Miért is kéne sajnálnunk, hogy nem kap EU-s pénzt a Budapest nevű vízfej?

Illés Gergő

Szerző:
Illés Gergő

2020.01.15. 08:48

Mikor Karácsony Gergely és az ellenzéki sajtó amiatt pityereg, hogy Budapest kimarad az EU-s pénzekből, az körülbelül olyan, mint amikor a leggazdagabb gyereknek az osztályban nem jut mikuláscsomag az iskolai karácsonyon.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Sajnálom a belpolos kollégákat.

Hiszen mint Orbán Viktor is éves sajtótájékoztatóján bejelentette, most két év kormányzás következik. Ami persze jó hír azoknak, akik a Fideszre szavaztak két éve, hiszen ők így örömmel konstatálhatják, hogy Orbán Viktor a négyből legalább két évet kormányzással tölt. Rossz hír pedig az újságíróknak, mert kormányzásról írni lényegesen uncsibb feladat, mint kampányról. Persze attól még teljes homály, hogy kormányzás alatt mit kell érteni, hiszen kormányzáshoz kormányprogram, kormányprogramhoz pedig választási program sem ártana, de ne akadjunk fel ilyen kicsinységeken, kormányzás lesz, és kész.

Ilyen esetben pedig az egyszeri belpolos újságíró másfelé kezd figyelni, és ott kezd el szenzációt hajhászni, ahol talál. Például Budapesten, ami nyilván még tök sokáig hot topic lesz az ellenzéki városvezetés miatt, hiszen izgalmas dolgok sülhetnek ki abból, ha a Fidesz-gőzhengerrel szemben egy másfélmilliós metropolisz sorakozik fel. Sőt, nyilván, aki kattintásokat akar gyűjteni – és ki ne akarna –, az próbálja megtalálni a repedéseket a kormány és a fővárosi vezetés között, például azzal, hogy kiemeli: hogyan próbálnak keresztbe tenni Orbánék Budapestnek, vagy hogyan vennék el attól az uniós pénzeket.

Nagy port is kavart az ellenzéki sajtóban a Népszava hétfői vezető anyaga, amely már Budapest „kivéreztetéséről”, „pénzügyi ellehetetlenítéséről” beszélt

azzal kapcsolatban, hogy a kormány tervei szerint Budapest a 2021-2027-es hétéves uniós fejlesztési ciklusban nem részesülne a kormány által elosztott uniós fejlesztési támogatásokból.

Szóval mielőtt „ellehetetlenítésről” beszélünk, tegyünk azért hozzá pár dolgot.

+ Egyrészt, mikor Karácsony Gergely és az ellenzéki sajtó amiatt pityereg, hogy Budapest kimarad a buliból, az körülbelül olyan, mint amikor a leggazdagabb gyereknek az osztályban nem jut mikuláscsomag az iskolai karácsonyon. Persze, rosszul esik, és persze, a pénz mindig jól jönne, Budapesten lenne is mire elkölteni. Csak éppen az uniós forrás egy olyan dolog, amiből nincs végtelen: azokat egyrészt az EU tagállamainak befizetései, valamint az Unió saját vám- és illetékalapú bevételei alapján osztják vissza.

Aki hajtott már keresztül borsodi vagy hevesi kistelepüléseken – még kiszállni sem kell, hogy erre rájöjjünk –, az tudja: van ennek a pénznek jobb helye is, mint egy újabb letérkövezett utcán Budapesten.

+ Másodszor, fejlesztési pénzek annak járnak, akinek fejlődnie kell. Tudom, ez triviálisnak tűnik. Meg azt is, hogy a Fidesz bosszújáról írni érdekesebb, de az igazságról meg érdemesebb. Az igazság pedig az, hogy Budapest semmilyen uniós statisztika alapján nem esik a fejlesztési pénzek által támogatandó kategóriába: az Eurostat 2017-es adatai szerint a budapesti régió az EU többi régiójához viszonyított relatív fejlettsége 139 százalékos, de még Pest megyével együtt is 104 százalékon áll. A kohéziós alap támogatásaiból pedig azon államok részesülnek, ahol a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az Európai Unió átlagának 90 százalékát.

+ Persze Budapest a magyar gazdaság motorja, és egy jól és hatékonyan működő, fejlett főváros mindenki érdeke: de álszent lenne, ha a magyar kormány elkezdené az amúgy is relatíve fejlett Budapestre önteni a kohéziós pénzeket az egyre inkább leszakadó és elnéptelenedő vidék helyett. A baloldalnak pedig nem csak beszélnie kéne a társadalmi kohézióról, ha már annyira hisz benne, hanem be is állnia mögé:

ha valaki, akkor a Fehérgyarmaton született és Nyírtasson felnövő Karácsony Gergely pontosan tudja, hogy milyen egészségtelen egy vízfejű ország, ahol a főváros relatív súlya szétpréseli a vidék lehetőségeit.

+ Légyszi, sajnálja már meg valaki Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala meg Veszprém megyéket! Hiszen a Népszava által közzétett kormányzati tervek alapján nekik sem jár majd jóformán semmilyen fejlesztési pénz, vagy ha mégis, akkor a többi megyéhez képest csak elenyésző mértékben. Szinte mindegyikük jóval fejletlenebb Budapestnél, mégis az ellenzéki sajtóban sehol nem láttam, hogy valaki ezeket a megyéket féltené, csak a fővárosról esett szó. Ez ismét a Budapest-központúságra hívja fel a figyelmet, csak épp nem gazdasági, hanem társadalmi szempontból: a média, a közélet és a nyilvánosság hihetetlen mértékben központosul a fővárosban, emellett pedig a vidéki vélemények mintha teljesen el is tűnnének.

Igen, én is tipikus pesti libsi vagyok, és én sem megyek ki minden nap csak úgy a Nagykörúton kívülre, csak amikor hétvégente hazavonatozom Egerbe. De szeretném hinni, hogy nem én vesztettem el a józan ítélőképességemet, mikor nem féltem Budapestet a kormánytól, hanem azok, akik „ellehetetlenítésről” és Fidesz-bosszúról beszélnek ott, ahol éppenséggel nincsen.

+ Végül pedig legyünk tisztában a realitásokkal. A 2014-2020-as uniós hétéves költségvetés kifejezetten a közép-európai régiókhoz lapátolta a pénzt, de 2000 és 2006 között például Dél-Európát tolták meg nagyon a fejlesztési pénzekkel. Bármennyire is fáj persze ez nekünk, a 2021-2027-es költségvetés nem erről a régióról fog szólni, annyi már jelenleg is biztos, hogy legalább 6,5 milliárd eurós mínuszt fogunk elkönyvelni.

A következő hét évben tehát okosabban kell majd bánni a fejlesztési pénzekkel, és alaposabban meg kell majd gondolni, mire jár pénz és mire nem. Budapestre még az unió szerint sem jár, hiszen a régió relatíve fejlettebb az uniós átlagnál is.

Ha bővebben érdekel a téma, a Portfolio írt a témában egy nagyon jó cikket, ami kicsit tisztába teszi a dolgot.

Az pedig a Fidesz-kormányzás történelmi bűne, hogy a mostani ciklusban nem kis mértékben olyan orbitális baromságokra is jutott pénz, amik szemernyit sem növelték a vidék versenyképességét, lásd a 444 kitűnő pénzégetés-sorozatát, ami akár vicces is lehetne, ha nem a valóságot néznénk. A hiba inkább a paternalista, centralizáló természetű államnál van, amely hasraütésszerűen önti a pénzt a régiókba, vajmi kevés beleszólást hagyva azoknak, hogy tényleg kell-e nekik pénz egy gyógyszállóra a semmi közepén, vagy valami másra költenék inkább azt.

Ebben pedig, ha tetszik, ha nem, cinkos az Európai Unió is, akinek a tagállamok bruttó nemzeti termékük körülbelül 1 százalékát fizetik be a közösbe, hogy ezeket aztán visszaosszák. A tagállami kormányok hétévente rituális pofozkodást rendeznek a pénzekért, ahol mindenki a saját seggét védi. A franciák az unió végzetesen protekcionista, de cserébe legalább jó drága közös agrárpolitikáját védik az erős agrárlobbi miatt, a csóró közép- és kelet-európaiak nyilván jó sok fejlesztési pénzt próbálnak leakasztani.

A skandinávoknak meg a finneknek pedig a francia agrár- és keletiek kohéziós kuncsorgása miatt akad fel a szemük, és elkezdenek érvelni egy jóval kisebb, és inkább innovációs, kutatás-fejlesztésre fókuszáló költségvetés mellett, amivel nyilván ők járnának a legjobban.

A végeredmény pedig általában egy utolsópillanatos kompromisszum, de ahol ekkora pénzekről döntenek, ott valaki úgyis elégedetlen marad. Ráadásul az uniós költségvetés is végzetesen centralizált, hiszen a pénz nagy részét a tagállami kormányoknak osztják le, akiktől innen közvetetten kerül a projektekbe.

Egy ilyen struktúrában elkerülhetetlen, hogy a pénzeket legalábbis részben faszságokra költsék.

Ezt a szöveget már olvashattad reggel hétkor, ha jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Ha szeretnél ilyen cikkeket és még sok mást elsőként a postafiókodba kapni hetente háromszor, iratkozz fel!

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek