+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2020. január 23. csütörtök, 10:17
A lesajnált fejlődő országok, amelyekbe a „fejlett” nyugat sokszor a szemetét importálja, a műanyagok betiltásában előrébb járnak, és fenntarthatóbban is működnek a „fejlett” világnál. De meddig maradhat ez így, amíg minden erejükkel a GDP-orientált versenybe szállnak be, és fenntarthatóságuk fő oka, hogy még nem elég sikeresek ebben a versenyben?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Nemcsak abban hoznak változást a 2020-as évek, hogy Amerika és az angolszász világ elveszíti eddigi vezető szerepét, és a világgazdaság súlypontja Ázsiába kerül át. Ennél még meglepőbb fejlemény, hogy a környezeti szempontok drámai felértékelődésével alapjaiban más országokat kell a jövőben fejlettnek vagy fejletlennek tartanunk, mint eddig.

 

A hét egyik híre, hogy Kína megelőzi a „fejlett nyugati országok” nagy többségét az egyszer használatos műanyagok kivezetésében, hiszen 2020 végéig betiltanák a műanyagzacskókat a nagyobb városokban. Kevesebbet írtak róla mifelénk, de pár afrikai ország már évek óta a „fejlett nyugatnál” sokkal szigorúbb lépéseket tett a műanyagzacskók felszámolására.

 

Erre persze bárki azt mondhatná, hogy az egyszer használatos műanyagok kezelése csupán egy szempont a sok közül. Még sokkolóbb adatokkal szembesít azonban minket a világ országait fenntarthatósági mutatók alapján rangsoroló index, mely szerint

 

a gazdasági fejlettséggel lényegében fordított (!) arányban van a tényleges fenntarthatóság.

 

Érdemes tehát gondosan megkülönböztetni a tényleges fenntarthatóságot a PR-fenntarthatóságtól, amiben máig élen járnak a fejlett nyugati országok: de e kimutatás szerint jóformán csak ebben, a valódi fenntarthatóságban nem.

 

Mely országok a leginkább, és melyek a legkevésbé fenntarthatóak?

 

Az első három: Kuba, Costa Rica és Srí Lanka, a 4. és egyben az első európai ország Albánia. A rangsor első 92 helyén nincs technológiailag fejlett nyugati ország: az olaszok a 93., a franciák a 95. helyre futottak be. Magyarország – sok  fejlődő ország közt – a 28. helyre került.

 

EBBE A TÁRSASÁGBA KERÜLT MAGYARORSZÁG A FENNTARTHATÓSÁGI LISTÁN. EURÓPÁBÓL BULGÁRIA, MOLDOVA ÉS UKRAJNA MOZOG MÉG A KÖRNYÉKEN. FORRÁS: SUSTAINABLE DEVELOPMENT INDEX

 

Na és nézzük, kik a sereghajtók e ranglistán: pár skandináv (!) ország után Kanada, az USA, Ausztrália, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Szingapúr vannak a lista végén, mint a legkevésbé fenntartható modellt követő országok.

 

Különösen érdekes adat, hogy a skandináv országokat ennyire hátra sorolták fő mutatóik, mivel ezekről végképp azt szoktuk gondolni, hogy nagyon környezettudatosak. Meglehet, hogy csak öko-PR és zöldmarketing terén kiemelkedők.

 

A jövőben tehát gyakorlatilag az eddig fejlettnek tartott (iparosodottságban, technológiai modernizációban élenjáró) országok és a korábbi szóhasználat szerint „fejlődők” viszonya gyökeresen átértékelődik: amint egyre sürgetőbb fontosságúvá válnak a fenntarthatóság szempontjai.

 

A felmérés egyik grafikonja elég látványosan elkülöníti a magas humán fejlettség és a fenntartható fejlettség szintjei közti összefüggéseket.

 

A VÍZSZINTES VONAL A FENNTARTHATÓSÁG, A FÜGGŐLEGES A FEJLETTSÉG HATÁRÁT JELZI. AZ ADATOK 2015-ÖSEK. FORRÁS: SUSTAINABLE DEVELOPMENT INDEX

 

Kína például már jó ideje elhagyta a fenntartható vonalat, ugyanakkor olyan nagy, kevésbé fejlett országok mint India vagy Nigéria még a fenntartható vonal alatt vannak, miközben nem érik el a magas humán fejlettségi szintet. Három ország – Sri Lanka, Azerbajdzsán és Algéria – megüti a magas humán fejlettségi szintet és még fenntartható is.

 

Lehet persze vitatni az idézett index kritériumrendszerét, mivel a legegyszerűbb felmérési metodikát választották: a humán fejlettségi index fő számait (várható élettartam, iskolázottság és jövedelem) elosztották az ökológiai lábnyom tekintetében ma leginkább trendi túlfogyasztási adatokkal (egy főre eső széndioxid kibocsátás, természeti erőforrás felhasználás). Nyilván a besorolás némileg változhatna más szempontok súlyozott figyelembe vételével, de attól még az alapvető polarizáció már ennél a fő számokra korlátozott összehasonlításnál is szembeszökő:

 

pontosan az eddig megszokott fejlettségi index fordítottját kapjuk.

 

Miért áll fordított arányban a „fejlettség” és a fenntarthatóság?

 

Kár vitatni az alapvető tényeket: a gazdasági fejlettség a mai felfogásban minden esetben nagyobb fejenkénti fogyasztást jelent a természeti erőforrásokat illetően (energia, élelmiszer, ruházkodás, csomagolóanyagok, építőipari technológiák, bútorok, utak, autók és elektromos eszközök). Ökológiailag azokat kellene tehát ma már fejlettebbnek tartanunk, akiket eddig inkább fejlődőként vagy elmaradottként tartottunk számon (kizárólag GDP, illetve gazdasági mutatók alapján), és azok maradnak el a jövő fő fejlődési kritériumait tekintve, akiket eddig a legfejlettebb piacgazdaságoknak, a kapitalizmus mintaországainak tartottunk.

 

Az egyoldalúan gazdaságcentrikus számítási rendszer tévedése pusztán abból adódott, hogy eddig nem számoltunk a gazdasági „fejlődés” környezeti káraival, vagy ezeket csak az adott országra vetítve vizsgáltuk, nem számolva a globálisan távolabbra kiszervezett károkkal.

 

Ha pedig így van, akkor nagy globális döntés előtt állunk, egyfajta történelmi keresztúthoz értünk:

 

ha a döntéshozásban továbbra is makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy a fejlettséget kizárólag közgazdasági- és GDP-kritériumokban mérjük, akkor evolúciós zsákutcába kerülünk:

 

egy ökológiailag totálisan fenntarthatatlan rendszert tartunk fenn mesterségesen.

 

Vagy pedig kimondjuk, hogy eddig nem megfelelő értékmérőkkel dolgoztunk és a jövőre nézve egészen más országokat, illetve más modelleket tartunk követendőnek. A kérdés inkább költői, mert a túlélés feltétele elég nyilvánvalóan a gyökeres szemléletváltás a fejlettség megítélésében is, ahogy annyi más téren.

 

Aligha elhanyagolható szempont, hogy a felmérés szerint most még fenntarthatóan működő fejlődő országok minden erejükkel a GDP-orientált versenybe szállnak be, csak még nem elég sikeresek benne. De amint azzá válnak a technológiai modernizáció révén, hamar kilépnek a fenntarthatósági zónából, amit Kína, India, Nigéria példája illusztrál az infografika alapján.

 

Ezen országok többsége tehát egyáltalán nem saját bölcs belátásából működik fenntarthatóan, hanem kényszerből, mivel eddig elmaradt náluk a technológiai modernizáció, illetve az iparosodás.

 

Az emberiség és a bioszféra jövője szempontjából kulcskérdés tehát a sürgős szemléletváltás,  hogy sem a piaci szereplők megítélésében, sem kulturálisan ne őket tartsuk elmaradottnak, jövőtlen modellt követőknek, hanem inkább a ma még gazdasági modellként emlegetett országokat.

 

A nyugati országok ugyan szeretik elhitetni közvéleményükkel, hogy élen járnak környezettudatosságban és a harmadik világ ebben is elmaradottabb, de a jelek szerint ez nem csupán alaptalan ökomarketing, hanem a korábbi gyarmatlogika folytatásáról van szó. A nyugati öko-PR és zöld-technológiai marketing elfedi a környezetkárosítás globális kiszervezésének neokolonialista gyakorlatait.

 

Konkrétan arról van szó, hogy a technológiailag „fejlett” gazdaságok próbálják a harmadik világra rásózni mindazt a szemetüket, amivel nem tudnak mit kezdeni. De ezt egy ideje már nemcsak Kína dobja vissza nekik, hanem azok az országok is kezdik visszautasítani ezt az öko-gyarmatosítási gyakorlatot, ahova újabban próbálták átvinni a szemetet. Magyarországra is jut a Malajzia által visszautasított szemétkonténerekből.

 

Nehogy azt higgyük azoban, hogy mi az ökogyarmatosítás kizárólagos haszonélvezői közé tartozunk, vagy hogy csak a harmadik világba szállítanak szemetet és veszélyes hulladékokat a „fejlett nyugatról”, mert bizony Magyarországon is egyes cégek nagy bizniszt látnak abban, hogy akár kétes körülmények közt tárolva is szemetet importáljanak hazánkba nagy mennyiségben.

 

Hogy mást ne említsünk, csak azt, amit mindenki a saját szemével is láthat: az M1-en folyamatosan hozzák be alsó Kelet-Európába a nyugaton nagyrészt légszennyező technológiájuk miatt leselejtezett autókat, melyekkel az ottani nagyvárosokban már tilos lenne közlekedni, de mifelénk még évekig elpöfögnek.

 

Talán a 20-as években leesik végre, hogy mit jelent a harmadik évezredbe lépés

 

Sokan matematikailag vitatták, hogy 2020 egy új évtized kezdete lenne. Ennél jóval érdekesebb indikátora annak, hogy mennyire képtelen a ma uralkodó instant világnézeti szemlélet nagyobb távlatokban gondolkodni, hogy még azok a politikusok vagy véleményformálók is legfeljebb „XXI.századot” emlegetnek, akik valami nagyot akarnak mondani és meg akarják mutatni, milyen távlatos a gondolkodásuk.

 

Már idestova két évtizede átestünk a harmadik évezred küszöbén, és még mindig szinte senki nem mer beszélni az ezredváltás távlatáról még zöld körökben sem.

 

Az ezredforduló minden korban egy apokaliptikus civilizáció-váltás kérdését vetette fel (erre utal a millenarizmus kifejezés is). Az ezredváltás minden elfojtott feszültsége momentán klímapánik és világvége-hangulat formájában tör felszínre, ahelyett, hogy tudatosan és kollektíven szembenéznénk azzal a ténnyel, hogy új évezredbe léptünk és e dátumváltozás még a legkevésbé drámai jele annak, hogy konkrétan mindent újra kellene gondolnunk eddigi életformánkból, az alapoktól. A gazdasági fejlettség mint a fejlődés kizárólagos értékmérője az egyik legszemléletesebb példa erre.

 

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali

 

Olvass még több cikket Kardos Gábortól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

Rögös út vezetett a jobbikos német nemzetiségű politikus, Brenner Koloman parlamenti alelnökké választásáig.
Mutatjuk a részleteket!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás