Az a cél, hogy ne tudjuk eldönteni, mit csinál majd Putyin 2024 után

Szerző: Illés Gergő
2020.02.03. 07:27

Putyin felkavarta az orosz politikai állóvizet, mikor január közepén komoly alkotmányos reformtervekkel állt elő, ezt követően pedig lemondott a Medvegyev-kormány is: sokak számára tűnt úgy, hogy Putyin saját utódlását egyengeti, de milyen változást is hozhatnak majd a reformok? Sorozatunk második részében Tóth-Czifra András politikai elemzőt és Oroszország-szakértőt kérdeztük.

Az a cél, hogy ne tudjuk eldönteni, mit csinál majd Putyin 2024 után

Hogyan értékelné Vlagyimir Putyin alkotmánymódosító terveit? Gondolja, hogy immár felkészíti az orosz politikát a posztputyini évekre, vagy csupán 2024 után már nem elnökként képzeli magát?

Az egész művelet egyik célja az, hogy ezt a kérdést ne tudjuk véglegesen eldönteni. Az elmúlt két hét után úgy tűnhet, mintha sokkal többet tudnánk arról, hogy mi következik. De a Putyin által javasolt és a Duma által első olvasatban elfogadott módosítások

valójában inkább kinyitották az utódlás több, mint két éve napirenden lévő kérdését ahelyett, hogy megoldották volna azt.

Azt látjuk, hogy Putyin 2024 után valószínűleg nem elnökként képzeli el saját szerepét, de azt, hogy milyen pozícióban milyen jogkörökkel fog rendelkezni, nem tudjuk. Sok múlik azon, hogy a 2000-ben létrehozott, de eddig csak tanácsadói szerepet beltöltő Államtanács milyen jogköröket kap. Az alkotmánymódosítások értelmében ez a testület határozná meg az orosz bel- és külpolitika, valamint a társadalmi- és gazdaságpolitika fő irányait, de ez sok mindent jelenthet.

Az alkotmánymódosítás sem azt nem részletezi, hogy ez konkrétan milyen jogokat biztosít majd a testületnek, de még azt sem, hogy ki fogja azt vezetni. Minderről egy külön törvény rendelkezik majd. Ez rendkívül nagy mozgásteret hagy Putyinnak, és ő valószínűleg pontosan ezt akarja.

Több értelmezés is létezik azzal kapcsolatban, hogy miért javasolta Putyin ezeket a változtatásokat: egyesek szerint azzal demokratizálná Oroszországot, hogy több hatalmat ad a parlament kezébe, mások úgy gondolják, a hatalmi struktúrát szeretné újraosztani. Ön mit gondol?

Nem tűnik úgy, mintha ezek a módosítások a demokratizáció irányába tartanának. Putyin beszédéből még valóban úgy tűnhetett, mintha Oroszország az alkotmánymódosítások nyomán a parlamentáris demokrácia irányába mozdulna, de azóta a módosítások pontos szövegéből és az orosz elnök nyilatkozataiból kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így.

Oroszország továbbra is erős elnöki rendszer lesz, az államfő továbbra is felügyeli a nemzetbiztonsági intézményeket, a rendfenntartó szerveket, az igazságügyet, kinevezi és meneszti a kormányt, bizonyos területeken még erősödnek is az elnöki jogkörök. Igaz, a parlamentben valószínűleg a jelenleginél jobban megjelenhetnek majd a politikai konfliktusok, hiszen a kormány minisztereinek nagy részét a törvényhozásnak kell majd jóváhagynia (például a külügyminisztert és a miniszterelnököt).

Ez hosszabb távon még akkor is demokratikusabbá teheti az orosz politikát, ha a választási rendszer zárt és szigorúan ellenőrzött marad.

De arra, hogy ez a demokratizálódás valóban megtörténik, semmilyen garancia nincsen.

Putyin Mihail Misusztyint, az adóhatóság korábbi elnökét nevezte ki miniszterelnöknek. Ön mit vár tőle? Hidegvérű technokrata lesz, vagy válhat belőle karizmatikus, népszerű politikus?

Misusztyin elsősorban egy jó adminisztrátor, aki az adóhivatal vezetőjeként jelentős sikereket ért el a hivatal modernizációja és hatékonyabbá tétele terén. Eddigi karrierjéből az tűnik ki, hogy az orosz politika erőszakszervezeti és üzleti hátterű köreivel is jó kapcsolatot ápol, miközben nincsenek jelentős politikai ambíciói.

Az új kormányban egyrészt olyan emberek lesznek a helyettesei, akiket akár személyesen, akár szakmai körökből jól ismer, például Dmitrij Csernyisenko, aki a Kontinentális Jégkorong Ligát vezeti, és Alekszej Overcsuk, aki a Szövetségi Adószolgálatnál Misusztyin helyettese volt. Másrészt pedig olyanok, akik részt vettek nagyszabású fejlesztési projektek kidolgozásában, mint Andrej Belouszov és Marat Husznullin. Az új kormány feladata egyértelműen az, hogy mintegy szakértői testületként levezényelje a Putyin által 2018-ban bejelentett, 400 milliárd dollárt megmozgatni kívánó fejlesztési programot.

Mit gondol, miért kellett mennie az előző kormánynak? Putyin elégedetlen volt Medvegyevvel miniszterelnökként?

Medvegyev az elmúlt években toxikus szereplőjévé vált az orosz kormánynak.

Csillaga már a 2011-12-es helycsere után elkezdett leáldozni, de az elmúlt években neki kellett felelősséget vállalni az orosz kormányzat számos népszerűtlen intézkedéséért – például a tavalyi nyugdíjreformért –, miközben komoly korrupciós vádak is érték Alekszej Navalnij ellenzéki vezető részéről. Medvegyev, hiába élvezi valószínűleg Putyin teljes bizalmát a mai napig, egyszerűen tehertétel lett eddigi pozíciójában, így ideje volt őt – és a kormány több másik tagját – politikai parkolópályára tenni.

Hogyan látja, jól fogadja majd a reformokat a közvélemény? Hogyan vélekedik az orosz társadalom a témáról?

Annak, hogy népszavazást tartanak a módosításokról, valószínűleg az a célja, hogy legitimitást szerezzenek az új közjogi rendszernek. Ugyanakkor a népszavazásra valószínűleg csak azt követően kerül sor, hogy Putyin már aláírta az alkotmánymódosítást, így elég nyilvánvaló, hogy csak egy látszatintézkedésről van szó.

Korai lenne megítélni, hogy a közvéleményt Putyin maga felé tudja-e fordítani a lépésekkel, de az nyilvánvaló, hogy az egyik oka a módosításoknak az volt, hogy az elmúlt években komoly különbség alakult ki Putyin, illetve az orosz politikai rendszer többi központi eleme, így például a kormányzó Egyesült Oroszország párt népszerűsége között. Politikai felelősségválság alakult ki:

az egyetlen olyan politikai szereplő, akinek hivatalos szerepe megfelelt valós befolyásának, Putyin volt,

míg a képviseleti demokrácia elemei – a regionális közgyűlések és kormányzók, a Duma, a kormány, ezen keresztül a kormányzó Egyesült Oroszország párt – elvesztették legitimitásukat, mert nyilvánvalóvá vált, hogy befolyásuk a politikai döntéshozatalra nincsen arányban hivatalos alkotmányos súlyukkal. Az alkotmánymódosítások ezt a helyzetet nem feltétlenül oldják meg, de mindenképpen ezt (is) akarják orvosolni.

Mit fog csinálni Vlagyimir Putyin 2024-ben? Mondjon pár lehetséges forgatókönyvet!

Nem tartom valószínűnek, hogy Putyin az Egyesült Oroszország elnökeként vagy bármilyen parlamenti pozícióban (akár miniszterelnökként) folytatná, hiszen az elmúlt években egyértelműen visszalépett a napi politizálástól, ami minden jel szerint fárasztja és untatja is. A legvalószínűbb forgatókönyvnek jelenleg az tűnik, hogy a következő parlamenti választást követően elnökként felügyeli egy új kormány megalakítását, majd az elnöki pozícióból távozva talán az Államtanács elnökeként figyeli az új elnök első néhány évét. De, mint azt fentebb említettem, ez csak egy lehetőség a sok közül.

Az alkotmánymódosítás legnagyobb trükkje az volt, hogy eltávolította az utódlás kérdését Putyin személyétől.

Az orosz politikai és üzleti elit, amely az elmúlt két évben azon aggódott, hogy lesz-e bármilyen befolyása 2024 után, kapott egy jelzést arról, hogy igen, lesz. De azt, hogy pontosan hogyan működik majd a rendszer, továbbra sem tudjuk, és éppen ez a lényeg.

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek