És a hetedik napon a Fidesz megszólította a fiatalokat

Nem hiszem el, hogy nem volt legalább egy ember a szobában, aki felröhögött volna, amikor felmerült az ötlet, hogy a Fidesz tudatformáló táborokban mutassa be a magyar fiataloknak a nemzeti keresztény értékrend csodáit.

 Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A Fidesz kommunikációs stratégiáját mindig csodálatos dolog kívülről figyelni. 2014-2015 volt eddig a legérdekesebb időszak, ez volt az a fordulópont, amikor a netadós tömegtüntetésekre adott pánikreakcióként kereste az agytröszt az ellenszert, ami nagy szerencséjükre több tízezer menedékkérő képében érkezett meg aztán a déli határra.

Mivel az emberek alapvetően félnek a változástól és a szegény emberektől, főleg, ha a bőrszínük is más, ezért volt egy nagyon jó alapvető félelem, amiből ki lehetett bontani majdnem minden panelt az elmúlt öt évben. Így megy ez: kell egy egyszerű, fekete-fehérben felfesthető mondás, amit ért minden magyar Berettyóújfalutól Sopronig.

A Fidesz alapvetően ilyen egyszerű témákkal szeret operálni. Ilyen a marginalizált csoportok (szegények, melegek, menedékkérők, cigányok) stigmatizálása, vagy mondjuk Gyurcsány állandó emlegetése, másrészt pedig az olyan örök slágerek, amelyeket röviden szólva nevezzünk boomer-igazságoknak. Ilyen például az, hogy a gyerekek régen még a szabadban játszottak, most meg nem, hogy a kötelező katonai szolgálat megneveli a fiatalokat, hogy a nőknek azért leginkább a szülőszobán van a helye, vagy hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék.

Ezen a vonalon indultak el most a cigánykérdés és a börtönkártérítések tematizálásával. Nem kell hozzá nagyon sok ész, hogy belássuk: ezek valójában nagyon komplex témák, ehhez elég Ésik Sándor és Bakó Bea vonatkozó cikkeit elolvasni. Az emberek azonban nem akarnak komplexen gondolkozni, hanem csak azt akarják, hogy a saját, viszonylag egyszerű meggyőződéseiket a témában megerősítse valaki.

A saját tábor lábon tartása tehát a négy ügyben hirdetett nemzeti konzultációval meglesz majd, ebből majd ugye nem az derül ki, hogy az emberek mit gondolnak a témáról, hanem hogy mit akar a kormány, mit gondoljanak róla – ismerjük már az eljárást.

A fiatalmegszólítási offenzíva az október 13-i részleges bukás után indult el, főleg azon a vonalon, hogy csinos fiatal nőket emeltek olyan pozícióba, akik elmennek ilyen influenszerszerű valakiknek is az Instagramon, és a terv valami olyasmi, hogy majd Instagram-sztoriban, meg gondolom majd a TikTokon kommunikálják, hogy most miért éppen cigány kisgyerekeket kell gyűlölni.

A fiatalok megszólításának másik vonala azonban külön figyelmet érdemel, hiszen úgy tűnik, hogy valahol megtalálták az erről szóló 1975-ös terveket, és úgy döntöttek, hogy mivel Finkelstein már nem tud jobbat mondani, maradnak ennél.

Ingyenes táborokat szerveznének ugyanis a magyar fiataloknak, ahol minden nemzeti, keresztény, hazaszerető és hungarikum lesz, piros-fehér-zöld szalaggal átkötve.

hiszen jó páran vannak köztük olyanok, akik – velem ellentétben – teljesen megismerhették az ehhez hasonló, felülről erőszakolt módszerek működőképességét.

Ha még lapoznak kettőt az 1975-ös tervezetben, akkor nyilván lesz kisdobosnyakkendő új néven, kötelező úttörőmozgalom, csak most cserkésznek hívják majd, májusegy helyett meg Trianon-napi felvonulás. Az Eurovízióról leválasztott A Dal című műsorral a rendszer táncdalfesztiválja már meg is van, olyan is, reméljük, hogy nem telefonálnak be sokan számonkérve a hosszú hajú fiúkat, akik rock and rollt játszanak, és túl hangos benne a dob.

Felmerül a kérdés, hogy mit várnak ettől, amikor a fiatalok a nekik szóló hivatalos politikát még az internet előtti korban is leszarták, pedig akkor még nem lehetett elmenni külföldre és egy tévécsatorna volt, hanem mondjuk jó sokan inkább azt a zenét hallgatták, amitől Aczél Györgynek égnek állt a haja.

A Fidesznek jóval kisebb a kontrollja egyelőre a magyar fiatalok szabadideje és gondolatai fölött, mint az előző rendszernek volt, viszont legalább annyira tanácstalan a fiatalok megszólításával kapcsolatban, mint a Kádár-éra politikusai voltak – nem ismerik fel azt az akkori igazságot, ami valószínűleg az igazság most is: nem a rendszer kommunikációját, vagy annak egyes elemeit utasítják el vagy tojják le magasról a fiatalok, hanem a rendszer egészét.

– ezen nem sokat segít az sem, ha azt Szentkirályi Alexandra ismétli meg aztán a Snapchaten, vagy az, hogy a rendszer korban hozzájuk egy fokkal közelebb álló beszélőfejei meg leginkább németek kiirtásán és olyan dolgokon viccelődnek, ami szintén nem érdekli a fiatalokat.

Mindeközben csak futólag említem meg, hogy a Momentum két EP-képviselője, Donáth Anna és Cseh Katalin például láthatóan remek kapcsolatot ápol az őrületesen posztmodern mémvilággal – egy olyan kommunikációs univerzummal, ahol ténylegesen vannak fiatalok, akik még politikával is foglalkoznak.

Nem tudom, hogy a Fidesz mivel tudna betörni ide, de az állami táborban erőltetett pártideológia nem valószínű, hogy meg fogja hozni ezt az áttörést.

Olvasnál még Pintér Bencétől? Itt megteheted!