Ez az igazi újévi szorongattatás: mi történik a koronavírus sújtotta Kínában?

Szerző: Wang Qiuping
2020.02.15. 18:30

Régen a földesúri adósságok és az újévi költekezés, idén a koronavírus miatt „szorultak meg” az emberek Kínában. De mit csinálnak a karanténban rekedt, unatkozó emberek most, hogy véget ért az újévi szünet? Hogyan akadályozzák meg az álhírek terjedését, és hogyhogy nincs tömegpánik? Elmeséljük!

Ez az igazi újévi szorongattatás: mi történik a koronavírus sújtotta Kínában?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A kínai Vuhan városában kitört koronavírus-járványról a magyar sajtó is részletesen tudósít. A hírek jellemzően a kínai vagy nemzetközi egészségügyi hatóságok és politikusok közléseit, illetve külföldi újságírók nem mindig elfogulatlan beszámolóit veszik át,

ám arról nemigen esik szó, hogy a leginkább érintettek, vagyis maguk a kínai emberek miként élik meg a jelenlegi válságot.

Ezért Magyarországhoz sok szállal kötődő kínai értelmiségiként, aki egész életét a magyar-kínai kapcsolatok fejlesztésére tette fel, szeretném röviden megosztani a magyar olvasókkal tapasztalataimat, ezzel is segítve egy objektívebb kép kialakulását.

Télen mindig van influenza” – gondoltuk először

A 2020-as esztendő – a kínai horoszkóp szerint a patkány éve – nehezen kezdődött a kínaiak számára. Januárban örömmel készülődtünk a kínai újévre, de hirtelen terjedni kezdett a hír, miszerint Vuhanban felbukkant egy fertőző megbetegedés. „Télen mindig van influenza” – gondolták először az emberek. De nemsokára egyértelművé vált, hogy ez nem sima influenza, hanem egy soha nem látott járványos megbetegedés. Villámgyorsan kiderült, hogy a járvány egy vuhani piacról indult el, ahol feketén árulnak vadállatokat, de a forrás megtalálásakor már késő volt, mert eközben elhatalmasodott a járvány. Az emberek elkezdtek félni, hiszen a 2003-as halálos SARS-járvány még élénken élt az emlékezetünkben.

A kezdeti zavarodottság pár nap múlva nagyban csökkent, annak köszönhetően, hogy január 18-án a 84 éves kínai akadémikus, Csung Nan-san elutazott Vuhanba, hogy személyesen megvizsgálja a helyzetet a betegség elleni küzdelem frontvonalában. A látogatása nagymértékben megnyugtatta a kínaiakat, a WeChat-et (ez olyasmi Kínában, mint itt a Facebook) ellepték a Csung professzort dicsérő hozzászólások. Sokan azt mondták: „Amikor megláttam őt, azonnal éreztem, hogy hamarosan lesz megoldás a betegségre.”

Tudni kell, hogy a tekintélyes szakértő afféle legendás hős az átlagos kínaiak szemében, hiszen 2003-ban nagy bátorsággal fogadta a legsúlyosabb SARS-fertőzött betegeket is az ország minden tájáról, és sokakat meg is gyógyított. Csung Nan-san után néhány nappal Li Ko-csiang miniszterelnök is látogatást tett a válságövezetben.

A kínai kultúrában az ilyen szimbolikus gesztusoknak óriási szerepük van, hiszen azt mutatják, hogy a kompetens személyek és szervek kiemelten foglalkoznak az üggyel, a bajba kerültek nincsenek magukra hagyva.

Mit csinál a kínai kormány?

A két kulcsfontosságú ember vuhani vizitje nagyon megnyugtatóan hatott az emberekre. Ennek köszönhetően a kínai kormány viszonylag higgadt hangulatban tudja módszeresen végrehajtani a mentőtervet. A kínai vezetés elismerést érdemel, mert a járvány kitörése óta átláthatóan, nyíltan és a fejleményekre gyorsan reagálva kezeli a helyzetet. Január 23-án lezárták Vuhan városát, aztán néhány súlyosan érintett kisebb várost is zárlat alá vettek.

Rengeteg rendkívüli intézkedést hoztak. Az orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók szervezett csoportjai folyamatosan érkeznek Vuhanba Kína más részeiből. Az állam ingyenes orvosi ellátást nyújt a fertőzötteknek. Mindennap kiadnak hivatalos helyzetjelentést, bejelentenek új intézkedéseket. A járvány kitörése után azonnal és azóta is folyamatosan beszámolnak az Egészségügyi Világszervezetnek, tájékoztatják a nemzetközi közvéleményt, és fogadják a világ minden tájáról érkező adományokat.

Az otthoni anyagi források elosztása is rendben zajlik: rögzítik az árakat, szigorúan fellépnek a spekulációval szemben, például

a járvány elején 3 millió jüanos pénzbüntetést kapott egy pekingi patika azért, mert a tízdarabos maszkdoboz árát az eredeti 200 jüantől 850 jüanra (átváltva 8800 forintról 37 500 forintra) emelték.

Hasonló büntetést kapott egy henani áruház a kínai kel súlyos áremelése miatt.

Egy hét alatt kórházak épültek a semmiből. Számtalan önkéntes szervezetten dolgozik a lakónegyedek bejáratánál, részt vesznek a testhőmérséklet megmérésében és egyéb tevékenységekben. Folyamatosan felszólítják az embereket, hogy maradjanak otthon. A különféle közlekedési eszközökre ingyen váltják vissza a jegyeket. A hatóságok hivatalos videókat készítenek, hogy megtanítsák az embereknek a védőmaszk helyes viselését és a kézmosás helyes módját. A legtöbb ember számára meghosszabbították a hétnapos újévi szünetet, elhalasztják az iskola kezdetét, a tanárok otthon készülnek az online oktatásra a tavaszi félévben.

Az alap- és felsőfokú oktatásban részesülő összes diák otthon tanul többféle módon, például a saját tanáraik által elkészített online órákat nézik és konzultálnak a tanárokkal a WeChat ingyenes telefonhívásán keresztül, illetve a Mooc (Massive open online course) nevű, mindenki számára nyitott online kurzusokat nézik, önállóan tanulják meg a tananyagokat és csinálják meg a feladatokat, beadandó dolgozatokat.

Ezeken kívül a központi kormány reagál az emberek dühére is. A járvány során néhány kínai tudósító elítélte a vuhani vezetést a korábbi mulasztásuk miatt, mondván, ha időben közölték volna a vírusról szóló hírt és figyelmeztették volna a vuhani embereket, akkor nem lett volna ilyen súlyos következménye a vírusnak. Erre a központi kormány rögtön küldött egy ellenőrzőbizottságot Vuhan városába, hogy megvizsgálják, volt-e elhallgatás a legelején. Néhány nap múlva lecserélték Hubei tartomány és Vuhan város néhány legfontosabb vezetőjét.

Hogyhogy nincs pánik?

A szakértők és a hatóságok közös erőfeszítésének köszönhetően a járvánnyal kapcsolatos álhírek száma minimális maradt. Veszélyes álhír nem igazán van, inkább egészségügyi tanács jellegű hamis információkat lehet olvasni. A hatóságok mindennap összegyűjtik ezeket a hamis tanácsokat, és időben tisztázzák valóságalapjukat.

Véleményem szerint azért sem terjednek az álhírek, mert egyrészt két különböző típusú forrásból – a tekintélyes szakértőktől és a kormánytól – megkaphatjuk a legfrissebb hiteles híreket, másrészt mindenki jól tudja, hogy az álhírek aláaknázhatják az emberek elszántságát, nem is beszélve arról, hogy a törvény megbünteti az álhírterjesztőt, ha az komoly kárt okoz. Ezért az emberek nemigen gyártanak a pletykákat.

A jelenlegi járvány idején a kínaiak látványosan összefognak, de ez nem újdonság, a szolidaritás korábban már többször is megmutatkozott hasonló katasztrófáknál, például a 1998-as árvíz, a 2003-as SARS-járvány vagy a 2008-as szecsuani földrengés idején. Ez megmagyarázza, hogy hiába a súlyos vészhelyzet, nem jellemző se az őrült tülekedés az erőforrásokért, se a kiterjedt pánik, ehelyett mindenki nyugodt marad, és komolyan veszi az óvintézkedéseket.

Mit lehet csinálni karanténban?

A szakértők és a kormány felhívására az emberek fegyelmezetten otthon maradnak, a vidékről hazatérők nagy felelősségtudatról tanúbizonyságot téve önkéntes karanténba helyezik magukat a lakásukban. Persze otthon maradni nem könnyű dolog, különösen a közösségi életet kifejezetten kedvelő kínaiak számára. A hetekig tartó elkülönítés igencsak untatja az embereket, ezért mindenfélét kitalálnak, hogy elüssék az időt. Aki csak teheti, otthonról dolgozik.

Munka után a koronavírussal kapcsolatos rendszeres hírolvasás mellett rengeteg időt tudnak szánni a hobbijaikra. Edzenek, finomságokat főznek, gyakorolják a konyhaművészetet, teáznak, olvasnak, filmeket néznek az interneten, számítógépes játékokat játszanak, vicceket küldenek egymásnak, táncolnak, énekelnek, kvízeket készítenek.

Érdemes megemlíteni, hogy a kínai újév idején

az unatkozó emberek éjjel-nappal követték a két vuhani kórház építésének folyamatát a neten, amiből adódóan meg is született egy új internetes kifejezés: „felhőalapú munkafelügyelő”.

A több, mint 50 millió „felhőalapú munkafelügyelő” – a rendes elnevezésükkel azonos kiejtésű írásjegyeket használva – új neveket adott a kórházakat építő munkagépeknek, többek között sok gép és berendezés kínai császárok és történelmi alakok nevét kapta. Az ilyen szójátékok gyártása is egyfajta szórakozás. Sokan verseket írnak, hogy biztassák az országot, az orvosokat, a vuhani embereket, hangsúlyozva, hogy a járvány alatt az ellenség nem a vuhani ember, hanem a vírus.

Újévi szorongattatás

Jómagam Magyarország-kutatóként a járvány kitörése előtt rövid kutatóútra jöttem Magyarországra. Itt tartózkodásom alatt hallottam először a szörnyű járványról. Mivel néhány rokonom éppen Vuhan környékén lakik a lezárt területen, s nagyon aggódom értük, gyakran beszélek velük telefonon. A fent említett dolgokat részben tőlük hallottam, részben újságokban vagy a közösségi hálón olvastam.

Nyilvánvaló és érthető, hogy a járványtól mindenki többé-kevésbé fél. Bár bőven letelt a lappangási idő, amióta Magyarországra érkeztem, és semmiféle tünetem nincs, mégis lemondtam a korábban kínai vagy magyar barátaimmal megbeszélt találkozók nagy részét, helyette telefonon beszélgetünk, hiszen nem akarok kellemetlen érzést kelteni kedves ismerőseimben. Sajnálatos, hogy a koronavírus az utasokon keresztül tovább terjed a világban, s Európában is megjelent ez az átkozott betegség. Emiatt az emberek elkezdenek félni a kínaiaktól. Noha Budapesten az utcákon néha magam is tapasztaltam kellemetlenséget a vírussal kapcsolatos aggodalom miatt, mégis

bízom abban, hogy a félelem csak alaposabb szűrővizsgálatokhoz, gondosabb védekezéshez vezet, nem pedig a kínaiakkal szembeni diszkriminációhoz.

2020 kemény év a kínaiak számára. Ezt a cikket megfogalmazva eszembe jutott egy régi kínai szó: nien-kuan, szó szerint az „év zárása”, amit lehet „újévi megszorulásnak”, „megszorongattatásnak” is fordítani. A régi időkben a kínai újév előtt a szegény embereknek vissza kellett fizetniük adósságukat a földesúrnak, de eközben a pénzhiány ellenére – az újévi szokásnak megfelelően – új ruhát is ilyenkor kellett készíttetniük a saját gyerekeiknek.

Ez nem volt könnyű. Manapság a jólétben élő fiatalok csak az idős emberektől hallhatják ezt a szót. A 2020-as kínai újév idején azonban megint fel kell kötnünk a gatyát, mintha megint jönne a kettős terhet jelentő „újévi megszorulás”. Csak most nem a szegénység, hanem a járvány okozza a gondokat. De az emberek mindig okosabbak, mint a vírus. Ahogy egy kínai szólás tartja, a megoldás mindig több, mint a probléma.

Ebben mindig is hittünk, és most is hiszünk benne.

NYITÓKÉP: Twitter

Wang Qiuping (Vang Csiu-ping​) hungarológus, a Pekingi Idegen Nyelvek Egyeteme magyar szakának oktatója. Ha érdekelnek a tapasztalatai bővebben is, hallgasd meg az Azonnali Helyzet című podcastjának koronavírussal foglalkozó epizódját!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek