A twitteres hadviselés korában is van értelme a mérsékelt politikának

Szerző: Ungár Péter
2020.03.03. 18:09

Klobuchar a pepecselő, kompromisszumkereső mérsékelt politika hangja. Az igazi hiánycikk. Az igazi forradalom Trumppal szemben. Ami nem ígér mindenben egyszerre nagy változást, ami nem hazudik az elnök valós lehetőségeiről, ami nem egy utópiát árul, hanem azt, hogy milyen irányba kell lépni. És ami próbálkozásként eddig tartott.

A twitteres hadviselés korában is van értelme a mérsékelt politikának

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai demokrata elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

Ha az ember végignézi a legutóbbi demokrata előválasztási vitát, személyeskedések sorozatát, kiabálást, előre begyakorolt paneleket, jól hangzó, ki nem fejtett ígéreteket és olyan filozófiai mélységű üzeneteket hallhatott, hogy a szeretet jobb, mint a gyűlölet. Ha így nézzük, persze lehet azon szörnyülködni, hogy az előválasztás színvonala nem volt jobb, mint a Beépített szépség ominózus világbéke-jelenete, mégiscsak ilyen egy sokszereplős politikai vita, ez a műfaj sajátja.

De a sok mondatból, hogy mi mindent lehet ingyen megkapni, ki utálja jobban Trumpot és ki melyik kisebbség mellett állt ki milyen rég, megjelent egy olyan hang is, amely kicsit talán más volt, mint a többi. Mert bár Amy Klobuchar a Trump-ellenes versenyben dobogós volt, és minden kötelező kört teljesített, mégis erősen konfrontálódott a szélsőségesebben baloldali indulókkal: néha elmondta, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megcsinálni. Egy tapasztalt törvényhozó és egy könyörtelen könyvelő keverékeképpen mondta el Sanders egészségügyi terveiről, hogy nem szerencsések.

És ezzel megjelent az a hang is az előválasztásban, amire én személyesen vártam: a pepecselő, kompromisszumkereső mérsékelt politika hangja. Az igazi hiánycikk. Az igazi forradalom Trumppal szemben.

Ami nem ígér mindenben egyszerre nagy változást, ami nem hazudik arról, hogy az elnök a törvényhozás nélkül érdemi lépéseket tudna tenni mindenben, ami nem egy utópiát árul, hanem azt, hogy milyen irányba kell lépni.

Igenis, Amy Klobuchar egy kísérlet arra, hogy még a twitteres hadviselés és fanatizált kommenthadseregek korában is van értelme és létjogosultsága a mérsékelt politikának. Akkor is, amikor a hatalmon levő politikai vezető visszaél a pozíciójával, amikor a jogállami eljárások kiüresednek és a hatalom mindenkit ellenségnek tekint, aki nem ért vele egyet.

Arról pedig nem itt és nem most kell beszélni, hogy hogyan alakult így a Demokrata Párt elmúlt bő tíz éve, de igenis politikai bátorság az az előválasztás kontextusában, hogy valaki azt tudja egy vitán mondani, hogy nem lehetséges mindenkinek ingyenes felsőoktatást adni egyből, vagy hogy nehéz megteremteni első lépésből az egészségügyi kockázatközösséget és konkrét tervet mond el. Ebből következően pedig

igenis politikai bátorság azokat a demokratákra szavazókat képviselni, akiknek eltér a véleményük a párt tumblr-szocialista szekciójától:

akár amikor arról van szó, hogy az abortuszellenes demokratáknak hol a helyük, vagy amikor arról, hogy mit kezdjenek a demokratikus szocializmussal.

Bár az igaz, hogy Sanders egy hiteles jelölt, aki harminc éve képviseli nagyjából ugyanazt, erről hatásosan és jól kommunikál és a demokraták egy jelentős részénél népszerű, de ő utópisztikus politikát kínál. Amit mond, jól hangzik, de nehezen megvalósítható az amerikai politikai rendszerben, és ezeket a nehézségeket Sanders nem adja át őszintén a híveinek. 

A többi jelölttel szemben pedig Klobuchar egy harmadik ciklusát töltő szenátor, nem egy szépen beszélő, de az országos politikában tapasztalatlan ember.

Klobuchar egy mérsékelt demokrata, nem ígér sem forradalmat, sem minden jót rögtön. A Green New Deal előterjesztőként ugyanakkor megmutatta: érti korunk alapvető kihívásait. Lehet, hogy Sanders baloldali Goldwaterként vereségével képes lesz sok fontos gazdasági kérdésben megváltoztatni az amerikai közbeszéd kereteit. Ez egy nagy győzelem lenne. De ehhez elég az előválasztáson mutatott ereje, nem kell hozzá az, hogy a Demokrata Párt még négy évet töltsön a politikai vadonban.

Mivel Magyarországon is egyre valószínűbb, hogy az előválasztás a politikai rendszer egyik megszokott része lesz, ismerjük el, hogy itt

helye van a kevésbé ismert, kevésbé radikális és kevésbé álmodozó jelölteknek. Sőt, még az is lehet, hogy egy ilyen jelölt a legjobb döntés.

Hétfőn este aztán kiderült, hogy Klobuchar visszalép. 

Úgy tűnik, a mérsékelt politikára mérsékeltebb az igény, mint ahogy gondoltam. Nem baj, így marad a ma éppen menőkön kívüli választás, egy másik mérsékelt jelölt. Biden legalább tapasztalt és voltak már jó viccei.

Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő, az Azonnali többségi tulajdonosa. Kíváncsi vagy rá, kinek drukkolnak a többiek az Azonnalinál? Karóczkai Balázs Elizabeth Warren, Fekő Ádám Bernie Sanders, Illés Gergő pedig a Biden-Buttigieg-páros mellett írt cikket.

NYITÓKÉP: Illés Gergő / Azonnali

Ungár Péter
Ungár Péter az Azonnali többségi tulajdonosa

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek