+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bakó Bea
2020. március 8. vasárnap, 20:45
A nők kevesebbet keresnek, és nem is büntetik meg a férjüket, ha jól megveri őket! Elmondjuk, mik a nőnapkor rendre előkerülő legnagyobb kamuk és torzítások, és mi a valóság!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Itt a nőnap, ami azt is jelenti, hogy menetrendszerűen megjelennek a sajtóban és/vagy politikusi megnyilvánulásokban tévképzetek arról, hogy mennyire is vannak elnyomva manapság a nők. Mi amúgy inkább random női járókelők véleményére voltunk kíváncsiak az ügyben, úgyhogy csináltunk is nektek erről egy videót, most azonban nézzük, mik a nőnapkor újra meg újra előkerülő tipikus torzítások arról, hogy mennyire és miért rossz a nőknek.

 

Kezdjük a durvábbal, az erőszakkal

 

A Mérce nőnapon jelentette be, hogy új aloldalt indítanak a nők és gyermekek elleni erőszak dokumentálására, mivel erről nincsenek elérhető statisztikák. Épp ugyanezen a napon az Index pedig egy alapos cikket közölt a statisztikákról – amik eszerint mégis léteznek. Ettől függetlenül a témában a nap hülyeségét nem a Mércének, hanem Cseh Katalinnak, a Momentum EP-képviselőjének köszönhetjük, aki kiposztolta Instagramra, hogy azon dolgozik, hogy a nők elleni erőszak EU-s alapszerződésbe foglalt bűncselekmény legyen.

 

El kell árulnom Cseh Katalinnak, hogy bárki ellen történt erőszak jelenleg is minden EU-tagállamban bűncselekmény. Igen, a nők elleni is, még ha nem is így hívják a tényállást.

 

De hát ugye a lopást se diverzifikálja külön tényállásként a Btk. aszerint, hogy milyen boltból (vagy kocsiból, zsebből) történik. Persze ilyen jogdogmatikai logika belátását felesleges elvárni attól, aki ráadásul az EU-s alapszerződésbe (kvázi az EU alkotmányába) írna bűncselekményt – ez kábé az a kategória, mint hogy Orbánék lassan minden haverjukat, ellenségüket és spontán felmerülő hülye ötletüket beleírják az Alaptörvénybe. Dr. med. Cseh Katalin tehát megkérdezhetett volna egy dr. jur. tanácsadót a posztja előtt, ami mindenesetre tökéletesen rávilágít a legnagyobb közkeletű tévedésre a nők elleni erőszakkal kapcsolatban.

 

Egyvalamit ugyanis mindenképpen be kellene látnia mindazoknak, akik rendszeres időközönként tiltakoznak amiatt, hogy a gonosz macsó Fidesz nem hajlandó ratifikálni A Minden Probléma Megoldását, az Isztambuli Egyezményt. Ehhez pedig elég lenne csak mondjuk a fent linkelt Index-cikket elolvasni, amiből elég egyértelmű a tanulság:

 

hiába nevezünk ki újabb és újabb büntetőjogi tényállásokat ugyanarra a dologra, attól még a probléma nem fog megszűnni.

 

Pont emiatt volt teljesen felesleges, és a feminista hisztit lenyugtatni szándékozó puszta látszatintézkedés az is, amikor a Fidesz-többség kapcsolati erőszak néven csinált egy új Btk-tényállást, mikor testi sértés jogcímén azelőtt is simán felelősségre lehetett vonni bármelyik nőverő férfit. A probléma egyáltalán nem az, hogy nincs rá elég tényállás, vagy hogy nem ratifikáltuk az Isztambuli Egyezményt. Hanem az, hogy ezek az esetek nagyon sokszor nem derülnek ki, mert az érintettek nem akarnak vagy mernek a hatóságokhoz fordulni. 

 

Hiába lesz az Isztambuli Egyezmény alapján akár még huszonöt tényállás a nők elleni erőszak minden lehetséges változatára, ezen az se fog változtatni. A probléma megoldásához nem jogszabályokat kell írni, hanem sok-sok pénzt elkölteni az állami intézményrendszerre, például a szociális munkásokra, pszichológusokra, akik az előtt segíteni tudnának, mielőtt baj lesz. Csak hát ez még annyira sem akaródzik, mint hangulatjavítólag kamujogszabályokat elfogadni. (Mostanában mindezt szépen illusztrálja az, amit a kormány a gyermekeit meggyilkoló győri apa esete nyomán művel a feltételes szabadság szabályainak szigorításával – erről csak hírlevélben írtam részletesen, úgyhogy iratkozz fel, ha nem akarsz lemaradni.)

 

Szóval az Index-cikkben felsorolt statisztikákban valójában nem a számok a legdurvábbak, hanem az, hogy mi minden nem kerül be a statisztikákba. Ezen pedig az sem fog segíteni, hogy ha különböző, nőspecifikus nevekkel illetjük ugyanazt. 

 

A nemi erőszakról pedig külön regényt lehetne írni, de ott megint ugyanez a helyzet, sőt. Mivel az a bűncselekmény eleve magánindítványra üldözendő, ezért szintén nagyon sok olyan eset van, ami nem jut el a hatóságokig. A harcos feministák ilyenkor két opció közül választhatnak: vagy szálljanak síkra azért, hogy legyen hivatalból üldözendő a nemi erőszak (igen, ez azt jelenti, hogy szerencsétlen érintett nőknek húszszor el kell mondaniuk a bíróságon is a sztorit, szembesítik őket a vádlottal, satöbbi, tehát lelkileg elég megterhelő lesz számukra a dolog), vagy pedig győzzék meg az érintett nőket arról, hogy érdemes mindezt a lelki megterhelést bevállalniuk és feljelentést tenniük.

 

Csak azon fel ne háborodjon senki, hogy a feltételezett erőszaktevőknek is jár az ártatlanság vélelme, és bizony, a csúnya gonosz bíró keresztkérdéseket fog feltenni,

 

sőt, egyéb bizonyíték hiányában, csak egyetlen tanúvallomás alapján senkit nem fog elítélni. Aki szerint ez felháborító, az meg gondoljon arra, hogy mi lenne, ha őt vádolnák meg valami aljas ocsmány dologgal, és úgy varrnák be pár évre, hogy egyetlen ember szava volt az ő szavával szemben.

 

Most pedig folytassuk azzal, ami az erőszaknál is jobban érdekli az embereket: a pénzzel

 

Sajnos az Index másik nőnapi statisztikás cikke alaposan mellétrafált. A címe az, hogy „a magyar nők 11 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak”. Ha ránéz valaki a diagrammra, akkor egyrészt azt a következtetést vonhatja le, hogy az ortodox

 

Romániában lehet a legjobb nőnek lenni,

 

hiszen ott csak 3 százalék az átlagos különbség, másrészt meg örülhet, hogy Magyarország valamiben jobban teljesít, mint az EU-átlag (ott ugyanis ez a szám 14,8 százalék).

 

Csakhogy ez az egész egy óriási félrevezető marhaság, hiszen véletlenül sem azt hasonlították össze, hogy ugyanannál a cégnél, ugyanabban a munkakörben mennyit keresnek a nők és a férfiak. Nyilván, hiszen akkor nem lehetett volna ilyen hatásos címeket adni. Minden kulturált országban, az Európai Unióban pedig külön irányelvben is előírják, hogy nem szabad a munkavállalókat nem alapján megkülönböztetni.

 

Vagyis ha valaki nő létére rosszabbul keres, mint egy ugyanolyan beosztásban dolgozó férfi kollégája, akkor nem picsogni kell, hanem perelni, és a siker garantált.

 

Sajnos nőnapokon (meg máskor se) láttam még olyan statisztikát, amely ilyen lebontásban (azonos munkáltató, azonos munkakör) leplezné le, hogy a szemét patriarchális társadalom elnyomja szegény nőket. Merthogy egy ilyen statisztikának valószínűleg nem ez lenne az eredménye.

 

Ha meg a takarítónőtől a vezérigazgatóig, a tanároktól az informatikusokig mindenkit mérnek, akkor abból olyasmik fognak kijönni, amiket el lehet adni egy kattintós címmel, csak éppen a valós helyzetet nem fogják tükrözni. Külön szép az említett cikkben, hogy még örömködnek is afölött, hogy a fiatalok körében kisebb a fizetéskülönbség, tehát „egyértelmű a fejlődés a munkaerőpiacon”.

 

Aha. Véletlenül sem az a helyzet, hogy húsz-huszonöt éves korábban még senki se osztályvezető vagy vezérigazgató, hanem lányok-fiúk egyaránt alacsony beosztásban güriznek,

 

aztán negyven körül, meg attól fölfelé már bejön az előmenetel-faktor, és addigra már valaki vezető lesz több fizuval, valaki meg beosztott marad kevesebbért.

 

Tudom, ezen a ponton harsan fel a nőikvóta-kórus (hiszen eszerint tehát azért rosszak a fizetésarányok, mert a gonosz férfiak nem engedik a nőket jól fizető vezető pozícióba) és a „női kvótát akkor a bányába meg az építkezésekre is” ellenkórus (itt jegyzem meg az emancipáció jegyében, hogy én a nőnapot egész délutános akácgyökér-csákányozással ünnepeltem).

 

Erről csak annyit szeretnék mondani, amit a nőnapi videónk utolsó megszólalója:

 

„ez a szabad verseny ellen van, és lealacsonyítása a nőknek. Engem ne vegyenek fel azért, mert beleesek a kvótába! És amelyik nő nem tudja a saját egyenjogúságát kivívni, az meg se érdemli.”

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az osztrák sajtóhoz eljutott információk szerint az éttermeknek be kell zárniuk.

A jelenlegi válság más mint a többi, a megoldás pedig a hitelezés felpörgetése bankoknak nyújtott állami segítséggel. A Spiegel Carmen Reinharttal, a világbank alelnökével készített interjút.

Szemereyné Pataki Klaudia szerint Kecskemét gócponttá vált, azonban ezt semmilyen nyilvános adat nem tudja alátámasztani. Megkérdeztük a hivataltól, hogy mi alapján nyilvánították a várost gócponttá.

A szlovák minisztrelnök már csak arra vágyik, hogy kivezesse az országát a slamasztikából. Hétvégén Szlovákiában letesztelik a teljes lakoságot.

A fővárosi önkormányzat a Nagykörút komplex megújítását tervezi, ebbe lehet beleszólni.

Szlovéniában lakhelyelhagyási tilalom is van, azaz senki
nem mozdulhat ki arról
a településről, amelyben tartózkodik. Mutatjuk, hogyan érinti ez a fővárost, Ljubljanát!

Szombathelyen elindult a kampány: Ungár Péter beszólt a fideszes Hende Csabának és az exjobbikos Bana Tibornak, mire nem várt helyről bohócozták le.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás