+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. február 7. péntek, 08:54
Nem az a rossz egy demokráciának, ha szélsőjobbos szavazatokkal választanak tartományi miniszterelnököt, hanem az, ha már mindez önmagában elég ahhoz, hogy új választásokat írjanak ki.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

„Rossz nap ez a demokráciának” – kommentálta Angela Merkel azt, hogy a szabaddemokrata Thomas L. Kemmerich a szélsőjobbos AfD háttértámogatásával lett Türingia új tartományi miniszterelnöke szerdán. A kancellár szólt, s alig telt el pár óra, az FDP hátrahőkölt, varázsütésre Kemmerich lemondott, s előrehozott választásokat írnak ki hamarosan a picike keletnémet tartományban.

 

A német mainstream pedig új szintre emelte a sehova sem vezető, parttalan moralizálást. „Tabudöntögetés”, „árulás”, „ez már nem a közép”, „egy csónakban az AfD-vel”: ilyen szalagcímek lepték el a német sajtót Kemmerich kinevezése nyomán. Holott

 

ha nagyon leegyszerűsítjük, mi is történt szerdán, akkor a nép által megválasztott tartományi parlament hozott egy demokratikus döntést.

 

Egy demokratikus döntést lehet nem szeretni, a tartalmát lehet ellenezni, de egy begyepesedett morális magaslatról a döntés visszavonását követelni – mint amit lényegében Merkel is tett, és el is ért – valójában mélységesen antidemokratikus.

 

A politikai karantén nem működik, sőt, ellentétes hatást vált ki

 

A német közélet kicsit később, de megtapasztalta azt, amit a magyar közvélemény egy pár évvel korábban már átélt. Megjelenik a jobbszélen egy radikális jobboldali erő, gárdát alapít, masírozik, zsidózik, cigányozik, bekerül a parlamentbe, majd nemhogy lassan kimúlna, hanem szép lassan megerősödik.

 

De miért erősödnek folyton ezek a csúnya nácik? Hiszen mi mindent megtettünk, ki sem ejtettük a nevüket, nem hívtuk be őket a médiába, kiutáltuk őket mindenhonnan, szóval úgy tettünk, mintha nem is léteznének, hát hülyék ezek a magyarok, hogy mégis rosszul szavaznak? – teheti fel a kérdést a mindent(jobban)tudó elit. Természetesen a társadalom se nem hülye, se nem hibás azért, mert egy szélsőséges erő által érzi magát a leginkább megszólítva. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a centrum a társadalom egy igen jelentős hányadát nem szólította meg, sőt, azzal, hogy tudatosan ignorálta ezt a réteget képviselő pártot, nem is akarta.

 

A párt mögött viszont a választók nem szűnnek meg létezni attól, hogy a centrum negligálja őket

 

– egyszerűen az fog történni, hogy ezek a szavazók a centrumnak végérvényesen hátat fordítanak, és még inkább radikalizálhatók lesznek.

 

Hosszú idő, míg erre a mainstream rájön, az ATV-nek például 11 évébe telt behívni a Jobbikot a stúdióba azt követően, hogy Vonáék 2014-ben minden agyonhallgatás, moralizálás és stigmatizálás ellenére csak nem voltak hajlandóak eltűnni a süllyesztőben. Hogy azóta mi történt, azt már jól ismerjük, a tíz éve a gárdistamellényen olyan fenyegetően vicsorító oroszlánból doromboló kismacska lett, és merem állítani, hogy senki nem nácult be attól, hogy látott pár jobbikost az ATV-n. A németek ugyanezt a folyamatot élik most, csak egyelőre a tagadás stádiumában vannak.

 

Nem lehet karanténba zárni egy tartomány negyedét

 

Az AfD-vel ugyanis lényegében minden német parlamenti párt annak ellenére zár ki mindennemű együttműködést, hogy a párt mögött jelentős tömegtámogatottság áll. A 2017-es parlamenti választásokon 12,6 százalék és majdnem hatmillió szavazat, mindezt úgy, hogy

 

az egykori Kelet-Németország területén lassacskán a legerősebb párttá válik:

 

a három keletnémet tartományban, ahol tavaly tartottak tartományi választásokat, az AfD mindenhol a második erővé lépett elő. Szászországban 27,5 százalék, Brandenburgban 23,5, Türingiában 23,4 százalékot kaptak, jövőre pedig Szász-Anhaltban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában is választások lesznek.

 

Sokáig lehetne boncolgatni az okokat, hogy miért szavaznak a keletnémetek a szélsőjobbra: migránsválság, posztkomcsi nosztalgia, rossz gazdasági helyzet, kelet-nyugat-törésvonal, vagy esetleg ezeknek az ötvözete? Mindegy is, a lényeg annyi, hogy ennyi szavazót egyszerűen lehetetlen csak úgy megkerülni, karanténba zárni, elfelejteni.

 

Ennyi szavazóról politikai felelőtlenség és baklövés lemondani. Ennyi szavazót odaadni a keletnémet tartományokban egyre inkább radikalizálódó AfD-nek kapitális hiba.

 

És akkor ott van Thomas L. Kemmerich esete. A német elit már attól önfeledt sipákolásba kezdett, hogy egy liberális, szabaddemokrata, szóval távolról sem AfD-s tartományi miniszterelnökre leszavazott a parlamentben 27 AfD-s. Kemmerich nem kérte, hogy szavazzanak rá, csupán – látva a türingiai tartományi parlament megosztottságát, ahol a szélsőjobb és a szélsőbal szavazatai nélkül senkinek nincs, nem is lehet többsége – beszállt a miniszterelnöki szavazás harmadik fordulójába. Itt az AfD-s képviselők a politikai törésvonalakat felülírva átszavaztak rá, ezzel pedig a liberális miniszterelnök pont a szélsőbalos Bodo Ramelow-t ütötte ki a hatalomból.

 

Kemmerich pedig ezzel összenácizódott.

 

Sőt, szinte biztos, hogy a politikai karrierjének vége, hiszen az egész ország pár nap alatt úgy ismerte meg a nevét, mint az FDP-s, aki lepaktált Björn Höckével,a türingiai AfD mindenható urával. Pedig pont az ellenkezője igaz: AfD-s szavazatokkal választották meg, de Kemmerich az általa tervezgetett tartományi kormányban nekik nem osztott lapot, a Türingiában gyengélkedő szocdemekkel és Zöldekkel, és a CDU-val alakított volna kisebbségi kormányt. Azoknak pedig nyilván nem kellett az FDP-s miniszterelnök ajánlata, mert fujj nácik, a két balos párt hamar vissza is dobta az ajánlatot, a CDU-nál pedig egyenesen Merkel üzente meg: Kemmerichhel nincs koalíció.

 

Pártok = érdekek, érdekek = emberek

 

Persze a kisujjeltartós fintorgós elitizmussal igazából egy dolgot lehet elérni: nevezetesen, hogy aki eddig AfD-szavazóként igazán gyűlölte az elitista moralizálást, akkor az most már a köbre emelve gyűlölni fogja azt.

 

Merthogy az AfD-t karanténba zárók a demokrácia egyik alapvető szabályát nem veszik észre. Azt, hogy

 

a pártok az ideológiai maszlagon túl alapvetően érdekképviseleti szervek,

 

melyeket a választók azért hatalmaznak fel, hogy a magaspolitikában a választói érdekeket szem előtt tartva járjanak el. Ha én szállodatulajdonos vagyok, és azt akarom, hogy az állam ne pofázzon bele a dolgomba, akkor a szabadpiaci-kapitalista FDP-re fogok szavazni. Ha azt akarom, hogy ne legyen sivatag a Fekete-erdőből negyven év múlva, akkor a Zöldeknek adom a szavazatom, ha halálra melózom magam, de sehogy sem tudok megélni a béremből, akkor meg mondjuk a szocdemeknek vagy a Linkének.

 

Ha pedig én keletnémetként a nyugatiakkal azonos béreket, erős állami kezet akarok, de migránsokat meg nem, és ezt a szavazói igényt az AfD-n kívül senki nem elégíti ki, akkor leszavazok az AfD-re. Aki pedig morális magaslatokkal és karanténokkal képzeli el a politizálást, az elfelejti, hogy a pártok mögött érdekek, az érdekek mögött pedig emberek állnak. Ilyen egyszerű.

 

Szavazz jól, birka nép!

 

Türingiában pedig így új választások jönnek, miután a nép sehogy sem tudott megfelelő döntést hozni. Hogy is lenne megfelelő, hiszen a centrumpártok akármeddig kapaszkodhatnak, már egy langyoslábvíz-nagykoalíciót sem tudnak összehozni, hiszen a szélsőbal és a szélsőjobb nélkül nincs parlamenti többség.

 

A választások előtt talán érdemes lenne egy pillanatra megállni és elgondolkozni: Türingiában az emberek 54,4 százaléka úgy érezte, hogy az érdekeiket a hagyományos centrumpártok – a CDU, az SPD, a Zöldek és az FDP – nem képviselik elég jól, vagy egyáltalán nem képviselik. Ez az 54,4 százalék vagy a Die Linkére, vagy az AfD-re húzta be az ikszet, úgy, hogy egyébként egészen 2004-ig Türingiában minden választást magasan elvitt a CDU, és nem is maradt ki addig soha a tartományi kormányzásból.

 

Akkor most mi van, tényleg náci meg komcsi lett a türingiaiak 54 százaléka? Vagy inkább csak az van, hogy a szélsőséges pártok ellen nem elég a moralizálás, a stigmatizálás, meg a közbeszéd telenyafogása?

 

Talán meg kéne próbálni véget vetni az elhatárolódás politikájának, érdemi válaszokat adni a helyieket aggasztó kérdésre. Az lenne csak az igazi demokrácia, és nem az, hogy újra és újra leszavaztatjuk az embereket, arról, amire egyszer már világos választ adtak.

 

Olvass még Illés Gergőtől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A jobbközép Andrej Plenković annyira egyértelmű győzelmet aratott, hogy nem szorul rá egyetlen nagyobb pártra se koalíciós partnerként. Csak a kisebbségekre, lényegében.

Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes szerint Budapesten rövid távon biztosan nem lesz ingyen a BKV. De mit és miért akarnak a bécsi zöldek?

Hónapok óta veszekszenek a Gödöt vezető politikusok. A Momentum vezetése polgármestere, Balogh Csaba pártjára állt, de mit gondol az ügyről a többi pártközpont?

A Belgrádban kedd este kezdődött kormányellenes tüntetések hajnalig nyúltak, a rendőrség brutálisan kezdte el a köveket dobáló tömeget feloszlatni. Tucatnyi a sérült. De mi is vezetett ide?

Ahhoz, hogy Magyarországról valaki ellen eljárást indítsanak, részes tagállamban vagy ottani céggel kell az EU-s pénzt elcsalni. Ezt maga Laura Codruța Kövesi mondta nekünk.

Rövid ideig tartott a szerb koronavírus-siker: a választások után két héttel ismét kijárási korlátozásokat vezethetnek be.

Itt a nyár, itt a főszezon, a budapesti reptér mégis inkább szellemvárosra hasonlít.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás