+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bukovics Martin & Bakó Bea
2020. január 16. csütörtök, 14:57
Semmit, már ha a semmire nem kötelező hőbörgést nem tekintjük valaminek. Az Európai Parlamentnek nem tetszik, hogy áll a 7-es cikkes eljárás, de igazából az egész úgy lett kitalálva, hogy álljon. Amíg nem vezetnek be új jogállamisági eljárásokat, addig aligha lesz ebből az egészből valami. Elmagyarázzuk, miért!

A Magyarországgal és Lengyelországgal folytatott uniós egyeztetések még nem vezettek eredményre az Unió alapértékeinek tiszteletben tartása terén, figyelmeztetett az Európai Parlament csütörtökön azután, hogy szerda este ismét erről vitáztak Strasbourgban.

 

Az Európai Parlament a 446 szavazattal, 178 ellenszavazat és 41 tartózkodás mellett – vagyis számos, a Fideszt is magába foglaló Európai Néppárt-frakcióból érkező vokssal – csütörtökön elfogadott állásfoglalásban kiemeli: az Európai Bizottság, az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács jelentései és nyilatkozatai egyaránt azt mutatják, hogy „Lengyelországban és Magyarországon (...) romlott a helyzet az EUSZ 7. cikkének (1) eljárás életbelépése óta”.

 

A tagállami minisztereket noszogatja az EP

 

Az állásfoglalást megszavazó képviselők szerint a EU Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése alapján az Európai Unió Tanácsában rendezett meghallgatások nem rendszeresek és nem strukturáltak. Az Európai Parlament ezért felkéri az éppen a horvátok által vezetett Európai Unió Tanácsát, hogy az uniós jogszabályok tiszteletben tartásának garantálása érdekében adjon többek között határidőket is magába foglaló, konkrét ajánlásokat az érintett országoknak. „Továbbra is aláássa a közös európai értékek integritását, a kölcsönös bizalmat és az Unió egészének hitelességét az, hogy

 

a Tanács nem alkalmazza hatékonyan az EUSZ 7. cikkét” – áll a parlamenti állásfoglalásban.

 

Az EP-képviselők azt is nehezményezik, hogy eddig nem vehettek részt a meghallgatásokon annak ellenére, hogy a Magyarország elleni 7-es cikkelyes eljárást a lengyellel ellentétben nem az Európai Bizottság, hanem a közvetlenül választott Európai Parlament kezdeményezte. A képviselők ismét leszögezték, hogy a Parlamentnek lehetőséget kell biztosítani az indoklással ellátott javaslatának hivatalos tanácsi bemutatására.

 

Az EU illetékes miniszterei eddig kétszer: 2019 szeptemberében és decemberében hallgatták meg a magyar kormányt, vagyis eddig lényegében csak a finn soros elnökség foglalkozott az üggyel, de konkrét eredménynek a közelébe se jutottak, a 2019 első félévét vivő román soros elnökség pedig hozzá sem mert nyúlni. Az állásfoglalás sürgeti a Bizottságot is, hogy az teljes mértékben használja ki a rendelkezésre álló eszközöket annak érdekében, hogy ne sérüljenek súlyosan az Unió alapértékei, és azt is szorgalmazza már sokadszor, hogy állítsanak fel egy új jogállamisági mechanizmust.

 

A Néppárt legnagyobb része is megszavazta az állásfoglalást

 

Az, hogy a DK-t és az MSZP-t magába foglaló balközép S&D-frakció teljes egésze, Zöldek, a kommunista GUE/NGL és a Momentum által is erősített centrista Renew Europe frakciók túlnyomó többsége (még a Sargentini-jelentés elfogadása előtt Orbánéknak lobbizó német liberális, Nicola Beer is) megszavazta az állásfoglalást, nem meglepetés – noha utóbbiból kilógnak a cseh miniszterelnök, Andrej Babiš pártjának EP-képviselői, akik tartózkodtak. (Nekik egyébként, igaz, még a szavazás előtt a momentumos Donáth Anna be is szólt, mikor az Euronews-nak lenyilatkozta, hogy a macronista frakciónak végre szembe kellene néznie a cseh kormányfő ügyeivel.)

 

Sokkal érdekesebb, hogyan szavaztak az Európai Néppárt EP-képviselői, ugyanis a következő hetekben dől el elvileg, hogy a jobbközép pártcsalád tagja maradhat-e a Fidesz. A Néppárt-frakción belül a magyar delegáción kívül (azaz a fideszesek, a KDNP-s Hölvényi György és egy RMDSZ-es, a Minority Safepacket menedzselő Vincze Loránt) több szlovén, spanyol, francia és olasz EP-képviselő nyomott nemet az állásfoglalásra, köztük az Európai Parlament előző elnöke, a Silvio Berlusconi Forza Italiáját képviselő Antonio Tajani.

 

Ez azonban egy kisebbség a jobbközép frakción belül:

 

a Néppárt német kereszténydemokraták által vezetett fősodra lazán rányomta az igent a magyar és a lengyel kormányokat elítélő állásfolglalásra.

 

Vagyis így tettek a Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárt (ÖVP), a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Donald Tusk-féle Polgári Platform (PO), a jelenlegi román kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a görög Új Demokrácia kormánypárt, a legnagyobb portugál ellenzéki PSD párt, az ír Fine Gael kormánypárt emberei, valamint EP-képviselők a cseh TOP09, a szlovák kereszténydemokrata (KDH) és OĽaNO, a luxemburgi keresztényszociális, a belgiumi flamand, a holland, a litván, a svéd kereszténydemokrata és a máltai nacionalista, valamint finn és lett pártoktól.

 

A tartózkodásra a Néppárt-frakción belül szintén kevesen, pár bolgár, cseh, francia, német kereszténydemokrata és bajor CSU-s MEP-en kívül főleg az EU soros elnökségét ellátó horvát kormánypárt, a Franjo Tudjman által alapított HDZ EP-képviselői nyomtak.

 

Érdekes az ECR-frakció viselkedése is, ugyanis a hírek szerint ide pályázik a Fidesz, amennyiben kirakják őket a Néppártból: a lengyel kormánypárt, a nacionalista-szociálkonzervatív Jog és Igazságosság (PiS) által dominált konzervatív frakcióból négyen megszavazták a lengyel kormányt is elítélő állásfoglalást, öten pedig tartózkodtak. (A név szerinti szavazás eredményét itt, a 20. oldaltól lehet átnézni.)

 

Mekkora előrelépést jelent mindez?

 

Semekkorát. Tulajdonképpen csak az történik, hogy sokadszorra elismétlik ugyanazokat az érveket az EP-vitában: a balos-liberális oldalon hangosan féltik a jogállamiságot, a jobboldal EU-szkeptikusabb részén pedig Szovjetuniót és boszorkányüldözést kiáltanak, mindebbe magyar részről vegyül egy kis orbánozás és sorosozás is. Ezután meg elfogadnak egy határozatot, hogy ejnye-bejnye, most már haladjunk végre az egésszel, és védjük meg a szegény, tiprott jogállamiságot!

 

Persze ez nem feltétlenül csak a 7-es cikk esetében tartozik a normális ügymenethez, hanem eléggé megszokott velejárója az EU-s politikai vitáknak,

 

a 7-es cikkes eljárás viszont kifejezetten predesztinálva van a töketlenkedésre.

 

Maga az eljárás ugyanis három szakaszból áll.

 

1. Először az uniós alapértékek megsértésének csak az egyértelmű veszélyét állapítja meg a tagállami minisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsa. Ennek semmilyen gyakorlati következménye nincs, és négyötödös többség kell hozzá a Tanácsban. Bár a Magyarország elleni 7-es cikkes eljárást megindító Sargentini-jelentés EP-beli elfogadása óta már több, mint egy év eltelt, a Tanács egyelőre még odáig sem jutott, hogy ezzel az első körös döntéssel egyáltalán megpróbálkozzon.

 

2. Ha valamilyen csoda folytán az első szavazáson egyszer túlesne a Tanács, utána jön a legkeményebb dió. Az értékek súlyos és tartós megsértésének a kimondásához már az érintett tagállamon kívüli egyhangúság kell, és nem is a „sima”, miniszterek alkotta Tanácsban, hanem az Európai Tanácsban, amelyben a tagállamok állam- és kormányfői foglalnak helyet. Azon túlmenően is, hogy Magyarország és Lengyelország soha nem fog egymás ellen szavazni, jogos kételyek vannak, hogy ez az egyhangúság összejönne-e, de

 

mivel az ehhez képest sima ügynek számító első körös szavazást se merték még csak napirendre tűzni sem a tagállamok lassan másfél éve, kábé borítékolható, hogy a második körös szavazást már tényleg a végtelenségig húznák.

 

Már csak azért is, mert ha itt nem jönne össze Orbán ellen a szükséges egyhangúság, akkor utána még két választásig azzal haknizna, hogy mennyire megszégyenültek előtte a gonosz brüsszeli bürokraták (akik ugye adott esetben valójában a miniszterelnök-kollégái lennének, de az ilyen apróságok a fideszes kommunikációt általában nem zavarják).

 

3. Ezt már csak halkan jegyezzük meg, mert ezek után az esélye sci-fi-kategória, de ha mégis megtörténne a fenti elmarasztaló döntés, akkor utána lehetne szankciókról is szavazni: például a szavazati jog ideiglenes megvonásáról, vagy pénzmegvonásról. Erről megint a miniszterekből álló „sima” Tanács kellene, hogy döntsön minősített többséggel (ez a miniszterek 72 százalékát jelenti úgy, hogy a támogató tagállamok egyúttal a lakosság 65 százalékát is kiteszik, viszont, ha a Bizottság javaslatára szavaznának, akkor a miniszterek 55 százaléka is elég, szintén 65 százalékos lakosságarány mellett: ez praktikusan azt jelenti, hogy kevés nagyobb tagállam összefogása is elég az utóbbi esetben).

 

Mivel azonban ennek a macerás folyamatnak most az első lépcsőjének a felénél vagyunk, és mivel a Tanácsot semmilyen határidő nem köti az ügyben, könnyen lehet, hogy jó darabig ott is maradunk, nézzük inkább, hogy mit lehet tenni, ha a 7-es cikkes eljárásokat szép csendben elsuvasztják, amire elég jó esély van.

 

Mi lehetne akkor a megoldás?

 

Két opció van a kalapban, hogy a 7-es cikk nélkül lehessen valamit tenni a jogállamiságot megsértő tagállamok ellen. Ezek egyike sincs az EU Szerződésben kodifikálva, az Európai Parlament és a Tanács (vagyis a tagállami miniszterek) közösen alkothatnak erről EU-s jogszabályt.

 

1. Az egyik lehetőség a pénzmegvonás. Az EU pénzügyi érdekeit sértő rendszerszintű jogállamiságsérelmek esetén (magyarul az EU-s pénzek intézményesített ellopása miatt) lehetne felfüggeszteni egyes kifizetéseket. A magyar ellenzék – a legutóbbi vitában a leghangosabban a momentumos Cseh Katalin – szeret ennek nagyon örülni, csak azon is érdemes lenne elgondolkodniuk most, hogy már jó pár önkormányzatot ők vezetnek, hogy a vidékre érkező kohéziós pénzeket is a kormányon keresztül osztják el, és ha a kormány miatt kevesebb pénz jön, azzal az önkormányzatok is rosszul járnak.

 

Egy ilyen javaslat jóval erősebb lenne, ha kiegészítenék valami garanciával, hogy egyes önkormányzatok a központi kormányzat ténykedése miatt ne szenvedhessenek kárt, például a szankció alkalmazása esetén feljogosíthatnák az önkormányzatokat, hogy közvetlenül folyamodhassanak EU-s forrásokért. Egyelőre sajnos nem látszik jele a javaslatból, hogy ilyesmit fontolgatnának, de még bőven alakulhat a javaslat a jogalkotási folyamatban, szóval

 

ha a magyar ellenzéki EP-képviselők nem akarnak itthon hazaárulónak látszani, akkor akár be is adhatnának egy erre irányuló módosítót, az hasznosabb munka lenne, mint egy százhuszadik orbánozás az EP-plenárison.

 

2. A másik lehetőség egy egységes jogállamisági monitoringrendszer bevezetése, amit a Bizottság még nyáron melegített fel, és az új Bizottság is hangosan támogat. Ebben a legviccesebb az, hogy egy ilyet már javasolt az Európai Parlament 2015-ben, de akkor a Bizottság az egészet lesöpörte az asztalról, mondván, hogy feleslegesen szaporítják a mechanizmusokat ugyanarra a dologra. Most aztán csak kénytelenek visszatérni az eredeti ötlethez, de persze azért jócskán lebutították, és független testületekkel se nagyon bajlódnának. Mivel ez is még csak javaslatszinten létezik, azért van rá remény, hogy kikupálják a dolgot: az például elengedhetetlen lenne, hogy objektív, és az intézmények egymásra hatását is figyelembe vevő szempontrendszert dolgozzanak ki a jogállamiság egyes elemeire vonatkozóan.

 

Mindezek után nem mellékes az a kérdés sem, hogy megérdemelte-e a magyar kormány a 7-es cikkes eljárást. Persze, hogy meg, de nem pontosan azért, amiért az Európai Parlament az eljárást megindította. Erről itt írtunk részletesen.

 

FOTÓ: Bukovics Martin / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb négy politikus távozott, mert nem látnak már lehetőséget a konzervatív, jobboldali politizálásra.

Lesz-e hatással a Párbeszéd és az LMP közeledésére, hogy a DK éppen nagyban gyengíti az MSZP-t? Kik fognak tárgyalni minderről? Megkérdeztük!

Mi volt Gyurcsány legjobb húzása? Melyik elszakított nemzetrész fáj neki legjobban? Vágó István négy válaszból dönthet, és van, hogy a
közönség segítségét kéri! Videó!

Fókuszban: Orbán Viktor huszonkettedik évértékelője.

Egészen meglepő helyen tűnt fel a zalai termálváros: Európa legjobb helyeit listázva szavazták fel a tizenkettedik helyre a titokzatosan működő European Best Destinationsön.

A választók megbüntették az AfD-t és a velük Türingiában összefogó pártokat. A Hanza-városban a baloldali pártok majdnem a szavazatok kétharmadát hozták el.

A várakozásoknak megfelelően alakultak a nevadai kaukuszok eredményei, Bernie Sanders már az elnyert delegáltak tekintetében is az élen.

A hét kérdése

Szombaton új parlamentet választ Szlovákia. Te kinek drukkolsz? Ez a hét kérdése, az Azonnalin te is szavazhatsz!

Azért ide elnéznénk

Mármint Kádár Barnabás, a momentumos jövőkutató. Február 26, Pannon Kincstár.

Szász Lilla a portugál exgyarmatok lakóinak visszatelepítését fotózta végig. Tárlatvezetés február 28-án.

Moldvai és gyimesi csángó táncház Budán február 29-én.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

A Fidesz EP-delegációjának vezetője szerint az EPP-vel szemben ők a nyugodt erőt képviselik, Habonynak és Mészárosnak pedig semmi
köze hozzájuk.

Igor Matovič a szlovák politika elszabadult hajóágyúja, mégis pont ez nyerheti meg neki a választásokat Szlovákiában.

Sokadik kormányzati kísérlet után is él és virul a famaffia. Elmondjuk, miért.

Merkel nem tudja teljesen meghatározni, hogy ki kövesse a kancellári székben. Nem volt ez másképp Helmut Kohl után sem.

A Fiat Professional kiemelkedően nagy jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek, így folyamatosan új, jövőorientált megoldásokon dolgozik, annak érdekében, hogy mérsékelje az embert és a természetet érő káros hatásokat.

Twitter megosztás Google+ megosztás