanem felvásárolni: lehetne azért pluszpénzt fizetni, hogy azt süss a sütődben, amit akarsz

Mit tud tenni Superman a rasszizmus ellen? Semmit

Ugyanilyen, valójában teljesen egyszerű görbe tükröt tart az amerikai társadalom elé a Mintaszerű kisebbség, amelyben felmerül a kérdés: miért nem szállt szembe igazán soha Superman az állami erőszakszervezetek rasszizmusával? Supermannel szemben ugyebár jogosan lehet xenofób bármelyik ember, és mint kiderül: hiába van szuperereje, vannak olyan berögződések, amelyeket nem egyszerű megváltoztatni.

A kötetnek is címet kölcsönző Radikálisok az amerikai egészségügyi rendszer Európából nézve teljesen nonszensz működését vizsgálja: a középpontban azzal, hogy a szeretteiket az egészségbiztosítók nemfizetése miatt elveszítők az interneten radikalizálódva elkezdenek terrortámadásokat végrehajtani a potenciálisan életmentő kezeléseket túl drága mivoltuk, vagy kísérleti jellegük miatt elutasító biztosítók, valamint az általános egészségbiztosítást ellenző politikusok ellen.

A záró novella, A Vörös Halál Álarca már címében is megidézi Edgar Allan Poe klasszikus novelláját: itt azonban nem egy herceg, hanem egy gazdag bróker próbál meg gondosan kiválogatott barátaival, köztük legalább négy szingli jócsajjal elbújni az apokalipszis elől egy világvégebunkerben – ez az elképzelés annyira nem fikció, hogy a hírek szerint a felső egy százalék már el is kezdte visszavonulását a koronavírus elől a titkos bunkereikbe. (Te is vehetsz egyébként titkos bunkert, ha van rá pénzed.)

A tanulság itt az, hogy egy válságból, apokalipszis-közeli helyzetből többféleképpen lehet kijönni: főhősünk és a többi gazdag ember valamiféle Mad Max-szerű világra készül fel, amit aztán önbeteljesítő jóslatként éppen maguk kezdenek el megteremteni, de szembesülniük kell azzal, hogy ehhez nem elég, hogy vettek pár puskát.

Cory Doctorow könyve egyértelműen baloldali nézőpontból, néhány ponton kicsit szájbarágósan, de végig reálisan mutatja be és magyarázza a mai amerikai társadalom négy komoly problémáját, az emberek magánéletére egyre jobban rátelepedő kapitalizmust, az intézményesült rendőri diszkriminációt, a diszfunkcionális egészségügybiztosítási rendszert és a jövedelmi szakadék kérdését.

A könyv által előhozott, főként amerikai problémák egy része persze Európában, így Magyarországon is értelmezhető (talán leginkább az Engedélyezetlen kenyér és A Vörös Halál Álarca rezonál jól ebből a szempontból), egyúttal mai koronavírusos korszakunkban felvetik a kérdést:

A remek napi hírlevelet is szerkesztő Doctorow azt sugallja – illetve gyakran inkább sulykolja –, hogy a mostani rendszer egyáltalán nem normális, az emberiség pedig képes lehet arra, hogy máshogy csinálja, egyszerűen csak máshogy kell gondolkodnunk – ehhez pedig egy válság mindig jó lehetőséget ad. Csak figyelni kell, hogy nehogy megint a gazdagok jöjjenek ki jól belőle, mint ahogy tették azt 2008-ból.

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali via Agave könyvek