+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2020. március 3. kedd, 18:08
Sanders nem csak azért a legjobb jelölt, mert ellenpontot képezhet a populista jobboldallal szemben, hanem azért is, mert a helyzetére tökéletesen ráillik Sylvester Stallone egyik legnagyszerűbb idézete!

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai demokrata elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

 

Bár mostanra már nem teljesen egyértelmű, mennyire az USA a világ első számú szuperhatalma, azért egyáltalán nem véletlen, hogy az egész világ lélegzetvisszafojtva figyeli már a demokrata előválasztást is. Ez nem azért van, mert olyan baromi sok ember értene például Donald Trump gazdaságpolitikájához akár az ellenzői, akár a támogatói közül, hanem azért,

 

mert Amerikának nem csak hatása van a nyugati világra, hanem jelenleg ő maga a nyugati világ.

 

És épp ezért nagyon fontos, milyen figura kerül ott hatalomra.

 

Trump elnöksége pedig azt mutatja, hogy a nyugati világ nagy része épp szeretne valamiféle változást, és ezzel semmi gond nincs: nagyon úgy tűnik, hogy az emberiség úgy van beállítva, hogy szüksége van generációs élményekre. Bármire, ami nem a szüleiké, hanem az övéké. Az épp közösségileg lesajnált boomereknek még ott volt Woodstock, a rendszerváltás, meg egy csomó embereket összehozó dolog,

 

de többek közt a felsorolt dolgok is olyan fasza kis világot teremtettek, amiben sokáig alig maradt mi ellen lázadni.

 

Már Trump elnökké válása is ennek is volt a következménye: tulajdonképpen senkinek sem volt fogalma róla, hogy mit szeretne a teljesen outsiderként érkezett jelölt, csak egyértelmű volt, hogy ő más típus lesz. Más is lett, és bár egészen tragikus, hogy ez a másság például abban nyilvánul meg, hogy még a nyíltan neonáci csoportokat sem ítéli el egy gyilkosság után, a világnézeti gondolatai pedig azóta is tökéletesen beleférnek 140 karakterbe Twitteren, végül is nagyjából azt kapta a világ, amire előzetesen a legtöbben tippeltek.

 

Biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom, hogy a Sylvester Stallone főszereplésével készült Pusztító című film mindenről beszél, amiről tudnia kell egy embernek a világról, de azért fontos kiemelni, hogy John Spartan már abban elmondta a tökéletes gondolatot az amerikai elnökválasztásról:

 

„Őrült kell egy őrült ellen!”

 

 

És itt jön a képbe Bernie Sanders, akit egyrészt Trump maga is őrültnek becéz, másrészt a demokrata felhozatalban tényleg kicsit őrült:

 

például olyan őrült lázadó gondolatai vannak, hogy az embereket megilleti az anyagi háttértől független oktatás lehetősége, vagy például a világ vezető hatalma lehetne annyira gáláns, hogy nem a fizetésed függvényében adósodsz el, ha perforált a vakbeled.

 

Engem persze nem ezek érdekelnek, hiszen minimum visszafogottan érinti a napi életemet az amerikai diákhitel-állomány, hanem az, hogy Bernie Sanders vezetésével mit kommunikálna magáról az USA: ha már populizmus kell, akkor ez a populizmus inkább üzenjen pozitív dolgokat.

 

Például kommunikáljon szolidaritást, vegye komolyan a klímaváltozást, és úgy általában utasítson el minden indokolatlan erőszakot, lehetőleg a mostanra már tényleg az amerikai rutin részévé vált pöcsméregetés nélkül. És tulajdonképpen az sem árt, ha legalább szóban nekimegy a kizsákmányoló multiknak.

 

Többek közt ezek azok a szörnyűséges populizmusok, amiket Sanders most már nagyon régen kommunikál. Persze néha kicsit blődségnek tűnhetnek, de hát mégiscsak jobb hangulatú populizmusok ezek, mint az, hogy meg kell állítani a migránskaravánt.

 

És itt jön a másik fontos szempont, ami miatt Sandersnek be kell húznia a demokrata jelöltséget, és lehetőleg az elnökséget is: az, hogy amióta Trump az elnök, miatta és hasonszőrű európai barátai miatt kifejezetten szarabb hangulata lett a világnak, mint azelőtt volt. Nyilván nemcsak nekik köszönhető ez, hanem például a világvége-hangulatból élő közösségi médiának is, de azért mégis van abban szerepe a populista jobboldalnak, hogy a világ legtermészetesebb dolga lett álhíreket terjeszteni, nyilvánosan hazudni, vita helyett pedig egyszerűen földbe döngölni a másikat.

 

Ezeknek a dolgoknak a teljes ellentéte az idealista Bernie Sanders, akinek az a végcélja, hogy az országában gyomorgörcs nélkül lehessen felkelni reggelente, mielőtt bemegyünk dolgozni.

 

Emellett Sanders szorongásra alkalmas témái is megélhetők legalább: különösebben nem is kell követni az USA-t, hogy elképzeljük, mi is a baj a folyamatosan növekvő társadalmi egyenlőtlenséggel. Eég csak arra gondolni, mekkora hátrányból indul 2020 Magyarországában mindössze a születési helye miatt az a vidéki fiatal, aki legalább Budapestig el szeretne jutni tanulni. Még ha nem is oldja meg Sanders ezt a fajta problémát, legalább úgy tűnik, hogy érti.

 

Ha már jól láthatóan megunta a világ a kedves centrista figurákat, csak jobb lenne egy olyan radikális változásokat ígérő embert kiemelni, aki például nem támogatja feltétel nélkül Izrael produkcióját a palesztinokkal szemben.

 

Mivel ahogy írtam, az USA még mindig maga a nyugat, ezért Sanders egy sikeres elnökséggel és egy végre akár szimpatikus országgá is váló USA-val nem csak a saját országának tenne jót, hanem végre beindulhatna egy olyan világtrend, ami alternatívát mutat a bezárkózásra és másoktól való rettegésre épülő politikával szemben. Kis túlzással helyre tehetné Bill Clinton nagy árulását, hiszen az 1990-es években már őt is annak reményében tolták sokan az elnöki székbe, hogy beteljesedik az ellenkultúra útja, hogy aztán már az első adandó alkalommal elfelejtse az egészet.

 

Ez a világtrend valószínűleg az USA-nál jóval tanácstalanabbnak tűnő Európát is elérheti, és bár Kelet-Európában a demokratikus szocializmus szónak nagyon rossz hangzása van a szocializmus miatt úgy általában,

 

legalább kicsit visszabillentené a hatása a normális felé azt a helyzetet, amit Matteo Salvini, Boris Johnson vagy persze Orbán Viktor okoznak épp a kontinensen.

 

Ehhez persze sikeres elnökké kéne válnia, de ahhoz most épp a megszokott lábvizüket féltő demokratákat kellene maga mögé állítania, ami első ránézésre nehezebbnek tűnik, mint tévévitában kamuzás nélkül megverni Donald Trumpot mindössze azzal, hogy ő a centrista demokrata jelöltekkel szemben tényleg gondol valamit a világról.

 

 

Érdekelnek a többi jelölt melletti cikkek is? Illés Gergő a Biden-Buttigieg-párost endorse-olta, Karóczkai Balázs Elizabeth Warrent, Ungár Péter pedig elsiratta Amy Klobuchart.

 

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

Az indiai tagállamokat a központi kormányzat versenyre késztette a magánszektorral annak érdekében, hogy több gyártó települjön Indiába. Az eredmény a szegényebb tagállamokban fellépő vakcinahiány lett.

A volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak 2005-ben. Hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

A szociáldemokrata Heiko Maas közölte, még több EU-s pénzt kell adni Ankarának a menekültek ellátására, mert „pénz nélkül nem fog menni”.

Egy új közvélemény-kutatás szerint a budapesti 3-as választókerületben megtartott ellenzéki előválasztáson jelenleg a DK-s Komáromi Zoltán a szavazatok abszolút többségét is megszerezné a momentumos Hajnal Miklóssal szemben.

A házigazda Katar kormánya szerint csak így lehet biztonságosan teltházas meccseket tartani.

A választás tisztaságával kapcsolatban komoly kétségek merültek föl, a nacionalista ellenzék bejelentette: el sem fogadja az eredményeket.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás