Igazi katolikus szeretet: a képzés közepén ereszti szélnek a doktoranduszait a Pázmány

Viszonylag könnyen korrigálható dolog miatt vonták meg az akkreditációt a Pázmány Politikaelméleti Doktori Iskolájától, az egyetem vezetése mégsem fellebbezett a döntés ellen. Inkább szélnek eresztik a hallgatókat szeptemberben, akár szereznek addig diplomát, akár nem. Sokaknak az ösztöndíja, vagy a tandíja bánja a dolgot. De miért bánik ilyen mostohán a hallgatóival az elvileg katolikus egyetem? Elmeséljük a sztorit!

2020 szeptemberétől megszűnik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politikaelméleti Doktori Iskolája. Túl sokan talán nem fognak szívrohamot kapni önmagában ettől a hírtől, pedig a történet pontos mikéntje rengeteg szomorú dolgot árul el a magyar felsőoktatásról és főleg a Pázmányról, amiről érdemes mindjárt az elején ismételten hangsúlyozni, hogy egy katolikus egyetem.

Az intézmény azonban nem épp az emberi méltóság tisztelete és a felebaráti szeretet jegyében jár el a hallgatóival, ugyanis a Politikaelméleti Doktori Iskolát nem felmenő rendszerben szüntetik meg, hanem

Mi ez a PDI, és miért szüntetik meg?

A Politikaelméleti Doktori Iskola a Pázmány bölcsészkarán működik, 2012-ben alapította Hörcher Ferenc konzervatív filozófus, eszmetörténész. Hörcher aztán tavaly a kormányzati káderképző Nemzeti Közszolgálati Egyetemre távozott, ahol saját kutatóintézetet kapott, a PDI vezetését pedig Mezei Balázs vette át.

A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) pedig tavaly júliusban megvonta az akkreditációt a PDI-től.

A határozat nyilvánosan is elérhető, és az derül ki belőle, hogy alapvetően a doktori iskola törzstagjaival volt problémája a MAB-nak, a hétből ugyanis csak négyen feleltek meg. A három meg nem felelt törzstag közül a legismertebb Schmidt Mária történész, a Terror Háza főigazgatója, illetve nem találták megfelelőnek Győrffy Dóra közgazdász és Lautner Péter filozófus törzstagságát sem.

A törzstagokkal egyrészt az volt a gondja a MAB-nak, hogy nem voltak köztük többségben az egyetemi tanárok (ehhez a címhez viszonylag színvonalas tudományos és hosszú oktatási tevékenységet kell tudni letenni az asztalra), és hogy a kutatási területeik között nincs koherencia. Ez egyrészt érthető abból a szempontból, hogy egy történészt és egy közgazdászt is kiszórtak, bár ahogy egyik oktató forrásunk fogalmazott: a politikatudomány nem orvostudomány, nem egzakt, ezért a MAB-döntés szerinte olyannak tűnik, mintha csak egy jó kifogást kerestek volna egy gumiszabályra hivatkozva.

Miért nem fellebbezett az egyetem az akkreditáció megvonása ellen?

Ami furcsább, hogy az akkreditáció megvonása ellen két hónapja lett volna fellebbeznie az egyetemnek, ezt azonban mégsem tette meg. Ez a legfelsőbb vezetés, a rektor lelkén szárad, méghozzá kettőén is. Szuromi Szabolcs – akiről még 2016-ban írtam meg, hogy cambridge-i kutatóprofesszori kinevezést hazudott magának, de ez hivatalában úgy tűnik, nem ingatta meg – a nyár végével köszönt le a rektori posztról, de még utódjának, Kuminetz Gézának is lett volna csaknem három hete a fellebbezésre. Egyikük sem élt a lehetőséggel.

Hogy ennek mi az oka, arról megkérdeztem a Rektori Hivatalt is napokkal ezelőtt, azonban a cikk megjelenéséig nem kaptam választ. Oktató forrásom arra tippel, hogy jórészt hiúsági okok állnak a háttérben. Hiszen nagyon

Másrészt személyes okokat is lát: „X miért van benne a doktori iskolában, Y miért nincs?” – hangzott el az ilyenkor szokásos költői kérdés konkrét nevek említése nélkül.

Egyébként viszonylag könnyű lett volna a MAB kifogásait orvosolni, és megfellebbezni a döntést akár némely törzstag lecserélésével, egyetemi tanárrá kinevezésével, vagy annak alaposabb megindokolásával, hogy mit jelent a koherencia a politikatudományok terén.

Az egyetem vezetése azonban meg sem próbálta ezt: úgy tűnik, hogy a rektori hivatal számára a kockázatkisebbítés volt a fő szempont, nem az elért eredmények megőrzése – foglalta össze az anonimitásához ragaszkodó oktató.

Egy láblógató doktori iskolával kevesebb, mi ezzel a baj?

Az elért eredmények kapcsán azért érdemes megemlíteni, hogy egyetlen sikeres doktori védés történt a doktori iskolában annak 2012-es alapítása óta, vagyis az összesen valaha felvett 38 hallgatóból egy szerzett csak fokozatot. Viszont az összesen felvett 38 hallgatóból – miután a képzési időt pár évre háromról négy évre emelték – 23 még mindig aktív, közülük pedig 13 a közelében sincs annak, hogy abszolutóriumot szerezzen, ami eleve a disszertáció beadásának és megvédésének a feltétele.

Ebből látszik, hogy miért nem mindegy, ha megszüntetik az egyébként kevéssé meggyőző eredményekkel büszkélkedő doktori iskolát: azért, mert azonnal szüntetik meg, ellehetetlenítve az adott esetben akár fokozatszerzésre tényleg képes hallgatók helyzetét is. A hallgatók egyébként doktori képzési szerződést kötöttek, az egyetem vállalta, hogy egy részüknek a teljes képzés alatt ösztöndíjat fizet, és biztosítja a doktori fokozat megszerzését. Mások pedig tandíjat fizettek egész idáig, a képzés azonnali megszüntetésével pedig azzal szembesülnek, hogy mindez az ablakon kidobott pénz volt.

Az egy dolog, hogy teljesen nyilvánvalóan indokolatlanul sok doktori iskola (politikatudományiból például hat, ebből öt magyarul), sőt, egyetem van az országban sokszor nevetségesen alacsony követelményekkel, aminek az lesz az eredménye, hogy tömegével termeli ki a rendszer Ésik Sándor szavával élve a bukfencdoktorokat. De

alapvető jogbiztonsági követelmény, hogy az ilyesmi felmenő rendszerben történjen (tehát a már meglévő hallgatók végigcsinálhassák a képzést), vagy úgy, hogy megállapodnak a hallgatók átvételéről egy másik egyetem szakirányú doktori iskolájával (aztán legfeljebb ott majd kibuknak, akik nem tudnak megfelelni a követelményeknek, de ez már az egyéni teljesítményen múlik, az esélyt meg kell adni nekik). És persze azért az is eléggé alap lenne, hogy legalább egyeztessenek az egésznek a mikéntjéről az érintettekkel.

A PDI esetében egyik sem teljesült: a képzést szeptemberben megszüntetik tekintet nélkül arra, hogy a meglévő diákok végeznek-e addig, vagy sem. Mint a fenti számokból kiderült: 13-an biztos nem fognak, de valószínűleg többen sem, hiszen az abszolválástól még bőven odébb van a védés, máshova átvenni pedig csak némelyeket fognak, azt is meglehetősen furcsa módon, de erről később.

Így fogja be a katolikus egyetemi vezetés az illetékesek száját

Az érintettekkel való konzultálás követelményéről pedig íme, pár beszédes részlet.

Amint azt oktató forrásom hangsúlyozta, az egyetemi szenátuson az ezt előíró jogszabály ellenére a doktori tanács véleményének kikérése nélkül nyomták át a doktori iskola megszüntetéséről szóló döntést, és semmiféle egyeztetéseket nem folytattak a doktori iskola oktatóival. Az egyeztetések elmaradásáról a rektori hivatalon kívül (amely ugye nem válaszolt) próbáltam a doktori iskola jelenlegi vezetőjét is kérdezni, akinek a válasza rövid volt, de annál beszédesebb: „A rektori vezetés korábban utasításban tiltotta meg, hogy az egyetem alkalmazásában állók engedély nélkül nyilatkozzanak külső fórumoknak. Ezért a jelzett ügyben nem kívánok élni a felkínált lehetőséggel.

Hasonlóan minimalista választ kaptam a PPKE EHÖK-től is, akik csak annyit közöltek, hogy folyamatos kapcsolatban állnak az érintettekkel, hogy mielőbb megnyugtató módon rendeződjön a helyzet.

Pedig más forrásból tudom, hogy az EHÖK levélben is érdeklődött tavaly decemberben mind az egyetemi, mind a kari vezetésnél, és elég határozottan pedzegették azt is, hogy nem lett beadva fellebbezés a MAB-döntés ellen, és a doktori tanácsot sem kérdezték meg a PDI megszüntetéséről.

És így delegálják a piszkos munkát

Ezek után az már nem is hat különösebben meglepőnek, hogy a hallgatókat csak decemberben értesítették a júliusi határozatról, ráadásul nem is közvetlenül a rektori hivatal, hanem a kari doktori tanács küldte ki az értesítést a hallgatóknak. Egy szintén névtelenséget kérő hallgató forrásunk azt mondta: láthatóan az oktatók részéről is teljes értetlenség van, bár már ősszel is lehetett pletykákat hallani a dologról, de ezeket senki sem vette komolyan, hiszen „egy akkreditáció nem a világ vége, simán meg lehet a határozatot fellebbezni”.

Ezt ugye az egyetem vezetése nem tette meg.

Januárban aztán összehívtak egy részletes tájékoztatót, ahol az összegyűlt diákok elé a rektori hivatal részéről senki nem lépett ki. A doktori iskola vezetője és a doktori tanács képviselői voltak ott, akik csak értetlenségüket tudták kifejezni.

– fogalmazott a hallgató.

Mi lesz most? Az egyetem eldöntötte, a karnak kell megoldania

„Az órák elején rendre felmerül, hogy ki hogyan folytatja” – mondja a hallgató, mikor arról kérdezem, milyen hozzáállást tapasztalnak a tanárok részéről. Annyi egyelőre biztosnak tűnik, hogy egyesek folytathatják a Pázmány Történettudományi Doktori Iskolájában, de csak azok, akiknek a témáját jóváhagyják az ottani tanárok, hiszen ők se akarják, hogy sérüljön az a bizonyos koherencia.

– mondta erről hallgató forrásom. Mindenesetre ennek a megoldásnak az előnye legalább annyi, hogy mivel egyetemen belül marad a hallgató, így elvileg megtarthatja az ösztöndíját. Csakhogy úgy tudjuk, pont az ösztöndíjasokat (akiket teljesítmény alapján vesznek fel ösztöndíjas képzésre, tehát ők a legtehetségesebbek) nem veszik át a történettudományi iskolába.

Mi lesz akkor velük? Tudják-e egyáltalán folytatni a kutatásukat, és ha máshol lesz is rá módjuk, megengedhetik-e ezt maguknak ösztöndíj nélkül?

Ez eléggé kézenfekvő lépés lenne akár az ösztöndíjasok, akár az eddig tandíjat fizetők részéről, csakhogy itt szembejön megint a magyar egyetemi (nem specifikusan katolikus) valóság. Ha valaki PhD-zik, az többnyire a tudományos szférában akar elhelyezkedni, ez pedig Magyarországon az egyetemeket jelenti. Ha beperli az egyik legvalószínűbb leendő munkáltatóját, azzal pedig biztosan nem biztosít be magának senki munkaszerződést.

A rektorhelyettes nem válaszol a kérdéseimre, mert szerinte azok rosszindulatúak

A sajátos katolikus munkamódszerekről megkérdeztem természetesen a rektort és a tudományos ügyekért felelős rektorhelyettest is e-mailben, de a pénteki határidő letelte után sem válaszoltak.

Ilyen könnyen azért nem akartam annyiban hagyni a dolgot, úgyhogy szombat reggel bementem Frivaldszky János tudományszervezési rektorhelyettes levelezős jogelmélet előadására a Pázmány jogi karán, hogy legalább az óra előtt röviden megkérdezzem erről. (Ezt az órát jellemzően mindig ő személyesen tartja, még szombaton is, hogy a hallgatók tőle tanulják meg a katolikus természetjog alapjait, aminek a magját egyébként az emberi méltóság tisztelete képezi – felmerül a kérdés, mennyire van összhangban az egyetem mostani eljárása ezzel az elvvel.)

Frivaldszky azonban közölte, hogy semmit nem hajlandó nyilatkozni a témáról, majd az ajtóhoz kísért. „De miért nem fellebbeztek a MAB-döntés ellen?” – kérdeztem, mire azt a választ kaptam, hogy

Épp ezt próbáltam volna tenni, mikor az illetékes rektorhelyettest kérdeztem, de ezen ellenvetésemre, és arra, hogy akkor miért nem válaszolt az e-mailemre a hiteles forrásból való tájékozódásom érdekében, Frivaldszky csak annyit mondott: „mert rosszindulatúak voltak a kérdésfeltevések”.  

Végezetül azt próbáltam megtudni, hogy mit szólna Frivaldszky, ha a Jog- és Államtudományi Doktori Iskolával csinálnák ugyanezt, ahol ő törzstag, de erre már csak kényszeredett mosolygás és az ajtó felé mutogatás volt a válasz.

A teljesség kedvéért a végén azért álljanak itt a rektori hivatal, valamint Kuminetz Géza rektor és Frivaldszky János rektorhelyettes számára megküldött „rosszindulatú” kérdéseim.

+ Mikor és milyen formában tájékoztatták a PDI-s hallgatókat arról, hogy 2020 szeptemberétől megszűnik a képzés? (Miért nem tették meg ezt a MAB határozatról való értesülés után rögtön, vagy legkésőbb akkor, mikor úgy döntöttek, hogy nem fognak fellebbezni az ellen?)

+ Miért nem fellebbeztek az akkreditációt megvonó MAB-döntés ellen? (Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi vezetés szeptember elsejével lépett hivatalba, de még ekkor is bőven benne voltak a hatvannapos fellebbezési határidőben.)

+ Konzultáltak-e a törzstagokkal (főleg azokkal, akik a MAB szerint nem voltak megfelelők), illetve a doktori iskola oktatóival, mielőtt úgy döntöttek, hogy nem élnek a fellebbezés lehetőségével? Ha igen, mi volt az ő álláspontjuk, ha nem konzultáltak velük, miért nem tartották ezt szükségesnek?

+ Beszélhetünk-e a tudomány iránt valóban elhivatott egyetemről, ha egy akkreditációt megvonó határozat ellen még meg se próbál fellebbezni?

+ Mi lesz azokkal a hallgatókkal akiknek más tudományterület doktori iskolájába nem vihető át a kutatási témájuk? Esetleg tárgyaltak-e más egyetemek politikatudományi doktori iskoláival, hogy átvegyék őket? Biztosítva lesz-e ez esetben az ösztöndíjuk?

+ A költségtérítéses hallgatóknak visszatérítik-e a befizetett tandíjat?

+ Tervben van-e bármilyen ezen túlmenő anyagi kompenzáció a hallgatók részére? Hiszen nem csak a befizetett tandíjat bukják, illetve az ösztöndíjtól eshetnek el, de adott esetben évek munkája is elveszhet. Hogyan tervezik ezt a sérelmet orvosolni?

+ A HÖK-kel egyeztettek-e? A HÖK tett-e észrevételeket önöknek az ügyben, és ezekre reagáltak-e? Milyen kérdések, aggályok merültek fel a hallgatók részéről, és ezekre hogyan válaszoltak?

+ Amikor a Szenátus elfogadta a PDI megszüntetéséről szóló 72/2019. (XI. 28.) sz. határozatot, akkor volt-e érdemi vita a döntésről, meghallgatták-e a HÖK delegáltját, a doktori iskola oktatóit, és kikérték-e doktori tanács véleményét? Milyen vélemények hangzottak el, illetve ha ezeket nem kérték be, miért nem? (Úgy tudom, a doktori tanács véleményének kikérése ez esetben kötelező.)

+ Miért helyezték hatályon kívül decemberben az egyetemi doktori szabályzatot?

+ A történtek után mit mondanának egy doktori képzésben gondolkodó fiatalnak, miért menjen a Pázmányra PhD-zni? Mi garantálja, hogy az egyetem más doktori iskoláival nem fog ez történni?

Ha mégis válaszolnak a kérdésekre, természetesen visszatérünk a témára.

NYITÓKÉP: Illés Gergő / Azonnali