Nem odázza el a kormány az ítéletek végrehajtását, mondja Handó utódja az Azonnalinak

Két hónapja van hivatalban az új OBH-elnök, Senyei György Barna, akit egy keddi sajtóbeszélgetés után arról kérdeztünk: érez-e elégtételt, hogy Handó székébe ülhetett, hiszen Handó az ő egyik korábbi pályázatát is érvénytelenítette, fogják-e véleményezni a kormány feltételes szabadság szigorítását célzó terveit, és mit szól a börtönkártérítés-ügyhöz.

Két hónapja választotta az Országgyűlés a fideszes kétharmadhoz képest is példátlan többséggel a bíróságok igazgatását ellátó Országos Bírósági Hivatal elnökének Senyei György Barnát, aki az alkotmánybíróvá választott Handó Tündét követi az OBH élén.

Kedden Senyei bemutatkozó sajtóbeszélgetést tartott újságíróknak, ahol bár hangsúlyozta, hogy ő nem kifejezetten az elődje ellenében kíván tevékenykedni, azért az is kiderült: partneri viszonyra törekszik a bírók önkormányzati szervével, az Országos Bírói Tanáccsal (amellyel Handónak rendszeres konfliktusai voltak), és paradigmaváltásra törekszik abban a tekintetben is, hogy

Ugyanis mivel a bíróknak jelenleg „két éven túli fóbiájuk van” (a két éven túl húzódó ügyek számítanak nagyon hosszúnak, pedig egy bonyolult, sokszereplős ügy esetében ez indokolt lehet), így előfordul, hogy összecsapják a dolgot elsőfokon, aminek másodfokon hatályon kívül helyezés lesz a vége; a megismételt eljárás pedig már összességében nem két, hanem akár öt éven túl is húzódhat.

Bár kifejezetten a kormánypárti politikusok megszólalásait nem említette, Senyei azért utalt arra: hiába követel a közvélemény adott esetben azonnali büntetést egy-egy megrázó ügy kapcsán, sosincs helye előrehozott büntetésnek, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Az ésszerű idő egy bírósági eljárásban nem azt jelenti, hogy azonnal – mondta.

Senyei szeretne a bírósági kommunikáción is javítani, ami örvendetes, hiszen a Handó érában, bár PR-szinten folyamatosan hangsúlyozták a bíróságok társadalom felé való nyitottságát, szinte sosem kaptunk érdemi válaszokat az OBH sajtóosztályától (egy egészen kafkai történetről itt számoltunk be). Senyei a kommunikációs paradigmaváltást úgy értette: jó lenne, ha a sajtó nemcsak az ítéletek rendelkező részéről, hanem az indokolásról, tehát a mögöttes érvekről és megfontolásokról is beszámolna – az Azonnalinál egyébként ez eddig is alap volt.

Azt is leszögezte, hogy folyamatban lévő ügyekről, így például a gyöngyöspatai, szegregált oktatás miatt megítélt kártérítésekről, amelyek ügyében kúriai felülvizsgálat van folyamatban, nem nyilatkozik, úgyhogy ezzel inkább nem is próbálkoztunk a rendelkezésre álló szűk, ötperces interjúkeretben.

+ + +

Ön pályázott korábban a Fővárosi Ítélőtábla elnöki tisztségére, amit Handótól azért nem kapott meg, mert nem volt elég igazgatási tapasztalata. Most viszont az Országos Bírósági Hivatal elnöke lett, egy igazgatási vezető. Érez-e némi elégtételt amiatt, hogy beülhetett Handó Tünde székébe?

Nem érzek elégtételt, egy ilyen pozícióba történő megválasztás

Én Handó Tünde elnökasszonnyal egyébként mindig jó, korrekt szakmai kapcsolatban álltam az európai jogi szaktanácsadóhálózat koordinátorhelyetteseként.

Az interjút megelőző sajtóbeszélgetésen említette, hogy Gyöngyöspatáról nem nyilatkozik, így erről nem is kérdezzük. Van viszont egy másik ügy, amikor az állam úgy tűnik, el szeretné odázni jogerős ítéletek végrehajtását, éspedig a börtönkártérítések kifizetése. Jót tesz ön szerint a bíróságok tekintélyének, hogy maga az állam kérdőjelezi meg, hogy végre kell-e hajtani jogerős ítéleteket?

A végrehajtásról kormányrendelet született, az egy jogszabály.

Nem kormányrendelet, hanem kormányhatározat. De ön szerint akkor rendben van, hogy utólag nem tartanak be jogerős ítéleteket, vagy épp elodázzák azok végrehajtását?

De a kormányhatározat pont arról szól, hogy fel kell függeszteni a kifizetéseket, nyilvánvalóan azért, mert gyorsan jogszabályt akarnak alkotni vagy módosítani.

Nem erről szól.

Dehogynem, meg is írtuk, hogy miért.

Akkor nem egyformán látjuk a kormányhatározat tartalmát.

Van egy másik tervezet is az Igazságügyi Minisztérium asztalán, éspedig a feltételes szabadságra bocsátás szigorítása bizonyos erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szemben. Fogja ezt véleményezni valamelyik bírói szerv?

A jogszabályok véleményezése a bíróságokat érintő jogszabályok körében nyilvánvalóan az OBH-t is érinti, és az erre mindenkor nyitva áll. Ön pontosan tudja: jogalkalmazók vagyunk, és a jogszabályokat betartjuk, és igyekszünk betartatni.

Azért is kérdezem ezt, mert úgy néz ki, ez a tervezet nagyban megnehezítené a bírók munkáját azzal, hogy előre kell dönteniük bizonyos esetekben arról, hogy egyáltalán mérlegelhető legyen-e majd a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, tehát egy duplán feltételes dologról kell nagyon előre döntést hozniuk.

Ez egy jogértelmezési kérdés, amelyre én, mint igazgatási vezető igazándiból nem tudok választ adni, nem az én hatásköröm.

De lesz akkor véleményük erről, és azt be is nyújtják majd a minisztériumnak?

Ki fogja várni, míg lejár a Handó Tünde által ideiglenesen kinevezett bírósági vezetők mandátuma, vagy elmozdítja őket idő előtt?

Az „elmozdítani” kifejezés nem precíz. Adott esetben én prioritást adok annak, hogy pályázat útján kinevezett vezetők töltsék be az adott bírósági vezetői pozíciókat. Nyilván áttekintem őket, írtam is már ki több vezetői pozíciót, és ezt a tendenciát fenn kívánom tartani: a bírósági vezetői pályázatok belátható időn belül kiírásra kerülnek.

Például ilyen, ideiglenes megbízással kinevezett vezető Tatár-Kis Péter is, aki indított is egy – azóta visszavont – fegyelmit egy bíró ellen, mert az előzetes döntéshozatali kérelmmel fordult az Európai Bírósághoz.

A Fővárosi Törvényszék elnöki posztjára ki is lett írva a pályázat, február 17-én jár le.

Most jobb bírónak lenni, vagy 15-20 évvel ezelőtt?

Bírónak lenni mindig nehéz. Én 1996 óta vagyok bíró, a Miskolci Járásbíróságon kezdtem, valamennyi bírói fórumon ítélkeztem már a járásbíróságtól a városi bíróságon, megyei bíróságon át az ítélőtábláig és a Kúriáig. Ismerem a bíróságokat, ismerem a bírói kart, tisztában vagyok ennek minden nehézségével.

FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali