KESMA-ítélet: most akkor ki örülhet?

Jogerős ítélet született arról, hogy a GVH jogellenes módon úszta meg a közpénzmédia zászlóshajója, a KESMA fúziójának a kivizsgálását. A pernyertes felperes Szabad Pécs és a vesztes alperes GVH is azt mondja, hogy az derült ki: nekik van igazuk. De ki nyert igazából, és van-e ok örülni? Elmagyarázzuk!

„Jogsértő volt a KESMA-fúzió – A TASZ és a Szabad Pécs megnyerte a fideszes médiaszörnyeteg ügyében indított pert” – ezzel a diadalmas címmel számolt be a Szabad Pécs ugyanarról, amit a pervesztes alperes, a Gazdasági Versenyhivatal így kommentált: a Fővárosi Törvényszék „megerősítette, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak nem volt hatásköre a KESMA fúzió versenyjogi szempontú vizsgálatára”.

– merülhet fel a kérdés. Elmagyarázzuk, de kezdjük az elején.

Milyen bejelentés? Milyen hivatal?

A kormányközeli Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt (KESMA) 2018 szeptemberében hozták létre, és november végére számos kormányközeli sajtótermék kiadóját megszerezte ingyen többek között Mészáros Lőrinc és más kormányközeli üzletemberek cégeitől. A versenyjogi törvény szerint az olyan cégösszeolvadásokat, mint ez is (a jogi feltétel úgy szól, hogy legalább két érintett vállalkozás évi nettó árbevétele meghaladja az egymilliárd forintot), be kell jelenteni a Gazdasági és Versenyhivatalnál, ami aztán vagy jóváhagyja azt, vagy nem.

Az ilyen szabályok célja, hogy egyes piacokon a túlzott koncentrációt megelőzhesse az állam, ha akarja. Csakhogy mivel a GVH-t Orbán Viktor a jelek szerint nem tartja elég megbízhatóan kézivezérelhető intézménynek, még 2013-ban beleírtak a versenytörvénybe egy kiskaput. Eszerint kormányrendelettel a kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősíthet gyakorlatilag bármely összefonódást, és ezeket a GVH-nak nem kell bejelenteni.

Ez fontos különbség, és a KESMA-ügy illusztrálja is, hogy miért.

A jogkövető KESMA és a buzgó GVH-s hivatalnokok

2018. november 28-án a KESMA a szabályok szerint bejelentette az összefonódást, a GVH vizsgálója pedig december 3-án el is kezdett dolgozni az ügyön, legalábbis ezen a napon született az első feljegyzés az ügyben (ezt nem a kisujjamból szoptam, itt van az ítéletben).

Szóval december 5-én meghozták a kormányrendeletet, hogy nemzetstratégiai jelentőségű a dolog, és várták, hogy a GVH azt mondja, hogy oké, akkor nincs is itt semmi látnivaló.

A biztonság kedvéért a bejelentő KESMA másnap, december 6-án szólt is a GVH-nál, hogy helló, megjelent ez a rendelet, már nem is bejelentésköteles a dolog, légyszi állítsatok ki egy hatósági bizonyítványt, hogy nincs olyan körülmény, ami miatt nektek ezt a fúziót vizsgálnotok kéne. Oké, mondta erre a GVH, és így is tett.

Mi van az ítéletben?

Ami innentől a perben történik, az a legdurvább közigazgatási szőrszálhasogatás és jogszabály-csűréscsavarás elegye (az ítéletet a TASZ honlapján lehet elolvasni teljes terjedelmében), de a lényeg röviden az, hogy a Szabad Pécs által beadott, a GVH által kiadott hatósági bizonyítványt támadó kereset nyomán azt állapította meg a bíróság: igen,

ha meg már egyszer elkezdted, akkor a nemzetstratégiai jelentőségre hivatkozással nem úszhatod meg a dolgot egy hatósági bizonyítvány kiállításával, merthogy az nem az ilyen esetekre való.

Vagyis a GVH két ok miatt veszített a perben tulajdonképpen:

1. Túl gyorsan elkezdtek dolgozni az ügyön, és mivel nem rendelkeznek a jövőbe látás képességével, honnan a francból tudták volna, hogy a kormány két nap múlva kiemelt nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánítja az egészet?

2. Szépen szót fogadtak a bejelentő KESMA-nak a hatósági bizonyítvány kiállításával, ahelyett, hogy a lehető legegyértelműbben jelezték volna a hatáskörük hiányát szimplán a bejelentés visszautasításával.

Ez utóbbit egyébként most, a bírósági ítélet hírével egy napon rögtön meg is tették: visszautasították a KESMA bejelentését, ezzel orvosolva a problémát.

Hiába örül a Szabad Pécs és a TASZ, ők bizony buktak ezzel

A pernyertesek öröme persze PR-szinten érthető, de a fentiekből látszik, hogy valójában semmi ok az örömre: az ítélet miatt nem lesz szétverve a KESMA, de még csak a hatóság előtt sem kell magyarázkodnia az alapítványnak.

No de akkor miért pereltek egyáltalán? Egész nyilvánvalóan azért, hogy az Alkotmánybíróság elé vigyék az ügyet. Bár a teljes peranyag nem áll rendelkezésünkre, ez magából az ítéletből is kiolvasható. Az ítélet végén meg is említi a bíróság, hogy a felperes kérte, hogy az eljáró bíró Alkotmánybírósághoz forduljon, de a bíróság ezt nem tartotta szükségesnek, és amúgy is, a felperes enélkül is megnyerte a pert.

Meg hát, csak ilyen felemás módon. Ha ugyanis sikerült volna elérni, hogy az ügyben a bíró alkotmánybírósághoz forduljon, akkor az AB-nek kilencven napon belül kellett volna mondania valamit arról, hogy rendben van-e az, hogy a kormány csak úgy bármilyen cégösszefonódást nemzetstratégiai jelentőségűnek minősíthet – pláne utólag –, adott esetben épp a média terén, ami a demokratikus közvélemény fenntartása (már ha van még mint fenntartani) szempontjából sem mindegy.

A konkrét, a KESMA-összefonódást nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítő kormányrendelet miatt egyébként az ellenzék már kezdeményezett utólagos normakontrollt az Alkotmánybíróságnál, csakhogy ebben a fajta eljárásban – a bírói kezdeményezéssel ellentétben – az Alkotmánybíróságot semmilyen határidő nem köti. Az ügy adatlapján látszik is, hogy hogyan haladtak eddig: a beadvány tavaly februári iktatása óta kétszer volt napirenden: októberben, majd decemberben. Döntés azonban egyelőre nem született, és simán lehet, hogy jó ideig még nem is fog.

Így hiába nyerték meg formálisan a pert, a GVH által azonnal javított visszautasító határozattal gyakorlatilag minden marad a régiben. Izgulni igazán azon lesz mit, hogy az ellenzék normakontroll-indítványát mikor, és miként bírálja majd el az AB.

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali