A koronavírusnak sikerült az, ami a menekültválságnak nem

Most láthatjuk, milyen az, amikor se a személyek, se a szolgáltatások nem áramolhatnak szabadon. Európa segíthetett volna, ha erősebb lett volna.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nem kell okosabbnak lenni, mint a járványügyi szakemberek! Úgy tűnik, ez lesz a kormányzati kommunikáció mostantól sulykolt jelszava koronavírus-ügyben, ezt pedig a tételmondatnak megfelelő arrogáns szellemben ki más is vezethette volna fel, mint Kovács Zoltán, a kormány legnemzetközibb és legbunkóbb beszélő feje, aki elvileg pont azért van ott, hogy elmagyarázza a nagy okosságokat a sok hozzá nem értő, buta embernek?

Akik ugye objektíve annyit tudhatnak bizonyosan erről az egészről, hogy van egy vírus, ami eléggé hatékonyan fertőz, ugyanakkor többnyire viszonylag enyhe lefolyású a betegség, rosszabb esetben tüdőgyulladás lesz a vége, de csak nagyon-nagyon ritkán végződik halállal – ez alól az idősek és a más alapbetegségben szenvedők jelentik a kivételt. (Érdekes módon maguk az idősek sem mutattak különösebb rettegést a vírustól, mikor megkérdeztük őket a Fény utcai piacon.)

Nem kell hozzá orbándiktatúra, hogy bezárjanak minket Magyarországra

Mindezen alapinformációkból alapvetően normális emberek tömegei voltak képesek levonni azt a következtetést, hogy itt a világvége, mind meghalunk, fel kell vásárolni a konzerveket és a vécépapírt a boltokból, a világ sose lesz olyan, mint régen, és jaj, mentsen meg valaki! A közösségi oldalakon olyan szarvihart kap a nyakába, aki esetleg elárulja, hogy tök egészségesen utazni merészelt, és szerinte amúgy hiszti helyett inkább rendszeresen és rendesen kezet kellene mosni, hogy megemlegeti.

Szeretném felhívni amúgy az orbándiktatúrázók és különösképp a már a konkrét kormányrendelet közzététele előtt hangosan aggódó Eötvös Károly Intézet figyelmét, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése előtt is gyakorlatilag teljhatalmat élvező Orbán-kormány ezt sosem, sőt, még most sem lépte meg általánosan magyar, de még külföldi állampolgárok esetében sem. Ehhez képest meglépte ezt egy rakás szomszédos ország: se Ausztriába, se Szlovéniába, se Horvátországba nem lehet már csak úgy átruccanni. Ha ez így folytatódik, az orbándiktatúra legcsekélyebb közreműködése nélkül is be leszünk zárva Magyarországra.

Még egyszer mondom: egy olyan vírus miatt, amely egészséges, fiatal és középkorú emberekre nem jelent súlyos veszélyt.

Miért döntöttek Európa országai sorra ilyen drasztikus megoldások mellett?

Az erre vonatkozó tippjeimet csak azért bátorkodom megosztani, mert van egy olyan megérzésem, hogy Kovács Zoltán és a borzasztóan szakavatott kormány (pláne az illetékes Kásler miniszter) elhivatott tekintete előtt sem feltétlenül csak orvosszakmai szempontok lebegnek, hanem jócskán politikai megfontolások is, szóval abszolút ezekre szorítkozom.

1. Azért kell látványos intézkedéseket tenni, mert számos kormány (a magyar aztán különösen) tisztában lehet vele, hogy túl szar helyzetben van az egészségügye ahhoz, hogy nagyon sok megbetegedést egyszerre kezeljen, az pedig óriási blama lenne ugye, ha hiányzó orvosok és lélegeztetőgépek miatt olyanok is belehalnának esetleg a koronavírusba, akik amúgy simán megmenthetők lettek volna.

2. Az Azonnalin szakavatott politológusok már vitát folytattak arról, hogy miként lehet vagy nem lehet a koronavírusból politikai hasznot húzni, abban viszont szinte biztos vagyok, hogy a pártok (nem csak a kormánypárt) a belső méréseikben folyamatosan szondázták a közvéleményt koronavírus-ügyben. Ezt elmulasztani legalábbis orbitális amatőrség lenne.

A kezdeti aggodalom a közvéleményben pedig szépen pánikhangulattá erősödött. Ha sokat olvasol az újságban a koronavírusról, elkezdesz tőle egyre jobban tartani, aztán amikor felhív a közvélemény-kutató, hogy mennyire félsz tőle, akkor már azt mondod, hogy eléggé (bár talán itt még nem gondolsz arra, hogy el kéne menni bevásárolni tartósélelmiszerből). Majd amikor – többek közt a te válaszodból is álló közvélemény-szondáztatás után – a kormány kihirdeti a veszélyhelyzetet, később meg még az iskolákat is bezárja, akkor a végén lehet, hogy már te is arra jutsz, hogy bár egyet sem köhintettél, de azért karanténba kéne vonulni, előtte meg jól bespájzolni konzervből.

És közben még talán azt is fogod gondolni, hogy milyen jó, hogy ez a kormány ilyen határozottan cselekszik (az mellékes, hogy másfél nap alatt vittek véghez teljes pálfordulást iskolabezárás-ügyben), a kormány meg majd kék plakátokon lesikerkommunikálja, hogy mennyire megvédenek mindenkit (miközben jó eséllyel a fertőzöttek pontos számát sem tudják talán már most sem). Persze annyira nem lehet mindez olajozott, mint amennyire megszokhattuk, kicsit izgulnak, kapkodnak, hiszen

Európa, segíts!

Szóval hirtelen a közvélemény liberálisabb fele is megértőbb lett az „erőskezű” állami intézkedésekkel szemben, és lassan már én érzem hülyének magam, hogy egészségesen egyáltalán ki akarok menni az utcára, és kifejezetten bosszant, hogy egyre több minden zárva van.

Érdemes lenne azért abba is belegondolni, hogy

Kína gyakorlatilag úgy tűnik, megfékezte a vírust, most már csökkennek az új megbetegedések, és Európa lett a kritikus pont. Csakhogy itt nincs egyetlen, erőskezű kormány, aki vesztegzár alá tenne akár egy fél kontinensnyi területet. Az EU-ban sokkal kevesebb ember él, mint Kínában, mégis, ez huszonhét különböző államot jelent, akik speciel pont az egészségügy területén teljesen szuverének, ez ugyanis egy tagállami hatáskörbe tartozó terület.

Ettől függetlenül azért nem ártott volna legalább megpróbálni koordinálni, ha már itt van nekünk ez az EU, és elég nyilvánvalónak tűnt, hogy a járvány ide is elér előbb-utóbb. Ehhez képest a tagállami kormánytagokat tömörítő, most épp a horvátok által vezetett Európai Unió Tanácsa napirendjéből az látszik, hogy egy-két informális megbeszéléstől eltekintve akkor kezdtek az üggyel intenzívebben foglalkozni, mikor a vírus már megjelent Európában – olyankor meg már leginkább a tűzoltással lehet foglalkozni.

Nyilván hiú ábránd lett volna elvárni, hogy még januárban az EU-s vezetők egyhangúlag megegyezzenek abban, hogy senki nem enged be Kínából egy gépet sem – pedig ez még akár célravezető is lehetett volna, ahogy a külső schengeni határok szigorúbb ellenőrzése is még időben.

Ha választhatnék aközül, hogy von der Leyen tiltson ki pár kínai gépet az elején, vagy utóbb Orbán zárja be az iskolákat, és Plenković ne engedjen be Horvátországba, nyilván az előbbit választanám. Garancia persze nincs rá, hogy VDL meg is csinálta volna, de akkor legalább lehetne konkrétan egyvalakire haragudni, hogy se a személyek, se a szolgáltatások, de lassan már az áruk sem áramolnak akadálytalanul az EU-ban – csak a pánik. Most ezt a helyzetet kollektíve a saját kormányainknak köszönhetjük, mind a huszonhétnek.

Olvass még többet Bakó Beától az Azonnalin!