+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Dorosz Dávid
2020. március 5. csütörtök, 12:22
Ne maszatoljunk: a 2020-as évek sorsfordítóak lesznek. A világunk egyre melegebb, igazságtalanabb és veszélyesebb hellyé válik. Magyarország veszélyesen felkészületlen. A harc a jövőért már zajlik.

Miről szólnak majd a húszas évek?​ Új sorozat indult az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben.​ A hetedik részben Dorosz Dávid cikkét közöljük.

 

A 21. század globális trendjeit elemző, nemrég megjelent könyvemben egyértelműen fogalmazok. A 2020-as évtizedben végképp falnak megy az a 19. századtól kezdve kialakult globális egyensúly, aminek fő elemei a folyamatos lakosságnövekedés, a hullámokban jelentkező, de töretlen technikai fejlődés, változó vezetésű, de stabil hegemón világrend és a Föld erőforrásainak egyre mélyülő kihasználása voltak.

 

A húszas évek bebizonyítják e fejlődési modell fenntarthatatlanságát: mindannyiunk számára egyértelművé válik, hogy a globalizált, kapitalista modell mind környezeti, mind társadalmi szempontból aláásta saját fejlődésének alapjait.

 

Túlterhelt bolygó

 

Földünk ökoszisztémáját alapjaiban érinti a népességrobbanás:

 

a mai 7,7 milliárdos népesség az ENSZ középutas előrejelzése szerint 2050-ben 9,8 milliárdra, 2100-ban pedig 11,2 milliárdra növekszik.

 

A megnövekedett lakosságnak több élelemre (2050-ben hatvan százalékkal többre), vízre (minden évben egy százalékkal növekszik a globális vízigényünk), és energiára (2040-ig harminc százalékkal több) lesz szüksége. Mindezt úgy, hogy ezek egy komplex rendszerben együtt mozognak, nem lehet őket külön kezelni: például a vízfelhasználásunk hetven százaléka mezőgazdasági termelésben, azaz közvetlenül élelmiszer-előállításban hasznosul.

 

A klímakatasztrófa következtében emberek millió kényszerülnek majd elhagyni otthonaikat. A Föld lakosságának közel egyharmada az emelkedő tengerektől veszélyeztetett zónában él (például egész Miami Beach víz alá kerülhet és Banglades jó része el fog tűnni), illetve Dél-Európától Kínáig teljes régiókra tartós szárazság és elsivatagosodás vár. A kiszámíthatatlan időjárás és a természeti katasztrófák pedig a kevésbé kitett helyeken élőket is elérik, elég csak a nyugati városokat menetrendszerűen érő hőhullámokra gondolni.

 

Természeti szempontból tehát kétoldali nyomás alatt vagyunk: a növekvő népesség által folyamatosan nő a Föld elérhető erőforrásai iránti igény, miközben a klímaválság épp ezeket az erőforrásokat veszélyezteti, illetve lehetetlenné teszi a mostani kiaknázás folytatását. Ez önmagában ördögi kör, amit a társadalmi berendezkedésünk válsága csak mélyíteni fog.

 

Aláaknázott társadalmak

 

Társadalmi életünket bénítják a növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek, ezek a 2020-as években várhatóan nemcsak a társadalmakon belül, hanem globálisan is nőni fognak. A jövedelmi egyenlőtlenségek robbanásszerű növekedése mögött meglehetősen egyszerű okok állnak:

 

az emberek jól meghatározható, szűk köre jelentősen többet keres, mint mindenki más.

 

Miközben ezeknek az embereknek a jövedelme olyan mértékben nőtt, hogy mára szupergazdag globális elitté váltak, nemcsak a szegények, de a nyugati középosztályok jelentős részének is csak stagnáló bérek jutottak.

 

A már így is fenntarthatatlan pályán mozgó egyenlőtlenségek újabb lökést kapnak negyedik válságunk, a technikai változások révén. A mesterséges intelligencia és a Big Data által fémjelzett negyedik nagy innovációs hullám minőségileg új kihívásokat hoz magával. Nemcsak az ipari/fizikai dolgozók munkája kerül veszélybe, hanem egyre több középosztálybeli szakma válik feleslegessé. Nehéz például az újságírónál összetettebb, kreatívabb munkát elképzelni, becslések szerint mégis 2025-re a nem publicisztika jellegű cikkek 90 százalékát szoftverek fogják írni, ahogy például a Washington Postnál már számos cikk esetében ma is így van.

 

A kirajzolódó kép azt mutatja, hogy egyenlőtlenségek és technikai változások összekapcsolódása mind az anyagi javakat, mind a technikai lehetőségeket egyre inkább egy szűk globális réteg kezében összpontosítja, hátrahagyva mind a nyugat alsó- és középosztályait, mind a globális szegények milliárdjait.

 

Új rendnélküliség

 

Mivel a fenti válságok többsége nem ismeri az államhatárokat, megoldásukhoz is a jelenleginél szorosabb nemzetközi együttműködésre lenne szükség. Azonban éppen a nemzetközi rend szétbomlása – és az így kialakuló új rendnélküliség – az utolsó nagy, globális válság, amely meghatározza 21. századi életünket.

 

Vázlatosan a következő történik:

 

az USA gyengülése egybeesik egy gazdaságilag emelkedő hatalom (Kína), illetve több, egyre intenzívebben mozgolódó regionális hatalom (Oroszország, Irán, Törökország, stb.) felemelkedésével.

 

Erősödő rivalizálás, növekvő geopolitikai feszültségek, hegemónia hiánya, nemzetközi szervezetek gyengülése – ez lesz a 2020-as évek nemzetközi tájképe. Ezt az alapvető kiszámíthatatlanságot fokozza, hogy a klímakatasztrófa újfajta konfliktusok hoz, illetve, hogy a technológiai fejlődés következtében a konfliktusok belépési korlátai jelentősen lecsökkenek (egy jól összerakott hackercsapat vastagon olcsóbb, mint építeni egy repülőgép-hordozót).

 

 
 

FORRÁS: DOROSZ DÁVID: AZ IDŐ SZORÍTÁSÁBAN, AZ ÁBRÁT KÉSZÍTETTE: HÁZI CSABA

 

Válságok összeérése: szorongások kora

 

Mindez persze nem történik észrevétlenül: a nagy válságaink miközben egymásra is hatnak, egyre jobban beszivárognak mindennapjainkba. Halálos erdőtüzek, mamahotelben ragadt fiatal generációk, migránspánik, kínai nyomulás, orosz hackertámadások – minden napra jut egy hír. A reakció nem is marad el: a válságok okozta, egyre fokozódó feszültségek, de főleg az egyenlőtlenségekből származó frusztrációk egyre több országban juttatnak hatalomba szélsőséges vezetőket, akik a nacionalizmus felkorbácsolásával még inkább megbonthatják a nemzetközi rendet.

 

Itt a magyarázata Orbán, Trump, és Bolsonaro-féle szélsőjobbos szélhámosok sikereinek. Nyomulásukhoz támogatást kapnak az üzleti elitektől, hiszen miközben migránsok és más kisebbségek elleni hergeléssel levezetik a tömeg indulatait, az igazán zsebbe vágó kérdésekben továbbra is nekik dolgoznak.

 

Persze Hitler óta tudjuk, hogy nagyvállalati szinten szélsőjobbos projektekbe fektetni mindig kifizetődik – ne csodálkozzunk a multis adókedvezményeken vagy az Amazonas pusztulásán.

 

Ebben a helyzetben globális progresszivizmusra van szükség.

 

Globálisra abban az értelemben, hogy az új politikának alapvetően abból a felismerésből kell kiindulnia, hogy egyes államok ma már szinte semmilyen nagyobb kihívást nem tudnak egyedül megoldani. Iránya pedig három fő pilléren nyugszik: a fenntarthatóságon a globális klímakatasztrófa elkerülése érdekében; a szociális igazságosságon, vagyis az emberi méltóságot mindenki számára lehetővé tévő, szolidáris társadalmakon; végül a keményebb és egységesebb fellépésen, amire a béke és a biztonság érdekében van szükség az azt szándékosan veszélyeztető szereplőkkel szemben. Ami ehhez a programhoz jelenleg leginkább hiányzik, az a politikai erő.

 

Súlyosan felkészületlenek vagyunk

 

Kis népességű, nyitott gazdaságú országként Magyarország rendkívül kitett a globális válságok negatív következményeinek. Ezért különösen fájdalmas és történelmi bűn, hogy az elmúlt évtizedben, a történelem legnagyobb fellendülése, az olcsó hitelek és tonnányi EU-s pénz korában,

 

Orbán Viktor sem a klímavédelem, sem az oktatás, sem a nemzetközi szövetségi rendszerünk megerősítésében nem tett semmit, hogy felkészítse az országot az előttünk álló viharra.

 

Ehelyett a munka abba ment, hogy pár ezer családot a globális gazdasági elit részévé tegyen. Így most egy fogyó népességű, nagy mértékben automatizálható munkahelyekkel rendelkező, a világátlagnál jobban melegedő, felrobbanó egyenlőtlenségekkel terhelt ország fut neki az emberi történelem talán legnehezebb évtizedeinek. Lényegében bilincsbe vert kézzel, bekötött szemmel megyünk be a ringbe.

 

A megoldás csak politikai lehet. Csak kemény, tudatos, jól szervezett politikai aktivizmus, és arra épülő politikai erő hozhat olyan változást, ami elkezdi az országot klíma-, oktatási, gazdasági, és technológiai szinten felvértezni a következő évtizedekre. Október 13-a megmutatta, hogy ez nem lehetetlen. De még rengeteg munka áll előttünk. A könnyű nap tegnap volt.

 

Dorosz Dávid Budapest klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettese, a Párbeszéd politikusa. A 2020-as évekről szóló sorozatunk többi részét itt találod.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szerdán tárgyalnak a tartományi miniszterelnökök Angela Merkellel további szigorításokról. Markus Söder bajor kormányfő a tavaszihoz hasonló teljes leállást szeretne legalább novemberben.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A TUI már építi át ennek megfelelően a portugáliai és Kanári-szigeteki hoteljeit.

Kedden három fontos magyar közéleti személyiség koronavírus-tesztje is pozitív lett. Van, aki már a tüntetek kezelésekor otthoni karanténba vonult, és van, aki örül, hogy nincs tüdőgyulladása.

Hol tart majd Magyarország 2030-ban? EU-tagok leszünk-e akkor még? Milyen adottságaink vannak? Kihasználjuk-e ezeket? Mit kellene tenni? Elolvastuk az Egyensúly Intézet új kötetét.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás