Hol éltek eddig, akik most kezdtek rettegni a rendeleti kormányzástól?

Bakó Bea

Szerző:
Bakó Bea

2020.03.23. 09:59

Akik egészségesen önként karanténba vonulnak, nézzék meg, hogyan trehánykodik az egészségügy a tényleg betegekkel, akik meg Orbán-diktatúrától rettegnek, azoknak szólok, hogy egy ideje már kétharmaddal kormányoznak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Te mióta nem léptél ki az utcára? És ha ki is léptél, mikor mentél utoljára távolabb a sarki közértnél, netalán tetted be a lábadat egy étterembe, persze szigorúan délután három óra előtt?

Önként raboskodó szabadságszerető magyarok

Én hősiesen bevallom, hogy nem ítéltem magam önkéntes lakásfogságra csak azért, mert #maradjotthon, ugyanis akkora szabadságszerető magyar vagyok, hogy egy hashtag nem elég ahhoz, hogy az indokoltnál jobban (külföldre már úgyse utazhatok) korlátozzam a szabad mozgásom – ehhez minimum valami törvény vagy kormányrendelet kell. Hál’ Istennek ilyen, a kijárást tiltandó még nem született, most inkább a felhatalmazási törvényen pörög mindenki – lentebb szó lesz erről is.

Sokan kijárási tilalom nélkül is önként lakásfogságba vonultak: könnyen lehet, hogy az ő önmegtartóztatásuk is hozzájárul ahhoz, hogy (még) nem kellett kijárási tilalmat elrendelni. Viszont ha ez mégis megtörténik, szegények verhetik majd a fejüket a falba, hogy önkéntesen már előre hetekkel meghosszabbították a rabságukat.

Bár egyre kevesebb hely van nyitva, ahova járkálni lehetne, én azért próbálom kihasználni a mászkálási lehetőséget, amíg lehet. Hivatásos rettegők és autodidakta járványügyi szakértők kedvéért: nem, ez nem jelenti azt, hogy felelőtlenül, sőt, gonoszan összefertőzök mindenkit, aki az utamba kerül, mert egyrészt nem vagyok beteg, másrészt, ha észrevétlenül az lennék is, járvány idején van annyi esze az embernek (így nekem is), hogy kerülje az idősek társaságát, másoktól legalább két lépés távolságot tartson, ne taperoljon össze feleslegesen mindent, és nagyon gyakran mosson kezet.

A járvány gyönyörűen mutat rá arra, hogy milyen gyorsan tudnak a ló egyik oldaláról a másikra átesni az emberek:

az egyik pillanatban „szabadságszerető” magyarok a következő pillanatban már riadt nyájként pánikolnak. Még az Azonnali olvasói – akik között amúgy kétlem, hogy a rendőrállam elkötelezett hívei lennének nagy többségben – is arra szavaztak a legutóbbi Hét kérdésében, hogy legyen mielőbb kijárási tilalom.

Hogy ez miért nagyon szomorú, arról elmesélek egy történetet.

Bezzeg Kínában?

Vasárnap délelőtt egy barátom azzal küldte át nekem ezt a videót, hogy ennek fényében kell olvasni az arról szóló híreket, hogy Kínában kezd normalizálódni a helyzet, és Európában mennyire messze vagyunk ettől. Tényleg érdemes a videót megnézni (van hozzá angol felirat): a 8,5 milliós kínai Nanking városában készítette egy ott élő japán dokumentumfilm-rendező, Ryo Takeuchi. Március 14-én került fel a videó a Youtube-ra, és addig az időpontig – amint azt Takeuchi a tizenhatperces kisfilm elején elmondja – már

23 napja nem regisztráltak egyetlen új koronavírusos megbetegedést sem a városban. De milyen áron?

Az olyan piszlicsáré részletek, mint hogy maszkot kell viseljen mindenki, és a liftben csak eldobható zsepivel nyomhatod meg a gombokat, igazából mellékes és amúgy indokolt kényelmetlenség, ahogy a taxik, utcák és munkahelyek rendszeres fertőtlenítése ellen se lehet egy szava se senkinek.

A lényeg azonban röviden összefoglalva – és Kínáról lévén szó, nem is túl meglepő módon – a teljes megfigyelés és kontroll. Se egy ebédet kirendelni, se a metróra felszállni nem tudsz anélkül, hogy egy QR-kód beolvasása után megadnád az adataidat a rendszerbe, cserébe aztán az okostelefonodon te is követheted a várostérképen, hogy hol voltak korábban diagnosztizált esetek, és több háztömbnyi környékeket zárnak le egyetlen be- és kijárattal, ha valahol hetekkel korábban megbetegedést észleltek.

Ehhez képest Magyarországon – hogy csak a hétvége híreiből válogassak – a mentők csoportosan viszik tesztelésre a koronavírus-gyanús betegeket, akik közös használatú, fertőtlenítetlen tollakkal írják fel az adataikat, majd csak úgy szélnek eresztik őket, plusz egy vezető orvos betegen operálmindezt ráadásul a protokollnak megfelelően. Az egyetlen, kínaihoz kicsit is hasonlatos módszer Magyarországon nem az óvintézkedésekkel, hanem az adatkezeléssel kapcsolatos: nevezetesen, hogy a beteggel nem, csak a háziorvosával közlik a teszt eredményét.

Én csak azt nem értem, hogy ilyen körülmények közepette

épeszű ember hogyan követelhet kijárási tilalmat és hogyan drukkolhat zömmel egészséges emberek szabadságának a további korlátozásának, miközben a valószínűleg beteg emberek kezelésében ilyen szintű trehánykodás folyik.

Vagyis persze, értem: tudjuk, hogy tragikus az egészségügy állapota, előzzük meg, hogy sok embernek oda kelljen kerülnie! Ettől még az, hogy már a tesztelés folyamán ilyen, laikusok számára is szembetűnő beleszarást lehet látni, bicskanyitogató, és ha valaki erre azt mondja, hogy önző cinikus individualista vagyok, akkor kollektivista szellemben csak arra emlékeztetném, hogy ezért fizet állítólag adót hosszú évek óta.

Szabadság vs egészség?

Abba mindenesetre belegondolni is félelmetes, hogy netán – ráadásul társadalmi helyeslés közepette – elindulunk a szabadságkorlátozásnak azon az útján, amit a nankingi videón láthatunk. És nem csak azért, mert bármilyen szigorú óvintézkedés úgyis elbukik azon, hogy a magyar kórházakban katasztrofálisak az állapotok. Hanem azért is, mert ez fenntarthatatlan.

Hiszen vajon Nankingban meddig lesz ez így? Meddig kell, hogy mindent tudjanak rólad, ha enni vagy közlekedni akarsz? Persze talán a kínaiakat ez nem annyira zavarja, hiszen szegények a koronavírustól függetlenül is hozzá vannak szokva az ilyesmihez, de nekünk azért nem ártana feltenni a kérdést:

megér a nulla új megbetegedés annyit, hogy huzamos ideig teljes kontroll alatt éljünk?

Főleg azoknak kéne ezen elgondolniuk, akik általános és mielőbbi kijárási tilalmat követelnek.

Mondjuk a nulla új megbetegedést nyilván még kijárási tilalommal sem tudnánk elérni, például a fentebb illusztrált egészségügyi trehánykodás miatt, az pedig már úgyis tiszta mindenkinek, hogy ezen előbb-utóbb át kell esnünk. Vajon azok, akik még nagyobb áldozatokat követelnek az egészségesektől és a gazdaságtól csak azért, hogy lassabban essünk át rajta, lázasan és torokfájással beülnének-e egy mentőautóba 2-3 másik, lázas-torokfájós, maszk nélküli emberrel, azzal a tudattal, hogy ha eddig nem is voltak koronavírusosak, eztán jó eséllyel tényleg azok lesznek, és mindezek után még szélnek is eresztik őket a családjukhoz?

Csak egy hete, hogy észrevétlenül szállt el a nemzeti ünnepünk, március 15-e. Ebben az évben a szabadságharcosokra való megemlékezést elnyomta a koronavírus miatti aggódás meg a #maradjotthon. Bennem meg az merült fel, hogy Petőfi vagy Kossuth vajon forognak-e a sírjukban, ha látják odafentről, hogy magyarok tömegei egy – többnyire enyhe lefolyású – tüdőgyulladás veszélye miatt önként mondanak le a szabadságukról, sőt, némelyek még követelik is a saját házi rabosításukat.

Jaj, jaj, jön a rendeleti kormányzás!!!44!!!4!

A szabadságszeretet néha még azért szerencsére fel-felvillan a közbeszédben, csak épp a legindokolatlanabb pontokon. Most például, hogy benyújtották a veszélyhelyzetre tekintettel hozott kormányrendeleteket is utólag szentesítő törvényjavaslatot, az lett a visszatérő mantra, hogy ajjajj, Orbánék rendeleti kormányzásra készülnek.

Na bumm, mintha eddig nem ezt csinálták volna gyakorlatilag. Névleg persze törvényekről volt szó, amikhez engedelmesen megnyomta a gombot kétharmadnyi bólogatójános, de

aki most eszmél rá arra, hogy „úristen, Orbán most azt csinál, amit akar!”, az nem tudom, hol élt az elmúlt tíz évben.

Persze egy fokkal szebben nézne ki, ha a felhatalmazási törvény legalább egy maximális időkorlátot meghatározna a veszélyhelyzetben hozott járványügyi kormányrendeletek hatályának meghosszabbításánál a jelenlegi „veszélyhelyzet megszűnéséig” tartó gumiszabály helyett, de a fenti okok miatt (a fideszes többség annak leteltével simán újra megerősítheti a kormányrendeleteket) ez is igazából csak kozmetika. (Frissítésként annyit hozzáteszek, hogy miután Orbán hétfő délelőtt további gazdasági intézkedéseket jelentett be az adóvégrehajtások felfüggesztésétől kezdve újabb átmeneti adómentességeken át a gyed- és gyes-jogosultságok kiterjesztéséig, nem tűnik túl életszerűnek, hogy az indokoltnál tovább fenntartsák a veszélyhelyzetet diktatúraépítés céljából, ugyanis erre a gatyája is rámenne a költségvetésnek egy idő után.)

Hasonlóképp felfújt fontoskodásnak tűnik az ellenzék látványos dilemmázása is, hogy akkor most megszavazzák-e a házszabálytól való eltérést (ehhez négyötöd kell), hogy időben átmehessen a felhatalmazási törvény. Ugyanis a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának meghosszabbításához 15 napon belül kéne hozzájárulását adnia a parlamentnek, ez a határidő pedig az első rendelet vonatkozásában március 26-án, azaz csütörtökön lejár.

Csakhogy arról egy mukkot sem szól az Alaptörvény, hogy ennek a hozzájárulásnak sarkalatos törvényben, vagy egyáltalán törvényben kéne megtörténnie, szóval igazából ha az ellenzék sokat akadékoskodna a házszabályon való eltérésen, akkor – a Fidesz előre betárazott blame game-propagandája ide vagy oda – a fideszes többség elvileg sima országgyűlési határozatban is simán felhatalmazhatja a kormányt arra, hogy meghosszabbítsa a rendeletek hatályát.

A sarkalatos (tehát kétharmados) törvényi minőség maximum ahhoz kellhet, ha a jelenlegi szövegverzió szellemében a katasztrófavédelmi törvényben foglalt lehetőségeken túl is szeretnék még valamire a veszélyhelyzetben felhatalmazni a kormányt

– az ellenzéknek akkor érdemes keresztbefeküdnie a házszabálytól való eltérésnek, ha ezt szeretné elodázni: megakadályozni meg úgysem tudja.

Ezt a cikket – és még sok mást is – már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akiknek jár a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Hetente háromszor küldjük!

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek