+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. január 20. hétfő, 17:40
Számos, hagyományosan kapitalista ország lakosságának többsége igennel válaszol a kérdésre egy friss felmérés szerint.

A bizalom a XXI. század egyik legkomolyabb tőkéje: a közvélemény szerepe a múlt században elindult információs forradalomnak köszönhetően drasztikusan megnőtt, így már nem mindegy, hogy az egyes állami, vagy állam alatti szereplők hogyan viselkednek.

 

Ha rosszul kezelik a közvéleményt, az elfordul tőlük, így végső soron az adott állam, cég, szervezet, vagy média befolyása is csökken

 

– ha jól, akkor a közvélemény jutalmaz, a hitelesség és a bizalom ugyanis komoly versenyelőnyt jelent.

 

A cégek kompetensek, a civilek etikusak

 

Pont ezzel a kérdéssel foglalkozott az Edelman nevű elismert PR-ügynökség, amely már húsz éve jelenteti meg Global Trust Barometer nevű éves felmérését, melyben azt vizsgálják: a főbb globális piacokon és államokban a közvélemény hogyan viszonyul a másikhoz valamint a helyi intézményekhez.

 

Ehhez 2019 októbere és novembere között világszerte huszonnyolc országban készítettek egy online felmérést, országonként 1150 megkérdezett emberrel. Ezek között jobbára a legfejlettebb, vagy regionálisan legnagyobb erővel bíró államok kerültek bele, így az afrikai kontinensről is csupán Dél-Afrikából és Kenyából vételeztek adatokat, míg Ázsiából az erősebb államok (Kína, Indonézia, Malajzia), vagy a méretükhöz képest politikailag vagy gazdaságilag kifejezetten relevánsak (Szingapúr, Hong Kong) vannak képviseltetve. Ebből következik, hogy az Európai Unión belül is a fejlettebb nyugati tagok – Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Hollandia, Egyesült Királyság vannak képviseltetve, Magyarország nem.

 

Az idei év fő megállapítása pedig, hogy a közvélemény egyik jelentősebb államon belüli szereplőt – sem a kormányt magát, sem az üzleti szférát, sem a médiát, de még a civil szervezeteket sem – látja egyszerre etikusnak és kompetensnek.

 

AZ X-TENGELYEN EGY SZEREPLŐ KOMEPTENCIÁJA, AZ Y-TENGELYEN PEDIG ETIKUSSÁGA LÁTSZIK A KÖZVÉLEMÉNY SZERINT. A VIZSGÁLT SZEREPLŐK: KORMÁNY, MÉDIA, CIVILEK, ÜZLETI ÉLET. VAGYIS AZ EMBEREK SZERINT NINCS EGYSZERRE ETIKUS ÉS KOMPETENS AKTOR.

 

A négy vizsgált szereplő közül globálisan messze a kormányok megítélése a legrosszabb: azok a közvélemény szerint etikátlanul és nem kompetens módon járnak el. Ennél kevésbé elutasítók, de alapvetően a médiában sem bíznak az emberek, és bár a civil szféra a közvélemény szerint alapvetően etikus, de nem elég hatékony, vagyis nem kompetens. A negyedik vizsgált szféra,

 

az üzleti élet bár kompetens a közvélemény szerint, viszont szintén etikátlan.

 

Nehéz helyzet ez, melyből a leginkább megbízhatatlannak ítélt kormányoknak lesz a legnehezebb kikecmeregniük, de az igencsak megcsappant bizalmi tőkével bíró médiának is lenne hová fejlődnie. A másik két szféra helyzete könnyebb, hiszen esetükben legalább a bizalmat leginkább építő két faktor – etikus viselkedés és kompetencia – egyike megvan. A felmérés arra az eredményre jut, hogy az üzleti életnek ezért a változás katalizátorává kell előlépnie: a megkérdezettek 92 százaléka gondolta úgy, hogy a cégek ügyvezető igazgatóinak fel kéne szólalniuk aktuális, és a közvélemény számára is fontos témákkal kapcsolatban.

 

A demokráciákban nem bízunk a kormányokban

 

A felmérés szerint a munkavállalókat igazán foglalkoztatják a jövőben hasznos munkákra felkészítő tréningek, az automatizáció hatásai a munkahelyekre, valamint a technológia etikus felhasználása – azt szeretnék ezért, hogy főnökeik ilyen témákban szólaljanak fel. Sőt, háromnegyedük szerint inkább a cégvezetőknek kéne előállniuk az innovatív javaslatokkal, mintsem, hogy a kormányra várjanak ezzel kapcsolatban: azok aránya, akik így gondolják, 2018 és 2020 között 9 százalékponttal növekedett. Persze egyúttal a munkavállalók bizalmatlanok is, hiszen

 

alig harmaduk hiszi, hogy az üzleti élet újraképezné az automatizáció vagy innováció miatt feleslegessé vált munkavállalóit,

 

vagy mindenkinek tisztességes fizetést biztosítana.

 

Tennivalója a többi szférának is akad: a kormányoktól például azt várják a munkavállalók, hogy védje meg az úgynevezett „haknigazdaságban” dolgozókat, vagyis mindazokat, akik csak adott projektekre szerződnek egy-egy céggel. Ráadásul a kormányok tevékenysége a vizsgált 26 piac közvéleménye körében sok tekintetben kudarcos: az emberek szerint a kormánynak nem elég jó a viszonya a civil szervezetekkel és az üzleti szférával, nem segíti eléggé a szegényeket és nem oldja meg a helyi problémákat.

 

Mindezek miatt a 28 piacból 17 esetben megbízhatatlannak ítélték a kormányt. Még aggasztóbb, hogy

 

a kormányban különösképp a fejlett demokráciák közvéleménye nem bízik,

 

míg az olyan illiberális államok esetében, mint Szingapúr, vagy az olyan, egyértelműen autoriter rendszerek, mint Kína vagy Szaúd-Arábia esetében kiugróan magas a kormányba vetett bizalom. Ezzel szemben a spanyolok alig harmada, a franciák 35, a britek 36, az amerikaiak 39, s a németek 45 százaléka bízik csupán a kormányában (a felmérés sajnos Magyarországot nem vizsgálta). Számos esetben viszont az önkormányzatokban jobban bíznak a fejlett demokráciák lakói, mint a központi kormányban.

 

Repedező kapitalizmus

 

Talán a felmérés legérdekesebb része ugyanakkor nem is ez, hanem az, hogy hogyan is vélekedik a közvélemény a kapitalizmusról: a vizsgált 28 ország megkérdezettjeinek átlagosan 56 százaléka szerint ugyanis a kapitalista berendezkedés „több kárt okoz, mint amennyit használ”. Az 56 százalékos arány ráadásul nem változik számottevően a férfiak és nők, a fiatalok és az idősek, valamint a gazdagok és szegények között.

 

„A LÉTEZŐ KAPITALIZMUS TÖBBET ÁRT, MINT AMENNYIT HASZNÁL” – A GRAFIKON AZ ÁLLÍTÁSSAL EGYETÉRTŐK ARÁNYÁT JELZI AZ EGYES ORSZÁGOKBAN.

 

Még az olyan, hagyományos kapitalista demokráciák lakosai is pesszimistán tekintenek a kapitalizmusra, mint Olaszország (61 százalék), Spanyolország (60 százalék), Hollandia (59 százalék), Írország (57 százalék), Németország (55 százalék), vagy épp Nagy-Britannia (53 százaélk). A huszonnyolcból csupán hat államban voltak többen azok, akik nem értettek egyet azzal az állítással, hogy a kapitalizmus többet ártana, mint amennyit használ: a „legkapitalistább” Japán lett, ahol csak 35 százalék gondolja, hogy a kapitalizmus inkább ártalmas lenne, de az utána következő öt szereplő – Hong Kong, Dél-Korea, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália – esetében már jóval közelebb voltak az értékek az 50 százalékhoz. Vagyis

 

a kapitalizmus tekintélye még a hagyományos bázisain is megroggyant,

 

még akkor is, ha jelenleg nem látszik semmilyen alternatíva, amely a jövőben kiválthatná azt.

 

Aki jobban informált, jobban is bízik

 

A másik kulcskérdés az informáltságban rejlik: a felmérés ugyanis külön vizsgálta a jól informált közvéleményt – vagyis a társadalom azon 25 és 64 év közötti, diplomás rétegét, amely az adott piacon belül a legfelső 25 százalékba tartozik bevételeit tekintve, valamint komoly érdeklődést mutat a napi hírek iránt. Ők pedig jelentősen jobban bíznak mind a négy vizsgált intézményben, mintha csak a teljes társadalom képét néznénk. A jól informált közvélemény 70-70 százaléka bízik a civil szervezetekben és az üzleti életben, ez 15-15 százalékponttal több, mint a teljes társadalom esetében. A médiába vetett bizalom 14 százalékponttal magasabb, 61 százalékos,

 

a kormányban pedig 12 százalékponttal bíznak többen a jól informáltak közül, összesen 59 százalék.

 

Márpedig az informáltsághoz kulcsfontosságú a média hitelességének helyreállítása is: az összes megkérdezett 57 százaléka szerint az általa használt médiaforrások megbízhatatlan információkat szolgáltatnak, míg több, mint háromnegyedük aggódik amiatt, hogy az álhíreket, a fake newst amolyan fegyverként használják majd. Ráadásul a média csupán a megkérdezettek 35 százaléka szerint objektív, 38 százalék szerint tudósít minőségi módon, és 39 százalék szerint különül el a vélemény a tényektől. Bár érdekes lenne, sajnos arról nem készült mérés, hogy a jól informált állampolgárok között milyen is a kapitalizmus vagy épp a média megítélése.

 

MENNYIRE BÍZUNK AZ EGYES MÉDIAFORRÁSOKBAN? ELSŐ HELYEN A KERESŐMOTOROK, MAJD A HAGYOMÁNYOS, MAJD A HIRDETŐK ÁLTAL FELÜGYELT, VÉGÜL A KÖZÖSSÉGI MÉDIA. A REGIONÁLIS FELOSZTÁSBAN AZ EU-T, ÉSZAK-AMERIKÁT, A CSENDES-ÓCEÁNI/KÖZEL-KELETI ÉS ÁZSIAI RÉGIÓKAT, MAJD LATIN-AMERIKÁT TALÁLJUK.

 

A legkevésbé megbízhatónak a közösségi médiát látják globálisan, de az EU-ban és Amerikában csupán 29 százalék bízik az onnan kapott információkban, míg a csendes-óceáni, ázsiai és közel-keleti térségekben, valamint Latin-Amerikában sokkal inkább elhiszik az emberek, amit a közösségi médiában olvasnak. A legmegbízhatóbbnak ezzel szemben a keresőmotorok által feldobott híreket tartják – vagyis példátlan ezek befolyása afölött, hogy az emberek milyen információkhoz is férnek hozzá –, ezt szorosan követik a hagyományos médiaforrások.

 

BORÍTÓKÉP: Bill Clinton, Bill Gates, Thabo Mbeki volt dél-afrikai elnök, Tony Blair, Bono és Olusegun Obasanjo nigériai exelnök fotózkodnak a 2005-ös davosi Világgazdasági Fórumon (WEF) / Wikipédia

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Néha már úgy érzed, kívülről fújsz mindent, amit a koronavírusról lehet tudni? Akkor itt az ideje, bizonyítani!

Orbán Viktoron kívül Gulyás Gergely, Szijjártó Péter és Kunhalmi Ágnes szolgáltatta a híranyagot a héten.

Thomas Schäfer holttestét egy vasúti sínen találták meg, a rendőrség az idegenkezűséget kizárja. A FAZ idézett a búcsúlevélből, de utóbb törölte.

Aki már átesett rajta, nagyon valószínűtlen, hogy két éven belül újra elkapja vagy megfertőz másokat.

Összefoglalónk az Operatív Törzs vasárnapi sajtótájékoztatójáról: kórházparancsnokok érkeznek, fiatalok és gyerekek is vannak a fertőzöttek között, tizennégy ember van lélegeztetőgépen.

A Számok névre hallgató propagandaoldal hónapok óta a kormányközeli véleményvezérek kedvenc forrásainak egyike, de most véletlenül tényleg számokat mutattak be.

Puebla állam kormányzója, Luis Miguel Barbosa valószínűleg megnyerte a félretájékoztatási versenyt online beszédében.

A hét kérdése

Őket üti meg a legjobban a koronavírus miatti leállás: te mivel segíted a fennmaradásukat? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Csatlakozz a csoportunkhoz, és vészeljük át együtt a karantént!

A járvány alatt a Lia Fit Facebook-oldalán viszonylag gyakran, esténként.

Minden este 8-kor az erkélyről vagy ablakból, amíg aktuális.

Minden hétköznap 14 órától az FM4-en. Hallgatható online!

Szeretnél komposztálni, kiskertben, netán a lakásodban vagy az erkélyen, de még nem mertél belevágni? Ápr. 6.

Ezt is szerettétek

Indul az Azonnali Trianon 100 podcastsorozata! Itt nem az a téma, hogy kinek fáj vagy nem fáj eléggé Trianon, hanem, hogy mi történt. Az első vendég Révész Tamás hadtörténész.

Pedig két nappal korábban kezdődött, mint a pesti, és még Kossuth Lajos is hatással volt rá.

„Szovjetológiának” tűnik Olaszországból a magyar kormány kommunikációja a koronavírusról – mondta a Helyzetben Stefano Bottoni magyar-olasz történész.

Hogyan hozta a sírból vissza esélyeit Joe Biden? Miért veszíthet akár tömegesen latinó szavazókat Bernie Sanders? Dörzsölheti-e a tenyerét Trump?

Meddig engedi elfajulni a bulit az MNB, és mikor szab gátat a gyenge forintnak? Lesz-e 350 forintos euró? Zsiday Viktor és Isztin Péter magyarázzák el.

A SME felvidéki magyar főszerkesztője, Balog Beáta a karrierjéről, a Kuciak-gyilkosság utáni szlovák médiáról és arról, milyen hatással volt a NER a határon túli magyarságra.

Twitter megosztás Google+ megosztás