Helló, posztboomerek, vajon ti jobbak vagytok, mint a boomerek?

Teljesen joggal sajnálják le a fiatalok a boomernek nevezett, 1970 előtt született generációt, akik szépen belesimultak a kádárizmusba, majd megalapozták az orbánizmust. Csakhogy az utána jövő posztboomer generáció se jobb: ők a Fidesz fiataljai, akik minden baromságot kiagyalnak Habonnyal és Rogánnal az élen. De megmenti-e a Momentum a legifjabb posztboomereket?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kis nyelvi előzetes: irtózom az anglomán terrortól, amely alatt nyög a mai magyar nyelv – úgyhogy ezennel magyarítalak: helló, kedves posztbúmer!

Fogalmak tisztázásával kell kezdenem, egyben önmeghatározással. Tehát: a nyugati társadalomtudomány már rég bemérte, hogy az 1941-42-ben született nemzedék teljes kulturális meghasonlásba keveredett a szüleivel – őket nevezik baby boom nemzedéknek, és egyébként 1964-et tekintik a végdátumnak. E nemzedék életének legfontosabb mozzanata a hormontartalmú fogamzásgátló-tabletta rutinszerű alkalmazása az 1960-as évektől.

Ezt a magyar társadalomra úgy lehet alkalmazni, hogy kezdőpontnak az önálló magyar államiság megszűnését, 1944-et érdemes választani, végpontnak pedig 1970-et, ugyanis az addig születetteknek van felnőttkori tapasztalatuk a magyar kommunista-szocialista társadalomról. Ezt a 26 évfolyamot két határozottan elütő karakterű csoportra lehet osztani: az 1956 előtt és után születettekre, egymásétól gyökeresen eltérő gyermekkori élményeik okán.

Posztbúmernek az 1970 óta születetteket tekinthetjük. Ők is két csoportra oszolnak, az 1990-ig megszületettekre és az új rendszerben születettekre – szintén a gyökeresen eltérő gyermekkori élményeik miatt.

Érdemes számszerűsíteni is a négy csoportot:

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a búmerek 26 évjárata majdnem 3,3 millió fős, velük szemben a posztbúmerek 49 évjárata tesz ki 5,7 millió lelket, szóval az öregek sokkal többen vannak!

A búmerek első hullámát szokás „nagy generációnak” nevezni. Hogy ez a „nagyság” a valóságban nem létezik, azt a nemzedék egyik legnagyobb művésze, Bereményi Géza rögzítette számos dalában (hallgasd Cseh Tamást), illetve A nagy generáció című filmjében.

A búmerek második hulláma a Fidesz-nemzedék. Szerző egyidős Áder János államfővel és Kövér László házelnökkel (születtünk 1959-ben), és jóformán az egész klasszikus Fidesz ezekből az évjáratokból került ki. Simicska Lajos 1960-as, Orbán Viktor 1963-as, Deutsch Tamás 1966-os, Fodor Gábor, Semjén Zsolt vagy a nagy antagonista Gyurcsány Ferenc 1962-es.

A posztbúmerek két hulláma abban különbözik egymástól, hogy az első az érett Kádár-korban szocializálódott, a másodiknak a Kádár-rezsim csupán másodkézi sztori.

Jöjjenek a részletek! Az alábbiakban történelmi távlatba helyezzük a kétszer két korosztályt.

Az első búmerek, akik beleilleszkedtek a kádárizmusba

A búmerek szűkös gyermekéveket éltek meg, sokuk családjában a félelem is mindennapos volt. 1956 után pedig azzal kellett szembesülniük, hogy „megállt az idő” – nem reménykedhettek többé a rezsim leváltásában, sőt végignézhették szüleik kisebb-nagyobb megalkuvásainak a sorozatát. Önképével szemben ez a generáció törpe – szépen beilleszkedett a kádárizmusba. Egy elenyésző kisebbség elment, de ha megnéznénk az MSZMP (ifjabbaknak: ez volt Kádár János pártja) tagságát, akkor azt látnánk, hogy több százezren léptek be a „nagy generációból”. Beléptek, és a rendszer működtetőivé, kisebb-nagyobb haszonélvezőivé váltak.

Mint kortárs elmondhatom, hogy abban az országosan is elitnek sorolt iskolában, amelynek ötödiktől érettségiig (1969–77) a padjait koptattam, szinte kizárólag olyan KISZ-vezetők (ifjabbaknak: ez volt a kommunista Fidelitas) voltak, akik mind nyugatra távoztak, lehetőleg már egyetemi éveik alatt (közgáz és AIESEC stb.). Diáktársaim körében napnál világosabb volt: az KISZ-ezik, aki becsvágyó, aki karriert akar. Ennek a valóságos tétjét kamaszfejjel nem mértük fel, szimplán csak ellenszenvesnek találtuk őket – de ez nem gátolta meg a szinte teljes diákságot abban, hogy belépjen a KISZ-be, hiszen „kell a felvételihez”.

Mire elérkeztünk a rendszerváltáshoz, pontosabban a szocializmus elrothadásához és széteséséhez, addigra a búmerek mindkét hulláma szépen beilleszkedett már a kádárizmusba. Németh Miklós utolsó kádári miniszterelnök 1948-as, Nagy Imre utolsó főkiszes 1957-es születésű. Előbbi nyugodt szívvel állhat a történelem ítélőszéke elé, vértelen rendszerváltást vezényelt le, utóbbi pedig bemutatta az új rezsim egyik legfontosabb vonását: miként lehet politikai hatalomből tőkét kovácsolni. Szóval egyformán voltak a réginek és az újnak az emberei...

Mindazonáltal nem ez a búmerek igazi öröksége.

Ha netán egy búmer ezt olvasván méltatlankodna, kénytelen vagyok a figyelmébe ajánlani azt a tényt, hogy az ország ma kisebb hányadát adja a világ népességének és gazdasági eredményének is, mint 1990-ben – ez pedig perdöntő. Ugyancsak perdöntő, hogy a népesség átlagéletkora évtizedek óta nő, és mostanra biológiailag katasztrofális: a nők átlagéletkora több mint 45 év, tehát az átlagos magyar nő túlvan a szülőképes korán! Ennek oka nem egyéb, mint a búmerek életönzése: nem szülték meg és nevelték fel a mostani derékhadat. Az országban annyi a gyermek, amennyi egy 5-5,5 milliós népességben adekvát, másfelől annyi az idős (a búmer), amennyi egy 18 milliós lélekszámú országban lenne normális.

A történelem ítél. Szerző édesanyja 1966-ban köznevetség tárgya volt a munkahelyén, amiért harmadik gyermeket szült; 1977-ben pedig többször kellett határozottan visszautasítania nőgyógyászok felszólítását, hogy abortálja negyedik magzatát. A búmerek próbálják annullálni a felelősségüket az 1964–2010 közötti 5 570 ezer abortuszból rájuk eső kb. 3 millióért – de a történelem most fogja benyújtani a számlát, mégpedig a szükségszerűen elsorvadó nyugdíj- és tb-rendszer képében.

A fiatalabb búmerek, akik lenyúlták a pénzt

A búmerek második hulláma a Fidesz-nemzedék. Az ő bűneik, ha lehetséges, még nagyobbak a bátyáikénál. Rosszabbul teljesítenek a reprodukcióban, azaz még kevesebb gyermeket neveltek fel, mint a bátyáik. Ezt tetézi még két bűnük.

Először is Orbán Viktor uralmának a legfontosabb vonása, hogy országlása alatt az elmúlt ezer évben sosem látott mennyiségű pénz érkezett Magyarországra! Mégpedig jó pénz, valóságos pénz, és a magyar kormánynak igenis széles döntési jogköre volt abban, hogy mire menjen ez a pénz.

Ebben kétségkívül világbajnokok, hiszen ma Orbán Viktor az EU egyik leggazdagabb döntéshozója, ha a strómanok és családtagok kezén lévő vagyont összeadjuk. Az angol királynő egyelőre gazdagabb Orbánnál, de ha Viktorunk kap még néhány ciklust a választóktól, akkor ez a csúcstámadás is sikerülhet.

Másodszor is Orbánék hatalmas, történelmi bűne, hogy (ismét) kivezetik a magyarságot az európai nemzetek szívéből. Mohács óta nem voltunk olyan jó diplomáciai helyzetben, mint az 1980-as évek végétől: kitakarodtak az idegen katonák, odaülhettünk minden fontos tárgyalóasztalhoz a NATO-tól az Európai Unióig – és Orbánék újabban minden eredményt lenulláznak. Az orbáni diplomácia nem egyéb, mint veszekedés, sértegetés – a következmények pedig nem fognak elmaradni. Orbánék elrontották a viszonyt mindenkivel, akivel történelmileg összetartozunk (Nyugat-Európa), ráadásul „jóban lettek” olyanokkal, akikkel történelmileg alapvetően negatív kapcsolatban álltunk (török népek, Moszkva), illetve akik csak a kihasználásunkra törnek (Kína).

Mindezt alantas belpolitikai céloktól vezérelve teszik: hatalmuk alapja a rágalmazás, a gyűlölködés, az ellenségkreálás lett.

A fenti „eredmények” okán

Országvesztő nemzedék lettünk, csupán jogos ítéletet hajtanának végre rajtunk.

Most pedig pillantsunk rátok, kedves posztbúmerek!

Van egy rossz hírem: ti sem vagytok jobbak a Deákné vásznánál.

A Fidesz történetében jól megfigyelhető folyamat, hogy annak mértékében romlott meg, amilyen mértékben a ti nemzedéketek tagjai kerültek be a Fidesz felső köreibe. Igaz, Orbán a generalisszimusz – de

A posztbúmerség előfutára Habony Árpád (szül. 1968), Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő (1969), és a későn érő Németh Szilárd (1964) meg Palkovics László (1965). Ők a nagy öregek, utánuk hosszú, tömött sorban jön az Újfidesz: Rogán Antal (1972), Simonka György (1974), Lázár János és Mengyi Roland (1975), Novák Katalin (1977), Szijjártó Péter (1978), de a lejtőn nincs megállás, Gulyás Gergely (1981), Hollik István (1982), vagy Szalay-Bobrovniczky, más néven Szentkirályi Alexandra új kormányszóvivő (1987), aztán mindennek a tetejébe a 22 éves helyettes államtitkár, aki „ért a fiatalok nyelvén”, elvégre washingtoni ösztöndíjból érkezik haza az új munkakörbe.

Egyébként pedig a ti nemzedéketek sem tesz le semmiféle extrát a nemzet asztalára. Több lehetőségetek van tanulni, világot látni, mint a búmereknek – ezzel szemben elfecsérlitek a fiatalságotokat, indokolatlanul sok időt töltötök tanulással (megfogható eredmény nélkül), és nemigen látni ennek a hasznát a teljesítményeteken. Ráadásul még kevesebb gyermeknek adtok életet, mint a búmerek. Igaz, ezt nem az abortuszok tömegével éritek el, hanem szofisztikáltabb fogamzásgátlással – de az eredmény ugyanaz, a nemzet katasztrofális, visszafordíthatatlan lélekszámcsökkenése.

Summa summarum,

A nemzedék emblematikus alakja Tiborcz István (1986). A nemzedék söpredéke nem tíz vagy húsz év alatt akar meggazdagodni, hanem azonnal. És bizony minimális alázatot sem láthatunk a soraikból kikerülőkön.

Reménykedhetünk-e a posztbúmerek fiatalabb nemzedékében?

Örömhír viszont, hogy egyelőre reménysugár a posztbúmerek második hulláma, a rendszerváltás után születettek. Ti szomorúan kevesen vagytok (28 év alatt születtetek annyian, mint az előttetek járó 20 évfolyam), de

Konkrétan a nemzedéki alapon szerveződő Momentumra gondolunk. Mivel a harminc év alattiakról beszélünk, még rendkívül képlékeny ez a ti nemzedéketek – ámde a Momentummal jó irányba indultok el (ha tartani tudjátok az irányt).

Önmeghatározásotok szerint az előttetek járók hibáit és eredménytelenségét felismerve, a fejlett világban folytatott tanulmányaitokat hasznosítva akarjátok új alapokra helyezni Magyarország jövőjét. Vezérkarotok a „nagy öregjeitekből” áll ösze: Donáth Anna 1987-es, Berg Dániel 1988-as, Fekete-Győr András és Buzinkay György1989-es születésű, Hajnal Miklós 1995-ös. Ők, mondhatni, az ideális korban vannak, hogy (saját szavaikkal) „ az első szabad magyar generációt” vezessék.

A jövőt nem ismerjük, de vitathatatlan, hogy 2019-ben ti nyertétek a legtöbbet: följöttetek a politikai térképre, a két EP-mandátummal robbantottatok, az önkormányzati választásokra el tudtátok fogadtatni magatokat az ellenzéki térfélen.

Nem véletlen, hogy a Fidesz-agytröszt titeket azonosított be az egyik legfőbb ellenség gyanánt. Nem lepődhettünk meg azon, amikor rátok küldték a hatóságot, és nyilván a „nem fideszes” számvevőszék sem fog kímélni titeket.

Összefoglalva: a búmerek teljesítménye elégtelen a történelem mérlegén. És a folyamatokat figyelve azt kell mondanunk, hogy egyelőre a posztbúmerek semmivel sem jobbak. Viszont a második hullám antréja kimondottan biztató.

Olvass még több cikket Johann Reicherttől az Azonnalin!

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali