Amikor az osztályharc találkozik a monarchista tradícióval: így tiszteli Ausztria a szakmunkást

Az osztrák társadalom rangkórságáról híres. A különféle titulusok azonban eddig a tanultak és befolyásosak neveit díszítették. Ezentúl a szakmunkások is megkapják ugyanezt a társadalmi elismerést.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Noha Ausztriában 1919-ben felszámolták a nemesi címeket – és ezek hivatalos viselése esetén ma is büntetés jár, amint azt maga Habsburg Károly is megtapasztalhatta –, nyugati szomszédunk azért a szíve mélyén megőrizte a címkórságot.

és egykoron egy-egy címhez elég volt, ha az ember házastársa dolgozott meg érte. Így várhatta el az egyetemi tanár felesége is, hogy Frau Professornak szólítsák.

Ráadásul éppen a professzori címet Ausztriában nem csupán tudományos munkássággal, de egyéb társadalmi szerepvállalással is ki lehet érdemelni. Ha már nemesi rangot nem is adományozhat a köztársasági elnök, az arra méltóknak professzori címet adhat – ekként professzor például a magyar származású neves bécsi újságíró, Paul Lendvai is. De egyéb más rangok – mondjuk a Kommerzialraté, amit a gazdasági élet szereplőinek osztogatnak – szintén léteznek.

A rangkórsággal nincs egyedül Ausztria, ez egyfajta Habsburg-örökség, amely – talán valami kurucos ellenállás miatt – Magyarországon hat a legkevésbé az utódállamok közül. Cseh- vagy Horvátország ugyanis szintén teli van különféle címekkel, nem véletlen, hogy a horvátok „államalapító” elnökük, Franjo Tudjman kapcsán sem felejtik el a doktor előtagot sohasem.

A rangkórság egyrészről eleve sok vicc forrása, elvégre ha valami – amúgy elég sok minden más mellett –, akkor ez tényleg elválasztja egymástól a német és az osztrák társadalmat és mentalitást. Másrészről azért is bírálni szokás, mert gyakorlatilag

Az egyes rangok ugyanis a tanult vagy más szempontból eleve privilegizált rétegekhez kapcsolódnak – ezért merül fel időről időre az egész firlefranc eltörlése.

Én ezt mindig is elvetettem, és nem csak azért, mert ráadásul két doktorival, az osztrák közéletben igen hosszú (lenne) a megszólításom (már ha ragaszkodom hozzá, márpedig egyes helyeken, mondjuk ha az ember a bécsi Volkstheaterbe vesz jegyet interneten, meg kell jelölnie a titulusait) – hanem mert szerintem ezen rangkórság mögött igenis a teljesítmény és a tudás iránti tisztelet is megjelenik. Miért ne lehetne valakinek a neve előtt megjeleníteni azt, amiért – ellentétben a nemesi rangokkal – ő maga dolgozott meg?

Éppen ezért azon probléma kapcsán, hogy a mostani rangok túl elitisták, egy nagyon osztrákos kompromisszum született: nem lesznek a rangok kidobva, de a tanult munkásság – azaz a „szakik” rétege – is kap egy címet.

– írásban rövidíve: Mst. vagy Mst.in.

A felállt konzervatív-zöld kormány tovább akarja erősíteni a szakmunkák elismerését. Miközben azonban az Oszrák Gazdasági Kamara (WKO) üdvözli a tervet, az egyetemi rektorok kritikusak, és – kissé elitista módon – azt hangsúlyozzák: ez semmiképpen sem egy akadémiai titulus, „emögött nincs felsőfokú tanulmány”. Azonban a Kurz-kormány éppen ezt a szemléletmódot akarná lazítani – de úgy, hogy közben

Az osztályharc is jóllakik, de a monarchista-barokkos osztrák lélek is megmarad. Mint amikor köztársaságot játszanak a Burgban Mária Terézia hatalmas portréja alatt.

Olvasnál még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin? Ide kattints!