Egyértelmű: Gyurcsány Ferencet az Isten is az ellenzék vezérének teremtette

Az egykori magyar miniszterelnök szinte fürdik abban a szerepben, hogy viszonylag nagy támogatottsággal, de mégis tét nélkül tud össze-vissza beszélni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Még csak két hete tart itthon a koronavírus-járvány, de már egyértelmű, melyik párt lovagolja meg a legjobban a lassan egymástól lassan egész Európát elszigetelő betegséget: naná, hogy a Demokratikus Koalíció! Amióta csak megjelent az első fertőzött a szomszédban, Gyurcsány még az MSZP lerablását is szüneteltetni kezdte, és egyből elkezdte ostorozni a félreismerhetetlen gyurcsányferenci stílusban a magyar kormányt, amiért az nem tesz meg mindent az emberek életének védelme érdekében. 

Magyarország egykori miniszterelnöke szinte lubickol, de tulajdonképpen hónapok óta ezt látni: talán soha nem volt még ennyire felszabadult és magabiztos, mint most, hogy minden statisztika alapján az ő tíz évig körberöhögött pártja lett az ellenzék legnépszerűbb darabja (az inkább a többiek szégyene, hogy ez összesen nagyjából 10 százalékot jelent). 

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mi történhetett Gyurcsány Ferenccel?

Elvileg már túl van a zenitjén, egész életében mondhatja, hogy megverte Orbán Viktort választáson, megcsinálta a legendás táncát, kikerült róla brutális tüntetéseket kiváltó hangfelvétel, új értelmet adott az „elkúrtuk” szónak, szóval tényleg mindent elért, amit egy magyar politikus elérhetett. Sokan nem is fogadtak volna arra 2014-ben, hogy egyszer még újra tényező lesz.

Ezt az embert az Isten is arra teremtette, hogy vezető ellenzéki politikus legyen. Nem egy törpepárté, hanem az ellenzék arcáé, aki mögött elvileg tömegek állnak. Ilyenben ugye azért nem lehetett soha, mert a 2002-es választások idején még annyira nem ő volt az MSZP arca, hogy Medgyessy Péter lett a miniszterelnök, az ő lemondása után pedig ő csak átvette tőle a pozíciót, hogy aztán a 2006-os választáson meg is tarthassa saját 2009-es lemondásáig.

De hogy lehet az, hogy valaki jobb ellenzéki pártelnök, mint miniszterelnök? Hát úgy, hogy jól láthatóan egész más skillek kellenek a kettőhöz: főleg az a különbség, hogy ellenzékből tényleg össze-vissza lehet pofázni bármiféle felelősség nélkül, hiszen igazából úgysincs ráhatása semmire a saját tábora véleményén kívül. A koronavírus ráadásul különösen tökéletes az ilyen irányultság kiélésére: az emberek amúgy is pánikban vannak és felelősöket keresnek, úgyhogy pont jól rá lehet olvasni mindent a dilettáns Fideszre.

Itt ráadásul elő lehet szedni a Magyarországon már amúgy is agyonjáratott populistabibliát, és gyorsan el is lehet jutni oda: kérdezd Ferit a koronavírusról, vagy hogy összehasonlítsuk a magyar focistafizetéseket egy lélegeztetőgép árával. Fűződik ehhez persze pártérdek is, hiszen az ellenzéknek alapvetően az a jó, ha az emberek nem érzik, hogy az állam ebben a formában meg tudja őket védeni. Magyarországra különösen igaz ez, hiszen a magyar állam egy ideje amúgy is arra az egy ígéretre képes, hogy megvédi az országot hol létező, hogy kevésbé létező dolgoktól.

És ez meg is mutatja, miért jó pártelnöknek Gyurcsány, és miért nem volt az miniszterelnöknek: mivel a DK jelenleg a környékén sincs annak, hogy bármiféle gyakorlati megoldást legyárthasson, épp elég forradalmárként üzenni a Fidesznek a másik oldalról, hogy „heló, szarok vagytok”. Visszanézve, Gyurcsány nem nagyon csinált mást miniszterelnökként sem, mint hangzatos szövegek ismételgetése, csak ugye a miniszterelnökségnek megvan az a hátránya, hogy ott néha csinálni is kell valamit a valóság ránkszakadásának elkerülése érdekében.

Kicsit amúgy mintha a szintén született ellenzéki pártvezér Orbán Viktor is ezzel küszködne most: ő kormányban valamivel jobban felépítette azt az univerzumot, amiben szintén elég csak pofázni, de most szembekerült egy olyan bajjal, amit nem tudtak neki előre lemérni Kubatov Gáborék. Ilyenkor kéne ugyebár kormányozni, de arra utoljára még a kettővel ezelőtti évtizedben tett kísérletet bárki is Magyarországon.

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin!