Visegrádi négyek vs „fukar négyek”: sehol sincs a megállapodás az EU-s pénzekről

Megállapodni érkeztek, de egy megoldhatatlan vitába ütköztek a következő uniós büdzsével kapcsolatban az Európai Unió tagállamai – a svédek, dánok, hollandok és osztrákok nem hajlandóak többet fizetni, még akkor sem, ha mindenki rájuk fúj. Andrej Babiš már hazamenne, mások pedig már belenyugodtak: itt nem lesz megállapodás. Elmondjuk, mi történik most Brüsszelben.

Az uniós állam- és kormányfők csütörtöki, éjszakába nyúló tanácskozása sem vezetett eredményre a következő hétéves költségvetéssel kapcsolatban,

A Politico brüsszeli szaklap arról ír, hogy a büdzséről szóló pénteki plenáris ülést – amelynek eredetileg délelőtt tizenegykor kellett volna elkezdődnie, de délre halasztották el – a déli kezdőpontról még tovább halasztották. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke ehelyett bilaterális találkozókat tart az egyes tagállami vezetőkkel, és így próbál mindenkivel kompromisszumot keresni. Így végül csak délután négyre hirdették ki az eredetileg öt órával előbbre tervezett plenáris ülést.

Az Azonnali csütörtökön részletesen is beszámolt arról, hogy pontosan miről szólnak az Európai Unió következő hétéves keretköltségvetéséről szóló egyeztetések, illetve mely tagállamoknak milyen érdekeik vannak a tárgyalások folyamán. Röviden: míg a nettó befizetők közül négyen (Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia) görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a befizetéseik ne haladják meg az európai bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1 százalékát, addig az uniós fejlesztési pénzek kedvezményezettjei – Közép- Kelet- és Dél-Európa – minél több kohéziós pénzt szeretne kialkudni. Az éles ellentét pedig a tagállamok között már a vita második napjára olyan légkört hozott létre, hogy jobbhíján a sajtó előtti üzengetésbe kezdtek a tagállami vezetők.

A V4-ek a fukar négyek ellen, Orbán még nem szólalt meg

Ahogyan várni lehetett, a tárgyalások legalább olyan keserűek és kilátástalanok voltak, mint amelyekre a fennálló törésvonalak is okot adtak. Szinte nem volt olyan tagállami vezető, aki ne kritizálta volna vagy más tagállamok zsugoriságát, vagy az eredeti, Charles Michel által felvázolt tárgyalási alapot, vagy a költségvetési vita egész menetét.

A legkeményebb kritikát Andrej Babiš cseh miniszterelnök fogalmazta meg péntek délelőtt Twitter-oldalán, aki odáig merészkedett, hogy kijelentette:

Babiš szerint ugyanis az 1 százalékos befizetéshez a leggörcsösebben ragaszkodó négy állam azt szeretné, ha 75 milliárd euróval lenne kisebb a hétéves büdzsé az eddiginél. Mindezt úgy, hogy a korábban kialkudott, a befizetéseik után kapott visszatérítéseiket (úgynevezett korrekciós mechanizmusaikat) is meg akarják tartani maguknak, ami 14,5 milliárdot hoz nekik a konyhára. A cseh kormányfő szerint így nem lesz megállapodás, előrelépés nélkül akár már pénteken hazarepülne Prágába.

Diplomatikusabban, de ugyanerről beszélt Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is. „Egyes államok nem látják, hogy ha erősebb Európát akarunk, akkor ambiciózus költségvetésre lesz szükségünk. Nem tehetünk többet kevesebb pénzzel” – nyilatkozott, egyértelműen utalva a „fukar négyekre”, akik szavakban nagyon EU-pártiak, de annyira sokat azért nem szeretnének fizetni mindezért. Morawieckiből a sajtó előtt elő is jött a nagy EU-párti, mikor azt mondta:

Nem volt derűlátó Peter Pellegrini szlovák kormányfő sem, aki Twitter-oldalán csak annyit írt, „nem látszik a fény az alagút végén”.

Ezzel a V4-tagállamok közül Orbán Viktor az utolsó, aki még nem nyilvánult meg a költségvetés témakörében. Némiképp meglepő, hiszen eddig minden számítás szerint Lengyelország mellett Magyarország lehet a legnagyobb vesztese a következő uniós büdzsének, amely csak a kohéziós pénzek tekintetében majdnem 6 milliárd eurót veszíthet el. Erről itt írtunk részletesen.

Mások is a négyek ellen fordultak, akik viszont nagyon összetartanak

A V4-eken kívül viszont a gazdagabb tagállamok közül is volt, akinek elege lett a „fukar négyek” hozzáállásából. Xavier Bettel, aki az egyik leggazdagabb EU-s tagállam, Luxemburg miniszterelnöke úgy gondolta,

Egyúttal közölte, bár országa is nettó befizető, de ő kész lenne több pénzt áldozni az európai projektre. A Benelux-blokkon belül nemcsak ő, hanem Sophie Wilmès belga ügyvivő miniszterelnök is nekiment az osztrák-holland-dán-svéd-blokknak. A miniszterelnök szerint ugyanis a négyek „a szükségesnél nehezebbé teszik a párbeszédet”. „Amint tudjuk, az egyik nettó befizető kilépett, ezért, hogy fenntartsuk a politikánkat, több pénzre van szükségünk”, ráadásul az sem lenne rossz, ha a már meglévő területeken kívül másra is jutna pénz.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök pedig úgy vélte, hacsak nem készek „egyes országok” feladni szélsőségesen takarékos elképzeléseiket, akkor még igen messze a megállapodás. A szintén elég takarékos finnek is kritizálták a négyeket, Sanna Marin miniszterelnök szerint ugyanis mindenkinek rugalmasnak kell lennie, „nem lehet, hogy egy, vagy pár ország próbálja diktálni a tárgyalások kimenetelét”. Mondta ezt úgy, hogy egyébként még a finnek szerint is túl magas befizetést ír elő a jelenleg az asztalon lévő büdzsé.

Hiába azonban a négy makacs tagállam elleni verbális lázadozás, Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia eddig nagyon hatékonyan tartanak össze.

A dán miniszterelnök, Mette Frederiksen úgy tűnik, egyelőre annyira nem is akar megállapodni: kijelentette, kész akár az egész hétvégéjét Brüsszelben tölteni, de nem hiszi, hogy lesz megállapodás, arra talán majd egy újabb, márciusra időzített ülésen lesz lehetőség.

Egy holland diplomata pedig arról beszélt, hogy a jelenleg az asztalon lévő javaslat nekik nem jelent tárgyalási alapot, ahhoz Charles Michelnek egy új javaslatot kell lefektetnie. Jelenleg a hollandok évi nyolcmilliárd eurót adnak a közösbe, ebből kétmilliárd jár nekik vissza visszatérítésekben, így hatmilliárd euróval ússzák meg a bulit. Ehhez képest a Michel-féle javaslat szerint Hollandiának már 13 milliárdot kellene fizetnie, ráadásul Michel a visszatérítéseket is fokozatosan kivezetné, így pedig talán már érthetőbb, miért is elfogadhatatlan a jelenlegi terv a hollandoknak.

Az AFP brüsszeli újságírójának az egyik „fukar” országból származó, névtelenül nyilatkozó diplomata el is mondta, mi a baja a több pénzt kérő tagállamokkal:

Maradnak a visszatérítések?

Szokatlanul csendes és leginkább a színfalak mögött tárgyal csak viszont az EU két legnagyobb befizetője, Németország és Franciaország. Sem Merkel, sem Macron nem állt még eddig a kamerák elé, és csak háttérinformációk alapján sejthető, hogy miről is tárgyalnak.

A franciák alapvető érdeke például a leginkább a francia agrárlobbinak kedvező Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozásának fenntartása (még mindig ez adja az uniós büdzsé csaknem negyven százalékát, ez pedig nagyon nem tetszik a nem annyira jelentős mezőgazdasággal rendelkező tagállamoknak). Ebben legnagyobb harcostársaik az agrárbizniszben szintén jelentős lengyelek, együtt szeretnék elkerülni a KAP tervezett, 14 százalékos csökkentését. Ezen belül a franciáknak nincs gondjuk egy nagyobb uniós büdzsével, de állítólag Macron azt is szeretné elérni, hogy

Ilyen visszatérítései (vagy korrekciós mechanizmusai) először a briteknek voltak még Thatcher idején, amit azért hoztak létre, hogyha egy tagállam aránytalanul sokat fizet be, de keveset kap vissza a büdzséből, akkor legyen valamilyen séma, ami szerint ellensúlyozhatja a különbséget. A britek mellett folyamatosan más nettó befizető tagállamok is elkezdtek maguknak ilyen mechanizmusokat kialkudni, így például a hollandok vagy a németek is. Természetesen a már kialkudott kedvezményeihez, minden érintett görcsösen ragaszkodik, így Németország is. Angela Merkel állítólag még Michel kompromisszumos javaslatát sem lenne hajlandó elfogadni, aki azt javasolta, hogy bár egyelőre maradjanak a visszatérítések, de ezek összege idővel csökkenjen.

És hogy mi várható délután?

Miután Charles Michel mindenkivel lefolytatta a bilaterális tárgyalsokat, négykor várhatóan most már tényleg összeül a plenáris ülés. Állítólag erre az Európai Tanács elnöke egy új tárgyalási keretdokumentummal érkezik, igaz, a megállapodás még továbbra is csodaszámba menne. Ahogyan a fenti üzengetésekből is látszik, olyan mélyek a tagállamok közti ellentétek a pénzzel kapcsolatban, hogy nem látni, hogy akár egy egész hétvégén át tartó tárgyalás alatt ez megváltozna. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy végül

a költségvetés témakörében. Egy biztos: senki, de leginkább Németország nem szeretné, ha a költségvetési vita elhúzódna a következő félévre is: akkor veszi át Berlin Horvátországtól az Európai Unió Tanácsának következő soros elnökségét, egy 1100 milliárd euróról szóló pénzügyi vita pedig nem az, amire egyetlen elnökség is túlságosan vágyna.

BORÍTÓKÉP: Európai Tanács (2020)