Itt a világ az amerikai és a francia sajtó szemüvegén keresztül!

Melyik ország mennyit szerepelt a Le Monde és a New York Times szalagcímeiben, és mit mond ez el Franciaországról és az Egyesült Államokról? Érdekes gyűjtés készült róluk.

Az újságírói objektivitás sokszor kényes téma, a közvélemény a legtöbbször pedig a különféle lapok belpolitikai cikkei alapján próbálja leszűrni, hogy az adott újság milyen beállítottságú, világnézetű, vagy – rosszabb esetben – milyen párthovatartozással rendelkezik.

Nem véletlen, hiszen bármennyire is törekszik egy lap az objektivitásra, cikkeivel óhatatlanul formálja a közéleti napirendet és befolyásolja a közvéleményt is. Ugyanakkor sokszor elfelejtjük, hogy nemcsak a bel-

Erre világít rá kitűnően a The Pudding adatelemző oldal, valamint a Le Monde francia napilap gyűjtése: előbbi 1900-tól kezdve egészen 2018 végéig vizsgálta meg, hogy a New York Times külpolitikai témájú szalagcímei hónapokra lebontva mely országot említik a legtöbbször, míg a Le Monde 1944 végétől fogva egészen tavaly év végéig nézte át saját szalagcímeit, és hozta ki az ezek alapján hónapról hónapra „legnépszerűbb” országokat.

Amerika egy országra figyel, de arra nagyon

Az eredmény hihetetlenül érdekes: a New York Times esetén például tisztán kirajzolódnak az Amerika számára fontos külpolitikai események, és mintegy

Az első világháború idején például minden Németországról szólt a rangos napilap hasábjain, míg a két világháború közzött jóval színesebbé vált a körkép, bár alapvetően a britek dominálták a húszas és harmincas évek külpolitikai cikkeit. A színesebb tudósítás még a második világháború idejére is kiterjedt, ezt követően viszont a hidegháborúban természetesen a Szovjetunió (a listában orosz zászlóval jelölve) vitt el mindent.

A szovjetek dominanciája a külpolitikai cikkekben 1946-tól egészen 1963-ig tartott, ezt csak rövidebb időre tudták megtörni mondjuk az izraeli függetlenség kikiáltásával, a szuezi válsággal, a kubai rakétaválsággal,

Lyndon B. Johnson elnöksége idején újra felerősödött a vietnámi háború hatása, 1965-től 1973 közepéig csupán az Izraellel, valamint a Szovjetunióval kapcsolatos hírek tudták csak megtörni a vietnámi háborús tudósítás hegemóniáját. Az ezt követő évek újból színesebb tudósítást hoztak, melyből kirajzolódik a lengyel szükségállapot bevezetése, az iráni iszlám forradalom, az irak-iráni háború, majd az öbölháború és a koszovói válság is.

A New York Times figyelme ezután Irakra fordult, ahol az iraki háború 2003-tól 2008 közepéig mindentől elvitte a show-t. Ezután Amerika figyelme Kínára terelődött, az ezzel kapcsolatos híreket pedig alig-alig tudta megtörni néha a szíriai polgárháború, az ukrán válság, vagy éppen a görög szélsőbal 2015-ös hatalomra kerülése.

A franciáknál több téma jelent meg

A Le Monde gyűjtése sem kevésbé érdekes, inkább azért, mert abból az rajzolódik ki, hogy a francia lap sokkal sokszínűbben számolt be a nemzetközi viszonyokról, mint amerikai társa, így nehezebb az egyes konfliktusokat vagy fontosabb történéseket kibogozni belőle.

Persze a sokszínűséget elhomályosítja, mikor a franciák háborúzni kezdenek,

Ezt követően a '68-as prágai tavasz idején Csehszlovákia, Franco halálakor Spanyolország, a 80-as évektől kezdve pedig Lengyelország és Románia is egyre gyakrabban került a hírekbe, habár a napilap hasábjait az Egyesült Államokkal kapcsolatos hírek dominálták. A délszláv háború idején Szerbia és Bosznia is előkerült, míg az iraki háborút a Le Monde csak 2004 végéig követte aktívan.

A múlt évtizedben a görög gazdasági válság miatt Görögország, a polgárháborús Szíria, valamint a donbaszi konfliktus miatt Oroszország és Ukrajna is a szalagcímekre került. 

A Le Monde szalagcímeinek teljes elemzését itt, a New York Times-ét pedig itt lehet elérni, érdemes böngészgetni!

BORÍTÓKÉP: Illés Gergő / Azonnali