Miért képmutató a „pacifista” baloldal, amikor Iránért aggódik?

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2020.01.06. 14:37

Miközben a „pacifista” baloldal a világ minden részén az USA-tól félti a világbékét – most éppen Irán kapcsán –, gond nélkül és álszentül áll be más államok imperialista törekvéseinek szolgálatába.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Donald Trump republikánus elnök személyes parancsára amerikai támadásban meghalt Kasszem Szulejmáni, az iráni Forradalmi Gárda tábornoka, az iráni iszlamista imperializmus főideológusa és stratégája. A „pacifista” baloldal azonnal felzokogott: a leghülyébbek egy ember halála (azaz a tömeggyilkosságokkal vádolt Szulejmánié) miatt sajnálkoztak, a kicsit olvasottabbak a közel-keleti békéért aggódtak, mintha lenne azon még aggódnivaló.

Nem a konkrét esettel akarok foglalkozni, mert nem vagyok Irán-szakértő, bár családi okokból azért jól ismerem az országot. Egy biztos:

Szulejmáni halálának hírére monarchista perzsa ismerőseim pezsgőt bontottak.

A baloldal által megsiratott Szulejmáni országában nem lehet persze pezsgőt inni, ezért csak az „elnyomó Nyugaton” tudtak az „öngyarmatosító”, eleve a bűnös monarchiát támogató perzsák pezsgőt bontani. Meg hát ugyebár milyen burzsoá ital ez a perzsgő!

A harmadik világban a baloldal sohasem volt érzékeny az emberi jogokra, azokat mindig csak a nyugati hatalmakkal szegezte szembe. Pedig Szulejmáni halálának pezsgő nélkül is sokan örültek: Iraktól Libanonig, ahol az iráni iszlamista imperializmus beavatkozik más államok életébe (persze ilyenkor nincsenek százezres baloldali tüntetések Londontól Berlinig iráni zászlót égetve), nagyon sok szunnita muzulmán is örömmel fogadta egy gonosz állam állam gonosz katonájának halálát.

A keleti imperializmus áldozataiért miért nem vérzik a nyugati balosok szíve?

De tekintsünk a konkrét ügyön túl! Alapvetően az az érdekes, ahogy a „pacifista” baloldal reagál megint: odaáll egy diktatúra mellé. Többféle magyarázat is lehetséges erre a magatartásra.

Tényleg

vannak olyan butuskák, akik azt hiszik, hogy a világban azért vannak háborúk, mert a nyugati hatalmak is készek háborúzni,

bezzeg, ha a nyugati hatalmak letennék a fegyvert, akkor mindenki más is Moszkvától Teheránon át Pekingig így tenne. Miközben páran jó pénzért, nyugatellenes államok ügynökeiként mondják mindezt (nagyon érdekes megnézni például, hogy a németországi hétfői békemeneteken egyszer se kerülnek szóba a kelet-ukrajnai harcok vagy az ujgurok elleni emberi jogsértések, de Izrael és USA szidalmazása elmaradhatatlan kellék), sokan mégis tényleg elhiszik ezt a naiv utópiát. Pedig már a rómaiak is tudták: aki békét akar, az készüljön a háborúra.

Európa persze képtelen saját érdek- és hatalmi szférájában is békét teremteni (vagy mert baloldali utópiákat kerget, vagy mert egy-egy nemzetállam a saját külön érdekeit követi), ezért az USA kellett az első világháború óta minden konfliktus megoldásához. Barack Obama kezdett elfordulni Európától, nem is véletlen, hogy Kelet-Ukrajnában az európai hatalmak csak tárgyalgatni képesek mindenféle eredmény nélkül. Még szerencse, hogy 1999-ben nem Európa, hanem Washington intézte a jugoszláv polgárháború befejezését!

A nyugati „pacifizmus“ mögött azonban nagyon sokszor egyszerűen a Nyugat utálata, a harmadik világbeli államok imperializmusa áll.

Amikor a reagani USA keményen kezdett fellépni a Szovjetunióval szemben (és ezzel elhozta azt, amire Európa és a baloldal nem lett volna se képes, se hajlandó: azaz a kommunizmus bukását), akkor a nyugat-európai baloldaliak az amerikai imperializmust ostorozták. Eszükbe nem jutott azon kelet-európaiak sorsa, akik az orosz imperializmus alatt éltek.

Amikor a clintoni USA fellépett a miloševići Jugoszláviával szemben, a nyugat-európai baloldal (és nem csak a mai napig miloševićista Peter Handke, de az egész akkori baloldali értelmiség zöme) amerikai imperializmust emlegetett, és könnyezett a szerbekért. Eszükbe nem jutottak azon szerbek (!), horvátok, bosnyákok és albánok tízezrei, akik pedig a nagyszerb imperializmus áldozataiként éltek.

De amikor az USA például Ukrajna kapcsán nem is avatkozik be katonailag az orosz imperializmussal szemben, a nyugati baloldal egy jelentős része még akkor is az amerikai imperializmustól óv, és eszébe se jutnak azon kelet-ukrajnaiak, krími tatárok, dél-oszétok, grúzok vagy csecsenek, akik meg az orosz imperializmustól szenvednek.

És ugyanez történik most is: miközben Irán évtizedek óta imperialista politikát folytat a Közel-Keleten, beavatkozva Iraktól Libanonon át Egyiptomig számos ország életébe, egyszer se emelte fel ezellen a szavát a nyugati „pacifista” baloldal. A béketüntetéseken palesztin zászlók lobognak, és amerikaiak meg izraeliek égnek.

Az iszlamista Irán ebben a baloldali narratívában nem más, mint a harmadik világ jogos lázadása.

1979-ben az iszlamista forradalmat kitörő örömmel fogadta a baloldali értelmiség Párizstól Nyugat-Berlinen át Rómáig – és ez a lelkesedés a mai napig nem múlt el, igaz, a szélbalra szorult.

A harmadik világban mindent szabad?

A nyugati baloldal számára a harmadik világbeliség mindent felülír: ha egy ország harmadik világbeli, akkor ott már nem kell semmit se betartaniuk, amit az első világbeli (nyugati) országokon számonkér a baloldal. Ennek persze van egy ismert baloldali magyarázata: a harmadik világ azért elmaradottabb, mert a csúnya Nyugat gyarmatosította, elnyomta, kizsákmányolta, és ezért a felszabadulásuk csak dialektikusan jöhet el: most nekik kell gyarmatosítaniuk, elnyomniuk, kizsákmányolniuk.

Ha Irán, Kína, Oroszország vagy Venezuela avatkozik be a világ bármely pontján, az a nemzetközi felszabadulás üdvözlendő tette. Ha az USA, Franciaország vagy Izrael teszi ezt, akkor az gonosz imperializmus.

Ezen logika miatt fordulhat elő, hogy jelenleg Donald Trump a nyugati baloldal szemében a főgonosz, és nem a meggyilkolt Szulejmáni. Elvégre Szulejmáni is Izrael-ellenes és palesztinpárti volt (talán még corbynista is volt a lelke mélyén), azaz biztos jó ember lehetett! Meg eleve szegény családból származott, az pedig az emberi jóság nélkülözhetetlen előfeltétele.

A nyugati „pacifista” baloldal azonban nem csupán álszent és kettős mércével mér, amikor imperializmust kiállt egyes esetekben, máskor pedig felszabadulást lát – hanem megtagadja azt a jelszót is, amit minden baloldali tüntetésen ordibálni szoktak: „nemzetközi szolidaritás”.

Ahogy a nyugati baloldal inkább volt szolidáris a Kremllel, és kereste a békülés, a barátkozás lehetőségeit, elárulva a Kreml imperializmusa alatt szenvedő tízmilliókat, ugyanúgy nem érdekli a Szulejmáni halála miatt sikoltozó, jajongó „pacifistákat” az elnyomott perzsa nép, az iraki szunniták vagy a libanoni szunniták és keresztények sorsa.

Egy konfliktusban nincs harmadik fél, ezt pontosan leírja Carl Schmitt a pacifizmus hazugsága kapcsán. Aki nem tud barátot és ellenséget választani, az az ellenséggel van. A baloldal tehát most az iszlamista Irán mellett áll ki, amikor Szulejmáni meggyilkolásáért vagy az eleve nem létező közel-keleti békéért aggódik. Nincs ebben semmi baj, szabadon lehet oldalt, tábort választani. De legalább a baloldal vegye komolyan saját ideológiakritikai írásait, és amikor kiáll politikai okokból egy rezsim mellett (legyen az Moszkva a hidegháború alatt, vagy Teherán most), ne bújjon álságos fogalmak („béke”, „nemzetközi jog”) mögé.

Olvass még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin! Ha érdekel, hogy mit gondol Kasszem Szulejmáni meggyilkolásáról Szalai Máté, a közel-keleti térség szakértője, akkor pedig ide kattints!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek