+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Dorosz Dávid
2020. március 5. csütörtök, 12:22
Ne maszatoljunk: a 2020-as évek sorsfordítóak lesznek. A világunk egyre melegebb, igazságtalanabb és veszélyesebb hellyé válik. Magyarország veszélyesen felkészületlen. A harc a jövőért már zajlik.

Miről szólnak majd a húszas évek?​ Új sorozat indult az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben.​ A hetedik részben Dorosz Dávid cikkét közöljük.

 

A 21. század globális trendjeit elemző, nemrég megjelent könyvemben egyértelműen fogalmazok. A 2020-as évtizedben végképp falnak megy az a 19. századtól kezdve kialakult globális egyensúly, aminek fő elemei a folyamatos lakosságnövekedés, a hullámokban jelentkező, de töretlen technikai fejlődés, változó vezetésű, de stabil hegemón világrend és a Föld erőforrásainak egyre mélyülő kihasználása voltak.

 

A húszas évek bebizonyítják e fejlődési modell fenntarthatatlanságát: mindannyiunk számára egyértelművé válik, hogy a globalizált, kapitalista modell mind környezeti, mind társadalmi szempontból aláásta saját fejlődésének alapjait.

 

Túlterhelt bolygó

 

Földünk ökoszisztémáját alapjaiban érinti a népességrobbanás:

 

a mai 7,7 milliárdos népesség az ENSZ középutas előrejelzése szerint 2050-ben 9,8 milliárdra, 2100-ban pedig 11,2 milliárdra növekszik.

 

A megnövekedett lakosságnak több élelemre (2050-ben hatvan százalékkal többre), vízre (minden évben egy százalékkal növekszik a globális vízigényünk), és energiára (2040-ig harminc százalékkal több) lesz szüksége. Mindezt úgy, hogy ezek egy komplex rendszerben együtt mozognak, nem lehet őket külön kezelni: például a vízfelhasználásunk hetven százaléka mezőgazdasági termelésben, azaz közvetlenül élelmiszer-előállításban hasznosul.

 

A klímakatasztrófa következtében emberek millió kényszerülnek majd elhagyni otthonaikat. A Föld lakosságának közel egyharmada az emelkedő tengerektől veszélyeztetett zónában él (például egész Miami Beach víz alá kerülhet és Banglades jó része el fog tűnni), illetve Dél-Európától Kínáig teljes régiókra tartós szárazság és elsivatagosodás vár. A kiszámíthatatlan időjárás és a természeti katasztrófák pedig a kevésbé kitett helyeken élőket is elérik, elég csak a nyugati városokat menetrendszerűen érő hőhullámokra gondolni.

 

Természeti szempontból tehát kétoldali nyomás alatt vagyunk: a növekvő népesség által folyamatosan nő a Föld elérhető erőforrásai iránti igény, miközben a klímaválság épp ezeket az erőforrásokat veszélyezteti, illetve lehetetlenné teszi a mostani kiaknázás folytatását. Ez önmagában ördögi kör, amit a társadalmi berendezkedésünk válsága csak mélyíteni fog.

 

Aláaknázott társadalmak

 

Társadalmi életünket bénítják a növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek, ezek a 2020-as években várhatóan nemcsak a társadalmakon belül, hanem globálisan is nőni fognak. A jövedelmi egyenlőtlenségek robbanásszerű növekedése mögött meglehetősen egyszerű okok állnak:

 

az emberek jól meghatározható, szűk köre jelentősen többet keres, mint mindenki más.

 

Miközben ezeknek az embereknek a jövedelme olyan mértékben nőtt, hogy mára szupergazdag globális elitté váltak, nemcsak a szegények, de a nyugati középosztályok jelentős részének is csak stagnáló bérek jutottak.

 

A már így is fenntarthatatlan pályán mozgó egyenlőtlenségek újabb lökést kapnak negyedik válságunk, a technikai változások révén. A mesterséges intelligencia és a Big Data által fémjelzett negyedik nagy innovációs hullám minőségileg új kihívásokat hoz magával. Nemcsak az ipari/fizikai dolgozók munkája kerül veszélybe, hanem egyre több középosztálybeli szakma válik feleslegessé. Nehéz például az újságírónál összetettebb, kreatívabb munkát elképzelni, becslések szerint mégis 2025-re a nem publicisztika jellegű cikkek 90 százalékát szoftverek fogják írni, ahogy például a Washington Postnál már számos cikk esetében ma is így van.

 

A kirajzolódó kép azt mutatja, hogy egyenlőtlenségek és technikai változások összekapcsolódása mind az anyagi javakat, mind a technikai lehetőségeket egyre inkább egy szűk globális réteg kezében összpontosítja, hátrahagyva mind a nyugat alsó- és középosztályait, mind a globális szegények milliárdjait.

 

Új rendnélküliség

 

Mivel a fenti válságok többsége nem ismeri az államhatárokat, megoldásukhoz is a jelenleginél szorosabb nemzetközi együttműködésre lenne szükség. Azonban éppen a nemzetközi rend szétbomlása – és az így kialakuló új rendnélküliség – az utolsó nagy, globális válság, amely meghatározza 21. századi életünket.

 

Vázlatosan a következő történik:

 

az USA gyengülése egybeesik egy gazdaságilag emelkedő hatalom (Kína), illetve több, egyre intenzívebben mozgolódó regionális hatalom (Oroszország, Irán, Törökország, stb.) felemelkedésével.

 

Erősödő rivalizálás, növekvő geopolitikai feszültségek, hegemónia hiánya, nemzetközi szervezetek gyengülése – ez lesz a 2020-as évek nemzetközi tájképe. Ezt az alapvető kiszámíthatatlanságot fokozza, hogy a klímakatasztrófa újfajta konfliktusok hoz, illetve, hogy a technológiai fejlődés következtében a konfliktusok belépési korlátai jelentősen lecsökkenek (egy jól összerakott hackercsapat vastagon olcsóbb, mint építeni egy repülőgép-hordozót).

 

 
 

FORRÁS: DOROSZ DÁVID: AZ IDŐ SZORÍTÁSÁBAN, AZ ÁBRÁT KÉSZÍTETTE: HÁZI CSABA

 

Válságok összeérése: szorongások kora

 

Mindez persze nem történik észrevétlenül: a nagy válságaink miközben egymásra is hatnak, egyre jobban beszivárognak mindennapjainkba. Halálos erdőtüzek, mamahotelben ragadt fiatal generációk, migránspánik, kínai nyomulás, orosz hackertámadások – minden napra jut egy hír. A reakció nem is marad el: a válságok okozta, egyre fokozódó feszültségek, de főleg az egyenlőtlenségekből származó frusztrációk egyre több országban juttatnak hatalomba szélsőséges vezetőket, akik a nacionalizmus felkorbácsolásával még inkább megbonthatják a nemzetközi rendet.

 

Itt a magyarázata Orbán, Trump, és Bolsonaro-féle szélsőjobbos szélhámosok sikereinek. Nyomulásukhoz támogatást kapnak az üzleti elitektől, hiszen miközben migránsok és más kisebbségek elleni hergeléssel levezetik a tömeg indulatait, az igazán zsebbe vágó kérdésekben továbbra is nekik dolgoznak.

 

Persze Hitler óta tudjuk, hogy nagyvállalati szinten szélsőjobbos projektekbe fektetni mindig kifizetődik – ne csodálkozzunk a multis adókedvezményeken vagy az Amazonas pusztulásán.

 

Ebben a helyzetben globális progresszivizmusra van szükség.

 

Globálisra abban az értelemben, hogy az új politikának alapvetően abból a felismerésből kell kiindulnia, hogy egyes államok ma már szinte semmilyen nagyobb kihívást nem tudnak egyedül megoldani. Iránya pedig három fő pilléren nyugszik: a fenntarthatóságon a globális klímakatasztrófa elkerülése érdekében; a szociális igazságosságon, vagyis az emberi méltóságot mindenki számára lehetővé tévő, szolidáris társadalmakon; végül a keményebb és egységesebb fellépésen, amire a béke és a biztonság érdekében van szükség az azt szándékosan veszélyeztető szereplőkkel szemben. Ami ehhez a programhoz jelenleg leginkább hiányzik, az a politikai erő.

 

Súlyosan felkészületlenek vagyunk

 

Kis népességű, nyitott gazdaságú országként Magyarország rendkívül kitett a globális válságok negatív következményeinek. Ezért különösen fájdalmas és történelmi bűn, hogy az elmúlt évtizedben, a történelem legnagyobb fellendülése, az olcsó hitelek és tonnányi EU-s pénz korában,

 

Orbán Viktor sem a klímavédelem, sem az oktatás, sem a nemzetközi szövetségi rendszerünk megerősítésében nem tett semmit, hogy felkészítse az országot az előttünk álló viharra.

 

Ehelyett a munka abba ment, hogy pár ezer családot a globális gazdasági elit részévé tegyen. Így most egy fogyó népességű, nagy mértékben automatizálható munkahelyekkel rendelkező, a világátlagnál jobban melegedő, felrobbanó egyenlőtlenségekkel terhelt ország fut neki az emberi történelem talán legnehezebb évtizedeinek. Lényegében bilincsbe vert kézzel, bekötött szemmel megyünk be a ringbe.

 

A megoldás csak politikai lehet. Csak kemény, tudatos, jól szervezett politikai aktivizmus, és arra épülő politikai erő hozhat olyan változást, ami elkezdi az országot klíma-, oktatási, gazdasági, és technológiai szinten felvértezni a következő évtizedekre. Október 13-a megmutatta, hogy ez nem lehetetlen. De még rengeteg munka áll előttünk. A könnyű nap tegnap volt.

 

Dorosz Dávid Budapest klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettese, a Párbeszéd politikusa. A 2020-as évekről szóló sorozatunk többi részét itt találod.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az eheti Tsúfos Tükör a német-magyar mérkőzést egy új szemszögből kívánja bemutatni.

Mindez azelőtt derült ki, hogy novemberben ők tartják majd a következő klímakonferenciát.

Ez csak ráerősíthet azon tézisekre, hogy laborból indult a járvány. Mi következik ebből?

Az egyik legfontosabb angol baloldali lap szerkesztője kiakadt azon, hogy a magyar focistákat és szerinte a magyar társadalmat is összemossák Orbán Viktor homofóbiájával és szélsőjobboldaliságával.

A miniszter a kormányinfón az Azonnalinak a főpolgármesterrel készített interjújára is reagált.

5,5 millió beoltottnál nem kell sehova sem maszk, és már védettségi igazolvány is csak a tömegrendezvényekre kell.

Nemes Balázsnak a körzet jelenlegi országgyűlési képviselőjével, Mellár Tamással kell majd megmérkőznie.

A hét kérdése

Nem sikerült a csoda, de az a két pont még így is kettővel több, mint amit a papírforma alapján a szakértők vártak. A kérdés már csak az, hogy a továbbiakban kiknek fogsz drukkolni.

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás