+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. március 2. hétfő, 11:52
Lehet, hogy odáig normalizálódott a magyar-szlovák viszony, hogy nincs igény etnikai pártra. De lesz-e akkor több magyar politikus szlovák listán a közéletben?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Mivel a szombati szlovákiai választáson mindkét magyar lista öt százalék alatt maradt (Bugár Béláék még az állami támogatást jelentő három százalékot se érték el, azaz a belmagyar versenyt picivel az orbánisták nyerték), valamint mindenki teljes megdöbbenésére a balliberális Progresszív Szlovákia, az egyetlen magyar plattformmal is rendelkező szlovák párt is elhasalt (mivel ők koalícióban indultak a jobbközép Együttel, nekik hét százalékot kellett volna elérniük, ehhez pedig kevesebb, mint ezer szavazat hiányzott a végén), az új pozsonyi parlamentban alig lesz magyar.

 

Az egyik magyar nemzetiségű politikus a valásztást magasan megnyerő OĽaNO frakciójában fog ülni.

 

Grendel Gáborról, a nemrég elhunyt felvidéki író, Grendel Lajos fiáról van szó, aki noha eddig puszta magánügynek tartotta magyar származását, és a többségi társadalomban akart inkább karriert befutni, megígérte (már a választások előtt az Azonnalinak is, most pedig az Új Szónak), hogy magyar származású parlamenterként kész képviselni a kisebbségi ügyeket is. Van mellette még egy magyar is az új pozsonyi parlamentben, de az ő nevét a poén miatt még nem mondom el, csak lejjebb.

 

A magyar pártok leszerepeltek

 

Olyannyira leszerepeltek, hogy ha összeadjuk az eredményeiket, akkor is csak éppen ugrották volna meg az öt százalékot – miközben van legalább nyolc-tíz százaléknyi részben vagy teljesen magyar tudatú szlovákiai szavazó. Ez az eredmény egyrészről jelentheti azt is, hogy a magyar szavazók egy jelentős része már elfogadja otthonának Szlovákiát, azaz nem elsősorban etnikai alapon, hanem konkrét ügyek mentén szavaz – most például köztük is elég sokan a leghatározottabban Fico-ellenes Matovičékra.

 

Másrészről meg a magyar kudarc azt is mutatja: ugyan

 

Budapestnek végül sikerült megszabadulnia az utolsó, nem a Fidesz alá rendelt határon túli magyar politikustól, azaz Bugár Bélától

 

– aki egyben a Kárpát-medencei magyar és szlovákiai politika legrégebbi és egyik legsikeresebb résztvevője –, az etnikai érv már nem működik: a Magyar Közösségi Párt hiába hozott be pár új arcot (főleg a fiatalosabb Összefogásból), ez semmivel nem volt többre elég, mint ahányan 2010 után, amikor az MKP már nem volt parlamenti párt, egy etnikai magyar pártot ikszeltek volna. Ennyire kellenek, többre nem jók.

 

Bugár kudarca persze érthető és részben jogos is: egyrészről jól mondta róla az Azonnalinak nyilatkozva Balog Beáta, a legolvasottabb szlovák napilap, a SME főszerkesztője, hogy „elfáradt”. Másrészről az, hogy legalább 2018-ban, Jan Kuciak újságíró és barátnőjének meggyilkolása után nem lépett ki a Fico-kormányból, óriási politikai hiba volt. Hiába érte el a kormányfő vagy a rendőrfőkapitány lemondását Bugár, az akkor kirobbant tüntetés- és elégedetlenségi hullámban Bugár ellen is szóltak már a jelszavak.

 

Az a Bugár Béla, aki nemcsak sikeresen épített fel egy magyar-szlovák pártot, de a városi szlovák liberális értelmiségnek is egy ideig nagy reménysége volt, hirtelen éppen az alapszavazóival találta magát szembe: a Ficót mindig is utáló magyarokkal és szlovák liberálisokkal. Azaz a két százalék érthető és sajnos jogos eredmény – ami annyiban mégis szomorú, hogy egyelőre nem látszik senki se betölteni a Bugár Béla-alakú űrt a felvidéki politikában. Pláne nem olyasvalaki, aki nem egy helyi Fidesz-tagpártot akarna csak gründolni.

 

Most majd kiderül, milyen egy olyan kormány és parlament Szlovákiában, amiben nincs magyar párt.

 

Még az is lehet, beigazolódik Mózes Szabolcsnak, a Magyar Közösségi Összefogás elnökének félelme, amit az Azonnalinak mondott pár hete: „Ha nem jutunk be, a szlovákiai magyar választók egy része azt fogja mondani, »végső soron ez így teljesen jó, nincs feszkó szlovák-magyar viszonylatban, minek ide valami magyar párt?«” Nem kizárt, hogy a szlovákiai magyar választó már most is ezt mondta, legalábbis árulkodó adat, hogy az említett Grendel Gábor egymaga több preferenciális szavazatot kapott, mint Mózes Szabolcs pártja összesen.

 

És ha nem is feltételezzük, hogy minden Grendel-karikázó magyar, valahogy elképzelhető, hogy Szlovákiában odáig normalizálódott magyar és szlovák között a viszony – pontosabban: annyira fellazultak az etnikai-nyelvi határok –, hogy egy etnikai pártnak egyre kevesebb vonzereje van. Ez nem Erdély, ahol azért magyar és román között ma is erős kulturális, vallási különbség van; a szlovák és a magyar a zenéjétől a gasztronómiáján át a hangsúlyozásáig nagyon közel áll egymáshoz. Ahogy Renczes Ágoston írta felvidékiként kiváló írásában az Azonnalin: lehet, hogy éppen Szlovákiában őrződik meg leginkább a monarchia multikulturális szemlélete.

 

Ez persze ró egy nagy felelősséget a szlovák pártokra

 

Ha tényleg eltűnik a magyar etnikai politizálás, az még nem jelentheti azt, hogy olyan helyzetek legyenek, mint most: azaz, hogy a százötven fős parlamentben két magyar ül csak. Grendel mellett ugyanis – tessék kapaszkodni –

 

a neonáci Kotleba-frakcióban lesz a pozsonyi törvényhozás másik magyarja Šimkó József rimaszombati polgármester személyében.

 

Ha az arányokat nézzük, persze nem elég ennyi, legalább tizenötnek kéne lenni. Ezt el lehet a jövőben akár úgy is érni, hogy minden szlovák párt nyit a magyarok felé, ad nekik befutó helyeket, nem csak a jobboldali populisták és a neonácik. Mindenkitől egy, két, három magyar bekerülhet, így összejöhet tizenöt magyar újra – elvégre ahogy a szlovák vagy a magyarországi magyar is politikailag megoszott, a felvidéki magyarok között is vannak liberálisok, konzervatívok vagy cigányellenesek. Utóbbiak Kotlebának hála most se maradnak amúgy képviselet nélkül.

 

Már idén is több párt listáján voltak magyarok: ha a neolib SaS kicsit erősebb, akár Filip Mónika is bejut onnan; a Progresszíveknél egy befutó helyen és két felkarikázható helyen is indultak magyarok. De ahogy ők, úgy a szocdem Jó Választás se ugrotta meg a küszöböt, pedig onnan meg az exhidas Cséfalvay Katalin szerzett volna biztos mandátumot. De mindez mutatja: van arra esély, hogy ha magyar párt talán már nem is lesz a pozsonyi parlamentben, egyre több magyar politikus szlovák listán megjelenhet a közéletben.

 

Ezt a cikket és még sok mást már reggel hétkor a postaládájukba kapták azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali heti háromszori hírlevelére. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Ha Techet Pétertől olvasnál több cikket, ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az EU nem egy bankautomata olyan tagállamok számára, akik figyelmen kívül hagyják az alapvető szabályokat, írták a néppárti EP-képviselők.

A fából készült alkotást július 4-én, az amerikai függetlenség napján gyújtották fel.

A jobbközép Andrej Plenković annyira egyértelmű győzelmet aratott, hogy nem szorul rá egyetlen nagyobb pártra se koalíciós partnerként. Csak a kisebbségekre, lényegében.

Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes szerint Budapesten rövid távon biztosan nem lesz ingyen a BKV. De mit és miért akarnak a bécsi zöldek?

Hónapok óta veszekszenek a Gödöt vezető politikusok. A Momentum vezetése polgármestere, Balogh Csaba pártjára állt, de mit gondol az ügyről a többi pártközpont?

Volt olyan tüntető, akit legalább húsz rendőr ütött és rugdosott, miközben már rég a földön feküdt. Második estéje tüntetnek Belgrádban és országszerte Vučić és rendszere ellen.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Három borásztehetség, bor, bogrács, vezetett kóstoló, dűlőtúra. Mád, július 11.

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás