Pelosi széttépte Trump évértékelő beszédét, és ebben minden benne van, amiért a demokraták ismét bukni fognak

Amíg a demokraták nem hajlandóak figyelni az amerikaiakra, Trump maradni fog.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Donald Trump amerikai elnök a héten megtartotta a harmadik évértékelő beszédét, az egyébként az American Idol legnyálasabb perceit idéző, kifejezetten giccses beszéd kulcspillanata pedig az volt, amikor a demokrata házelnök, a sokszor bohózatba hajló és végül siker nélkül lezárult impeachment-eljárás vezéralakja, Nancy Pelosi undorral az arcán egyszerűen széttépte Trump beszédének leiratát.

A történet előzménye, hogy Trump, aki már jó ideje nem is áll szóba Pelosival, amikor átnyújtotta neki beszédét, nem rázott kezet a demokrata politikussal.

A sértettség érthető, az pedig minimum vitatható, hogy Trump egyáltalán látta-e a kéznyújtást, viszont

Mert miről is szólt az elnök beszéde? Az elmúlt év eredményeinek szuperlatívuszokban való felsorolása mellett Trump számos vendéget hívott meg az évértékelőjére, akik egy-egy érzelmes, nagy amerikai történethez kapcsolódnak: egy hadseregben szolgáló katona először láthatta a családját, egy szegény afroamerikai lány tanulmányi ösztöndíjat kapott, egy koraszülött, de most kétévesen egészséges kislány is ott volt, sőt, Trump még felolvasta egy bagdadi robbanásban meghalt katona családjának írt utolsó levelét is, majd az elesett katona felesége és fia állótapsot kapott.

Személyes tragédiákból nagyívű showműsort gyártani a kereskedelmi tévécsatornák esti sávjában is kifejezetten ízlestelen, hát még a világ vezető hatalmának kongresszusa előtt, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy ezekkel a történetekkel amerikai állampolgárok milliói tudnak és szeretnek azonosulni, mert az amerikaiság legmélyebb lényegéből fakadnak.

Világos, hogy nem ez volt a szándéka, valószínűleg személyes sértettsége és az a tehetlen düh vezérelte, amelyet akkor érzett, amikor látta, hogy az elnök ezzel a csöpögős showműsorral már megint valami érzelmileg és ezáltal politikailag is hihetetlenül erőset húzott, valami olyat, amelyre Pelosi pártja már hosszú évek óta képtelen.

Mert mi megy a demokratáknál a 2016-os választási kampány óta folyamatosan? Az, hogy Trump egy közveszélyes pojáca, aki teljesen méltatlan az USA elnöki székéhez és még a nyakunkra is hozza a harmadik világháborút.

Más mondásuk alig van (rendben, talán még az identitáspolitizálás, de azzal úgy látszik, nem lehet akkora tömegeket megmozgatni, ezzel szemben habár Trump tábora nagyrészt fehérekből áll, egyre növekszik a különféle kisebbségekhez tartozó támogatóinak száma is), és ahogyan itthon sem lehet az O1G-vel önmagában kormányt váltani, úgy az Egyesült Államokban sem lehet a féktelen trumpozással.

Persze ettől Trump még nem lesz méltó az elnöki pozícióra, az egész Trump-jelenség borzalmasan elszomorító, az elnök pedig egy bohóc – csakhogy egy nagyon tehetséges, és főleg: született bohóc. Pelosi viszont pusztán sorozatosan bohócot csinál saját magából.

A különbség a kettő között hatalmas:

Azzal, hogy a demokrata politikusok nem képesek megszólítani az amerikaiakat és még meg is próbálják alázni azt, aki ezt megteszi, négy éve már elvesztettek egy választást.

A rozsdaövezetben élő, anyagilag kisemmizett állampolgárok lebunkóprolizása egyenes ágon okozta Trumpot 2016-ban, és amíg politikai ellenfelei nem hajlandóak a saját népüket meghallgatni, csak beléjük rúgni, illetve pártjukon belül sorozatosan elgáncsolják az egyetlen embert, aki szeretné és meg is tudja őket szólítani, addig Trump maradni fog.

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints!