Transzhumanizmus vagy semmi: mit várok a következő évtizedtől?

Az emberi történelem során most jutottunk el először odáig, hogy a természetes evolúcióból – ha akarjuk – továbbívelő, gépekkel összefonódó saját evolúciónk uraivá válhatunk. Mindez csupán szabad választásunk kérdése.

Miről szólnak majd a húszas évek?​ Új sorozat indult az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben.​ A hatodik részben Kömlődi Ferenc cikkét közöljük.

A 2020-as évek infokommunikációs technológiáit – és a jövőnket, a Homo sapiens és a Föld bonyolult viszonyrendszerének további alakulását, a klímakatasztrófát megakadályozó/hátráltató cselekedeteinket – az előző évtizedet is markánsan domináló két szakterület – a bőgatyásan földhöz és múlthoz ragadt isten, haza, család „szentháromság-hívők” számára átkot, pallérozottabb elméknek áldást jelentő transzhumanista gondolatkörhöz ezer és egy szállal kapcsolódó – mesterséges intelligencia és a kvantumszámítások drasztikusan felpörgő, egymással mindinkább összefonódó fejlődése határozza meg (legalábbis jelentős mértékben).

Az elmúlt évtized örömteli (de a lehetőségekhez képest sajnos nagyon is cammogó) technológiai fejlődését az IT alapvetően libertariánus „szellemiségével” ellentétes világpolitikai és szociokulturális trendek árnyékolták be. Egyrészt a nyílt társadalom fokozatos bezárulását követhettük nyomon, miközben nőtt a társadalmi egyenlőtlenségek ollója, másrészt e jelenségeket és a hagyományos politika elit reakcióképtelenségét, a multinacionális nagyvállalatok nemtörődöm cinizmusát kihasználva, az Egyesült Államoktól Magyarországig, Brazíliától a Fülöp-szigetekig újra eljött a hatalomért remegő, megszerzéséért és megtartásáért bármire képes populista hordószónokok, Trump, Bolsonaro, brexiterek és a mindenkori, mindenholi lakosságban szunnyadó Mucsát hibátlanul kihasználó hasonszőrű kalandorok kora.

A demokráciák klasszikus paradoxonja: demokratikus módszereikkel immár sokadszorra az azokat lebontó erőket juttatják hatalomba. Szabadság vagy demokrácia? – vetődik fel sajnos mind gyakrabban a kérdés, mert a kettő szélsebesen távolodik egymástól. Markánsan a szabadsággal válaszolnánk, mondjanak erre bármit is a populisták, a szuverenisták (Európa vagy föderalista lesz, vagy semmilyen), az egész szedett-vedett széljobb kóceráj.

Harmadrészt – a legtragikusabb –, nyakunkon a szemünk láttára a prognosztizáltnál jóval gyorsabban klímakatasztrófává vált klímaválság. Nem törvényszerű, nem evidens, hogy a Földnek az emberiséggel együtt kell túlélnie, múltbeli példák sora bizonyítja: jobban ellenne nélkülünk. Egyes elméletek szerint a mostani folyamatok annyira visszafordíthatatlanok, hogy egyetlen esélyünk a technológiák olyan mértékű és léptékű felturbózása, amely lehetővé tenné világűrbeli kirajzásunkat, más bolygók terraformálását, interplanetáris civilizációk kialakítását és így tovább.

Nemcsak egyelőre, de belátható, tehát

(A Föld végső elhagyása morális alapon abszolút védhetetlen: olyan szinten lelakjuk, lepusztítjuk, hogy szerves életre jó ideig alkalmatlan marad, mi pedig – mint aki jól végezte dolgát – angolosan távoznánk.)

A klímakatasztrófa felett, ha egyáltalán, akkor csakis ember és a csúcstechnológia szimbiózisával diadalmaskodhatunk. A megoldás a kutatás-fejlesztések drasztikus felpörgetése, szlogenek és buzzwordök helyett ipar 4.0 és teljes automatizáció a valóságban, gépeinkkel történő, nem jelképes, hanem nagyon is valós, szellemi-fizikai egyesülésünk, fizikai és virtuális valóság teljes egybemosódása, rutinfeladatok abszolválásán túlmutató, érezni is képes mesterséges intelligenciák, a laboratóriumi közegen kívül is működő kvantumszámítógépek csak látszatra egyértelmű lépések.

Ezekről a fejlesztésekről szólnak a 2020-as évek, pontosabban: ezekről kellene szólniuk.

(Ne legyenek illúzióink: mindaddig, amíg felelős-felelőtlen politikusok a transzhumanista elvek valóra váltásában látják az emberiségre – értsd: az isten, haza, család emberiségére – leselkedő legnagyobb veszélyt, cseppet sem egyértelmű, hogy a technológiai fejlesztések megkapják a szükséges anyagi és egyéb támogatást, prioritást. A problémát lesarkítva: a két rossz, az állam és a multinacionalista nagyvállalatok közül a még mindig kevésbé rossz multik adhatják meg ezt.)

Őrült versenyfutás folyik: szimultán építkezünk, és pusztítunk/rombolunk. Megjósolhatatlan, hogy a hatalom vagy a technológia megszállottjai diadalmaskodnak-e. A Homo sapienset kizárólag az IT, elsősorban a (tényleges) mesterséges intelligencia mentheti meg nemcsak a pusztulástól, hanem legesleginkább önmagától, förtelmes birtoklási és hatalomvágyától, minden rossztól, ami a kettőből ered…

A szingularitás (a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése) viszont egyelőre ugyanúgy elmarad, mint a kirajzás. 2030-ig (sajnos) a legpozitívabb forgatókönyv esetén sem teremtődik meg a hozzá szükséges technológia, viszont jó esetben sokkal közelebb kerülünk hozzá. Kvantumszámítógépek lesznek már, mint ahogy a központi idegrendszer is femto-mérettartományú szenzorok és aktuátorok milliárdjaival megtámogatott számítógépes hálózatokra köttetődhet; megvalósul a majdnem tökéletes közvetlen agy-komputer interfész.

Továbbrobog a miniatürizáció, a virtuális valóságra pedig nem divatjamúlt sisakokon, hanem pirinyó (és végre felhasználóbarát) kontaktlencsével kapcsolódunk, s tesszük hétköznapjaink meghatározó, fizikai realitástól elválaszthatatlan részévé.

Ezek a lehetőségeink, megvalósulásuk nagyrészt rajtunk múlik, szabad választásunk kérdése. Ugyanezzel a szabad választással azonban a hamis biztonságérzetet ígérő, mindenféle idegeneket démonizáló, a délibábos-árvalányhajas múlt posványában ragadt, másságtól rettegő szolgaságot is támogathatjuk.

Kömlődi Ferenc jövőkutató. Olvass még tőle az Azonnalin! A 2020-as évekről szóló sorozatunk többi részét itt találod.