Medvegyevnek minden esélye megvan rá, hogy ő legyen Oroszország következő elnöke

Szerző: Illés Gergő
2020.02.10. 07:37

Putyin felkavarta az orosz politikai állóvizet, mikor január közepén komoly alkotmányos reformtervekkel állt elő, ezt követően pedig lemondott a Medvegyev-kormány is: sokak számára tűnt úgy, hogy Putyin saját utódlását egyengeti, de milyen változást is hozhatnak majd a reformok? Sorozatot indítottunk, hogy kiderítsük, ezúttal Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője válaszol!

Medvegyevnek minden esélye megvan rá, hogy ő legyen Oroszország következő elnöke

Hogyan értékelné Vlagyimir Putyin alkotmánymódosító terveit? Ezzel felkészíti az orosz politikát a poszt-putyini évekre, vagy csupán 2024 után már nem elnökként képzeli magát?

Nagy kérdés volt a Vlagyimir Putyin utáni politikai helyzet Oroszországban – nem csak belföldön, de külföldön is különböző forgatókönyvekkel számoltak. Egy teljes hatalmi váltás gyökeresen felforgathatta volna a korábbi viszonyokat, veszélyeztetve magának Putyinnak és a politikai építményének a jövőjét. Nyilván

nem várhattak 2024-ig, amíg egyre bizonytalanabbá válik a helyzet – és amíg egyre nagyobb reményre és erőre kap az ellenzék.

Az alkotmánymódosítás most, négy évvel Putyin mandátumának lejárta előtt világos üzenet: minden marad a régiben, ahogy Putyin is marad a hatalomban. Már nem elnökként, hanem valamilyen másik formában, de a lényeg, hogy marad. Ez egy egyértelmű üzenet a gazdasági, pénzügyi szektornak, és az orosz ellenzéknek is.

Több értelmezés is létezik azzal kapcsolatban, hogy miért javasolta Putyin ezeket a változtatásokat: egyesek szerint azzal demokratizálná Oroszországot, hogy több hatalmat ad a parlament kezébe, mások úgy gondolják, a hatalmi struktúrát szeretné újraosztani. Ön szerint mi lehet ennek a hátterében?

Ezzel oldja meg a hatalmi öröklés 2024-es problematikáját. Részben szólhat a hatalmi újraosztásról is, igaz, ennek még nem minden eleme látszik tökéletesen. Az biztos, hogy az orosz kormány és a miniszterelnök ebben a rendszerben egy teljesen súlytalan szereppé süllyedt le: immár nem csak az elnök személye áll fölötte, hanem a parlament is. Formálisan az elnök kezéből a parlament kezébe került a miniszterelnök és a kormány többi tagjának a kinevezése, de a kormányt az elnök továbbra is bármikor menesztheti, tehát az elnök hatalma ezen a téren is megmaradt. A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy a vezető párt az elnökkel egyeztetve jelöli majd a miniszterelnököt, akinek minden egyes kormánytagot egyeztetnie kell majd nem csak az elnöki adminisztrációval, de a parlamenttel, parlamenti pártokkal is. Oroszországban eddig ez nem így működött. 

Látjuk körvonalazódni egy nagyobb hatalommal rendelkező Állami Tanács képét is, amelyen keresztül Putyin akár meg is őrizhetné a hatalmát a háttérben – sokan ezt Nurszultan Nazarbajevhez és a kazah forgatókönyvhöz hasonlítják. Egy ilyen összehasonlításban azonban van egy nagyon lényeges különbség: az életkor. Nazarbajev 1940-es születésű, idén tölti be a 80. életévét. Számára az elnökségről való lemondás és a háttérből való irányítás inkább fokozatos visszavonulást jelent a politikától: ezzel biztosítja, hogy az általa képviselt irányvonal fennmarad és a családját biztonságban tudja. Putyin ellenben még csak 67 éves, kiváló egészségnek örvend, nem valószínű, hogy most a visszavonuláson gondolkodna. Ennek megfelelően úgy tűnik, hogy

a rendszert nem az utódai, hanem maga alá kalibrálja, bármilyen módon legyen is a hatalmának az átöröklése.

Putyin Mihail Misusztyint, az adóhatóság korábbi elnökét nevezte ki miniszterelnöknek. Ön mit vár tőle? Hidegvérű technokrata lesz, vagy válhat belőle karizmatikus, népszerű politikus?

Bármi is lehetett volna Misusztyin személyéből, a hírneve máris komoly léket kapott Alekszej Navalnij pár napja közzétett nyomozása után, amelyben kiderítették, hogy Misusztyin felesége 800 millió rubelt keresett az elmúlt években, rokonai (többek között fiai) nevén pedig mintegy 2,8 milliárd rubel (körülbelül 13 milliárd forint) értékű ingatlanok vannak – telkek, házak, lakások, és így tovább. Mindez biztosan meghatározó lesz Misusztyin további politikai pályafutása szempontjából. Egyébként a szakmai múltja eredményes, a Szövetségi Adóhatóság élén sikerült hatékonyabbá tennie a szervezetet, és alapvetően ezt várják tőle miniszterelnökként is.

Ő valószínűleg egy átmeneti figura, hasonlóan ahhoz, amilyen Mihail Fradkov volt 2004-2007 között, Vlagyimir Putyin második elnökségének a végén. 2007-ben Fradkovot leváltották, jött Medvegyev, aki azóta meghatározó elemévé vált az orosz politikának. Másrészt, egyre nagyobb az esélye egy újabb világgazdasági válságnak, amely tovább terhelheti majd az orosz gazdaságot – ilyen viszonyok között fontos olyan személyt jelölni a pozícióra, akivel hosszú távra tervezni egyébként nem lenne túl előrelátó.

Mit gondol, miért kellett mennie az előző kormánynak? Putyin elégedetlen volt Medvegyevvel miniszterelnökként?

Ó, épp ellenkezőleg. Medvegyevnek most minden esélye megvan rá, hogy ő legyen Oroszország következő elnöke.

Habár a belpolitikában a tekintélye erősen a róla szóló vagyonnyomozások következtében (ebben szintén Navalnij csapata jeleskedett), ráadásul az orosz gazdaság sem teljesített túl jól az elmúlt években az alacsony olajárak és a gazdasági szankciók következtében. A gazdaság kérdései pedig hagyományosan a miniszterelnök feladatai közé tartoznak. Putyin most felmentette Medvegyevet ez alól a teher alól – ráadásul most gyűlnek a potenciális következő világválság felhői is – és a Biztonsági Tanácsba helyezte át, közvetlenül maga alá. Így külpolitikai kérdésekkel foglalkozhat, ebben pedig jó volt az elnöki évei alatt. Ráadásul Medvegyev – legalábbis eddig – megtartotta az Egységes Oroszország elnöki posztját, ami szintén fontos adu a kezében. Most négy éve van ahhoz, hogy javítson a népszerűségi indexein és eredményeket mutasson fel.

Ennek az igazolását látom abban is, hogy Putyin az alkotmánymódosítással kiveszi az egymás után-megfogalmazást – vagyis Oroszország elnöke nemcsak két egymás utáni ciklusban lehet valaki, aztán egyszer majd visszatérhet ebbe a pozícióba évek után (ahogy Putyin tette) hanem összesen életében kétszer, és pont. Ennek a feltételnek pedig jelenleg egyetlen egy személy a legnagyobb kárvallottja – Dmitrij Medvegyev. Ő már egy ciklust betöltött elnökként, így már csak egyszer lehet az. Tehát irányítható.

Ha elnök lesz, hat évig lehet az, utána bármit is akarna, mennie kell. Szerintem ez egy világos üzenet.

Hogyan látja, jól fogadja majd a reformokat a közvélemény? Hogy vélekedik az orosz társadalom a témáról?

Kérdés kit kérdezünk és hol. Az orosz társasdalom reakciója más lehet Moszkvában vagy az értelmiség körében, és más a lakosság más rétegeiben vagy vidéken. Az előbbiek a módosításokat egyfajta reményvesztettséggel kezelik – úgy tűnik, hogy Putyin ezek után már örökre szól. A fiatalok nem is láttak más vezetőt Oroszország élén, egész életüket Putyin alatt élték le. De az értelmiség sem feltétlenül egységes ebben – sokan a januárban bejelentett módosításokat a stabilitás jeleként látják, hiszen az egyre közeledő 2024 nagyon bizonytalan, potenciálisan kockázatos, destabilizáló tényező volt. A 2024-es problematikára úgy tűnik megvan a válasz.

Ami a lakosság többségét illeti – ők biztosan támogatni fogják a bejelentett alkotmánymódosításokat. Papíron tényleg úgy tűnik, hogy Putyin hatalmi újraosztással élne, ahol a parlamentnek mintha nagyobb szerep jutna, és ahol egy új alkotmányozó szerv is megjelenik az Állami Tanács képében. Látszólag Putyin eleget tett a demokratikus normáknak is, és nem módosítja az alkotmányt, hogy újra elnök lehessen, ami szintén pozitív üzenettel bír. Az egyre népszerűtlenebbé váló Medvegyev helyére egy új kormány került, ami magában hordozza azt az ígéretet, hogy esetleg az orosz gazdaság helyzete is végre jó irányba fordul. Putyin ügyesen belecsempészett egy olyan ígéretet is, ami biztosan népszerűvé teszi a reformokat, nevezetesen a nyugdíjak kötelező indexálását és a minimálbér rögzítését a mindenkori megélhetési minimumhoz. Mivel az alkotmánymódosításokról szóló referendumon valószínűleg csak teljes egészében lehet majd szavazni (támogatja-e vagy sem), így a nagyarányú igenekben biztos vagyok.

Mit fog csinálni Vlagyimir Putyin 2024-ben? Mondjon pár lehetséges forgatókönyet!

Abban biztos vagyok, hogy

nem fog kivonulni a hatalomból, továbbra is az orosz politikai élet legmeghatározóbb eleme marad majd.

Egészen 2020 januárjáig több lehetséges forgatókönyvvel lehetett számolni, de a lehetőségek azóta szűkültek. Az biztos, hogy 2024 után Putyin nem lesz elnök, ezt a lehetőséget már kizárta maga számára. Az is biztos, hogy nem történhet olyan helycsere, mint 2008-ban – Putyin nem megy vissza miniszterelnöki székbe (immár harmadszorra), ez már számára nem játszik. A miniszterelnök hatalma és mozgástere főleg a mostani alkotmánymódosítással nagyon leszűkült, huszonnégy évnyi politikai pályafutás után ez már nem az ő kalibere lesz. Marad még a már korábban tárgyalt Állami Tanács, vagyis a kazah minta. Másik lehetőség átvenni az Egységes Oroszország párt elnökségét, vagyis Bidzina Ivanisvili grúz mintájára, vagy a Jaroslaw Kaczyński lengyel mintájára épülne a hatalma. Az Egységes Oroszország párt reputációja azonban 2011 óta nem olyan fényes: Putyin számára, aki nemzeti, pártok feletti vezetőként tekint önmagára, nem ez lenne egy politikai életpálya legideálisabb befejezése.

A harmadik forgatókönyv, hogy egy olyan nemzetek feletti struktúra felett szerezze meg az irányítást, amely politikai hatalmat biztosítana Putyinnak nemcsak Oroszországban, de más országok felett is. Ilyen lehetne esetleg a Belarusz-Orosz Unióállam további integrációjának az előmozdítása, vagy az Eurázsiai Gazdasági Unió politikai intézményeinek a kiépítése. Véleményem szerint ez lenne a Putyin által leginkább áhított forgatókönyv, hiszen az elmúlt két évtizedben is az orosz hatalmi nagyság helyreállítása volt az egyik fő missziója a globális arénában. Létrehozta az integráció különböző lépcsőfokait öt volt szovjet tagállam között, létrehozta az Eurázsiai Gazdasági Uniót, megszerezte Krímet az orosz integrációba belépni nem akaró Ukrajnától, kiterjesztette az orosz külpolitikai befolyást a nemzetközi kapcsolatokban.

Egy átfogó, az Európai Unió mintájára épülő – de annál centralizáltabb – integrációs szervezet vezetése lehetne számára a következő cél,

a politikai pályafutásának a kibontakoztatása. Számára még az sem lenne baj, ha ez a cél nem pont 2024-ben teljesülne.

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek