Olcsó ingatlanok, drága étel, hangosabb rasszisták: ezt várják a nagy-britanniai magyarok a brexittől

Hogy állnak az angliai internethasználó magyarok a brexithez? A nagy részük biztos benne, hogy drágulni fog az élet, viszont páran abban reménykednek, könnyebb lesz ingatlanhoz jutni. Ha rossz lesz, elköltöznek, de szinte biztos, hogy nem haza.

Pénteken megtörténik, amire senki nem számított: bár még egyelőre csak az átmeneti időszak kezdődik Nagy-Britannia és az Európai Unió közti szakításban, gyakorlatilag lezajlott a brexit, Boris Johnson és kormánya visszavonhatatlanul kivezette az országot az EU-ból. Lehet nevetni rajta, hogy nehéz szülés volt, de végül is pár apró kivételtől eltekintve látszott, hogy nem véletlenül van itt régi hagyománya ennek a demokrácia dolognak: a decemberi előrehozott választás után azt sem lehet mondania senkinek, hogy nem a többség akarata érvényesül, vagy hogy nem ismerhettek volna meg a választók minden részletet például az ír-északír vámhatárról.

Mivel rengeteg magyar él Nagy-Britanniában, minket mégiscsak az ő sorsuk érdekel a legjobban, de mivel elég messze vannak, a legkevésbé tudományos, viszont leglátványosabb módszerrel kezdtünk érdeklődni az érintettek véleményéről: egyesült királyságbeli magyarokat gyűjtő Facebook-csoportokban tettük fel a kérdést, mit várnak a brexittől. A legérdekesebb válaszokból csinálunk most egy brexitről szóló Facebook-utcaemberét, a legtöbb keresztnevet az anonimitás érdekében megváltoztattuk.

A briteken múlik, rosszabb lesz-e náluk magyarnak lenni

A brexitkampányban gyakran hangolták a briteket a bevándorlók ellen, azt viszont nálunk sokan elfelejtik, hogy ilyenkor nem csak a muszlimokra gondolnak, hanem a rengeteg kelet-európaira is. Azaz ránk. Tehát páran azért tartanak tőle, hogy a következő években például magyarnak sem lesz olyan jó lenni, hiszen nem csak Stormzy gondolja úgy, hogy gondok vannak az országban lévő toleranciával, vagyis annak hiányával.

Ő úgy tűnik, szorgalmas kis helótáknak tartja a bevándorlókat, és ami rosszabb, a gyerekeinknek sem valószínű, hogy jobb szerepet szán. Én azért jöttem ide vissza, hogy a gyerekeimnek ne kelljen nélkülözniük. Féltem a jövőmet, a jövőnket, amiért nagyon sokat dolgoztam az elmúlt nyolc és fél évben. Féltem a biztonságunkat, hogy egyszer csak elromlik a rendszer, és jogtalanul tesznek ki az országból, vagy megint éhezni fogunk” – mondta a Skóciában élő Kata.

Ágnes szintén aggódik: „Attól tartok, hogy akik nem szeretik annyira a bevándorló munkásokat, jobban ki fogják azt mutatni vagy mondani.” Ágnes még a font ingadozásától is fél, de itt van rögtön a londoni Dóri, aki nagyon úgy tűnik, hogy bízik a brit közegben:

Anikó is hasonló állásponton van, de ő azért arra is utal, miért szeretnének a britek valamivel kevesebb magyart, és úgy általában kevesebb kelet-európait: „Szerintem aki itt él becsületesen, fizeti az adót, van munkahelye, az nem kell tartson semmitől. A dolgos, legalább angolul alapszinten dolgozni akaró ember ezután is jöhet, csak ők akarják megszabni, hogy hányan és milyen munkára. Ezzel nem piszkáni akarják az EU-s embereket, csak szabályokat szeretnének felállítani. Szerintem mindenkinek szigorítják a belépést és nem kivételezhetnek az EU-ból érkezőkkel. Talán ma már nem, de régebben sokan érkeztek a segélyek és támogatások miatt is az EU-ból, tőlünk és más volt szocialista országokból is.”

A manchesteri Elvira szerint az ország öngólt rúgott, de ő személy szerint várja a brexitet, mert jobban megbecsülik majd a munkaerőt. „Az angolok modorán és stílusán semmit nem fog változtatni. Aki eddig is sötétségben élt és rasszista volt, az most is az lesz, aki nem, az továbbra is emberként ítél meg mindenkit.”

Ábel szerint egy megoldás lenne:

A bolgárokkal, a románokkal és a lengyelekkel van a baj, esetleg a nagyképű angolokkal

A legtöbben sztoikus nyugalommal és a történések követésével vették tudomásul a távozást, de azért akadnak szélsőségek:

„A sok nagyképű idősödő angol, aki azt képzeli, még mindig a great empire-ben él, most végre a saját dugájába fog dőlni!

nem jön az európai, hogy a mentális betegségben szenvedő angolokat ápolgassa” – mondta a kissé sértődöttnek tűnő Ábel, aki azt is reméli, „hogy szarabb megállapodásokat kötnek az eddigieknél, és elmennek a francba a Trump-utánzattal együtt”.

Egészen meglepő véleményt fogalmazott meg egy bostoni megszólalónk (nem, nem az a Boston, hanem a lincolnshire-i):

– mondta megszólalónk, aki szerint még emellett is ezer ok van arra, hogy miért volt igaza a brexitpártiaknak.

Vannak viszont a magyarok közt is, akik kihasználják a segélyeket. Például Éváék jövedelmének komoly részét jelenleg bevallottan a segélyek teszik ki, emiatt nem tartja fairnek, hogy ezeket nem nagyon emelik: „Ha épp dolgoznék, nem tartanék tőle annyira, de így igen. A minimálbért hat százalékkal emelik, ami épphogy fedezni fogja a drágulásokat, a segélyeket viszont csak 1,7 százalékkal, ha jól tudom, öt év befagyasztás után, ami szerintem nem teljesen fair. Abban viszont bízok, hogy az ingatlanárak kicsit lejjebb mennek, és akkor tudunk házat venni.”

A londoni Árpád nem részletezte különösebben a dolgokat, de ő jól láthatóan nagyon örül: „Nekünk is ki kéne lépnünk ebből a mocsokból! Amit csinálnak a libsik Magyarországgal, az már több, mint felháborító! Hajrá, brexit!” Tamás egyszerre érti meg, és kritizálja is a briteket: „Szerintem hülyeség, hogy így döntöttek, de az ő országuk.”

A Dobrev Klára-díjat is kioszthatjuk a hangsúlyozottan európai hozzászólónak: „Nem várjuk. Európaiak vagyunk. Európából jöttünk Európába. Kivárunk.”

És akkor jöhet a végére a legátfogóbb vélemény: „Végtelenül szar döntés volt pár politikai ámokfutótól, nem látom, mit kellene ünnepelni rajta. Most jön még csak a feketeleves, a valódi tárgyalások, és Európában a brit gazdaságnak nincs akkora súlya egy német-francia-olasz egybevetéssel, hogy képes legyen bármilyen pozíciót kizsarolni, amit csak #BoJoTheClown gyerek megálmodik. A birodalmi szigettudat többszáz év után visszaüt véleményem szerint.”

Az élet tuti drágább lesz

Az talán senkinek nem okoz meglepetést, hogy az elvándorolt magyarok komoly része az erős font miatt látta meg a lehetőséget a briteknél, most viszont a brexit úgy általában az életkörülményeikre is biztosan hatással lesz. Arról viszont megoszlanak a vélemények, milyen hatással:

A londoni Virág áremelkedést vár, de ami érdekes, hogy szerinte továbbra is özönleni fognak a bevándorlók, csak nem az Unióból: „Özönleni fog a régi gyarmatokról az olcsó munkaerő, akik beszélnek angolul nagyjából. Aki maradni akar, az feküdjön rá a nyelvtanulásra” – adott gyors bizonyítványt a kelet-európai nyelvoktatásról is.

Ha jó, maradunk, ha rossz, megyünk. Alkalmazkodni mindig kell, de csak addig, amíg nem sérti az önérzetünket” – mondta a londoni László, aki szerint főleg a kényszerből kivándoroltaknak lesz nehéz, akik már megtalálták a számításaikat kint, azok nem érzik meg.

„Véleményem szerint a fizetések tovább emelkednek, nem csak a minimálbért kell nézni. Sok cég jópár fonttal afelett fog adni. Az árak emelkedni fognak, de nem annyival, mint a fizetések, és lesz, ami olcsóbb lesz, mivel nem EU-s forrásból jön. Helyek fognak nyílni, ahova újabb munkaerő kell majd, tovább növelve a munkaerőhiányt és a fizetéseket” – vázolta fel optimista elképzeléseit Zoltán.

Akad, aki például a font teljesítményével elégedett: „Azért azt álmomban se gondoltam volna, hogy brexit előtt egy héttel 400 forint lesz egy font” – írta Zita, azt nem kiemelve, hogy azért ehhez kellett a forint őrületes teljesítménye is. Egy neki válaszló viszont óva intette a túlzott lelkesedéstől, és emlékeztette az augusztusi állapotokra, amikor csak 1,07 euró volt egy font.

Olcsóbb ingatlanok?

Vannak, akik szinte sorosgyörgyi magasságokban spekulálnak a vendégmunkások hiányából következő haszonnal: 

– mondta Béla, aki azt is tudni véli, hogy a Jaguar nagyjából olyan népautó volt arrafelé a bevándorlók előtt, mint a Lada nálunk, és a britek más szinten éltek előtte úgy általában.

Anna szerint egyenesen jó lesz a gazdaságnak a brexit: „Én várom, nagyon. A gazdasággal nem lesz semmi baj, hiszek a szakembereknek, akik ezt mondják. Sok remainer üzletember is megváltoztatta véleményét.”

Ide tartozik a lancashire-i Nándor gondolata, aki viszont az élelmiszerárak emelkedésétől tart. 

Korábban a gyarmatokról, mostanság az Unió miatt. Angliában nem igazán van mezőgazdaság, van marha-, birka-, csirkehús, tojás, krumpli. Nagyjából ez az, ami errefelé megterem, illetve tenyészthető. Szóval az élelmiszerellátásból adódó drágulás, illetve fennakadás miatt biztos, hogy lesznek meglepődések” – mondta, hozzátéve, hogy a személyes tapasztalatai szerint annyira nem is érdekli az angolokat ez az egész brexitdolog, legalábbis beszélgetni nem szoktak róla különösebben.

Elköltöznek, ha rossz lesz?

Judit soha nem tervezett egész életében Angliában maradni, de most már kimondva is számolnak vele:

A hazai gyökerekben bízik viszont Gábor Skóciából: „Az biztos, hogy semmilyen hidat nem égetek fel a budapesti életemmel kapcsolatban. Nem tudni még, hogy a hétköznapok hangulata hogyan változik, mi változik a fejekben. Naivitás lenne azt gondolni, hogy semmi se változik.”

A Glasgow-ban élő Mariann egyelőre azt használja ki, hogy még van ideje átgondolni a dolgokat: „Mi decemberig maradunk, addig vagy beadom a derekam a pre-settled statusra (ez az előzetes letelepedési engedély azoknak, akik még nem éltek öt évet az Egyesült Királyságban, bővebben erről ide kattintva olvashatsz – a szerk.) vagy – ha esetleg kiválna – Skóciába költözünk. Magyarországra semmiképp nem mennénk vissza, akkor már inkább Írország vagy Hollandia.”

Mi van a talán kiváló és nagyon EU-párti Skóciával?

Bár a legtöbb magyar Londonban él, Skóciában sem akkora meglepetés belefutni a magyar kontingensbe. Az ő helyzetük azért érdekes, mert Skócia nagyon erőteljesen EU-párti, és még az is benne van, hogy a brexit miatt megint nekifutnak a függetlenedésnek. Kicsit feljebb már van is olyan vélemény, hogy ha az ország függetlenedik, akkor van, aki átköltözne oda. 

Összességében viszont jó skóciaiak lévén az a jellemző, hogy az ottani magyarok hülyeségnek tartják a brexitet.

Van, akinek fel se tűnik

Azt semmiképp sem állítanánk, hogy a Facebook-csoportok tökéletesen reprezentálják a magyarság helyzetét, de egyelőre úgy tűnik inkább, hogy sztoikus nyugalommal figyelik a történéseket, a letelepedési procedúráról szinte alig hallani. Viszont a „Gyere haza, fiatal” kampány megálmodóit is el kell szomorítani, ugyanis rövid felmérésünk alapján

ehhez még egy pár országnak el kellene hagynia az Uniót.

A legjobban talán Peti hozzászólása írja le, hogy ha nem aktív hírkövető valaki, akkor mennyire érzi magát érintve ott:  „Mi itt Angliában egymás között sose beszélünk róla, mert senkit se érdekel. Már régóta immunisak vagyunk a témára.”

Van viszont egy másik probléma is: ha valaki tényleg egyáltalán nem követte a híreket, azzal egész komoly problémák jöhetnek szembe: „Megcsináltam 5 év után a settled statust, szóltam a barátaimnak, hogy ők is tegyenek így, és egy 7-8 éve itt lévő lány meglepődött azon hogy ilyet meg kell kérvényezni. Ő nem néz híreket, dolgozik, neveli a lányát” – írta valaki.

Annyi biztos tehát, hogy decemberig nem várható nagy változás, a legnagyobb kérdés, hogy az addig tartó átmeneti időszakban milyen megállapodásokat sikerül kötniük a briteknek. Erről itt olvashatsz összefoglalót az Azonnalin.

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali