Imádta Budapestet a városról cikket író román újságíró, egy dolgot nem értett csak

Szerző: Bukovics Martin
2020.03.04. 13:08

Nagyjából úgy csodálkozott rá Budapestre egy romániai újságíró, ahogy a magyar sajtóban szokás Bécsre, Zürichre vagy éppen Münchenre: működő tömegközlekedés, tiszta utcák és vécék, felújított épületek, büszke szobrok. De valami mégis elrontotta az összképet.

Imádta Budapestet a városról cikket író román újságíró, egy dolgot nem értett csak

Mivel az Azonnali YouTube-csatornájának nézőszámai alapján a magyar olvasóközönséget sok más mellett kifejezetten érdekli, hogy hogyan látják a magyarokat külföldön – a legnézettebb videóink azok, amikor Bukarestben, Bécsben vagy Pozsonyban kérdeztük ezt meg az ottani járókelőktől –, nem tudjuk nem megosztani azt a friss cikket, amit a Republica véleményportálra írt Budapestről a lap egyik szerzője, Bogdan-Radu Brînzan

Mivel csak pozitív benyomásokat olvastam Budapestről, ezért saját szememmel néztem meg a „magyar csodát”: ezt (nem) szeretem Budapestben címmel.

A szerző a párnapos városnézése alatt alapvetően mindent szeretett a magyar fővárosban: „Megerősítést nyert, amit hallottam, sőt, felül is múlták őket a látottak. Egy különleges város rengeteg régi – de felújított! – épülettel, kimagasló építészettel, száz évvel ezelőtt jól átgondolt infrastruktúrával, a Duna mindkét partján járó villamosokkal, közvetlenül a víz melletti utakkal, látványos hidakkal. Terek, járdák, sétálóövezetek, mindez magas értékű térkövekkel és ízléses utcabútorokkal ellátva” – lelkendezik a cikkében. 

Mi tetszett neki még?

+ Hogy Budapesten a turizmus ki van találva: a turisták bevonzásával, a helyi termékek eladásával és a lokális, valamint a nemzeti történelem promotálásával nem igazán van további teendő. 

+ Hogy rengeteg büszke szobrot látott, amelyek a magyar nemzeti hősök emlékét ápolják a monarchiabeli épületek között.

+ A tömegközlekedés. Hogy minden pontosan jár, a buszok, metrók nagyrésze új, és pár villamos ugyan retróhatású kívülről, de belülről teljesen rendben van, fel van újítva, karban van tartva.

+ A tisztaság. A Fővám téri Központi Vásárcsarnoknál kiemeli, hogy az ablakokon át friss levegő jött be a csarnokba, a járólapokat tisztán tartották, majd külön leírta, hogy látott két folyamatosan járó takarítógépet is a piacon. A Váci utcán felfigyelt arra, ahogy épp a kirakat üvegét tisztították, a reptéri vécében pedig arra, hogy nemcsak jól nézett ki, de még a szagok is teljesen rendben voltak.

+ Meg hát eleve minden, a teljes összkép. „Az utazásom összbenyomása egy működő és civilizált állam, egy nemzet, amely tudja, mit akar, és milyen irányba megy” – írta Bogdan-Radu Brînzan.

És mi nem tetszett neki Budapestben?

A lomtalanítás látványa.

A lomtalanítással ugyanis láthatóan nem tudott mit kezdeni a szerző, aminek az oka vélhetően az, hogy ez az intézmény Romániában egész egyszerűen nem létezik. Bogdan-Radu Brînzan ezért így írja le az általa látottakat: „Az például nem tetszett nekem, hogy egyes lakók – noha egy kifejezetten turistás városról van szó – nem látnak problémát abban, hogy megőrizzék azt a hagyományt, hogy hétvégenként kihelyezzék a szemetet az utcasarokra.” Az pedig pláne nem, hogy a lomtalanított cuccok között megjelentek a lomisok meg a többi kíváncsi lakó, és turkálnak a sok szemét között. „Egy olyan show-t kreálnak így, ami nem túl kellemes a szemnek. De a lakosoknak láthatóan nincs gondjuk ezzel, mindenhol a városban látni lehetett a halomban álló régi cuccokat. És aztán másnap el is viszik mindezt, de mégis, egy napon keresztül ott áll ez a sok szemét a járdán.”

(A cikk alatti kommentekben aztán több olvasó is elmagyarázza a szerzőnek, pontosan hogyan is működik a lomtalanítás, és hogy ez alapvetően irigylendő, hiszen ezek szerint a magyaroknak már vannak olyan értékeik, amikre nincs többé szükségük.)

ÍGY NÉZETT KI AZ IDEI LOMTALANÍTÁS AZ AZONNALI SZERKESZTŐSÉGÉTŐL JÓ ÖTVEN MÉTERRE, A BUDAPESTI VÁCI UTCÁN. FOTÓ: ILLÉS GERGŐ / AZONNALI

Ezt követően rögtön a hazaútjáról ír, mármint arról a 230 kilométerről, amit kisbusszal tett meg a bukaresti repülőtér és lakóhelye, a Duna-parti Galac között. „Mivel nem én vezettem, és mert egy olyan országból jöttem épp, ahol feltűnt a tisztaság, volt időm kielemezni, mennyiféle szemét hever nálunk az útszélen, a települések elejénél, végénél, az erdőkben, a települések központjában.”

Mit lehet minderre írni? Ilyen látvány sajnos van bizony nálunk is, egyébként pedig várjuk vissza bármikor a szerzőt Budapestre!

Nekem egyébként nagyon tetszik Bukarest is. Olvasd el, hogy miért!

CÍMLAPFOTÓ: Illés Gergő / Azonnali

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek