Fél lábbal a sírban lévő felnőttek hagymázas képzelgései helyett saját gondolatok, stressz helyett idétlenkedés és nyűglődés, pörgés és punnyadás.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A mai iskolákat a földdel tenném egyenlővé. Sóval nem hinteném be ugyan, mert az szennyezi a földet.
Márpedig a kertekbe, amiket az iskolák helyén létesítenek, egészséges föld kell, amiben a gyerekek egészséges növényeket termeszthetnek, és ahol idejük nagy részét tölthetik. A kertekben fából épült közösségi terek épülnek, ahol a gyerekek 3-tól 20 éves korig foglalkozhatnak művészetekkel, mesterségekkel és tudományokkal. Természetesen a megfelelő végzettséggel és a legmodernebb pedagógiai és tanári felkészültséggel rendelkező felnőttek támogatásával.
A jövő iskolájában gyerekek és felnőttek közösen szervezik a családon kívül töltött idejüket, az élelem megtermelésétől kezdve a tanuláson át a kicsik segítéséig.
A jövő iskolájában nem sulykolják a gyerekekbe halott (vagy már fél lábbal a sírban lévő) felnőttek ugyan szépen megfogalmazott, de hagymázas képzelgéseit a világról, hanem segítenek a gyerekeknek megfogalmazni a saját gondolataikat a saját eszközeikkel.
A jövő iskolájában a szellemi nevelés meséken, mítoszokon és gyermeki vagy kamaszos nézőpontból elmesélt történeteken keresztül történik.
A jövő iskolájában a kamaszok nem tétlenségre vannak kárhoztatva, hanem azzal foglalkozhatnak, ami éppen aktuálisan érdekli őket. Ha csak egy napig, akkor egy napig. Ha két évig, akkor két évig.
A jövő iskolájában nincs kronológia és táblázatba szedés, nincs nyelvtantanulás, hanem immerzió van.
A jövő iskolájában minden tevékenység a gyermek lélektanához illeszkedik, és a felnőttek boldogan tartanak velük a lelki fejlődésük útján.
A jövő iskolájában tudatosságra vezető személyiségfejlesztés történik a legjobban képzett tudós- és művésztanárokkal, akik maguk is tudatosan járnak a világban, akik át tudják magukat adni az éppen aktuális tevékenységüknek (mint a gyerekek) – nem csak úgy vannak, épp csak próbálnak megfelelni másoknak, egóznak, és még saját emberi méltóságukat is sutba dobva vergődnek a Stockholm-szindrómájukban.
A jövő iskolájában minden gyerek megélheti önmagát – ennél fejlesztőbb nincsen.
A jövő iskolájában nincs a testet és lelket pusztító stressz – van viszont szabad mozgás, játék, természetben levés és sok-sok tennivaló, dolog. És van normalitás: értelmes és kevésbbé értelmes beszélgetések, idétlenkedés és nyűglődés, pörgés és punnyadás, hiszen ezek az agy fejlődése szempontjából mind elengedhetetlen tevékenységek. Káosz és nyugalom, komédia és tragédia váltják egymást.
A jövő iskolájában a felnőttek totális bizalommal viseltetnek a gyerekek iránt, de a gyerekek részéről megengedett a bizalom megsértése. Ebből ugyanis nagyon-nagyon sokat lehet tanulni, ami az emberi kapcsolatokat illeti. A tanárok részéről azonban szigorúan tilos a bizalom megsértése a gyerek felé. A jó tanárok és az elég jó szülők tudják, miért.
A jövő iskolájában nincsenek tantárgyak, hanem a világ felfedezése és újragondolása zajlik.
Végül is a gyerekek fognak abban a világban élni, amit jövőnek hívunk, talán meg kellene adni nekik végre a lehetőséget, hogy alakíthassák azt a jövőt.
A jövő iskolájából a politika kizárja saját magát, tanulva abból az emberiségellenes bűncselekményből, amit régen volt emberek oktatás-nevelési intézménynek hívtak.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
