Gyöngyösi Márton az Azonnalinak: Gyurcsány inkább akadálya egy közös listának, mint a melegházasság

Szerző: Techet Péter
2020.03.13. 07:10

Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese az Európai Parlament brüsszeli épületében beszélt arról, hogy sajnálja-e a Jobbikból távozókat, Gyurcsány-e a rosszabb vagy a melegházasság, és hogy miért riadnak még ma is vissza külföldön a Jobbik nevétől.

Gyöngyösi Márton az Azonnalinak: Gyurcsány inkább akadálya egy közös listának, mint a melegházasság

Schiffer frusztrált – ön így reagált Schiffer András Facebook-posztjára, amiben a volt LMP-társelnök azt állítja, hogy az ellenzéki oldalon mindenki – így a Jobbik is – „bedékásodott”. Mi a vita önök között?

Nincs vita. Azért állok egy kicsit értetlenül a helyzet előtt, mert Schiffer Andrással jó kapcsolatot ápolunk. A 2012-es, félresikerült félmondatomra való utalását pedig azért sem értem, mert akkor az egész magyar közéletben ő volt az egyetlen, aki engem következetesen megvédett.

Akkor lehet, annyira ismeri és szereti önt, hogy most azért aggódik, nehogy ön is bedékásozódjék.

Értem Schiffer András abból adódó frusztrációját, hogy beletört a bicskája a saját „lehet más a politika” ideájába,

és amikor kiderült, hogy mégsem lehet, távozott a pártpolitikából. Mást sem olvasok tőle évek óta, minthogy miért nem lehet ezt a rendszert hagyományos, pártpolitikai eszközökkel leváltani. Tiszteletben tartom ezt a véleményt, de azt azért nagyon meredeknek tartom, amikor egy közéletből távozott ellenzéki vezető politikus az ellenzéket hibáztatja Magyarország minden jelenlegi problémájáért. Ez még akkor is így van, ha kétségtelen, hogy nem hozzuk legjobb formánkat. Megvan ennek is az oka.

Ön akkor nem hisz abban, hogy lehet más a politika?

Abban hiszek, hogy a politikát lehet másképp űzni, mint azt az elmúlt harminc évben űzték: átláthatóbban, korrupciómentesen, az emberekkel szövetségben, fontos össznemzeti ügyek mentén konszenzust teremtve. Hogy Schiffer András mire gondolhatott, amikor megalapította a mozgalmát, azt viszont nem tudhatom.

A schifferi gondolatnak volt egy antiglobalizációs vonulata...

Azt vállt vállnak vetve képviselem vele együtt ma is. A CETA- és a TTIP-ellenes küzdelemben például egymásnak adtuk a stafétabotot.

A másik, amiben lehet más a politika Schiffer szerint, az az, hogy Orbán Viktort nem lehet semmiképpen sem leváltani olyanokkal, akik 2010-ben bármilyen szerepet betöltöttek – például Gyurcsány Ferenccel.

Ezt mi is mondjuk. Ha van valaki, aki a magyar közéletben elég világossá tette az álláspontját, hogy hány ellenzéki lista kellene 2022-ben, az Jakab Péter.

Mit jelentene a jakabi két lista? Mindenki az egyiken, a Jobbik egyedül a másikon? Vagy a Jobbik próbálna maga mögé felépíteni valamilyen pólust?

Jakab Péter a tisztújító kongresszuson is úgy kérte a tagság bizalmát, hogy elmondta: elképzelhetetlen, hogy ő egy listán legyen Gyurcsány Ferenccel. De egy másik tételmondata volt az is, hogy „tolvajok ellen jöttünk létre, és közben gyilkosok ültek a nyakunkra”. Súlyosabbá vált a probléma, mint volt a 2000-es években.

Akkor kimondhatjuk: Gyurcsány mégsem olyan rossz, mint Orbán?

Jó lenne, ha egy olyan fontos kérdésben, mint az országunk jövője, nem az lenne a dilemma tárgya, hogy rablókkal vagy gyilkosokkal szövetkezünk-e. Adott egy probléma: van egy kétharmados kormányzat, amely a saját szája íze szerint alakítja a választási törvényt. Lehet, hogy megállapodunk abban, hogy két-három lista mellett koordinálunk a 106 egyéni körzetben, a Fidesz meg pénteken benyújthat egy olyan törvényt, amivel hétfőre ezt keresztülhúzza.

Ezért is mondják sokan, hogy egy közös listán induljon az ellenzék. Ezt azért csak nem fogja megtiltani a Fidesz.

Ez igaz. Ugyanakkor jó lenne úgy leváltani ezt a kormányt, hogy ne kelljen a 2010 előtti korszakba visszalépni, a Fidesz kétharmadáért felelős politikusoknak bakot tartva.

De nem önök, hanem a választók tartják nekik a bakot. Az, hogy Gyurcsány Ferenc pártja ma a legerősebb az ellenzéki oldalon, választói döntés eredménye.

Tegyük hozzá, hogy egy nagyon különleges logikát követő EP-választás alapján. De ha közösen akarjuk leváltani ezt a kormányt, azt csak úgy érdemes, hogy felosztjuk a szerepeket. A DK megszólítja azokat, akiket a programja szerint megszólítani kíván, mi pedig – az öndefiníciónknak megfelelően, amit a kutatások is alátámasztanak –

a jobbközép, konzervatív, keresztényszociális réteget szólítjuk meg,

például a béruniós kezdeményezésünkkel.

A Jobbik béruniója majdnem olyan, mint a DK európai minimálbére.

Egyáltalán nem. Fontos a közös európai minimálbér kérdése, de nüansz a periféria bérfelzárkóztatásának ügyéhez képest. A bérunió megvalósulása előfeltétele a közös minimálbérnek. Ami viszont tény, hogy a DK kezdetben támadta a béruniós kezdeményezést, majd pár év elteltével, a tavalyi EP-választási kampány során már a bérunió szlogenjeivel kampányolt.  

Akkor meg éppen hogy örülni kéne annak, hogy a DK bejobbikosodott.

Annak kétségtelenül örülök, hogy ma már legalább a szavak szintjén minden ellenzéki párt egyetért a béruniós kezdeményezés által kitűzött célokkal. Ez elismerése a munkánknak és a politikánknak.

Tehát biztos abban, hogy a két listával több ellenzéki szavazót tudnának megszólítani.

A cél, hogy

2022-ben ne legyen Magyarországon olyan választó, aki nem tud ilyen vagy olyan okból jó szívvel ellenzéki listát választani.

Akkor újra: a Jobbik lenne önállóan egy listán, vagy szeretne valamilyen pólust kialakítani maga mellé?

Ez egy hosszú tárgyalásnak lehet az eredménye.

De ön mit szeretne?

Ha valaki a 2010 előtti időszakot sírja vissza, annak legyen egy DK-MSZP lista, amire szavazhat, meg legyen egy 21. századi pártokból álló csomag az LMP-vel, a Momentummal és a Jobbikkal.

A Jobbik alapvetően konzervatív társadalompolitikával rendelkezik, a Momentum nem. Lásd melegházasság. Nem lát olyan éles különbségeket a Momentummal, ami kizárná az együttműködést?

Én lennék a legboldogabb, ha a politikai vitákban már ott tartanánk, hogy a melegházasság legyen az egyik legfontosabb téma. Ebben valószínűleg a Momentummal nem fogunk egyetérteni, de ma Magyarországon nem ez a legfontosabb kérdés.

Hanem az, hogy Orbán vagy nem Orbán?

Igen.

Ez megint egy érv a közös lista mellett. Mert mindegy, hogy ki hol áll a melegházasság kérdésében vagy Gyurcsány Ferenc megítélésében, az a lényeg, hogy nem Orbán. Vagy Gyurcsány rosszabb, mint a melegházasság?

Nem. A melegházasság megítélése világnézeti vita, ami kívül áll a nemzeti konszenzus keresésének kérdésén. Abban nemzeti konszenzus kell legyen, hogy demokráciában, jogállami keretek között, átlátható, egyenlő feltételeket biztosító választási rendszer mellett éljünk.

És ezekben nem lenne konszenzus Gyurcsánnyal egy közös listán?

Talán ebben lenne. De ő mégiscsak a magyar közélet egy olyan megosztó személyisége, aki távol tartana a közös listától olyan embereket, akik Orbán leváltásában lennének érdekeltek.

Kormányon viszont már elkerülhetetlen lenne, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Dobrev Klára valamilyen pozíciót kapjon. Ez okoz már gyomorgörcsöt a Jobbiknak?

El kell azért odáig jutni, hogy kormányt alakíthassunk. Mi nagyon sokat tettünk azért az elmúlt hat-hét évben, hogy jobbközép párttá váljunk, amiből ez az összellenzéki koordináció létrejöhetett. Más pártok ezt nem feltétlenül tették meg, a régi pártok közül sokan nem mentek keresztül azon, amin mi.

Most kijelenthetjük: a néppártosodáson ez a közösség végigment.

Ez egy befejezett folyamat?

Az önkormányzati választásokkal ez a folyamat lezárult.

Ezt a mostani kilépések is segítik?

Jakab Péter már a megválasztásakor úgy fogalmazott, hogy lesznek olyanok, akik nem fogják bírni a nyomást, és távozni fognak.

Jakab Péter nyomását nem bírta Szávay István, Bana Tibor és Bencsik János?

A nyomás a megpróbáltatásokat jelenti. A távozók sok mindenről másképp gondolkodtak, és egy párton belül lehetnek is nézetkülönbségek. De egy egészséges közösségben mindig elfogadják a választás eredményét.

De miben is áll valójában a vita? Kívülről ez azért érthetetlen, mert azt gondolhattuk, Toroczkaiék kilépésével véget ért a néppártosodás folyamata, és akik maradtak, azok mind az új Jobbik elkötelezett hívei voltak.

Hogy miért alakult így, arra nem tudok választ adni.

De azt érezte mondjuk, hogy a „Szávay-klán” még inkább jobbra áll, mint ami a Jobbik néppárti irányvonala lenne?

Erről Szávayval és azokkal kell beszélgetni, akik távoztak.

Szávay-klánról azért nem beszélnék, mert rengeteg hozzá közel álló ember még mindig tagja a közösségünknek.

Stummer Jánost is sokszor ebbe a körbe sorolják, miközben ő a legfontosabb parlamenti bizottságot, a nemzetbiztonsági bizottságot vezeti.

Akkor ő nem fog távozni?

Lehet, más eredménynek jobban örült volna a tisztújításon, de elfogadta azt. Voltak súrlódások a választáson...

De miről szóltak ezek a súrlódások? Egyszerűen csak arról, hogy ki szereti Jakab Pétert, és ki nem? Vagy arról, hogy a Jobbik milyen irányba menjen?

A néppárti irányt mindenki elfogadta és elfogadja, azok is, akik jelenleg távoznak.

Pont ezért fura a mostani kilépési hullám. Toroczkaiék kilépésekor egyértelmű volt, hogy a szélsőjobboldali szárny válik le a pártról, most viszont olyan arcok, mint Bana Tibor is távoznak, akikről nem gondoljuk, hogy szélsőjobboldaliak lennének.

Nem ilyen típusú vita a mostani. Inkább emberi problémák jöhettek elő. Bana Tibornál tudjuk, hogy azért nem indult újra az alelnöki tisztségért, mert Jakab Péter azt mondta, ezt megvétózná. Ez biztos nem esett jól Bana Tibornak, még ha ennek a vétónak volt is oka. De ezen megsértődni viszont elég gyermekded.   

Miért lengette be Jakab ezt a vétót?

Van olyan, hogy két ember nem tud együtt dolgozni.

Személy szerint sajnálja valamelyik távozót, hogy vele már nem fog együtt dolgozni?

Ebben a helyzetben nincs helye az érzelgősségnek. Egy háborúban vagyunk, ami már elég régen zajlik a Jobbik ellen, lásd a pártot sújtó ÁSZ-bírságot. Ez rettentően idegőrlő folyamat: kilenc éve folyamatosan ellenzékben és a támadások középpontjában lenni nem egyszerű. Vannak, akik ezt megunják, elfáradnak, idegileg nem bírják, és távoznak. Én nem velük, hanem a maradókkal szeretnék foglalkozni.

Akkor a mostani távozók mögött nem kell a Fideszt sejteni, mint a Mi Hazánk mögött?

Ezt nem tudhatom. Az egészen biztos, hogy a Mi Hazánk mögött a Fidesz áll.

De azt nem gondolja, hogy Szávay Istvánt is kivásárolta a Fidesz?

Nem foglalkozom ezzel. Sok szerencsét kívánok nekik.

Friss hír, hogy Zala megyében is kiléptek jobbikosok a pártból, és azt nyilatkozták, hogy ma két diktátor irányítja a Jobbikot. Mit szól ehhez?

Maradjunk annyiban, hogy két Zala megyei tag kilépéséről szóltak a hírek, egyikükről azóta kiderült, hogy mégsem lépett ki. Valószínű, hogy nem ebbe fog beleremegni a föld. Sok sikert kívánok nekik. Bárki, aki ismeri Jakab Pétert vagy engem, tudja, hogy azzal nyertük meg a kongresszus bizalmát, hogy átlátható és érdemelvű párt képét vázoltuk fel. Azóta az összes eddigi lépésünk ebbe az irányba hatott. Amióta EP-képviselő vagyok, havi beszámolókat küldök ki arról, hogy mit csinálok. A diktátorok nem szokták a tagság egészét tájékoztatni arról, hogy nap mint nap mivel foglalkoznak.

Nyereség a Jobbiknak, hogy távoznak azok az emberek, akik nem akarnak itt lenni?

Csatába menni olyan emberekkel érdemes, akik duzzadnak az életerőtől és a tettvágytól. Akiben ez nincs meg, az tehertétel.

Nem tart attól, hogy az újabb kilépőkből létrejön egy újabb párt?

Szerintem túlkínálat van pártokból ma Magyarországon. Elhiszem, hogy a Mi Hazánkra szüksége volt a Fidesznek, hogy legyen valami még tőlük is jobbra, de az már szinte leesik a térképről.

Lehet mondani, hogy a Fidesz ma a szélsőjobboldal?

A legújabb megnyilatkozásaikat és módszereiket tekintve igen, lehet mondani.

Akkor mivel magyarázza, hogy az Európai Néppárt még mindig nem tud elszakadni attól az álláspontjától, hogy önök a szélsőjobb, és ezért nincs helyük az EPP-ben?

Tapasztalom, hogy

az a folyamat, ami a Jobbik kapcsán lezajlott, még nem gyűrűzött be nemcsak a Néppártba, hanem a nemzetközi közvéleménybe se.

Hogyan lehet elérni, hogy a Jobbik kapcsán külföldön ne a Magyar Gárdáról, a cigányozásról és az ön zsidózós megszólalásáról essen szó? Nem kéne mondjuk nevet változtatni ennek érdekében, mint tette azt Olaszországban Gianfranco Fini?

Más az olasz politika: ott könnyen változtatnak neveket, ideológiai oldalakat, és ezeket meg is szokhatták az olasz választók. Magyarországon brandekben gondolkodnak a választók, amik beégnek az emberek fejébe. Nekem külpolitikusként a nemzetközi közvélemény formálása fontos szempont, de a Jobbiknak alapvetően az a feladata, hogy a magyar választók számára kínáljon alternatívát.

E tekintetben hogy állnak?

A magyar választók között a Jobbik mára egy beégett brand, és a néppártosodás ténye is átment.

És ez az üzenet hogyan mehet át külföldön?

Úgy, hogy a Jobbik néppártosodását elbeszéljük egy diplomáciai offenzíva révén. Az egyik kulcs az önkormányzati választási eredményeink hangsúlyozása: akkor a Jobbik jelöltjei összellenzéki támogatással nyertek megyei jogú városokban, megyeszékhelyeken polgármesteri helyeket. Ez nyilván nem történhetett volna meg, ha a Jobbik még mindig a szélsőjobboldalon foglalna helyet. Nem kell feltétlenül Heller Ágnesre és Konrád Györgyre hivatkozni, hogy ők is azt mondják, a Jobbik már bizonyította, hogy megváltozott.

Pedig azok is jó kóserpecsétek.

Persze, azok is fontos megnyilatkozások.

Még mindig összerándulnak az emberek, az újságírók, ha azt mondja az Európai Parlamentben, hogy Jobbik?

A Jobbik nevének hallatán tavaly július elején az alapvető asszociáció még Kovács Béla és Morvai Krisztina voltak.

Szóval elég távolról indítottunk, nem vitás. Nekem most az egyik feladatom, hogy a Jobbikról való percepciót megváltoztassam. Hogy ha szóra emelkedem, akkor azzal a képviselők többsége tudjon azonosulni, még ha nem is értünk mindenben egyet.

Morvai Krisztinával is biztosan azonosult valaki, amikor felszólalt.

Jó lenne, ha most már a centrista, Európa-párti képviselők többsége is tudna azonosulni egy jobbikossal. Lehet, hogy nem mindenben fognak egyetérteni velünk, de elismerik, hogy intelligens, megalapozott, szakmailag helytálló véleményt képviselünk és konstruktív vitában vagyunk érdekeltek. Hogy sikerüljön ilyen irányba megváltoztatni a Jobbikról alkotott percepciót, ezzel kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kapok.

Konkrét pártoktól, képviselőktől?

Vegyes. Múltkor egy CDU-s képviselő kékkártyázott, amikor a bérunióval kapcsolatos hozzászólást intéztem a következő, hétéves költségvetés kapcsán. A kékkártyázással lehet ugye spontán kérdést intézni a felszólalóhoz. Utána ez a képviselő odajött hozzám, és kellemesen elbeszélgettünk. Meglepődött, amikor a párthovatartozásomat firtató kérdésére válaszoltam, de megvolt rá a lehetőségem, hogy beszámoljak neki arról, hogy miként néppártosodott a Jobbik.

Ha szabadon választhatna, a Jobbik melyik európai pártcsaládba tartozna?

Most nem ülnék be sehova. A radikális baloldali GUE/NGL, a liberális Renew Europe és a Zöldek: nem. Az elsődleges preferenciám valahol a Néppárt és az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója között lenne. A Néppártban viszont ott van a Fidesz: velük nem tudok beülni egy frakcióba. Ettől függetlenül

az Európai Néppárt egy olyan olvasztótégely, amiben amúgy a Jobbik elférne.

Az ECR esetében pedig egy erőteljes jobbratolódást látok az elmúlt hónapokban, ami adódik egyrészt a tory-k távozásából, másrészt abból, hogy a brexittel felborultak a parlamenti frakciók közötti arányok. Már a Salvini-féle Identitás és Demokrácia (ID) frakció megalakulásakor megfigyelhető volt, hogy az ECR és köztük van egyfajta mozgás. A tory-k távozásával megindult az ECR-ban egyrészt az ID felé való közeledés, másrészt az Orbánékkal való szimpátia nyíltabb kifejezése, és a helycsinálás számukra, ha úgy alakulna. Ez érezhető a szavazásoknál is, és meggyőződésem szerint az Orbán-Kaczyński találkozóknak is ez az egyik fő témája.

Meg azért a Jobbik mint – önt idézve – az EU iránt elkötelezett, béruniót is támogató párt nem biztos, hogy illene egy EU-szkeptikus, neoliberálisokat is (lásd a szlovák SaS-t) magába foglaló ECR-be.

Tegyük hozzá, az SaS gazdaságilag neoliberális, nem ideológiailag. Visszatérve:

az ECR kapcsán azért vagyok várakozó állásponton, mert ha oda a Fidesz valóban átül, akkor oda sem csatlakoznék.

Főleg úgy, hogy ebben az esetben – hála a Fidesz és a Lega közötti kapcsolatnak – az ECR és az ID minden bizonnyal közeledne egymáshoz. Ez pedig feszültséget váltana ki az ECR-en belül is, simán lehetnének onnan is kilépők emiatt. Ezt a mostani helyzetet, amit a Fidesz az EPP-ben okoz, nem lehet a világ végezetéig fenntartani, egyszer föl kell majd oldani.

De ez a köztes állapot mindkét félnek jó valahol. A Fidesz elmondhatja, hogy már igazából nem is tagjai az EPP-nek, holott azok, a németek meg azt, hogy rosszul bánnak Orbánnal, de igazából nem is.

Tízévnyi politizálással a hátam mögött, egy olyan párt vezetőjeként, ami egyet s mást megélt, azt kell mondjam: nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az ilyen szituációból adódó görcsök és feszültségek hosszú távon fenntarthatóak.

Akkor ön szerint az EPP-nek egyszer szakadnia kell ezen törésvonalnak a mentén?

Egyszer valahogy föl kell oldani ezt a helyzetet.

Akkor arra számít, hogy egyszer létrejön majd egy jobbközép, Fidesz nélküli frakció, ahova csatlakozhat a Jobbik is?

Akár ez is lehet. De úgy látom, hogy az EPP az utóbbi időben baloldali, föderalista irányba mozdult el – ilyen értelemben

van abban valami, amit Orbán mond. Ebben az EPP-irányban én sem hiszek.

A bérunió nem éppen egy masszívan föderalista felvetés?

Alapvetően egy konföderatív Európában hiszek. Ez az egyetlen modell, ami képes a sokszínűség és az egység közti kiolthatatlannak tűnő konfliktust feloldani. Való igaz, a bérunió átengedne jogköröket az Európai Uniónak. De mivel ez Magyarországon jóléti rendszerváltást eredményezne, ezért hajlandó lennék ebben az esetben a szuverenitásunk egy részének a feláldozására.

A föderáció leginkább a perifériának jó. Hiszen minél nagyobb az újraelosztás, az értelemszerűen annál inkább rossz a gazdagoknak, és annál jobb a szegényeknek. A föderális Európa pont az olyan államoknak érné meg, mint Bulgária vagy Magyarország.

Attól függ, hogy mikor érkezünk meg erre a pontra. Jelenleg azt látom, hogy Magyarországnak, amíg a fölzárkóztatás meg nem történik, addig kell, hogy legyenek eszközök a kezében, amikkel meg tudja magát védeni a káros hatásokkal szemben.Azzal, hogy bekerültünk a közös piacra, egy csapásra elkezdett kiáramlani a munkaerő Magyarországról. Védővámokkal nem tudja magát védeni a magyar gazdaság...

Ezért mondják azt a föderáció hívei, hogy a tőke Európája helyett, ami már megvalósult, a szociális Európát kéne megteremteni. Hogy szociális szinten legyen egységesebb, föderatívabb Európa. Ez meg pont érdeke lenne Magyarországnak.

Ez igaz, csak éppen nem kapunk erre semmilyen garanciát. A legnagyobb probléma, hogy a csatlakozáskor kiengedtük a kezünkből az összes olyan eszközt, amivel a felzárkózás útján el tudtunk volna indulni. Most pedig ott van a föderális Európa víziója az asztalon, aminek valamilyen közös európai identitáson kéne alapulnia, amit még a kanyarban sem látok. Addig, amíg az EU tagadja a közös keresztény gyökereket mint identitásképző elemet, addig nincs miről beszélni. Az nem identitás, hogy van egy Eurovíziós Dalfesztivál, és mantraszerűen ismételgetjük egymásnak, hogy az Unió „egység a sokszínűségben”.

De a szociális Európát meg lehet csinálni akkor is, ha nincs egyetértés abban, hogy ez most keresztény Európa-e, vagy sem. Itt olyan gyakorlati kérdéseket kell eldönteni, hogy az EU a tagállami GDP-k körülbelül egy százalékával rendelkezzen-e továbbra is, vagy mondjuk 25 százalékával, mint az USA-ban?

Az USA-ban felvonják az amerikai zászlót, és mindenkinek könnybe lábad a szeme.

Az EU-s zászló viszont nem az a szimbólum, amiért egy olasz, egy magyar vagy egy svéd háborúba menne.

Én ilyenekre gondolok, amikor az európai identitás fontosságáról beszélek.

Identitás nélkül nem lehet szociális Európát építeni? Lehet, mindenkinek mástól lábad könnybe a szeme, de attól még technikai kérdésekben meg lehet állapodni. A bérunióval nem az a gond, hogy van-e identitás, hanem hogy a németek bizonyosan nem akarnák.

Szerintem meg arra borul ki egy német, hogy a német adófizetők pénzét ellopja egy olyan kormányzat, amit ők tartanak életben.

Van nekik is érdekük ebben. Megint oda jutunk, hogy egy föderatív, szociálisabb Európa lehetne az alternatíva.

Nekik is érdekük kell legyen, hogy Európa ne szakadjon szét. Éppen ezért hiszek a szociális és szolidáris Európa gondolatában, a föderáció kérdésének feszegetését viszont addig feleslegesnek tartom, amíg nincs európai identitás. Bármilyen formát is adunk az európai együttműködésnek, az identitás kérdése megkerülhetetlen. Egyébként éppen

most vettem meg Varufakisz legújabb könyvét, és nagyon tisztelem azért, amit megpróbált.

Akkor lehet, hogy a Jobbik eleve rossz helyen keresgéli magát a jobboldalon. Amiket ön mond, azok baloldali elképzelések.

Gazdaságilag akár lehetek baloldali is, nem hinném, hogy a címke számít.

Akkor ezen az alapon a Zöldek frakciójába nem lépne be?

Társadalompolitikai és ideológiai kérdésekben ott azért nagyon másképp gondolkodnak, mint én.

A Jobbik egy nehéz öszvér az európai politikai térképen: balközép gazdaságpolitika, jobbközép társadalompolitika, bérunió, de a föderalizmus elvetése...

Kapaszkodjon meg: legutóbb

a szabadkereskedelmi egyezmények vitájában az ultrabalos GUE/NGL frakciónak a véleménye volt a legközelebb az enyémhez.

Ezért is próbálom kihúzni önből, hogy melyik az az európai politikai alakulat, vagy akár csak kifejezetten egyetlen személy, amivel, akivel azonosulni tud. A CDU-sokat hallgatja mindig tátott szájjal? Esetleg a cseh kommunistákat?

Azért nem mondanék nevet, mert már látom az Azonnali következő cikkét, amikor megkeresik az illetőt, hogy „mit szól hozzá, hogy a jobbikos Gyöngyösi Márton az ön felszólalásait hallgatja?”, és ő meg kénytelen lenne ettől elhatárolódni.

Viccet félretéve: arról a nagyon fontos kérdésről beszélgetünk, hogy megváltozott a politika lényege. Ha nem jelentene bizonyos előnyöket egy frakcióhoz tartozás, nem is görcsölnék rajta túlságosan. Megjegyzem, eddig csak előnyét láttam a független képviselőségnek: hozzászólási időben is, bizottság tekintetében is azt kaptam, amit szerettem volna. Az, hogy most külügyekkel foglalkozhatok, annak köszönhető, hogy független képviselő vagyok.

Mit ért az alatt, hogy megváltozott a politika?

Ha az LMP-re vagy a Momentumra nézek, vagy egyáltalán az új pártokra, akkor egy kicsit Jobbik-jelenséget látok. Mert ügyek vannak, amikben nem esik nehezünkre ugyanazt mondani, és akár még támogatni is egymást. Én így gondolok a saját EP-beli tevékenységemre is: el fogom viselni, ha egy szélsőbaloldali politikus jön oda hozzám, akivel semmi másban nem értünk egyet, csak a szabadkereskedelmi egyezmények megítélésében. El kell, hogy jusson odáig az európai politika, hogy tudjunk ügyeket együtt képviselni, és ideológiákon átívelően szövetséget kötni.

Ez a 21. századi politika, amiről Vona Gábor beszél?

Abszolút.

Ha már szóba került: mit gondol Vona Gábor jelenlegi szerepéről? Visszavárja őt a Jobbik?

Erről teljesen fölösleges értekezni, mert Vona Gábor nyilvánvalóvá tette, hogy a pártpolitizálást abbahagyta.

Nem hiszem, hogy az egész életét vloggerként akarná leélni.

De,

hogy Vona a pártpolitizálást abbahagyta, arra mérget vehet.

Egész biztosan nem aspirál pártelnöki pozícióra sem.

Akkor nem lebeg ő a Jobbik felett amolyan spiritus rectorként?

Nem. Személyesen is jó viszonyban vagyok vele, nincsen abban sem titok, hogy le szoktunk ülni beszélgetni...

A Jobbik fejlődését is értékelik ilyenkor?

Persze, ki szoktam kérni a véleményét, ő meg elmondja a meglátásait. De csak mint barát, nem mint tanácsadó vagy a Jobbikon belüli döntéseket befolyásolni akaró ember. Ő most egy alapítványt létrehozva civilként próbál ügyeket felkarolni, és így formálni a közéletet. Ez egy érdekes kísérlet, amit ha Németországban, Angliában vagy Amerikában csinálna, automatikusan sikeres lenne. Magyarországon ez a műfaj még ismeretlen.

Vona Gábor adja meg a Jobbiknak azt a szellemi hátteret, holdudvart, amit Schiffer András is hiányolt az LMP mögül?

Ezt így nem mondanám, de nem kérdés: Vona Gábor mostani tevékenysége az ellenzék egészének és a Jobbiknak is sokat segíthet.

A 2022-es választásokkor ön még EP-képviselő lesz. Ez azt is jelenti, hogy az országgyűlési választáson nem akar indulni?

Az EP-képviselőség mellett a Jobbik elnökhelyettese is vagyok. Párton belül még nem volt példa hasonlóra. Az EP-képviselőség általában parkolópályát jelent...

A Momentumnál nem.

Ott éppen nem. Nekik a tavalyi EP-választás volt az első nagy dobbantásuk választási helyzetben, és a legnépszerűbb arcaikat futtatták a siker érdekében.

A DK-s Dobrev Kláráról is rebesgetik, hogy miniszterelnök-jelölt lehet 2022-ben.

Ez így van, de ez mindenképp újfajta jelenség. Általában Magyarországon az EP-képviselő a magyar belpolitikától eltávolodik.

Na de önnek mi a célja: eltávolodni vagy közelebb kerülni?

Elnökhelyettesként a párt életének alakításában ki kívánom venni a részem.

Sokan mondják, hogy ön az erős ember Jakab Péter mögött.

Az elnök-elnökhelyettesi felállás alapvetően tandemszerű működést jelent:

ketten irányítjuk a pártot, párban határozzuk meg – az alapszabályunk szerint is – a párt irányvonalát az elnökséggel együtt.

Ön már majdnem társelnök?

Direkt nem ezt a titulust választottuk. Az együttműködés erős az elnök és az elnökhelyettes között, de az nem igaz, hogy én irányítanám a folyamatokat. Abban van tevőlegesen részem, hogy Jakab Péter – miután én már EP-képviselőként nem lehettem – lett a frakcióvezető. Így az, hogy Jakab Péter engem nevezett meg elnökhelyettesének, talán nem meglepő. Jól tudunk együtt dolgozni.

Akkor 2022-ben meg fog jelenni a kampányban akár jelöltként, akár máshogyan?

Ez még nyitott kérdés.

Mondjuk a külügyi vonalon?

Akár. De erről még korai beszélni. Először még azt a konstrukciót kéne megtalálni, amivel ez a kormány leváltható.

Mi a legfontosabb, amit a Jobbiknak ebben az évben meg kell csinálnia a kilépések és a rossz közvélemény-kutatási adatokat ellensúlyozandó?

Számos teendő van otthon és itt kint egyaránt. Az EP-ben a legfőbb feladatom, hogy a néppártosodás történetét minél több helyre eljuttassam. Ezen kívül a tevékenységem fókuszában még van pár téma. Az egyik a béruniós kezdeményezés, amire úgy látom, nagy nyitottság van. Csak nagyon

sokszor félremegy ez a vita, és belekeveredik például a nők és a férfiak közötti keresetkülönbség is. Miközben a bérunió nem erről, hanem elsősorban a leszakadó régiók felzárkóztatásáról szól.

Csak ahhoz, hogy a Jobbik ezt jól tudja képviselni, először rendbe kéne szedni magát a pártot.

Hogyne. De ez az az üzenet, amit minden EU-s fórumon lehet képviselni. A másik nagyon fontos kérdés, amivel foglalkozom, az az európai közszolgálati média megteremtése. Ez nem összekeverendő a Euronews-zal, ami nem ezt a funkciót tölti be. Ha Európa hatékonyan fel akar lépni az Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok irányából is érkező fake news-zal szemben, amely jelenleg teljes mértékben aláássa az európai együttműködést, efelé kell lépéseket tenni. Már csak azért is, mert egy független uniós közmédia az európai narratíva, identitás képzésében kulcsfontosságú. 

Mit gondol az EU bővítéséről? Sokan mondják, hogy nem kéne magunkra vennünk még Albániát, Szerbiát és Macedóniát is.

Alapvetően bővítéspárti vagyok, különösen úgy, hogy a bővítés azért nem egyik napról a másikra történik.

Magyarország is mintatanulóból lett az, ami.

Ez jól mutatja, hogy a belépési folyamat, a kritériumrendszer nem biztos, hogy megfelelően van kialakítva. Azt viszont látni kell, hogy jelenleg a Balkánért geopolitikai háború folyik. Ott van Törökország egy nagyon erős kulturális jelenléttel...

Oroszország is az ortodoxia révén.

Az orosz geopolitikai gondolkodás mindig is úgy tekintett a Balkánra, mint egy hátsó udvarra, ahol az orosz érdekek megjelenhetnek. Európa azzal, hogy lemond a bővítésről, és kizárja ezeket az országokat a csatlakozási folyamatból, tálcán átnyújtja Törökországnak, Oroszországnak és más geopolitikai szereplőknek az Európa szomszédságában lévő területeket. Azok után, hogy asszisztáltunk az Amerikai Egyesült Államok hibás döntésihez, amikor destabilizálták az észak-afrikai és a közel-keleti államokat, utána meg Ukrajnát, teljesen védtelenül hagyva Európát...

Ukrajna kapcsán mit ért destabilizáció alatt?

Ukrajnában Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok geopolitikai meccse zajlik, Európa szerepe másodlagos. Ott jelenleg Oroszország forgatókönyve szerint zajlanak az események, ami Európának rossz hír. Európa nem áll a helyzet magaslatán az ilyen destabilizációs folyamatok kezelésében. Ennek egy jól látható következménye például a migrációs hullám. Európának elképesztően nagy szüksége van egy olyan építkezésre, narratívára, ami más geopolitikai hatalmakkal szemben egy egységes tömbként képes meghatározni Európát.

Kéne európai hadsereg a Jobbik szerint?

Erről a kérdésről is beszélni kell.

Én NATO-párti vagyok: egy európai hadsereget kizárólag a NATO-n belül érdemes elgondolni,

nem pedig párhuzamos struktúraként. Ami már nyilvánvaló, hogy kell egységes európai határvédelem, és abból is egy erősebb fajta. A Frontex kiindulási alapnak nem rossz, de az biztos, hogy jelenlegi formájában nem fogja tudni betölteni azt a küldetést, amit már a közeljövőben be kell majd töltenie.

Kovács Béla kapcsán a Jobbikot szokták még oroszok keresni, vagy ezek a kapcsolatok az ő távozásával megszűntek?

Az orosz kapcsolatoknak Béla volt a fő felelőse, a távozása kétségtelenül meglátszik az orosz kapcsolatainkon. De nemcsak Béla távozása, hanem egyéb folyamatok is gyengítették ezeket a kapcsolatokat.

Akkor megértették Oroszországban is, hogy nem a Jobbikot kell keresni.

Itt többféle dolog közrejátszott. Időközben Orbán Viktor Vlagyimir Putyin legjobb barátja lett:

ha az oroszoknak kapcsolatra van szükségük Magyarországon, arra ott a szinte teljhatalommal rendelkező miniszterelnök.

A mi Oroszország-politikánkat pedig nagyon sokan félreértették Magyarországon. Alapvetésnek tartjuk, hogy minden nagyhatalommal, így Oroszországgal is jó, kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápoljunk. Ukrajna kapcsán pedig egyetlen témában, a nemzeti kisebbségek témájában mondtuk ugyanazt, mint Oroszország: az oroszok a Kelet-Ukrajnában élő oroszajkú kisebbség jogai védelmében mondták nagyjából ugyanazt, amit mi, jobbikosok, a Kárpátalján élő 150 ezres magyarság jogai vonatkozásában. Akkor kezdtünk el autonómiáról beszélni a Kárpátaljai magyarság vonatkozásában. De ez, a kárpátaljai magyaroké volt az egyetlen ügy, amin keresztül szert tettünk oroszországi kapcsolatokra. Ahányszor kint jártam Moszkvában, ez a kérdés állt a tárgyalásaink középpontjában.

Most is jár még Moszkvába?

Nem. Az elmúlt években Orbán Viktor teljes egészében monopolizálta az orosz kapcsolatokat.

FOTÓK: Szabó Sára / Azonnali

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek