Először hallható a lengyel patrióta zeneszerző nácik elől elrejtett hegedűversenye

Ludomir Różycki befejezetlen művét Lengyelország egyik legismertebb klasszikus hegedűművésze írta újra.

– így kommentálta Piotr Urbański, a Poznani Egyetem zenetudósa, hogy az 1883-ban született Ludomir Różycki lengyel zeneszerző elfeledett hegedűversenyét először rekonstruálták, majd újév alkalmából meg is hallgathatta a közönség.

De ki is Ludomir Różycki, és mi ez a mű?

A varsói születésű Ludomir Różycki korának egyik meghatározó lengyel zeneszerzője és karmestere volt, tanulmányait a varsói konzervatóriumban, később a berlini akadémián végezte, ahol olyan pályatársaival kötött barátságot, mint Richard Strauss vagy Giacomo Puccini.

A számos műve mellett (több, mint félszáz kézirata maradt fenn, és rengeteg műve pusztult el a második világháború alatt) Różycki alapítója volt a fiatal lengyel zenészeket és zeneszerzőket összefogó és promotáló Fiatal Lengyelország nevű kulturális kezdeményezésnek.

Różycki karrierjét a történelem hátráltatta: miután nem volt hajlandó együttműködni a náci megszálló hatalommal, és a varsói felkelés bukása után otthona, benne rengeteg zenei kéziratával is megsemmisült, menekülni kényszerült az országból, ahova csak a háborút követően tért vissza. 1953-ban, hetven éves korában érte a halál.

Ha a háborúnak köszönhetően Różycki életműve hiányosan is maradt fenn, a sors egy félbehagyott alkotását megkímélte:

A fennmaradt kézirat ezt követően a Lengyel Nemzeti Könyvtár tulajdonába került megőrzésre, és ott is hevert elfeledetten mintegy tíz évvel ezelőttig.

Egy egész évtizednyi kutatói és alkotói munka után sikerült rekonstruálni a művet

Ekkor vette azt ugyanis elő Janusz Wawrowski, Lengyelország egyik legjelentősebb, kortárs klasszikus zenésze és hegedűművésze, a Fryderyk Chopin Zeneművészeti Egyetem adjunktusa. Wawrowski és a zenei szakértőkből álló csapata mintegy hetven évvel a mű születése után arra vállalkozott, hogy újraírja a hiányosan fennmaradt hegedűversenyt úgy, ahogy azt vélhetően maga a zeneszerző is szerette volna.

– hiszen ő is inkább [technikás] zongorista volt” – nyilatkozta Wawrowski a mintegy egy évtizedet felölelő kutatói és alkotói munkáról, amihez a legfőbb fogódzkodót a hegedűversenyből fennmaradt első száz ütem adta: mindenek előtt erre támaszkodva alkották újra a művet.

„Számomra ez a mű tele van Varsó háború előtti energiájával és életével, és úgy gondolom, ezzel [Różycki] megpróbálta megidézni és közvetíteni ezt a pozitív energiát, miközben ezt 1944-ben, egy nagyon sötét korban szerezte, amikor a náci tüzérség alatt elesett a város” – tette hozzá a hegedűművész.

Hasonló véleményen volt Piotr Urbański, a Poznani Egyetem zenetudósa is, miután meghallgatta az élőben, a Szczecini Szimfonikus Zenekar előadásában újévkor bemutatott művet, ahol a vezető hegedűszólamot maga Wawrowski játszotta. A zenetudós gazdag, tiszta, ragyogó műként jellemezte a hegedűversenyt, ami összeköti a hallgatót a lengyel történelem egy nagyon sötét korszakával. Ebben az időben próbált volna Różycki optimizmust sugározni a művével Urbański szerint.

– mondta a koncertet követően Ewa Wyszogrodzka, a zeneszerző dédunokája, aki a beszámolók szerint könnyekben tört ki a mű alatt.

A zeneművet egyébként élőben most játszották először, de a londoni királyi filharmonikusok közreműködésével már felvétel is készült róla, amit 2020-ban fognak kiadni.

Addig meg kell elégednünk a Guardian másfél perces részletével.

NYITÓKÉP: Guardian News / Youtube