Nem Orbán terve jött be Szlovéniában

Noha visszatérhet a szlovén kormányfői posztra Orbán Viktor helyi barátja, Janez Janša, ez nem az orbánizmus exportsikerét, hanem a szlovén belpolitika átmeneti káoszát mutatja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A magyar kormányzati politikai és gazdasági körök láthatóan az orbánizmus exportján dolgoznak. Ha egyelőre az a tervük nem is jött be – elvégre a tavalyi EP-választásokon elmaradt a nyugat-európai orbánista fordulat –, hogy Orbán a nyugati politikát is tevőlegesen alakító szereplővé váljék – miközben persze szerepe, akár Emmanuel Macronnal való érdekazonosságai miatt, nem lebecsülhető –,

Valamennyi országban megvannak az ideológiai szövetségesei, akikkel azonban nem csak a Soros György iránti utálatban és a Moszkvához való közeledés politikájában osztozik, de tevőlegesen is segíti az ottani barátait, amelyekből persze – amint az a Fidesz hazai politikáját is végső soron jellemzi – anyagi hasznot húz.

Miért Szlovénia lett az orbánista export kiszemelt országa?

Szlovénia kitüntetett szerepet kapott ebben a stratégiában, ami sok mindenel összefügghet. Egyrészről kis ország, kicsi elittel, azaz könnyen megvehető lehet – bár ezen kicsi elit a térség legmasszívabban baloldali elitje, azaz e téren bizonyosan csalódnia kell majd a Fidesznek. De az ország gazdaságilag is kicsi, azaz könnyedén megszerezhető falatnak tűnhet. Másrészről

Janez Janša, az egykori reformkommunista újságíró, aki mára a jobboldali nacionalista Demokrata Párt (SDS) élén fenyegeti az említett kicsi elitet. Janšának kétszer sikerült a kormányfőséget is elnyernie, utolsó ciklusát 2013-ban azért volt kénytelen hamarabb befejezni, mert korrupciós ügyei miatt először a parlament vonta meg tőle a bizalmát, majd a bíróság ítélte két év szabadságvesztésre. Utóbb ugyan ezt az ítéletet elfogultnak találta és megsemmisítette az alkotmánybíróság, később pedig az elévülés miatt nem kezdték újra az ügyet.

Janšát azonban eleve nem is vélt vagy valós korruptsága miatt utasítja el a városi szlovén közélet, hanem mert a szlovén standardokhoz képest túlságosan jobboldali – azaz nacionalista és neoliberális. A laibachi (ljubljanai) szlovén értelmiség ugyanis nem csak névleg baloldali – mint a budapesti hosszú évekig –, hanem ténylegesen, azaz Janša kapcsán kormányzati ideje alatti privatizációkat is nagyon elvetik.

Orbán Viktor tehát leginkább Szlovéniában talált olyan politikust, aki közel áll hozzá, és akit – kis országról lévén szó – kisebb erőbedobással is meg tudhat tolni. Szlovénia mellett szól az is, hogy

amint az a legtöbb szomszédos országban eleve nehézkessé tenne bármiféle Orbán-exportot. Ne feledjük: Horvátországban a baloldali államfő-jelölt győzelméhez nagyban hozzájárult már annak ténye is, hogy a jobboldal beengedte az INA olajipari vállalatba a „magyarokat”, azaz a MOL-t. Ilyen magyarellenes előítéletesség Szlovéniában nincs, azaz ideális terepnek tűnhetett egy orbánista beruházás számára.

Ennek keretében a Habony Árpához és Schatz Péterhez köthető üzleti körök újrafazonírozták a janšista hetilapot, a Demokraciját, az SDS kapott bulvárnapilapot, a Riposztról mintázott Škandal24-et és televíziót, a HírTV-t utánzó Nova24-et. Illetve öntötték bele – akár magyarországi cégek reklámjaiként álcázva – a pénzt. Ez azonban nem hozott sikert. A 2018. júniusi szlovén parlamenti választásokon hiába hozta el Janša a voksok negyedét – amiben semmi meglepő és átütő nem volt, ennyi híve ugyanis mindig is akadt –, az összes párt, még a két jobbközép kispárt is, elzárkózott tőle, azaz egy komikusból lett liberális politikus, Marjan Šarec alakíthatott a szélsőbaloldal külső támogatásával kisebbségi kormányt.

A magyar terjeszkedésre nagyon odafigyelt a szlovén baloldali média (gyakorlatilag a fideszes mellett csak baloldali média van, olvasható lapokként meg csak olyan), a Mladina hetilap többször címlapos sztorikban dolgozta fel az orbáni terjeszkedést, vagy mutatta be Magyarországot olyan negatív példaként, amit jó lenne, ha Szlovénia elkerülhetne – ebben igazuk is van, ne kívánjunk rosszat szlovén barátainknak.

Hiába az orbáni segítség kudarca, Janša visszatért

Mivel Janšának még a jobboldal egészét se sikerült megszereznie, a kormányzástól pedig nagyon messze állt, nem állt győzelemre az orbáni export. Nemrég azonban kormányválság robbant ki Szlovéniában – igazából azért, mert Šarec szeretett volna előrehozott választást, ahol a pártja jóval erősebben kerülhetett volna ki, azaz nem szorult volna többé rá kis liberális és balos pártokra.

Ezt azonban ezen kispártok is jól tudták, azaz nem mindegyikük ment bele a parlament feloszlatásába, hanem felkínálták magukat bárkinek, akivel el tudják kerülni az idő előtti megmérettetést (és ezzel a parlamentből való vélhető kiesést). Ez a bárki pedig éppen Janez Janša lett, aki ezért – most már a koalíciós szerződést is aláirva, a baloldali államfőtől is kinevezetten – visszatérhet 2013 után harmadszorra is a szlovén kormányfői székbe. Ebben az ellenzéki, jobbközép Új Szlovénia mellett két eddigi kormánypárt, a Miro Cerar-féle Modern Centrum (SMC) és az opportunista-posztszocialista nyugdíjaspárt (DeSUS) segíti.

Pénteken több civil szervezet is tüntet Laibachban (Ljubljanában) a Cerar-párt és a DeSUS székházainál: azt kérik e két balosabb párttól, amelyek eddig a Šarec-kormányban voltak, hogy mégse álljanak Janša mellé. És tény: mindkét pártban vannak, akik kritizálták a keddi koalíciókötést. Alenka Bratušek liberális pártja például engedett is a nyomásnak, nem áll át, pedig ez a párt is kiesne, ha lenne most választás (a volt miniszterelnök Bratušek frakciójából azonban lesz olyan, aki igennel fog majd szavazni Janšára).

Örülhet-e ennek Orbán?

Természetesen igen, elvégre egy jóbarátja lesz kormányfő. De ezen előszereteti értéken túl más nincs, ugyanis egyrészről

Azaz Janša új kormányát csak annyi tartja össze, hogy a baloldalról átcsábított koalíciós partnerek (Cerar és a nyugdíjaspárt) nem akarnak előrehozott választásokat.

De amúgy ez a helyzet még Janšának se jó, mert ötleteit nagyon úgyse tudja megvalósítani (ezt bizonyítja a koalíciós szerződés több eleme is), ráadásul egy előrehozott választásból ő is – nem csak a liberális Marjan Šarec – kicsit jobban jönne ki a jelenleginél.

Elsietettek tehát azok a címek, miszerint gyümölcsöt hajtott a Habony-fa Szlovéniában.

Ha pedig jönnek a választások – legkésőbb két év múlva –, Janša megint beszorul egy cselekvőképtelen helyzetbe: ha elsőnek fut is be, egy új parlamentben már nem lennének olyan partnerei, mint most, akik ideológiailag ugyan mérföldre állnak tőle, de reszketnek, ha a népszerűtlenségi mutatóikra néznek.

Egy ilyen koalíció még akár árthat is Janšának, elvégre hívei nem éppen azt szerették volna, hogy kis ballib pártok emberei is jussanak miniszteri posztokhoz megint, másrészről csak annyi fog kiderülni (pláne egy koalíciós kormányban), hogy Janša egy béna kacsa lesz. Ami akár rosszabb szerep, mint a rendszerellenzékié, amit eddig vihetett.